Tolna Megyei Népújság, 1968. december (18. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-31 / 306. szám

Bujtatott emberek Nyereségrészesedés munka nélkül Hovatovább közgazdasági ka­tegóriává válik a bújtatott em­ber, illetve a vattaember. ' Sok a baj velük. Úgy jöttek létre, hogy a szükség, a merev lét­szám- és bérgazdálkodás megte­remtette a maga kiskapuját, és ezen bebújtak a bújtatott embe­rek. Másutt pedig megjelentek a vattaemberek, hogy kitöltsék azt az űrt, amit tervezéssel nem le­hetett megoldani, betölteni. Je­lesen az átlagbérszínvonalról van szó, meg egyes hatóságok, fe­lettes szervek, irodák létszám- kérdésének megoldásáról, az al­kalmazottak premizálásáról stb. A Tolna megyei kisipari szö­vetkezetekben sokat beszélnek a bújtatott emberekről. A vitát az okozta, indította el, hogy egy-két bújtatott em­ber az év vége közeledtével kérte az illetékes ktsz-ek ve­zetőségét, hogy részükre fi­zessenek majd nyereségrésze­sedést. S ha lehet, akkor az egyes kate­góriába sorolják be őket. Tehát azzál az egyszerű ténnyel állunk szemben, hogy az illető nem vett részt konkrétan a nyereség kép­zésében, mégis kérte, hogy úgy bírálják el, mint azt a varrónőt, festőt, kőművest stb., aki egész éven át termelő munkájával hoz­zájárult a nyereséghez. Mindjárt érthetőbb — és fel- háborítóbb — a kérdés, ha bő­vebben kifejtjük a bújtatott em­berek ügyét. A KISZÓV-öt, ille­tőleg a műszaki, valamint a jogi irodát a szövetkezetek tartják el. Évenként minden kisipari ter­melőszövetkezet a bruttó hét szá­zalékát fizeti be az OKISZ-hoz, és az országos szerv osztja el a pénzt a megyei, illetve a fővárosi KISZÖV-öknek, hogy működni tudjanak. Tehát a KISZÖV nem vállalatszerű gazdálkodást foly­tat. A szövetkezetek támogatásá­ra hozták létre a jogi meg a műszaki irodát. Ezek fenntartá­sára a ktsz-ek még külön fizet­nek hét százalékon felül, a köz­gyűlés meghatározta összeget. A Tolnai Fémipari Ktsz, illetve a Bonyhádon működő árutermelő ktsz 13, illetve 30 ezer forintot, míg a szekszárdi ktsz nyolc, illet­ve 13 ezer forintot utalt át erre a célra az idén. Az irodák személyzete a szö­vetkezetek státusában szerepel. Munkabérüket a már említett összegből utalják át az illető szö­vetkezetbe. A Tolna megyei Árutermelő Szövetkezetben például egy, a Tolnai Fémipari és Szerelő Ktsz-ben két személy, a Tol­na megyei Festő- és Lakás- karbantartó Ktsz-ben egy sze­mély van így elbújtatva. Nem szükséges ezúttal felsorolni valamennyi ember-bújtató szövet­kezetét. Tulajdonképpen a bújtatásra ott fizettek rá, ahol nem vették igénybe az említett irodák se­gítségét — miután természetsze­rű, hogy egy valamirevaló gaz­dasági egységben megfelelő szak­emberek állnak rendelkezésre —, illetve ahol a bérrel, a bérszín­vonallal bajok vannak, ponto­sabban a szolgáltató jellegű szak­mákban, szövetkezetekben, ahol a létszámban levő személy bére terheli, jól vagy rosszul befolyá­solja a bérgazdálkodást. A fes­tők szövetkezetében például emi­att nem tudtak a munkásoknak termelői prémiumot fizetni, vi­szont az árutermelőknél e sze­mélyek bére ellenére is tudtak termelői prémiumot fizetni a dolgozóknak. Tehát e bújtatott személyek bérét egy összegben átutalják a szövetkezetbe. A bű Hatott emberek admi­nisztrálása is megoldott kérdés, hisz az egyszámlát e célra a Kövendi Sándor Tol­na megyei ktsz kezeli Tehát a béralapot ugyan növeli a KISZÖV-től, illetve > az egy­számláról átutalt hozzájárulás céljára befizetett összeg, más kér­dés, hogy ettől még furcsább eset is van. íme: a Tolna me­gyei Árutermelő Kisipari Szö­vetkezet befizeti az irodafenn­tartási apanázst, a bújtatott pénzt mégis a szövetkezet saját bér­alapjából fizeti, és — tessék megfogódzni — a munkabér közterheit pedig a Kövendi Sán­dor Tolna megyei Cipész Ktsz utalja át az árutermelő szövet­kezetnek. A múlt évben fizettek a búj­tatott embereknek nyereség- részesedést, Volt olyan szö­vetkezet, ahol csak az átlag 50 százalékát, de mégis fi­zettek. Olyan személynek, aki mégis csak terhére volt a termelő közösség­nek. E személyek fizetése maga­sabb, mint a szövetkezeti átlag- kereset. Persze még prémiumot is kapnak — a napokban ment ki a levél, hogy prémiumként a bújtatott embereknek átutaltak 8-tól 30 ezer forint összegű pré­miumot — és ez is a béralapot, az illető bérét növeli, érthető, hogy még az 50 százalékos egész évi összes munkabér egyes fo­rintjára eső 2—8 fillér megha­ladta a munkások részesedését. Persze az ügy nem ilyen egy­szerű, mint ahogy itt leírtuk. Hisz e dolgokban jogerős hatá­rozatok vannak a szövetkezetek közgyűlésétől egészen a KISZÖV- vezetőségig. És hogy az eléggé el nem ítélhető nyereségrészese­dés-igénylés mennyire mindenna­pi és bevett dolog, még egy tény súlyosbítóan bizonyítja ezt: Levél ment a kisipari szö­vetkezetekhez, hogy az illető bújtatott személvek premizá­lására külön fizessenek be még 3—5 ezer forintot,.. A leveleket talonba tették a Tol­na megyei Árutermelő, a Tolna megyes Festő, valamint a Tolnai Fémipari és Szerelő Ktsz-ben. Mondani sem kell. hogy miért. A fentebb említett három szövet­kezet elnöke: Szelei László. Pis- kor Imre. illetőleg Biber László •kijelentette* ’* ***** — Nyereségrészesedést csak an­nak fizetnek, aki részt vett en­nek képzésében. A kérdések: Miért fizettek a múlt évben? Szükség van-e bújtatni embe­reket? És végül: Az ügy kommentá­lását, a konzekvenciák levonását az olvasóra bízzuk. PÁLKOVÁCS JENŐ Mérleg — 1968 Új Patyolat-üzem — Áruházak — SZTK-rendelő — Iskolák — Bér házak Nehéz lenne pontosan számba venni, hogy 1968-ban mivel is gyarapodott megyénk. íme egy kis ízelítő — a Seljesség igénye nélkül. SZEKSZARDON elkészült a Pa­tyolat új üzeme, s megtörtént a műszaki átadása, átvétele. E lé­tesítmény mintegy 20 millió fo­rintba került, s a következő hó­napokban megkezdheti az üzeme­lését is. A kapacitása akkora, hogy a megye igényeit nemcsak jelenleg, hanem perspektívájában is képes kielégíteni. Az év utolsó napjaiban adták át rendeltetésének a Wossinszky Mór utcai óvodát. Ez kétmilliós költséggel épült, s 75 gyermeket tudnak elhel><ezni benne. Befejeződött a vízreSkonstruk- ció, mintegy 20 milliós költség­gel. Az Előhegyen elkészült a 300 köbméteres víztároló. Ez első­sorban a hegyoldali negyedek vízellátását javítja meg. A re­konstrukció keretében gerincveze­ték, kút, stb. készült. A vas- és mangántalanítót is átadták ren­deltetésének. Az 1969-es év első munkanapján kezdik a próba- üzemeltetését. Ennek a napi ka­pacitása 7500 köbméter. Kétmilliónyi beruházással bőví­tették a szekszárdi kenyérgyárat. Megnyílt az Otthon Aruház és a mezőgazdasági mintabolt. Befejeződött a Gróf Pál utcai lakótelep A és B jelű, úttal sze­gélyezett részének az építése. Ez a város egyik legszebb bérház­tömbje, s itt van a város egyik legkorszerűbb kereskedelmi egy­sége, az ABC-áruház. E lakótelep építését az idén nagy arányú üt­és járdaépítéssel, parkírozással fejezték be. Az idén készült el a szekszárdi Mészáros Lázár utcában egy 16 lakásos, az Ybl Miklós utcában egy 17 lakásos és a Széchenyi ut­cában egy 32 lakásos bérház. A Széchenyi utcai bérház földszint­jén négy üzlet számára biztosí­tottak helyet. Ezt az épü’otct a napokban adták át rendelte' ésé- nek. A Hunyadi utcában elkészült egy 12 lakásos bérház. A föld­szintjén gyógyszertár nyí’ik, en­nek a berendezése most folyik. Ez évben készült el a Kadarka ut­cai D 3-as panelház, 10 milliós költséggel. Ebben 56 család ka­pott lakást. Nem messze ettől, két, 12—12 lakásos, átmeneti jel­legű bérház is épült. A Wosinsz- ky Mór utcában egy 30 lakásos panelbérház és egy 30 lakásos panel szövetkezeti ház épüH. TAMÁSIBAN ez évben avatták a művelődési otthont, amely mintegy 6—7 millió forintba ke­rült. Elkészült az iparitanuló­iskola is. Ennek a beruházási költsége hozzávetőlegesen 3 mil­lió forint volt. Szennyvízcsatorna és -tisztító .is épült, a vízmű ka­pacitását pedig bővítették. El­készült az fmsz lakberendezési áruháza is, közel kétmilliós költ­séggel. SIMONTORNYÁN elkészült a 4 tantermes iskola, több mint négy­milliós költséggel. HGGYÉSZEN kétmilliós költ­séggel új tanműhelyt kapott: a nevelőotthon. Elkészült az fmsz áruháza is. A 460 négyzetméter alapterületű áruház évi 12 millió forintos forgalom lebonyolításá­ra lesz alkalmas. BONYHÁDON használatba ve­hették a közgazdasági technikum új épületét, amelynek a beruhá­zási költsége meghaladta a t millió forintot. Elkészült az fmsz korszerű áruháza is. Ennek a beruházási költsége több mint 10 millió forint. Harmincöt személy- lyel működtetik majd, s évi 41 millió forint forgalmat tudnak le­bonyolítani benne. Neihrégen vették használatba az OTP új irodaházát is. DOMBÓVÁRON 10 milliós költ* séggel SZTK-rendelő épült, a kórház mellett. Ez 17 munka­helyes egészségügyi létesítmény. Befejezéshez közeledik a kórház építése. Ez mintegy 130 millió fo­rintba kerül, s a nyártól már fo­gadhatja a betegeket. Elkészült egy 12 és egy 18 lakásos bérház. A leánydiákotthont ötmilliós költ­séggel bővítették. A Láng-gépgyár építéséhez elkészítették a felvo­nulási utat és kutat. PAKSON befejezték az fmsz-i áruház építését. Az áruház mint­egy 11 millió forintba került, 38 kiszolgálóval működtetik majd, s 45 millió forint évi forgalom le­bonyolítására lesz alkalmas. Erre rendkívül nagy szükség van, mert az atomerőmű építkezésével kap­csolatban magas vásárlási igény­nyel is kell számolni. Egyébként folynak az atomerőmű építésének az előkészületei is. Amint isme­retes, a kiviteli tervdokumentá­cióját már jóváhagyták. Több milliós beruházással korszerű épületet kapott a járási könyvtár. BÁTASZ&KEN új épületszár­nyat kapott a gimnázium. Ezt az új létesítményt néhány héttel ez­előtt avatták. FADDON, DECSEN, NAGY- DOROGON törpevízmű épült a helyi vízgondok megoldása érde­kében. Mindhárom törpevízmű a lakosság összefogásának az ered­ménye B. F. ŐSÖK ÁRNYÉKÁBAN Szakmát tanulnak a hajdani bárófik Egyik háromezer holdra eskü­szik, a másik kétezernégyszázra emlékszik, míg a hajdan foga­lommá vált család másodszülött fia ezerkétszáz hold jó föld volt tulajdonosának mondja a Tolna megyei Fiáth bárót. Felejt már az emlékezet... De nem is a holdak száma, hanem a té­nyek a fontosak. Jegenyés- és Apátipuszta háromszáz főnyi haj­dan volt cselédjeinek egykori ura, a zengzetes névre hallgató Fiáth „báró” Szekszárdon, a Ta­nácsi Építőipari Vállalat asztalos részlegében kétkezi munkás. A legidősebb fiú Fiáth Bé- la. Nem törődve a nehez­teléssel, benősült egy sióagárdi szegényparaszt családjába. Jól megvannak. A másodszülött. Fi­áth László pedig a kajmádi gaz­daságban szerzett jobbhangzású nevet és megbecsülést magának, mint traktoros. Szocialista brigádtag lett a hajdani báró fiából. Bizarr az összehasonlítás, de így igaz, ez történt. Amikor Kajmádon létre­hozták az azóta híressé vált komplex brigádokat, Fiáth Lász­ló gépszerelő a jobb kereset re­ményében jelentkezett. Azóta becsületesen és jól végzett mun­kájával vívta ki társainak és vezetőinek elismerését. Egy esztendős múlt, amikor az ország felszabadult. A mai trak­toros a bárói címer alatt már akkor született, amikor megkon- dult a vészharang a nagybirtok- rendszer felett. Külseje? A hu­szonnégy esztendős traktoros kül­sejében, vonásaiban semmi nem emlékeztet az arisztokrata ne­mességre. Kidolgozott, / eres ke­zek, ovális arc, állán kiütközik a szakáll. (Pihen, éppen szabadsá­gát tölti otthon a sióagárdi, Rá­kóczi utcai saját házban élő né­pes családban.) Nőtlen, katonaviselt. A két szoba egyikében, a feldíszített fenyőfa alatt beszélgetünk a múlt időkről. Ápol­ják, vagy elvetették az emléke­ket? Az anya — tiki még élvez­te a nagybirtokot — a szomszé­dos konyhában készülődik az ebédfőzéshez. Elzárta már a tás­karádiót, most nem érdekli a zene. Időnként be-benéz a szo­bába, miközben dolgozgat, mert itt bizony hiányzik a segítség. Feketekávét főzne, kínál. Meg­köszönöm. de nem kérek, mert már ittam. — Mit tud a család birtoká­ról? — kérdezem merészen a fiatalembertől. — Elvették tőlünk, mi végez­tünk a birtokkal — feleli kissé bizalmatlanul. — Sajnálja? — Én már nem éltem benne, csak hallomásból tudom, mit jelentett a családnak. — Neki- durálja magát, mély lélegzettel így folytatja: — Tény, hogy ak­kor a mi családunknak jobban ment, mint most. Hazudnék, ha mást állítanék — enged fel kis­sé. — Nyílt beszéd. — Ha már így alakult, így va­gyunk, abba kell beilleszkednünk, ami van. Én megtettem. — Na és a bárói cím? Maga már nem használta, ugye? A legkevesebb a cím és a rang. Nekem nem hiány­zik, engem a cím és a rang egyáltalán nem ér­dekel. Hét éve vagyok trakto­ros, mezőgazdasági gépszerelői szakmát tanultam három éven át. Keresek rendesen, jól meg­vagyunk egymással a brigádban. Az idén ugyan kiszúrt velünk a szárazság, de azért meglesz a 2500—3000 forint havi átlagke­resetem. Ismerem, szeretem ezt a szakmát. — Érdekelne mit szóltak ahhoz a külföldön élő rokonok, hogy a Fiáth „báró” fiából traktoros lett. Válaszolna? — Természetesen felelek rá. Megmondtam nekik is, hogy min­denki úgy igyekszik az életét el­rendezni, ahogy tudja. Nekem akkor erre volt lehetőségem, mást nem tanulhattam. A rokon­ság bíztogat, most vágjak bele a továbbtanulásba, de nincs szándékomban. Traktoros mara­dok. Csúnya világ volt 56 előtt — válik egyre közlékenyebbé. __ ? — Úgy értem, hogy hamar az orrom alá dörgölték nekem is, hogy ki volt a családom, milyen a családfám. Csúfoltak az isko­lában a társaim, „báró... báró ...” Nem szégyellettem a báróságot, de bántott, mert én személy sze­rint nem tehettem róla, vagy el­lene. — Mostani munkahelyén ta­pasztal-e megkülönböztetést? — Állítom, hogy nem. Most másként van már, az egyént né­zik és nem az apját. Most már nem vetik az ember szemére azt, amiről nem tehet. Én akkor abba születtem bele ... — Na és ha ... megkapnák a birtokot? — kockáztatom meg a lehetetlen kérdést, meg akarván bizonyosodni, hogy valóban szertefoszlóban-e nosztalgiája. p kkor nevet először. — Ilyen csoda nem lesz, nem is várjuk. Nekünk így alakult a sorsunk és erősen, nagyon erősen meggondolnám — feleli. Érdeklő­désemre elmondja még, hogy minden testvére tanul. A legidő­sebb fiú asztalos, ő gépszerelő, a többiek épületlakatos, autósze­relő ipari tanulók, a sorban kö­vetkező a palánki mezőgazdasági technikumba jár. A két kisebb fiú még általános iskolás, de „mindenkinek lesz szakmája a családban.” A huszonnégy esztendős Fiáth László, a kajmádi gazdaság trak­torosa, a komplex brigád tagja megtalálta helyét az új rendben. Hamis illúziókat nem táplál, vágyálmokat nem kerget. Há­romezer, kétezernégyszáz, vagy ezerkétszáz holdnyi volt a föld­birtokuk? Lehetséges, hogy nem tudja pontosan, de talán felejteni is akarja a dicsőnek éppen nem mondható múltat. A rendszer, amely az arisz- tokrácia felett bíráskod­va, történelmi igazságot szolgál­tatott a hajdani zselléremberek­nek, befogadta a dolgozni akaró földesurat és fiait. A szocialista társadalom az ősök vétkei miatt nem teszi felelőssé a becsülettel munkálkodó leszármazottakat. SOMI BENJAMINNÉ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents