Tolna Megyei Népújság, 1968. december (18. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-01 / 282. szám

Mindennapi sorunk

Évi 35 ezer hektoliter sört állítottak elő a felszabadulás előtt a pécsi Pannónia Sörgyárban. A tavalyi termelés ennek több mint tízszerese, 380 ezer hektoliter volt, az idei program — most már, az év vége felé meg lehet állapítani, hogy ez teljesül is — 404 ezer hektó. És ez sem elegendő. A gyár Tolnát, Baranyát és Bács megye felét látja el sörrel, hozzávetőleges számítással nyolc- százezer lakost. Egy személyre évente kereken ötven liter jut. Persze a sörivók ténylegesen többet fogyasztanak, hiszen nem mindenki issza rendszeresen.

Nem idénycikk

Tény, hogy a sör lassan közszükségleti cikké vált. Nem a reklám hatására, hiszen van annak már legalább tíz éve, hogy utoljára láttunk sört reklámozó plakátot („A sör folyékony kenyér ...”). Az életszínvonal folyamatos emelkedését sok mindenen le lehet mérni, nyilván e „mutatók” közé tartozik a sörfogyasztási statisztika is.

A régi időkben falura nemigen jutott el a sör. Legfeljebb nagy ünnepeken fogyasztottak jelentősebb mennyiséget. A lakosság többsége pedig egyáltalán nem élt vele. Most pedig igénylik a legeldugottabb tanyán is a rendszeres sörellátást. Hallottam már arról is, hogy a kis falu vezetői egyenesen politikai kérdést csináltak belőle, miért nem lehet náluk rendszeresen kapni sört. Nagyobb ünnepeken pedig — május elseje, április negyediké — külön gond úgy megszervezni az elosztást, tartalékot gyűjteni, hogy sör aztán legyen elegendő. Húsz éve abból csináltak ilyen problémát, ha zsírt nem lehetett kapni a boltokban.

A sör mór nem idénycikk. A téli hónapokban majdnem annyi fogy belőle, mint nyáron. És talán most sem kevesebb a panasz az ellátási zavarokra, mint a nyári hónapokban.

Mint dr. Rugási Endre, a Pannónia Sörgyár igazgatója elmondta, a kereskedelemmel, a vendéglátóiparral felmérést készítettek a várható igényekről — mennyiségben és választékban — és arra a következtetésre jutottak, hogy egy-két éven belül sikerül a termelésnek utolérnie az igényeket, esetleg a választék bővítéséről, új piacokról is kell gondoskodni. Dehát, ezek csak előzetes számítások. Ki tudja, hogy a valóság igazodik-e az elképzelésekhez?

Évi 600000 hektoliter

A Pannónia Sörgyárban ezekben a novemberi napokban ugyanolyan a forgalom, mint nyáron. Rendszeresen jönnek a teherautók. műanyag sörösládákkal, alumínium hordókkal rakottan, majd — miután tele palackos ládákkal és megtöltött hordókkal megrakták őket, kigördülnek a kapun. Állandó ingajáratot bonyolít le a gyár három tankautója is. Közben pedig — már évek óta — folyik a gyár rekonstrukciója, bővítése. Százharmincmillió forintot fordítanak erre, korszerű automatikus sörfőző berendezést állítanak be — a gépek már itt vannak — bővítették a fogadóállomást, új épületeket emelnek a lebontott régiek helyén. Jövőre ötvenezer hektóval, 1970-ben újabb ötvenezer hektoliterrel, majd 1971-ben — mire befejeződik a rekonstrukció — újabb százezer hektoliterrel növelik a termelést. Amikor — pár évvel ezelőtt — a munka megindult, félmilliós gyárat terveztek. Menet közben módosították a programot, újabb „tartalékokat” tártak fel, végül is nem félmillió, hanem évi hatszázezer hektoliter lesz a gyár évi termelése.

Alumínium hordó — műanyag láda

Még néhány számadat: A napi ezer—ezerkétszáz hektoliter sör kiszállításához húszezer alumínium hordót és több, mint egymillió palackot használnak fel. A hordók, palackok állandóan „forognak”, az előbbiek rendszeresen „visszatérnek” a gyárba, a palackok azonban „kopnak”. Vagy „befogják” őket paradicsomfőzéshez, vagy eltörnek, így utánpótlásukról állandóan gondoskodni kell. A hazai üvegipar nem győzi az ellátást, legutóbb nagyobb szállítmányt importáltak Lengyelországból.

Fahordóba már nem töltenek sört a Pannóniában. Teljes egészében kiszorította az alumínium hordó. Könnyebb, tartósabb, hi- giénikusabb, mint a fahordó, kevesebb a baleset vele. Az alumínium jó . hővezető, a sört így könnyebb lehűteni, nem megy tönkre olyan könnyen, nem korhad. Gyorsabban is „forog” (magas a betéti díj). A fa sörösládákat műanyag rekeszek váltották fel. Könnyebb velük bánni, kisebb a baleseti veszély, amellett egy-egy terehautóra a faládás szállításhoz képest kétszerannyi palack sört lehet felpakolni.

Évek óta tartó program: Növelni a palackos sör arányát a hordóshoz képest. A sörből ugyanis egyre többet fogyasztanak otthon, hazavinni így könnyebb. De a vendéglátó „üzemekben” is a fogyasztók érdekét szolgálja a palackozott sör arányának növelése. A fogyasztó így ugyanis megkapja azt a sört, amit kifizet. (Vendéglátó szakemberektől hallottam, hogy egy alkalommal versenyt rendeztek a legügyesebb csaposok közt: Ki tudja az előírás szerinti 333 pohár sört kimérni egy hektoliter hordós sörből. Egyiknek sem sikerült. A győztes eredménye 370 pohár volt. A kevésbé ügyes

— vagy talán ő volt az ügyesebb?

— négyszáz pohár sört hozott ki egy hektó sörből). Ma a Pannónia gyárban készült sörnek egy- harmadát palackozzák, a cél: elérni az ötven százalékot. Korszerű, automata berendezésekkel folyik a palackozás, a pécsi gyár rekonstrukciója keretében két — óránként tizenhatezres kapacitású

— automata palackozó berendezést állítanak fel. A szekszárdi üzem kapacitása 6000 palack'óra, de ma egy műszakban működik, tehát a növekvő termelés és fogyasztás igényeit két műszakban ki tudja majd elégíteni.

Hiányzik a hűtőlánc

Amíg valami hiánycikk, a minőség nem nagyon kerül előtérbe, így a sörnél ma még ritka a minőségre vonatkozó panasz, bár néha előfordul. Inkább csak a szakemberek, — no meg a sörínyencek — érzik meg, ha „stihh- je” van, állott, romlani kezd. A bajok oka a helytelen tárolás. A sör akkor jó, ha 8—10—12 fokon tárolják. A gyárban ezt megoldották. a „hűtőlánc” azonban — míg a sör a gyárból, a palackozóból eljut a fogyasztóig, nincs „kiépítve”. A sör még elkészülte után is erjedésben levő anyag. Ha megfelelő hőfokon tárolják, eláll két-három hétig is (a tömegfogyasztást képező szalonsörről van szó), de ha közben felmelegszik, az előírt nyolc napot sem bírja ki. Nem elég tehát a sört fogyasztás előtt lehűteni (a hirtelen hűtés is ártalmas), hanem a gyártástól a fogyasztásig az említett 8—10—12 fokon kell tartani.

A gyárban azt ígérik, hogy a sör hamarosan lekerül a hiánycikklistáról. A pécsi Pannónia már harmadik éve „Szocialista gyár” — pontosabban addig kétszer kapta meg a kitüntetést, bíznak benne, hogy az ez évi eredményekkel sikerül a kitüntető címet megtartani — ők mindent megtesznek a termelés fokozásáért. De hogy az ötven, száz, vagy kétszázezer hektoliterrel több sör elegendő lesz-e, az nemcsak rajtuk múlik.

J. J.

Volt munkatársa: „Teljesen kikészülök már, az este két altatót kellett bevennem, hogy nyughassam. Éreztem én, hogy baj lesz a főnökkel. Sokat ivott, hátrányára megváltozott. Sehol nem volt már a tíz évvel ezelőtti, külsejére pedáns, korrekt, munkájára, tekintélyére kényes és igényes vezető. A hozzám intézett (mert nekem is írt) búcsúleveléből tudtam meg, hogy elégedett volt a munkámmal. Utólag. Nem nekem, soha nem beszélt a családi dolgairól, bár többször itt az irodában találkozott a kislányával és a második feleségével. Tudom, hogy mi volt néki a legnagyobb baja. Szerintem nagyon hiányolta első házasságában született kislányát. Mikor régebben itt járt az Ági, fésülte, simogatta, igazgatta, ami ritkaság egy apától. Nagyon nehezen tudta nélkülözni. Fokozatosan tönkrement, szerencsétlenül elhagyta magát. Ki a felelős? Én azt vallom, hogy helyette az ő sorsát nem rendezheti se a párt, se a tanács. Ezen az alapon lehetne okolni mindenkit, mindazokat, akik látták a züllését és a csúszását. Hányszor ígérte, hogy megembereli magát T’

Bizalmasa: „Végtelenül szomorúnak tartom, hagytunk egy embert annyira jutni, hogy nem volt már más választása. Itt az utcákon csatangolt fél éven át, elhanyagolt külsővel, reggeltől napestig. Az egész falu tudta, hogy hol tart. Ki a hibás? Részben ő, részben a körülményei, de — hangsúlyozom — nem kis részben a segítség elmaradása: a közömbösség. Régi tisztsége, akkori -rámenőssége« is hozzájárult ahhoz, hogy sehol nem akarták fogadni. Meggyőződtem róla, tudom, hogy a kemény modorral, kisebbségi érzése ellen védekezett. Hagyták, közömbösen tűrték, hogy bekövetkezzék az, ami jóvátehetetlen. Ha egy ember ennyire cselekvőképtelenné válik, segíteni kell rajta”.

Mio den fogódzó elszakadt •••

Időbe telik, míg úgy ahogy lecsitulnak, megnyugszanak a kedélyek. Sok a mende-monda, a megalapozatlan, szélsőséges

híresztelés, mert most már nem is derülhet mindenre fény. Az utólag gyűjtött adalékok óhatatlanul hézagosak, a mozaik ösz- szerakása csak részben sikerülhet. Visszavonhatatlan tény, hogy a nála hagyott fegyvert maga ellen fordította.

Jól indult, így végződött. Sorsának tragikuma magában rejti a nehezen kibogozható tanulságokat is. Tragédiáját ő nem kereshette, de mikor már minden fogódzó elszakadt, magára- hagyatottan dobta el magától az életét. Drágán fizetett gyengeségei miatt. Haláláért egyénileg senki nem tekinthető felelősnek, nem lehet pálcát törni egyetlen ember felett sem, mert konkrétan senki nem okolható.

Mégis ... Közösségben élt. Ott és azon kívül is elég sok embernek panaszkodott. Közülük senki nem vette észre, hogy a halálra készülődik? Vagy talán nem hittek sejtéseiknek? Ki tudja ma már megmondani ? Közvetlenül, vagy közvetve sokan ismerték a helyzetét és hagyták, saját gondjaikkal eltelve sajnálatosan passzív szemlélői volGépesítés, gazdaságosan

A termelőszövetkezetek gépparkjának kialakítása úgy kezdődött, hogy a gépállomásoktól vásárolták meg a traktorokat, munkagépeket — nem egyet már eléggé elhasználódott állapotban. Majd később vásároltak új gépeket is, de csak amit kaptak, így nem volt ritka az olyan gazdaság. amelyben ne lett volna hatnyolc traktortípus. Az utóbbi években már történtek kezdeményezések bizonyos mértékű tipizálásra, illetve, a gazdaság talajadottságainak, termelési profiljának legjobban megfelelő géppark kialakítására. Ez a törekvés a jövőben fokozottabban jelentkezik, mert jó néhány szövetkezet máris olyan helyzet előtt áll, hogy egész traktorállományát, és munkagépeinek nagy részét is ki kell cseréin iV mert azok üzemelése nem gazdaságos.

Az aparhanti Búzavirág még a kedvezőbb helyzetben levők közé tartozik, de gépesítés itt is nyitott kérdés, a termelőszövetkezetnek jelenleg, és a jövőben is szüksége lesz újabb és újabb gépekre.

— Mint a gazdaság egészére, úgy a gépesítésre is távlati fejlesztési tervet dolgoztunk ki — mondja Kerekes Ferenc, a szövetkezet elnöke —, ez magába- foglalja a növénytermesztés, az állattenyésztés, a szállítás és rakodás gépesítését. Pillanatnyilag nem állunk rosszul. Traktorparkunk mintegy nyolcvan százalékos, Annak idején a gépállomástól mindössze három traktort vásároltunk, és folyamatosan vettünk mindig új gépeket. Úgy számolunk, hogy egy-egy gép kifutási ideje 5—6 év legyen, mert ezen túl mór nem gazdaságos a javítás, a felújítás.

— A lehetőségek szerint eddig is törekedtünk a tipizálásra, de a jövőben még inkább ezt tartjuk szem előtt.

— A tipizálást hogyan értik?

Egy bizonyos traktortípusra,

vagy a gazdaság adottságaihoz

viszonyítva?

— Szerintünk nem szerencsés megoldás, ha csak egy traktortípust választunk ki, és arra rámondjuk: nekünk az felel meg. Ugyanis más a követelmény a szántásban, más az egyéb talajművelésben, a betakarításban, a szállításban. Ezért három csoportba soroljuk a gépeket, az lsén veknek megfelelően: a szántások zömét végző nehezebb, — tehát elsősorban lánctalpas — gépekre: univerzális, talajműve- lésre, növényápolásra, betakarítak és maradtak a másik sorsának.

«

Semmiképpen nem tekinthető mártírnak, mert akaratgyengeségből, elhibázott lépéseinek sorozatából tetőződött az ár. Mégis figyelmeztet, a megelőzésre int ez a tragédia. Időben és eredményesen kellett volna a magatartásbeli hibák, az életfeltételek alakítása, a családi nehézségek dolgában segítségére sietni! Hiszen a legfontosabbról, az emberéletről van szó! Elkésünk, ha akkor akarjuk megfogni a vízbefúló kezét, amikor már csobban a víz... „Ha 4—5 hónapja segítséget kapok, akkor nem történik ez velem” — írja búcsúlevelében. Úgy érezte, sehol nem maradt számára egyetlen szilárd pont, ahol megvethette volna a lábát. A magaindította lavina mások lelkében is nyomot hagyva, rombolva temette el azt az embert, akit talán még meg lehetett volna menteni az életnek.

SOMI BENJAMINNÉ

tásra alkalmas gépekre; és szállító gépekre. Elég mesisze vagyunk a vasútállomástól, tehát ezt is figyelembe keil vennünk. Az üzemen belül, és kisebb távolságra elsősorban vontatókat alkalmazunk, gépkocsikat csak nagyobb távolságra, vagyis attól függően, mikor, melyik a gazdaságosabb.

Még egy lényeges szempontot említenék. Traktorparkunkat a jövőben nem elsősorban számban, hanem lóerő-teljesítményben akarjuk növelni. Ezért várjuk például kíváncsian az UE—50-es traktort. A 25—28 lóerős traktortel jesítmény szerintünk kevés már a mezőgazdaság általános igényeihez.

— Az állattenyésztésben hogyan tudják kihasználni a gépesítés lehetőségeit?

— Azt mondhatom, hogy jelenleg a fejés, a trágyázás, a szállítás megoldott. Most várjuk a takarmányadagolót. A tökéletes megoldás az lenne, ha minden berendezés csupán gombnyomásra működne, de ehhez — elsősorban a tehenészetben — ki kell küszöbölni minden hibalehetőséget. A tehenészetekben a teljes automatizálás még eléggé távoli jövő — illetve az anyagi lehetőségek kérdése. A termelőszövetkezetek nagy többsége még nem képes több tízmilliós beruházásokra, teljesen automatizált állattenyésztő telepek létesítésére. Mindez persze, nem zárja ki, hogy a sajtáros fejőberendezést félváltsa a csővezetékes.,.

— A gabonabetakarítás gépesítése megoldott. A mezőgazdaságban most izgalmas kérdés a kukoricabetakarítás gépes! tése. Ez miként jelentkezik itt, Aparhanton?

— Mi most, az ősszel kezdtük meg a kukorica gépi betakarítását. Kezdetnek jók. de szerintünk még nem eléggé tökéletesek a kukoricabetakarító gépek. A kombájnra szerelhető adapter még kevés, azonkívül a morzsolt terméshez feltétlenül szükséges a szárítóberendezések használata. A szárító viszont kevés, azonfelül drága is. Egyébként az a véleményem, hogy a mezőgazdasági gépek egy része túlságosan drága. Egy DT—75-ös lánctalpas traktor 270 000 forintba került. Más kérdés, hogy nem tartjuk a legsikerültebb gépnek. Most is áll javítás miatt, különben már végezhettünk volna az őszi szántással.

— A közelmúltban ugyanezt mondotta az egyik Somogy megyei tsz-elnök — az egyik területi tsz-szövetség elnöke is —, azzal, hogy a nehéz traktorok vásárlásához több kedvezményt kellene adni a szövetkezeteknek.

— A kedvezményekről, különösen arról a bizonyos 50 százalékos gépjavítási kedvezményről nekem az a véleményem, hogy nem mindig a szövetkezetei segíti. Mondok egy példát. Egy új pótkocsi 25 000 forintba kerül. Viszont mi egy pótkocsi felújáfiá- ért a javítóállomásnak ki fizettünk 21 000 forintot, illetve, a kedvezmény alapján a felét. Ezért törekszünk arra, hogy amit lehet, magunk javítunk, mert olcsóbban jövünk ki akkor is, ha nem kapjuk meg a kedvezményt.

— A gépesítéssel kapcsolatban az elvünk, hogy csak annyi legyen, amennyit gazdaságosan ki lehet használni, mert a túlzott gépesítésnek is megvan a hátránya. Akkor különösen drága a gép, ha hónapokon keresztül áll kihasználatlanul.

BL