Tolna Megyei Népújság, 1968. december (18. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-19 / 297. szám

Módosítanak néhány közgazdasági szabályzót Az új irányítási rendszer pénzügyirgiazdasági szabályozói­nak kidolgozásakor gyakorlati okokból gyakran kellett kivéte­leket tenni s egyes iparágaknak, vállalatoknak különféle kedvez­ményeket nyújtani. (Minden ti­zedik vállalat valamilyen for­mában kedvezményezett hely­zetben van). Az 1968. évi vál­lalati eredmények és a sza­bályozók működésének, hatásá­nak elemzése arról tájékoztatott, hogy egyik-másik szabályozó ha­tása a vártnál gyengébb s hogy az általános szabályok alóli ki­vételek, a különféle ,kedve2S- mények és engedmények számos esetben indokolásán előnyöket biztosítottak. E tapasztalatok alapján 1969. január 1-én olyan — a gazdaságirányítási rendszer alapelveivel összhangban lévő s az általános szabályozó rend­szerbe beilleszkedő — intézke­dések lépnek életbe, amelyek egyrészt szűkítik a kivételeket, és a kedvezményeket, másrészt a szabályozók ösztönző, befo­lyásoló erejét növelik. A nyereségadózásban és a ré­szesedési alap képzésében fontos szerepe van a bérszorzónak. Az átlagos bérszorzó 2, egyes ága­zatok számára azonban maga­sabb bérszorzót állapítottak meg. (A nagyobb bérszorzó növeli az R-nyereséghányadot.) Mivel a bérszorzóval való kedvezménye­zés számos ágazatban indokolat­lannak bizonyult, a jövő évtől kezdve a tanácsi gázgyártásban, valamint a kő- és kavicsipar­ban, a papíriparban, a TEK-vál- lalatoknál, a melléktermék- és hulladékgyűjtési ágazatban a 2- es bérszorzót, a mezőgazdasági gépjavítóknál pedig a 3-as bér­szorzót kell alkalmazni. (1970- ben a mezőgazdasági gépjaví­tóknál is 2-es bérszorzó lép élet­be). A kiemelt bérszorzók csökken­tése az érintett vállalatoknál módosítja az érdekeltségi ala­pok arányát, a részesedési alap — az 1968. évihez képest — csök­ken és emelkedik a fejlesztési alap aránya. A szabályozó-rend­szer egyik-másik változása vi­szont minden vállalatnál a ré­Az égbolt titkait fürkészve, a Delta karácsonyi száma élethű fényképeket közöl a földi életet nagymértékben be­folyásoló naptevékenységről, va­lamint a villámok megfigyelésé­ről. A fűtési idény derekán jól­eső olvasmány a (hazai viszo­nyaink közt is) végleges, bár las­sú búcsú a hagyományos kály­háktól. Az elektronika szenzá­ciós újdonságai közül a papír­ból készülő tranzisztorok, a fo­lyékony kristályok és az „emlé­kező’’ tv-képcsövek szerepelnek a Delta hasábjain. Beszámol a lap a hajtóműben alkalmazható mágneses — egymással nem érintkező — fogaskerekekről, a hőgázmotor és villanymotor ösz- szekapcsolásával szerkesztett öszvér-autómotorokról, a kór­házi őrzőszobákban működő „gép-nővérekről”, a tudományos betegség-előrejelzésről vízi vi­lághíradójában felsorakoztatja a jövő hajóit, bemutat egy öklöm- nyi műtüdőt és a sportolók vi­lágrekordjait egybeveti az állat­világ „olimpikonjainak” teljesít­ményeivel. A karácsonyi Delta különösen gazdag érdekességek­ben, sok hírt. értesülést, száznál több — nagyrészt színes — lát­ványos fotót. Delta-lexikont, tu­dománytörténeti érdekességet és humoros rajzokat is közül. szesedési alap képződésének ked­vez. 1968 -ban az R-nyereségrész adózásánál a tényleges létszám és a bázisbér szorzatát számol­ták el bérköltségként, 1969-től viszont a tényleges bérszínvonal­nak megfelelő bérköltséget lehet, illetve kell figyelembe venni. E módosítás következtében növek­szik az R-nyereség!rész és csök­ken az utána fizetendő adó, te­hát emelkedik a nyereségből képződő részesedési alap. 1968- ban a részesedési alap szempont­jából azok a vállalatok voltak ked­vezőbb helyzetben, amelyek nem a bérszínvonalat, hanem a lét- szálmot növelték. (Nem vélet­len. hogy a termelékenység nem emelkedett jelentősen). Az új in­tézkedés viszont a termelékeny­séget javító és a bérszínvonalat növelő vállalatok pozícióit javít­ja: ugyanis a tényleges bérszín­vonalat. illetve bérköltséget kell elszámolni s a magasabb bér- színvonal a részesedési alap arányát növeli. (Félreértések el­kerülésére: a bérszínvonal növe­lésére fordított összeg továbbra is csökkenti a felosztható része­sedést, tehát nem lehet öncélú bérfejlesztést végezni). A jövő évtől magasabb lesz a tartalékalap kötelező szintje. Az továbbra is érvényben marad, hogy évente az érdekeltségi ala­pok 10—10 százalékát kell a tar­talékalapba helyezni, de annak kötelező szintjét felemelték a bérköltség 8 százalékának és a záróeszköz-állomány 1,5 száza­lékának együttes összegére, szem­ben az eddigi 3, illetve 0,3 szá­zalékkal. A tartalékalappal összefüggő másik módosítás: az eddigi ren­delkezések szerint a vállalatok a tartalékalapot felhasználhatták forgóeszköz finanszírozására. Ez viszont azt jelenti, ha netán szük­ség lenne a tartalékalap rendel­tetésszerű felhasználására, a vál­lalatoknak hitelt kellene felven­niük. Az 1969 január 1-én élet­be lépő rendelkezések értelmében a tartalékalapot tartós betétként kell a bankban elhelyezni. Mindezek az intézkedések a vállalati j ö vedelemal vonást, a nyereségadózást és az érdekelt­ségi alapok képzését módosít­ják. A vállalatok pénzügyi köte­lezettségei azonban egyéb vonat­kozásban is megváltoznak. Neve­zetesen: az es’közlekötési járu­lék fizetésében. 1968-ban a vál­lalatok eszközeik egy része után nem fizették 5 százalékos járu­lékot. a hitelből finanszírozott, eszközök mentesítve voltak az eszközlekötési járulék alól. Ez a mentesítés 1969-ben megszűnik, a hiteleszközök is járulékkötelesek. G. I. A Sárköz—Völgységi Vízi­társulat, Bonyhád, Somo­gyi u. 1. Tel.: 19. FELVESZ KUBIKOSOKAT, KOTRÖMESTEREKET, NE­HÉZGÉPKEZELŐKET SZEKSZÁRDI MUNKA­HELYRE. (41) Jegyzet Abszolút közöny A nnak idején az egész or­szág közvéleményét fel­háborította a kegy ért len sásdi gyermekgyilkosság. Nem volt olyan ember, aki szenvedélyesen el ne ítélte volna a lelketlen há­zaspárt, a nemtörődöm anyát, a lelketlen, brutális apát. Végül el­csitultak. el csendeseditek a fel­kavart kedélyek, az emberek na­pirendre tértek a dolgok felett azzal, hogy tulajdonképpen ritka az ilyen kegyetlen, brutális szü­lő. Valóban, ritka az ilyen, vagy hasonló eset, amikor a törvény legteljesebb szigorát kell alkal­mazni a szülői kötelesség legsú­lyosabb megsértőivel szemben. v Ritka, de van... Úgy beszé­lünk róla, mint rendkívül káros, és eléggé el nem ítélhető tár­sadalmi jelenségről. És, ha^ a szülői, a gyermeknevelési köte­lesség büntietőjogi oldalát vizsgál­juk, rendívül széles skáláját ta­láljuk e felelősség megsértésé­nek: a legenyhébb szabálysértés­től, a legsúlyosabb bűntettig. Gyakran olvasunk nemtörődöm szülőkről, a családi otthon sivár közömbössége miatt csavargóvá vált gyerekekről. Gyakran kell a társadalomnak kinyújtani a kezét a szülő helyett, hogy a gyereket a zülléstől, a bűnözés­től megmentse. Aztán vannak esetek, amikor a szülőt jogilag nem is lehet fele­lősségre vonni, amikor gyerme­kével szembeni magatartása nem ütközik semmiféle jogszabályba. Nem üti-veri. nem éhezteti, nem járatja rongyokba — mégis el kell ítélni, de nem a jogszabá­lyok, hanem szocialista társadal­munk által elismert erkölcsi nor­mák alapján. Sokszor nehéz is megvonni a szülői magatartás­nak azt a határát, amely az er­kölcsi és a jogi felelősséget el­választja. Széles körben — a televízióból, a rádióból, a sajtóból — ismer­tek azok a viták, amelyek azt boncolgatják: az iskola, vagy a szülő nevelje-e a gyereket? A választ kimondani könnyű: mindkettő, mégpedig nem külön- külön, hanem együttesen, egy, és ugyanazon elvek alapján. M ost folynak az iskolákban a szülői értekezletek, amelye­ken elmondják a pedagógusok, hogyan áll, vagy fejlődik a gye­rek a tanulmányokban, magatar­tásban. A közelmúltban panasz­kodott egyik általános iskola Igazgatója: a szülői értekezleten mindig csak ugyanazokat az ar­cokat látni. Vannak, akiket még soha nem érdekelt gyermeke elő­menetele. Megveszik a könyve­ket, kifizetik a napközi díjat, a többivel már nem is törődnek. — Olyan szülő is van — mon­dotta az igazgató —, aki azt sem tudja, hogy hányadik osztályba is jár a gyereke. Pedig nem is cigány, vagy valamiféle lump emberről van szó, hanem olyan­ról, akinek autója van. .. Minek lehetne nevezni ezt, a talán egyedülálló es,etet? Abszo­lút szülői közönynek? Ha arról kérdeznék az illetőt; hány kilométert futott már az autója, mennyi üzemanyagot fo­gyaszt, milyen sebességet lehet kihozni belőle minden bizonnyal egyből tudna pontos számokat mondani. De hogy a gyerek há­nyadik osztályba jár. . . ? Büntetőjogilag felelősségre le­hetne vonni? Aligha. Hiszen a gyereknek tulajdonképpen meg­van mindene. Csak korán a mély­vízbe dobatott. Álljon meg a ma­ga lábán, boldoguljon, ahogyan tud, építse majd fel a maga kis szocializmusát, úgy, ahogyan az apja is felépítette. . . D e elég-e az ilyen szülővel .szemben csupán az erköl­csi elítélés? Főleg, ha a munka­helyén megbízható, jó munka­erőnek ismerik? Nehéz a kérdés­re választ adni. Az abszolút kö­zömbösségre nincs jogszabály, az erkölcsi norma Viszont kevés, És az ilyen, vagy hasonló ese­tekről a közvélemény is alig sze­rez tudomást. Bf. A „Kövendi Sándor” Tolna megyei Cipész Ktsz több hónapos kisegítő munkára keres lehetőleg bérelszámolásban jártas dolgozót. Nyugdíjas is alkalmas. Be­lépés azonnal. Jelentkezés: a szövetkezet központjában Szekszárd, Kölcsey u. 4. (181) Első intézkedései a szokványos síkon mozogtak: rádió útján közöltette valamennyi kirendeltséggel és rendőrállo­mással a kitört fegyencek személyleírását s képtávírón el­küldette fényképüket és ujjlenyomataikat. A szökevények hozzátartozóit titkosrendőrök és FBI- nyomozók figyelték. Minden vidéki seriff és rendőrállomás utasítást kapott, haladéktalanul jelentsen minden bűncselekményt — be­törést, rablótámadást, de főleg autólopást —, ami össze­függésbe hozható a kitört fegyencekkel. Még ugyanaznap különrepülőgépen hat további FBI- ügynök érkezett Charlotte-ba erősítésként. Az volt a fel­adatuk, hogy a beérkezett jelentéseket kiértékeljék. A kitörés és a felfedezése között eltelt öt óra igen nagy hátrány volt a nyomozás szempontjából. A rendőrség és az FBI meglehetősen rossz kilátásokkal indította el a hajszát, és a sikerre való kilátás percről percre rosszabbodott, mert a szökevények mind messzebb juthattak, — 61 — Az esti órákban már akkora területre terjedt ki a nyo­mozás, mint fél Európa, s minél messzebbre kellett kihúzni a hálót, annál nagyobbak lettek a szemei, annál könnyeb­ben bújhattak ki belőle a szökevények. Pastrano íróasztala mögött az Amerikai Egyesült Államok vezérkari térképe borította a falat. Minden helységet, ahon­nan autólopásról, betörésről, rablótámadásról, vagy más. a hajsza szempontjából számításba jöhető bűncselekmények­ről érkezett jelentés, az FBI nyomozói piros, kék, zöld vagy sárga zászlócskával jelöltek meg. Hamarosan egész zászlóerdő tarkállott a térképen. S ha később jelentés érkezett, hogy a Kentuckyban vagy Ohioban történt betörés vagy autólopás tettese kézre került, s a bűntény nem hozható összefüggésbe a fegyenckitörés- sel, a nyomozók leszedték a zászlócskát. Estefelé már olyan jelentések is beérkeztek, amelyek egészen biztosan a szökevényekre utaltak. Danville-ból jelentették, hogy betörő, akinek személy­leírása teljesen egyezik a szökevény Yank Stewart adataival, behatolt egy néger házába, megkötözte a négert, élelmet, pénzt és egy öltözet ruhát rabolt, s hátrahagyott egy bör­tönőri egyenruhát. Mivel a rablótámadás a vasútvonal közelében történt, Pastrano sürgős parancsot adott valamennyi személy- és tehervonat átkutatására, amelyek a hajnali órákban futot­tak ki a danville-i pályaudvarról. Stewarto't szabad vadnak • nyilvánította, vagyis figyel­meztetés nélkül bárki lelőhette. Egy másik adat Roanoke városra utalt, ahol a fegyenc- kitörés éjszakáján egy Danville-ben ellopott autót találtak, közben egy másik autó eltűnt Bizonyosra vették, hogy James Christie járt Roanoke-ban, mert ottani illetőségű. Egyelőre nem ismerték látogatásának célját, s azt sem, tudták, hogy egyedül járt-e ott, vagy más szökött fegyencek­kel együtt — 62 — Ugyanazon az éjszakán, vagyis a kitörés éjszakáján, a Washington felé vezető országúton négy néger megtámadta egy benzinkút alkalmazottját. Kirabolták a pénztárt — mindössze nyolcvanöt dollárt találtak benne —. elvitték az alkalmazott ruháját őt összekötözve hátrahagyták és egy lopott autón folytatták útjukat. Nem került elő a börtön rabszállító kocsija sem, amely­ben a tizenkilenc fegyenc megszökött. Éjszaka többen látták a furcsa alkotmányt északi irányban száguldani, utoljára Charlottesville városka közelében. * Mint tudjuk, a tizenkilenc szökött fegyenc a rabszállító kocsin eljutott Danville-ba. Kilencen közülük ott elhagyták a rácsos járművet: Yank Stewart, aki egyedül akart biz­tonságba jutni, s nem tűrt meg maga mellett senkit, a négy néger, és a másik négyes csoport, amelynek Christie, An­derson, Byers és a néger Shaw voltak a tagjai. A többiek — vagyis tizen — elhatározták, hogy a rab- szállitó kocsin folytatják útjukat. És kezdettől fogva nem volt kétséges, ki vezeti a csoportot. Csak egy ember jöhe­tett számításba: Glen Hensley, a bérgyilkos. Már Ivy Bluffban tekintélyt vívott ki magának bruta­litásával, ,cinizmusával. Ferde szeme és kiálló pofacsontja miatt Mongolnak is nevezték. A többiek készségesen alá­vetették magukat akaratának, részint azért is, mert még­kímélte őket a tervezéstől, gondolkodástól. Danville-ban ő ült a kormánykerékhez. A Shenandoah nevű nemzeti park volt a célja. Ez mintegy háromszáz négyzetmérföldnyi vadon, zárt és védett terület, Virgínia nyugati részében. Hensley jártas volt arra, tudta, hogy a vadon mélyén egy kunyhó van, ahol nyáron vadőrök ta­nyáznak, de télidőben lakatlan. Cimborái hátul, a ketrecben, majd megvesztek a hideg­től és váltig tiltakoztak a hosszú utazás miatt, de Hansley ügyet sem vetett rájuk. Megállás nélkül robogott Ruckers- ville-ig, s ott a nemzeti park felé vezető keskenyebb rríel- lékútra tért. — 63 —

Next

/
Thumbnails
Contents