Tolna Megyei Népújság, 1968. december (18. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-31 / 306. szám
i t Fekete Gyula: Karácsony Tahi László: Majdnem jeles Sohasem tagadtam, nagyon merek ítélni a legutóbbi felelete dés ... Beszéljen nekünk valamit rossz tanuló voltam. Gimnáziu- alapján... Talán indiszponált a pún háborúkról... mi pályafutásomból alig emlék- volt... Vagy valami családi ügy... Óriásit produkáltam ismét. Lá- szem má-sra, mint hármasra. Kettest kellene adnom, de sze- póczy megkönnyebbülten küldött Lusta diák voltam, nem voltak retnék magának jelest adni. Sze- helyre és csak annyit mondott: nagy ambícióim. Csak semmi fel- retném, ha kiköszörülné a csór- — No látja, Szvoboda... tűnés! — ez volt az elvem - bát Jöjjön ki, Szvoboda! Abhan ^ évben kettesf k ZZT’T me<} “ °Se' ÍZ1 Cse*d°~ osztályban tam történelemből. Szegény LáGesek™l- Nem akartam hinni a füleim- pőczy nem hagyta veszni as mú_ Azt viszont nagyon is tudtam, nek' *jTJe,a fordulatra 2ióií. És azóta tudom, hogy az hogy mennyit kell tanulnom a ™em számítottam A legszíveseb- ember ne legyen polihisztor. Egy hármashoz. Csodálatos ösztönöm ,n volna lApóczy elé, valamit tudjon. de azt tökéletevolt e tekintetben, csak két íz- es azt mondtam volna: sen_ ben tévedtem nyolc év alatt , ^ajdAövőre’ UHví Fájdalom, azóta sem kérdezték Egyszer megbuktam latinból, / ’ ,ja ;0!°re KHam~ mm hAhnrúkaf oayst-er kettest kaptam fiziká- t(T’ *?n ™° evem' Ha0V ^ haborukac. hói. Az év végére azonban mind- JUk. ezt , “ .CSOTbdt‘ tanár ur>-----------------------------------------------------k ettőt kijavítottam hármasra. am*™ kikoszorvletlenul... ne miként lett hetedikben f De bat ezt megsem mondhat- majdnem jelesem törtév élemből, V.a}> mentem ki a katedra és nem sokkal utóbb, hogy áll- 1 e' min e9V temetési ló. iám bukásra belőle?... És úgy is feleltem. A fiági öröAbban az évben új történelem- kösödésrő! kérdezett, én, széfen árt avattunk. A régit nyug- ^setlen, meg azt sem tudtam, díjazták. Az új tanár tiszteleié- m\. az a <5ZÍ modják, re az első leckét bevágtam, kü- 0hjan vor1os volt « 1e’em, mint lönben is az volt a tervem, hogy Paradicsom, chyjan ott állmegjavulok. és színjelesen vég- El ls hiszem' Roppant kínos zek. Bát szóval bevágtam a pún Lá™czV most már dühös lett, háborúkat, és mit tesz isten, az mert becsapottnak érezte magát, új tanár kiszólított. Óriásit pro- — Leülhet — mondta kemé- dukáltam. Az osztály meg volt nyen. És megcsóválta a fejét. döbbenve és Lávóczy — így hív- ___ , , , . ... - Ln nem törődtem az egesszel. tak az ki tanart — elismerően »j ■_w , , , b ólintott- ez iaen' Akkora ietest Ad}OU kettest> va0V hármast, ba- ooumott. e* igen. Axuora je „est nom is é s-t ■ bb } hármast vrt be, hogy meg a Czira is lat- „j __“ “ , __’ ad. Éppen ez az egy kettesem le~ P gyen? Elcsúfítja a színhármasoEttöl a naptól fogva nagy em- mat. Ha színhármast viszek ha- ber voltam LApóczy szemében. :a, atyám mukkot sem szól. El- Amikor megtudta, hogy egyéb- lenben, ha van egy kettesem, falként igen közepes tanuló vagyok, Pofoz, amiért nem tudok többet még jobban megkedvelt. Nyíl- szerezni. Szép mel-g május volt, vánvaló lett előtte, hogy a törté- kit érdekelt a történelem? nelem életem célja, s nem tartó- Lápóczyt. A legközelebbi órán zom a minden tárgyat egyformán ugyanis megint lapozgatott a nomagoló eminensek közé. Nem a teszábgn, s egyszerre csak azt jeles bizonyítvány lebeg á izé- mondta: mem előtt, hanem a történelem- — itt van ez a Szvoboda... tudás. Rejtélyes, hogy mi van magával, Ki se hívott többé felelni. Bi- Szvoboda... Álljon fel, ha magá- zonyára úgy érezte, hogy a pún val beszélek! háborúkról tartott beszámolóm Felemelkedtem es sajnálkozó után sértés lenne, ha feleltetne, mozdulatot tettem: Ha magyarázott, időnként bizal- ~ Tanár úr kérem,, ugyanis a másán felém bólintott, mint aki múlt héten meg voltam hülve és azt mondja: „Persze, Szvoboda, nem. tudtam készülni rendesen... maga ezt nagyon jól tudja, de Lázam is veit, de azért nem hát a többiek, ugye..Nyűgöd- akartam hiányozni az iskolából... tan ültem a jelesemen szeptem- Látszott Lápóczyn, hogy szíve- bertöl májusig. A pún háborúk- sßn elhiszi, amit mondok. így kai nagyobb sikerem volt, mint szolt: , maginak Hannibálnak. Év közben — Egészen tanácstalan vagyok pedig megtanultam alkalmazkod- magával... Jöjjön ki, Szvoboda... ni a jelesemhez. Lápóczy magya- Nem akartam, hinni a fülem- rázatai közben szorgalmasan és nek. Hát lehetséges az a husza- fölényesen bólintgattam, oly- dik században, hogy harmadszor kor-olykor fontoskodó kérdéseket feleltetnek egy diákot egymás tettem, fel, amelyek senkit sem után? Úgy látszik, lehetséges, érdekeltek, legkevésbé éppen en- Kivánszorogtam és vártam akér- gem. Az év végére már magam dést. amelyről mar eleve tudtam, is elhittem, hogy tudor vagyok, hogy nehéz lesz. Máig is rejtély előttem, ho- — Beszéljen valamit Mária gyan jutott eszébe Lápóczynak Terézia reformjairól, hat n:ppal a bizonyítványkiosz- Ugyan kérem. Mit beszélhet- tás előtt újra kiszólítani en- nek komoly férfiak ilyen női gem, a kiváló historikust. Talán ügyekről? Nem beszéltem Mária megtudott valamit a múltamról, Terézia reformjairól. Tudtam, talán élvezni akarta legjobb diák- voit egy Mária Teréziánk, hallatjának tudását — mindegy. Ki- tam. hogy különböző reformokat szólított. csinált, de hogy mit, hol és miEgy betűt sem tudtam. Meg kor azt nem tudtam. Az osztály sem szólaltam. Feszengtem, beleröhögött a padokba, egyik lábamról a másikra áll- Szegény Lápóczy most már láttam és hallgattam. Lesújtó per- ta, hogy kígyót melengetett a cek voltak, Lápóczy hol letette a keblén. Kinézett az ablakon, s evikkerét, hol felvette. Alaposan úgy éreztem, hogy belül sír. Namegnézett, én vagyok-e az csak- gyón, nagyon csalódott bennem, ugyan. Fájdalom, én voltam. Nemrégen még nem tudta, hogy Nem értette a dolgot és jobban jelest adjon-e vagy kettest, majd megviselte az ügy, mint engem, később nem tudta, hogy kettest adjon-e vagy hármast, most mar — Leülhet, Szvoboda... ott tartott, hogy a hármas és a mondta fásultan és én a helyem- négyes között habozott. És ez re vonultam. most már az utolsó óránk volt, , , , , . döntenie kellett. A következő oran már az ev ,,,, ,__ . . ,, , . . Felem fordult: végi osztalyzatokról/beszelt. Ami• r5”““ **■ím T — Hát Szvoboda.,. magaval £- volt az első kérdés, amire igazán nem tudom, hogy mit esi- felelni tudtam volna. De pirulva náljak... Jelesre állt a legutóbbi hallgattam. Talán mégsem fog megbuktatni... — erre gondolIIEGEOüS LÁSZLÓ: Az alvó kedves mellett Mellettem pihen forró, drága teste, maga a lüktető, fiatal élet. Alszik, a nap fáradtságát feledve, aki velem aludt át annyi éjét. Rossz álomból, vagy egy-egy éji neszre, néha mocorgón félálomba éled. Meleg, dolgos kis keze tenyerembe bújva, mint madár keres menedéket. Gondokban társam, egyetlen szerelmem. Szép testét, jóságát érzem, s felejtem, hogy mint szeszélyes rózsa, rossz napokh olykor tövisét mutatta haraggal. Most alszik pihegőn, halk, szelíd angyal, s hallom, forró kis szíve hogyan dobban. hava Várnom kell az ebédre, ponto- gozik a csizmácskáival, s azt fi- — .. .Nem. ez nagyon rendes san tizenkét órakor nyitják a gyeli, sikerül-e a zöld mackónak kislány nagyon rendesen gondjái, szálloda éttermét. A több száz- a mama térdére felkapaszkodnia, viselik. Rá keli csak nézni, miezres költséggel, fényűzően be- Nem különösebb érdeklődéssel fi- lyen szépen járatják, kérem, en- rendezett hallban a pálmák alatt gyei; inkább csak szemlélődik, nek mindene megvan. És egészen néhány olvashatatlan lap az mint ahogyan a bejáratnál az önálló. És nagyon rendes, asztalon — balboosre keveset élőbb a hópelyhek tszállongását Most halad el mellettünk a adunk. Szállingózik a hó, a rá- bámulta. Tűnődőén komoly arc- kislány. Komolyan, csinosan, di- roska főtere szinte üres már; úg> kifejezése akkor sem változik, vatos formájú piros csizmácskái- látszik, e helyt a legfontosabb amikor a pincér eléje tálalja a ban. A lengő üvegajtó túlolda- közügyek rangsorába tartozik, következő fogási. Kezzel-villaval ián megáll egy hosszú pillanat- hogy el ne hűljön a vasárnapi kezdi, azután csak villává! foly- . míg tekintete a<z izgó-mozgó ebéd. A szálloda tőbeiIrata előtt tatja, étvágy nékül turkál a tá- zöld mackóra az új szemszögből egy csincsillabundás kislány nyerőn. Megint errefelé nézeget. js rátalál, ácsorog. \ Megáll a kezében a villa, s észItt andalgott már az előbb is, revehetően elmosolyodik — a most nézem meg jobban. Ele- mackós kisfiú marékkai nyúlt gáns, mintha egy gyermekruha- bele az apja tányérjába, szalon kirakatából lépett volna a pincér letakarítja az asztalé az utcára: ezüstös prémkucs- lómat, ma, ezüstös bunda, rövid szárú _ Áz a kislány — kérdem. — piros csizmácska, valódi bőrből törzsvendég? a csizmácska orrocskája éppen — Igen, hogyne. Mindennap hópelyhek felé tartja az arcát, szeszélyes ábrákat rajzol a lép- itt ebédel, vasárnap is, Csőt befátyólozó vékony hóréteg- _ Késik a mama? r e; unatkozik a kislány. __ A K iváltja a ruhatárból az ezüst-, hamvas csincsillabundát. Ráérősen öltözik. Andalogva megy át az utcán, szemben a sarkon megáll — háttal a játéküzlet karácsonyi kirakatának, — s fölfelé, a libegő ... \*v:. H 'j; t jM?- H •' \>w, v. '-"5 Fejlehajtva álltam a hzhj ’ Ö szomorúan folytatta: — Nészec Szvoboda, én tam. És akkor Lápóczy feltette a evikkerét és újra felém fordult: Csak menetközben, futólag' evedül Előr ev hó- pillant oda a játékokkal zsúfolt- Karórája is van, félpercenként napra'befizetik az "ebédet,' min- kirakatra- amikor tovább indul, megnézi, amióta figyelem. Min- öig egyedül jön. Valami zűr... Sokszor láthatta már. Vagy den alkalommal összehasonlítja Előttem notesz és golyóstoll, megvan csakugyan mindene, amit a szállodái villanyórával, amely- odapillant a pincér, más hangon megkíván, mindene megvan, min« re a nagy üvegajtón át éppen folytatja: dene, ami csak megvásárolható, odalat. Aztán a hóesésbe felejtkezik megint, vágj- turkálja a csizmácska orrával a havat. Tízéves lehet. Vagy nem sok híján tíz. Randevú a mamával” — gondolom, s elmerülök a légitársaság prospektusában. Jó negyedóráig nincs eszemben a kislány, és még akkor sem ő jut az eszembe, amikor, már az étteremben, az étlapról felpillantva, egy kislányt látok üldögélni a kirakati fronton, tízéves formát, egyedül az asztalnál. Csak a piros csizmácska azonos. Mintha nem is az a kislány volna: a bunda nélkül még több benne a felnőttes vonás. Lehet, csak komolyabb, így az ezüstszínű bun,da nélkül, bár ha emlékezetem nem csal, az előbb sem láttam mosolyogni. Most önti ki a tányérjára a pincér a levest. Épp olyan gyakorlott udvariassággal szolgálja ki, mintha felnőtt vendég volna, szótlanul viszi el az üres csészét a tálcán. Nyilván nem most találkoztak először. Szemmel tartom most már a kislányt. Ilyen sokat késne a mama? A lengőajtó tükrében súlytalan neonfények cikáznak, egy pillanatra sem nyugszik meg a tükör, benépesül lassan az étterem. Mellém egy család telepszik, négyen három székre, mert a kisebbik gyerek — talán kisfiú, ha annyiból jól ítélek, amennyi a paplanvarrásos zöld mackóból kilátszik — még csak az anyukája öléből éri fel az asztalt. Leülteti később az anyukája az üres székre, rá is parancsol, de a kisöreg nem bírja elviselni a széken a magányt, lemászik és vis6zaküszködi magát a mama ölébe. Három adagot esznek négyen, a napi menüt; mostanában épült a szálloda. lu->:us kivitelben, viszont a konvhája kitűnő és olcsó; a kö"- nani előfizetésesek vasárnap i- ro’-an ebédelnek itt. A kisilány errefelé tekinget. — Hát még egy utolsó kér- Várja a következő fogást, hatanTÉL.
