Tolna Megyei Népújság, 1968. december (18. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-31 / 306. szám

CSALÁD — OTTHON

A scóüők között általában nagyon megoszlanak erről a vélemények.

— Minek zavarják az embert? — Magánéletünk nem tartozik a pedagógusokra! — Én Örülök, ha jönnek, legalább nyugodtan megbeszélhetjük a gyerekkel kapcsolatos problémákat.

Kinek van hát igaza? Kell-e. szükségesbe, hasznos-e a családlátogatás, vagy csak különben is formalitás az egész.?

A lényeg megvilágítására talán lássunk néhány esetet.

*

Az ötödikes, szőke Katica egy kis tanyán lakott. Gyakran csaknem el- Rzenderedett az órán. A tanító különösnek találta a gyermek túlzott fáradtságát, s elment hozzájuk.

Meglepő dolgot tapasztalt. A vér konydongájú kislány egy nagy teknő ruhát mosott. Egyedül. Az édesanyja nem volt otthon. Harmadnap a tanító' behívatta. Kérdezgette, miért bíz a kislányra ilyen nehéz, megerőltető munkát.

A családlátogatásokról

küzd még most is a kifejezésekkel.) Kiderül, hogy miért zavart, .visszahúzódó némely gyerek, esetleg milyen komoly lelki válság ennek a kiváltója. Kiderül, hogy a füzet, az írás külalakja bizony azért nem valami szép, mert a család rossz lakáskörülmények között él, de kiderülhet az is, hogy még kedvező lehetőségek mellett sem teremtenek olyan helyet a gyereknek, ahol írásbeli feladatait nyugodtan elkészítheti.

A tanár, aki jól ismeri gyermekei családi körülményeit, otthoni helyzetét, könnyebben el tud igazodni a gyermekek eredményei, vagy éppen eredménytelenségei között. Egyszóval könnyebben, tud a gyermeken segíteni. .

Ne zárkózzanak tehát el a családlátogató pedagógus elől a szülők. Ne vegyék zaklatásnak a látogatást. Ám ne azon törjék a fejüket, hogy mivel , traktálják” meg őket. hiszen nem á vendégség miatt látogatnak el hozzájuk. Ehelyett Inkább őszintén és bátran tárják fel előtte a gyermekükkel kapcsolatos problémáikat, aggodalmaikat, terveiket, kívánságaikat . .

A családlátogatás nem zaklatás: hanem fontos párbeszéd a gyermekért a szülő és a pedagógus között az otthoni környezetben, is. amely kölcsönös haszonnal jár. Ha így tekinti minden szülő, akkor nélkülözhetetlen, fontos dolognak is tartja.

BALOGH BÉNI

■*- Hadd dolgozzon, hadd segítsen, egy tízéves lány már megtehet ilyesmit... É'vi.s meglettem annak idstíéc.

A fiatal tanítónak sok idejébe tellett. amíg meggyőzte a szülőt a dolog helytelen'regérő1. Végül méhesek sikerült. Az anya többé nem fogta be ilyen nehéz munkára • a törékeny gyermeket.

Az egyik északi, ipari városkában az osztályfőnök meglátogatta az egyik sokat ..bukdácsoló” tanítványának a családját. A látogatás nagyon meglepte őket, mert mint mondották őket még egyetlen tanár sem látogatta meg soha. Rend és tisztaság uralkodott náluk. A lakással látszott, valóban sokat törődtek, de nem így a gyermekkel. Az osztályfőnök elbeszélgetett a szülőkkel a gyermek jövőjéről. a terveikről.. A látogatás után nemcsak a gyermek tanulmányi eredménye javult meg. de a szülők olyannyira magukénak tartották az iskolát. hogy a szülői munkaközösségnek is aktív tagjai lettek, A fiúk azóta leérettségizett.

Párizsi női divat

A praktikus, kényelmes, nem gyűrődő, csinos jersey és kötött ruhákat — amelyek szinte minden alkalomra és minden szezonban hordha- tók. sporthoz, munkában is — a párizsi nők is nagyon kedvelik. A párizsi jerseyeket és kötött árukat a leggazdagabb színösszeállítások, kötések és szabásvonalak jellemzik. Az 1969-es télre tervezett újdonságokból mutatjuk be e két divatos modellt.

Nem minden családnál „fenékig tejfel*’ az élet. Laci és Juli — két ikergyermek — családjánál is ez volt a helyzet. A tanár akkor tudta meg a valót, amikor elment hozzájuk. Kiderült. hogy a nagymama évek óta súlyos beteg. A két gyerek a szobákon világ lakás konyhájába szorult. Itt zajlott a mindennapi élet körülöttük, ilyen körülmények között nem csoda. ha a két gyermek tanulmányi eredményei gyengék voltak. Ideje volt. hogy napközibe kerüljenek.

A családlátogató pedagógust nem a kíváncsiság viszi a családokhoz, hanem a megismerés, a segítés nemes szándéka. A látogatás oldottabb lég- nzecesrv” nrobléma merülhet fel, melynek közös megbeszélése szülőnek velőnek egyaránt szükséges.

Megtudhatja például a pedagógus, hogy miért gátlásos a gyerek (kiskorában beszédhibás volt, s ezért

Világos szürke alapon piros-fekete kockás gyapjújersey ruha és mellény együttes. A ruha, a most nagyon divatos V-alakú kivágással készült, s magas nyakú pulóvert visel hozzá a maneken. Az „ultra” hosz- szú mellényre két „maxi” zsebet illesztettek. (Dorothee Bis)

Rózsaszínű woolmark gyapjújersey- ből, nagyon ötletes, bordázott díszítőkötéssel készült pulóver stílusú ruha. Figyeljük meg a csinos kiegészítőket: a mintás selyemsálat, és a kétszer körülcsavart láncövet.

(Christian Cuvalier).

K. ML

Disznótor

Petőfi Sándor ismert verséből idézünk rejtvényünk vízszintes i és függőleges 44. számú soraiban.

Vízszintes: 13. Kimélyítette. 14. Államszövetség, latinul. 15. Jót tesz. 17. Járta. 19. Kutyafajta, argóban. 21. LA. 22. Autóbuszmárka. 24. Nem németül. 25. Dal. 28. A játékfigyelő. 30. Piros, németül. 31. Madár. SS. Parancsoló!. 35. Tagadószó. 36. Karcsú. 37. Irattartói. 39. Társadalmi, németül. 42. Város1 a Panama-csatornánál. 45. Italkeverék (—’). 47. Irtózás. 48. Igekötő. 50. Bajt-e? 51. Vissza: göndör, németül. 52. Időszak, korszak (—54. Vissza: óvtak. 57. Alsó kevert betűi. 58. Ilyen szalonna is van. 60. Lengyel városika. 62. Néma gésa! 63. Lekvárfőző edényre. 65. Török folyó. 66. Aroma. 67. Brazíliai folyó (Peruban ered). 69. Nebraska! város (USA).

Függőleges: 2. Indíték. 3. Téli sport. 4. Női becenév. 5. Erzsébet beceneve. 6. Roham. 7. Vegyjele: Na. 8. Kátyú vége! 9. Es, németül. 10. öserdei kúszónövény (—’)• 11. JdHy... 12. Ünnepi sütemény. 16. Leggazdagabb perzsa uralkodó volt. 1*. Franciaországi hegység. 20. Vég nélküli olasz városka. 23. Venezuelai folyó (a=o), 26. Meg- Cfcolás. 27. Bizonyos fák. 29. Sziget a Földközi tengeren. 32. Női név többesben. $>. Autómárka (+'). 38. Növény része (+1). 40. Iráni fcüyő. 41. Betű franciául. 43. Magyar szénfajta. 46. Lehajitaná. 49. A szerelem istene az ókori görög mitológiában. 53 Cselekvés, latinul (t=c). 55. Álmatlanul. 56. Virág. 59. Iráni város. 61. A nemzetközi evezőszövetség francia nevének rövidítése (ford). 64. ...

Imre, balettművész. 68 Csecsemő- sirás. 70. Menj angolul. 71. Néma hún!

Beküldendőa vízszintes l„ és a függőleges 44. számú sorok megfejtése.

Beküldési határidő: 1969, január 2., déíi 12 óra. Kérjük a borítékra ráírni: „Keresztrejtvény”. A helyes megfejtők között öt szépirodalmi könyvet sorsolunk ki.

Az öreg magasra emelte szemöldökét:

— Szökött fegyencek?

— Rajta, indítsd a lányt a konyhába, hogy készítsen valami kiadós reggelit!

Judy örült, hogy a félelmetes emberek közül a konyhába menekülhetett. Byers, pisztollyal a kezében, a konyhaajtóig követte.

— Tegye el azt a fegyvert! — mondta az öreg. — Mindent megkapnak, amit akarnak, nem szükséges, hogy kényszerítsenek rá.

A szökevényéül: bizalmatlanul vizsgálgatták. Az öreg egészen másként viselkedett, minit várták. Egyáltalán nem félt. legalábbis semmivel sem árulta el. hogy fél. Alacsony vézna emberke volt, kissé ráncoa majomarccal.

— Most elnézésüket, kérem! — mondta. — Fel kell öltöznöm, Addig is helyezkedjenek kényelembe.

Anélkül, hogy a szökevények engedélyét bevárta volna, megfordult és hálószobájába ment.

Anderson felugrott a hálószoba küszöbére állt. és az

— 88 —

öreget figyelte. Az minden sietség nélkül, a gengszterrel mit sem törődve, nyugodtan felöltözködött.

Vékony vászonnadrágot, fehér inget viselt, amikor szobájából kilépett, és merő ellentéte volt az ápolatlan, mos- datlan, borostás, fáradt, kimerült szökevényeknek. Szuverén nyugalom áradt belőle.

Nyílt tekintettel nézett rájuk, s egyszerűen így szólt:

— Lexington a nevem. Thomas Lexington.

— No és? Mi közünk hozzá? — morogta Byers, aki Időközben levetette cipőjét, és lábát az asztalra rakta.

Lexington leplezetlen rosszallással, szemrehányással nézett rá. Christie közben felállt, és így szólt:

— A mi nevünket már bizonyára ismeri. Az Ivy Bluff-i szökevényekhez tartozunk.

Lexington értetlenül nézett rá...

— Nem látta még a képünket az újságban?

Lexington feltette szemüvegét, levette a szekrény tetejéről az aznapi reggeli lapot és belelapozott.

— Egyetlen szó sincs benne magukról — mondta.

— Úgy látszik, jóval később fedezték fel a kitörést, mint gondoltuk — mondta Christie Andersonnak —. majd újra Lexingtonhoz fordult:

— A televízióban sem jelentették még a kitörést?

Lexington tagadban rázta a fejét. A készülékhez ment.

és bekapcsolta.-- Csak ritkán nézzük a tévét, — mondta.

— Az én nevem James Christie. Az ott Douglas Anderson, ez Ralph Byers, a néger neve Willie Shaw.

— Fogd be a szád. te marha! — kiáltott rá Byers. —Talán még további terveinket is az orrára akarod kötni?

— Úgyis hamarosan megtudja a nevünket — utasította vissza a rendreutasítást Christie.

— Nem mintha sürgetni akarnám magukat, Mr. Christie — mondta Lexington enyhe gúnnyal —, mégis szeretném tudni, meddig szándékoznak ittmaradni?

— 89 —

— Jó pofa! — kiáltott fel Byers, s jókedvében nagyot csapott a combjára. — Azt szeretné tudni, meddig szándékozunk maradni!....

Shawból is kitört a kacagás.

— Mihelyt besötétedik, elmegyünk — válaszolta Christie a kérdésre. — De addig itt maradunk, s ha szépszerével nem hajlandó, kényszerítjük, hogy rejtve tartson bennünket.

— Értsük meg egymást, mindjárt a kezdetben — toldotta meg Byers, revolverével hadonászva. — Ha nem tartsz velünk,! hidegre teszünk téged is, és csemetédet is. Tehát légy észnél, és ne próbálkozz valamilyen trükkel.

— Egyszer már megmondtam: nincs szükség, hogy bármire is kényszerítsenek.

— Jobb is lesz számotokra. Van-e valamilyen lószerszámod a házban?

Lexington habozott egy ideig, azután bevallotta:

— Az éjjeliszekrény fiókjában.

Anderson a hálószobába ment, és kihozta a revolvert Kinyitotta a tölténytárát, a töltények a padlóra estek.

— Ha nem mondott volna igazat, s megtaláljuk a revolvert, akkor a golyók most nem a padlón lennének, hanem a fejében — mondta Anderson halkan, de vésztjóslóan.

Christie látta, hogy Lexington arcából eltűnik a vér. Ezért szükségesnek tartotta megnyugtatni, s halkan, hogy a többiek ne hallják. így szólt hozzá:

— Ne féljen nem történik bántódása.

A fegyencek a televízió műsorát nézték. Shaw a szőnyegre ült a készülék elé és térdeit csapkodva nevetett.

Közben Judy visszajött a konyhából, nagy tálcával a kezében. Úgy látszik, a konyhában is hallotta a beszélgetést, mert keze reszketett és a tálcán lévő csészék, tányérok cörömpölve összeverődtek. Szótlanul asztali terített, s visz- szament a konyhába az ételért.

— 90 —