Tolna Megyei Népújság, 1968. december (18. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-07 / 287. szám
Szokott Ön álmodozni? ® Az idős gyógyszerész, aki rövidesen nyugdíjba megy, csodálkozva bámul rám szemüvegének, kerete fölött. Álmodozni? Nem, nem szokott. Azaz... Az ilyesmi inkább csak a fiatalság privilégiuma, az élet elején állóké, akik, hogy erőt gyűjtsenek a küzdelmekhez, reális terveiket átszövik az ábránd tündérszíneivel. — Ezt ítéletnek is szánta? — Dehogy! Az álmodozás egyik legemberibb tulajdonságunk, és hozzáteszem, hogy amilyen az álom, olyan az ember. — Mi a véleménye, meddig nzabad álmodoznia valakinek anélkül, hogy ezért megrónák? — Az álmodozás bizonyos mértékig a boldogulás motorja, vagy a másokat boldogítani tudás hajtó energiája. Ez lényegében azt jelenti, hogy aki lélekben fiatal marad, az tud hevülni akár hatvanéves«! is. Nem általában, mindig valami reális, valami keltendő valamiért. Mit gondol, mi lenne ma az emberiség sorsa, ha nem lettek volna nagy álmodozói. akik tudásuk, bátorságuk, szívós kitartásuk révéin képesek voltak realizálni azt, amire kortársaik esetleg azt mondták, hogy üres ábrándozás az egész? — Tehát? ön. is álmodozik néha? — Igen. De az én álmodozásom már olyan megfáradt, mint amilyen én vagyok. Arról álmodozom, mivel fogom betölteni az életemet, ha többé nem kell ide- állnom a gyógyszertár pultja mögé. Node, álmodozásaim reális alapúak! Rövidesen nyugdíjba megyek, s bevallom, egyedül a v él elvi téltől félek. Lehet, terveimből, ha tetszik ábrándjaimból nem minden valósul meg. de útra való készülődéshez Segít-.-' ; "dnak. És ez is valami. © ■— Ábrándozni? Ugyan kérem, kiér rá_ manapság ilyesmire? — próbálja kivédeni a kérdést a fiatal kora ellenére megbecsült szakember, akire nemrég bíztak egy két évre szóló tudományos kutatási tervet. — Dolgozni kell! — Ennyi elegendő? — Csak ha leegyszerűsítjük a dolgokat. Tulajdonképpen na evőn sok kell ahhoz, hogy az ember képességeit kamatoztatni tudja, ,em elég megszerezni a képesítést, elülni megszerzett babérokon semmi esetre nem lehet. — Valami tervszerűséget csak kell vállalnia az embernek céljai megvalósításához?! — Ha így gondolta az álmodozást, hát én is álmodozom. Arról, hogy mi lenne jó, mit lenne leghasznosabb csinálni, ha befejezzük ezt a munkát. Aztán pedig, hogy hova lenne jó eljutni, hogyan lehetne gyarapítani az induló szellemi tőkét. — Csak a szellemit? Elneveti magát: — Most meg akar fogni, azt hiszi képmutatóskodni fogok. Nem érzek semmi szégyellni valót abban, hogy az ember ragaszkodik a mind jobb anyagi jóléthez, s erre vonatkozóan szintén vannak tervei. Ahogy maga mondja, álmai, amik megalapozottak. — Elégedett? — Igen is, meg nem is. De ami a nemet illeti, magammal nem vagyok mindenkor elégedett. Az én generációm igényei mások, mint az elődöké voltak, helyesebben lehettek. Furcsát mondok, de álmaink is kollektivebb álmok. Diákok. Néhány hónap múlva véget ér középiskolás-életük, zsebükben az érettségi bizonyítvánnyal indulhatnak útra. Egy leány és egy fiú. Ez utóbbi citálja nevetve az ismert Vörösmarty verset, ami azt mondja, hogy az ábrándozás megrontja az életet és kanosaiul festett egekbe néz. — Szóval, ti nem ábrándoztok? — Dehogynem! Miről? Elsősorban a közelgő érettségiről. ennek sikeréről, majd arról, hogy sikerül tovább tanulniok. A fiú orvos akar lenFELVÉTELRE KERESÜNK magasnyomású képesítéssel rendelkező kazánfűtőket, férfi segédmunkásokat, valamint segédápolónőket. Jelentkezni lehet a kórház munkaügyi csoportjánál. (Megyei Kórház. Szekszárdi. (27) ni, a leány kozmetikus. Reális az álom? Az orvos jelölt bevallja, hogy hadilábon áll a reáltárgyakkal és most azért „hajt”, hogy kiköszörülje a csorbát. A kislány kitűnő tanuló, de édesapját nemrég leszázalékolták ... — És mi lesz, ha az álmok nem valósulhatnak meg valami miatt? Kiderül, hogy erre is gondoltak, mindegyiküknek van kéznél még egy terve. A másodlagosát már tervnek nevezik, nem álomnak, ami arra vall, hogy az említett, már klasszikus költői intelmet csak komolyan vették. — Ha három jó között lehetne választani, mit választanátok? Pénzt, sikert, vagy kiegyensúlyozott hétköznapi életet? A fiú mindhármat választja és fejtegeti, hogy egyik mit ér a másik nélkül? Osztálytársa a kiegyensúlyozott, boldog életet kívánja, de hozzáfűzi pironkodva: — Persze, az sem baj. ha van pénz. ® Tehát, álmodozunk, akármilyen szigorúan is megrónak ezért a szívben korán megvénültek. Az ébrenlét álmait terveknek neveztük el és ezzel együtt magunkra vállaltunk egyfajta normát is. Ha néhány terv, álom meghiúsul? Erre mondják, hogy több is vészeit Mohácsnál! Hogyan is mondta riportom első számú alanya az idős gyógyszerész? Az álmodozást, a tervezni tudást legemberibb tulajdonságunknak nevezve azt vallotta, hogy a fiatal szívűek hatvanévesen is tudnak hevülni. újrakezdeni, vállalni a küzdelmet, munkát, teljes odaadást — valamiért. — ii — Dombóvári Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet gumilerakatánál minden méretű felújított gumiabroncs kapható 14 000 km garanciával. Felújítható gumiabroncsait megvesszük. Érdeklődni lehet Dombóvár 14—16-os telefonszámon. (31) FIGYELEM! FIGYELEM! Építőipari gépeket és alkatrészeit forgalomba hozza: ÉM. ÉPÍTŐIPARI GÉPESÍTŐ VÁLL. BP. XX. MARX K. U. 251. ■■———a—minin in n ■■!!!>■■ mim......mii ............ ni mi T EL: 180—015 BK. 100 UT. SLÍKTftOMOS 1,1 KW GYÁRT) A: HK. 200 LIT. ELEKTROMOS 4 KW VMT. VASIPARI ÉS SZOLGÁLTATÓ VÁLLALAT, PÁPA BELOIANNISZ U. 17. TEL: 121—50 — Töltve van — mondta kurtán Stewart. — Stewart? Te vagy az? Azt hittem haldoklasz. Mit csinálsz egyébként abban az egyenruhában? — Pofa be! Állj csak gyorsan a falhoz, Pruitt mellé. — Mi történik itt? — Kitörtünk a börtönből. Pruitt, vedd el őrmestered pisztolyát, tartsd csövével a padló felé, tedd a padlóra és lábbal taszítsd erre. Ne próbálkozz valamivel, mert... Pruitt engedelmesen teljesítette a parancsot. — Hol van Philips? — érdeklődött Shupe. — Az a gazember idecsalt. Úgy látszik, egy követ fúj veletek. — Nem volt más választása. Neked sincs. — Rögtön beszélni akarok vele! — Nincs mit akarnod, Shupe! Most csak mi akarhatunk valamit. Shupe mondott volna valamit, de Stewart fenyegető kézmozdulattal a torkára forrasztotta a szót. — Az imént érdekes dolgokat mondtál rólam a telefon— 31 — ba Philipsnek. Többek között azt is, nem lenne kár értem, ha elpatkolnék — mondta Stewart gúnyosan nevetve. — De ne félj, emiatt nem állok bosszút rajtad. Meghagyom tetves életedet, és alkalmat adok, hogy gonosz megjegyzésedet is jóvátegyed. — Nem is gondoltam komolyan — mentegetőzött az őrmester. — Hiszen tudod, az ember sokszor mond olyasmit, ami... — Ne akarj megnyugtatni, mint egy őrültet... — Eszem ágában sincs. De azt hiszem semmi értelme annak, amit tesztek. Hiszen a külső őrök mellett nem tudtok kijutni a börtönből. — Dehogy is nem. Mégpedig a te segítségeddel... Shupé ijedten tágra meresztette a szemét — Soha! — kiáltott fel. — Most felhívod a baloldali őrtoronyban az őrt. Azt mondod, jöjjön le. Beadod neki, hogy felváltod egy időre. Es hogy már most tisztában legyetek mindennel: a kitörés után természetesen magunkkal viszünk mindannyiotokat. Shupe belátta, hogy nincs értelme ellenkezni. Engedelmesen teljesítette az utasítást. Két perccel később az őr az irodában volt. Stewart fogadta. Lefegyverezte, a többiek mellé a falhoz állította, az ajtóhoz ment és felszólt Christie-nek. — Gyere le, Willie is jöjjön. Hamarosan megtelik ez a szűk szoba. Christie és Shaw leérkezése után Stewart Shupe-hoz fordult: * toronyból. ~ J l mo«OTB — Ott ma nincs őr. StewartVlgyáZZ magadra’ ne akar-i becsapni! — figyelmeztette — Nem őrültem meg! — fogadkozott Shupe. Renfb<m van, később majd meggyőződünk, hogy igazat mondtál-e. Most menj az épület elé és hívjad le az 32 — elutu toronytól. Christie és Willie, ti maradjatok itt, es vigyázzatok ezekre. ■ |hupe habozott, nem indult rögtön, de Stewart puskájának csövével mozgásra késztette. , Zárd ki a páncélajtót! 1fpést mentek, azután Stewart az épület árnyékába húzódott, puskája csövét Shupe-ra irányítva. Menj a torony aljáig és szólj fel neki. De jól vigyázz, mit mondasz neki. Egyetlen figyelmeztető szó — és véged! » §yere Is, felváltlak néhány percre. Az őr odairányította fényszóróját. — Szép tőled Shupe, hogy rám is gondolsz. Esküszöm, egy csesze forro kávé nagyon jólesne. Átkozottul hideg van ma éjszaka! A toronyból leérve egy darabig helyben topogott, majd elindult az epület felé. Néhány pillanat múlva ő is le volt fegyverezve. Stewart az irodába irányította a többiekhez. — Vetkőzzetek le — mondta Shupe-nak és a két őrnek. Ennek megtörténte után a négerhez fordult: — Keress ki magadnak egyet az egyenruhák közül. — Az őrmesterét veszem fel, az a legszebb — mondta Shaw. Kínos-keservesen belekényszerítette tagbaszakadt testét az őrmesteri egyenruhába. A nadrág szára jóval a bokája fölött végződött, a zubbony olyan szűk volt, hogy egyetlen gombját sem tudta begombolni. Stewart közben kikutatta a levetett egyenruhák zsebeit. A zsákmányt az asztalra rakta és három részre osztotta. — Húsz dollár neked — mondta Christie-nek — húsz Andersonnak és ugyanannyi Willie-nek. A maradékot, körülbelül négy dollárt, zsebrevágta. — Én már magamhoz vettem Philips pénzét — mondta magyarázatképpen. És a többiek? Azok pénz nélkül maradnak? — érdeklődött Christie. |30] — 33 —
