Tolna Megyei Népújság, 1968. december (18. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-19 / 297. szám
A szekszárdi szőlővidék átalakulása A szekszárdi borvidék állandó téma. Képtelenség lenne számba venni, hogy hányféle oldalról elemezgettük mór. Tudjuk, hogy a pápai udvarban milyen sikert aratott a szekszárdi hor, történetét évezredes múltra vezetjük vissza, figyelemmel kísértük a háború utáni kipusztulását, S' a telepítés újrakezdését. Minden érdekel bennünket, ami ezzel kapcsolatban történik. Békés István, a sokoldalú író jóvoltából — a Magyar anekdotakincs című művén keresztül — ismerjük azt al kedves sztorit is, amely Gordon Childe, a világhírű angol archeológus, marxista filozófus nevéhez fűződik. Mint a budapesti nemzetközi régészeti konferencia egyik legtekintélyesebb s egyik legkorosabb résztvevőjétől megkérdezték, hogy mi a különös kívánsága. Gordon Childe közölte, hogy negyed századdal korábban egyszer már járt Magyarországon, s életének egyik legkellemesebb emléke Szekszárdhoz fűződik, oda szeretne eljutni. Nos, kiderült, hogy mi volt ez a kellemes emlék. Saját autóján hivatalos látogatóba indult a szekszárdi múzeumba. Ott várta az ünnepélyes bizottság, ám hiába. Ő ugyanis Szekszárd határában egy boroshordót szállító kocsi nyomába szegődött, s végül kikötött az egyik tanyában. A gazda szívesen kínálta, ő szívesen, jóízűen ivott, s' végül mámoros álomba szenderült. A múzeumban közben izgatottan várták, de helyette végül is a lovas kocsis szőlősgazda érkezett meg, s a7í ő révén tudták meg, hogy tulajdonképpen kellő időben megérkezett a várt tudós ... Szívesen emlékezünk arra is, hogy hány államfő, diplomata, miniszter érezte már jól magát a szekszárdi bor társaságában. De még nem igen jutott eszünkbe, hogy tisztázzunk egy nagyon is fontos elméleti kérdést e híres borvidékkel kapcsolatban: e szőlővidék életének melyik szakaszát nevezhetjük egyáltalában forradalmi átalakulásnak, sorsfordulónak? Nézetem szerint ennek napjainkban lehetünk tanúi. Az ezt megelőző évtizedek, évszázadok hoztak ugyan megannyi változást, ám a jelenlegi sokoldalúságát, méretét még csak meg sem közelíti egyik sem. Napjaink változásaiban együtt jelentkezik a szőlőkultúra technikai oldala, az új fajtaanyag meghonosodása, •termelési módszerének átalakulása, s nem utolsó sorban a társadalmi, tulajdonjogi háttér. Fokozatosan elszakadoznak a régi szálak, s egy teljesen új kezdődik. Előretör a fehér bor A szekszárdi megyei múzeum nagy értékű gyűjteménnyel rendelkezik a szekszárdi szőlőkultúra történetéről. Nemrégiben ezek egy része kiállításon is látható volt. Égető Melinda, a múzeum fiatal néprajzosa szívesen szolgál információval. Ha a különböző tényezőket figyelembe vesszük, nem nehéz az iménti következtetésre jutni. A vörös bor évszázadok óta jellegzetessége e borvidéknek. Kis mértékben ugyan fehér bor is akadt, de nem számottevő mértékben. Napjainkban viszont egyre nagyobb hányadot tesznek ki a fehérborfajták. A magánosoknál is, az állami gazdaságban és a tsz-ekben is. Az országos és nemzetközi igény mind jobban a fehér borok felé tolódik, s bármilyen fájó is kimondani, a vörös bornak mintha kezdene bealkonyulni. Aménnyiben van rangja, piaca; az a modern fajtáknak köszönhető (Cabernet stb.) A Kadarka kiveszőben van. Az elöregedett kadarkások összterülete ugyan még nagy, de ezek zöme sürgős felújításra szorul, felújításkor pedig már szóba sem kerül a kadarka. A termelés, készítés módja az elmúlt századokban sok változással járt, de csak részváltozással. A csumiszolás helyett régóta darálják a szőlőt. Évszázadokkal korábban ai kádon erjesztett szőlőt illetve levet nem szűrték le, nem préselték ki, hanem a kádról fogyasztották el. Bár letisztult bizonyos mértékig a lé, de az a mai ízlésünk szerint borzalmas ital volt, csodálkozunk, hogyan tudták jóízűen elfogyasztani. Pedig így fogyasztották egészen a múlt század elejéig, mert akkor terjedt csak el a prés használata. A prések közben sokat tökéletesedtek: az első teljesen faszerkezeteket később vasalkatrészekkel korszerűsítették, majd teljéin vasból készültek, többségében ezek használatosak ma is. Ám a nagyüzem a zúzásnak is. préselésnek is olyan korszerű eszközeit teremtette meg, ami már nem a régiek tökéletesítése, hanem teljesen új konstrukció. A művelési eszközök fél évezreden keresztül lényegileg alig változtak. A baltahátú metszőszerszámot már a romaiak használták, később ebből kifejlődtek a kalszahegyű kések, majd a metszőolló. A talajművelő szerszámok tán még ennyit sem módosultak. A tőkekialakítás évszázados hagyományokon alapult mindmáig. A múlt század végi filo- xéra pusztítása után bevezették a vadalanyt, elterjedt a permetezés, porozás, de ezek a tudományos megalapozottság helyett inkább mechanikus szokásokon alapultak. Például a háromszori permetezésre esküdtek, figyelmen kívül hagyva az időjárási és más tényezőket. Napjaink modern fajtái, telepítési módjai lehetővé teszik a legmodernebb eszközök, eljárások alkalmazását (gép, vegyszer stb.) Az állami gazdaságban alkalmazott gépek meghatványozzák az emberi teljesítményt, míg a régi eszközök alig növelték azt Előtérbe leépült a lugasrendszer Ez a termésben is minden eddiginél nagyobb növekedést eredményez. A magánosok is ezt a telepítési, tőkekialakítási módszert követik a mai háztáji kertek kialakításakor. Ami pedig a társadalmi hátteret illeti, napjainkban teljes egészében demokratikus alapokra került. Az állami gazdaság képviseli a társadalmi tulajdon legmagasabb formáját. Állandóan tért hódít a szövetkezeti tulajdon, a magántulajdon pedig fokozatosan háztáji keretek közé szorul, s így ilyen szemnontból is eltűnik az egyenlőtlenség. ÉDpen napjainkban teszik lehetővé, hogy bárki hozzájusson némi szőlőterülethez. Még olyanok is, akik a városban megértek fél évszázadot, de eddig sosem volt szőlőjük. Akárhogyan is vesszük, mindez együttvéve akkora változás, amekkorához hasonlóra még nem akadt példa a szekszárdi szőlővidék történetében. Joggal mondhatjuk, hogy megértük e tájegység forradalmi átalakulásának idejét. BODA FERENC Mezőgazdasági pilóták továbbképzése H1C A mezőgazdasági repülőflotta pilótái Kaposvárott tanfolyamon tovább bővítik ismereteiket. Itt meg kell védeniük „jogosítványukat” s a repülőgép vezetéséhez szükséges szolgálati igazolványukat is. Képünkön: A pilóták a rádiónavigációs ismereteket gyakorolják egy AN—2-es gépen. (MTI foto — Bajkor József felvétele.) Az élet meghódít egy új szigetet Izland partjaitól 30 kilométernyire 1963 novemberében új, kb. 2 négyzetkilométer nagyságú sziglet keletkezett egy tenger- alatti vulkánikus kitörés következtében. A tudományos élet nagy érdeklődéssel fordult a kis sziget felé: megtelepednek-e vajon valamiféle organizmusok a szigeten, melyek, mely úton és miképpen terjednek majd, — ezek voltak az izgalmas kérdések. Nyomban azután, hogy a sziget fennmaradása biztosnak látszott, megalakult egy kutató társaság a tudományos munka koordinálására; ezt részben az izlandi kormány, részben külföldi tudományos alapítványok támogatják. A geológusok megfigyelték, hogy sirályok msár az egyes kitörések között is megpihentek a még meleg talajon, de mégsem ők, hanem a levegőből, vagy a tengervízből odakerült mikroorganizmusok vették birtokukba a szigetet. Már 1964 májusában a biológusok és genetikusok többféle baktérium- és gombafajt gyűjtöttek, ezekhez később algafajok is kerültek, amelyekből 1967-ben már 16 félét találtak. A partok mentén első ízben 1964 novemberében találtak gerinctelen tengei-i állatokat. 1967- re már ezekből is 12—14 féle volt. 1967-ben találták meg az első zúzmóféléket. Megállapították. hogy a mikroorganizmusok főleg a partvidéken terjednek és a sziget középső és magasabban fekvő részei úgyszólván steril állapotban vannak. iiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiHHiiHiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiimimmiiiiiiiiiiiiiiiKiiiiiiiiiiHiiiiiiiiifiiiiiiitiiiiimi A havi ötszázért J. A. molnár volt és betegsége miatt nyugdíjazták, ötszáz forintos félműszakot vállalt, mellé még szerzett egy amolyan tiszteletdíjas nyári munkát is, és... szóval mindenkinek van haragosa kérem, nekem is. Valaki besúgta, kérdezés nélkül csökkentették a nyugdíjamat. N. L. magas számszaki képzettséggel ment nyugdíjba. „Havi ötösre nem váltom fel a szabadságom. Ha kellenék, elmegyek számszaki tanácsadásra, mérleg-előkészítésre, vagy ilyen más dologra. De fizessenek meg, természetesen egyszerre, nagyobb összeggel.’’ A dombóvári vasutas nyugdíjasok jelentős része — főleg a régebbi nyugdíjasok, akiknek alacsony a nyugdíjuk — a mezőgazdasági termelőszövetkezetben vállalnak munkát. F. Gy. főmérnöki beosztásból ment nyugdíjba. Egy év múlva; „Nem volt semmi munkája szegénynek” — mondják azok, akik ismerték — „eltemették”. G. J. ugyancsak főmérnökként ment nyugdíjba. Tervezőmérnök, most annyi a munkája, alig látszik ki belőle. Friss, jó erőben van. Az ember életében jelentős állomás, — az utolsó — amikor megválik a munkaközösségtől, ahol életének jó részét töltötte. Sokan nem tudják elviselni, hogy egyik napról a másikra, kikerülnek egy alkotó közösségből, hogy számukra a nappalok nem a munkát jelentik többé, hanerp, a semmittevést. A munkanélküliség valósággal méreg annak, aki örökké cselekvő, újat alkotó, újat kereső ember volt. Sz. Gy. nyugdíjas gépmester, mielőtt elbúcsúzott bonyolult gépeitől, hatvanon felül még „ráhúzott” egy kicsit. Most is gyakran hívják munkába. S ez benne fenntartja azt a tudatot, hogy négy évtizedes tapasztalatára még most is szükség van, s ha szorul a munka, mindig küldönc szalad érte. „Valakinek”, nem pedig nyugdíjasnak érzi magát, Ismerek olyan embert, aki magas nyugdíjat kap, — korábban olyan beosztásban dolgozott, hogy nyugdíja meghaladja a két és fél ezer forintot — mégis eljár dolgozni, félműszakra. Számára már nem az ötszáz forint a lényeges, hanem, hogy „még szükségük van rám, még mindig hívnak”. És az ilyen típusú ember, aki például húszegynéhány éven át ftmkciót viselt fontos posztokon, soha nem tud megválni a közösségtől. Más kérdés, hogy a munkásemberek, akik közül igen soknak éppen csak meghaladja a nyugdíja a bűvös ezrest, keresik, megragadják a kereseti lehetőségeket. Tolnán a nyugdíjas kőművesek nélkül talán nem is tudtak volna annyi szép családi házat felépíteni, mint amelyekből már egy községnyi áll. Egyikőjük, baráti beszélgetés során azt mondotta: „Én, kérem, már csak az álláson pusztulok el.” A termelőszövetkezetek nyugdíjasai még kis számban vannak, az öregségiek annál többen. Ez is olyan speciális helyzet, amely nem hasonlítható ipari, illetve alkalmazotti nyugdíjasokhoz. A mezőgazdaságban élő ember öregségében sem akar kiállni, — képlete- Ej sen szólva — az eke szarva jj-f mögül. Paraszt ember a vég- e gél tartja azonosnak, ha nem E nevelhet állatot. A falvakban Ej élő nyugdíjasok, tehát a pihe- =j nésre kényszerített emberek = sem pihennek, számukra a ~ havi ötöst, a ház körüli, a ház- E táji munka jelenti, s adja. E És a nyugdíjasok sok-sok E problémája mindig eljut oda, ~ ahol a legtöbbet tehetnek ér- — dekükben. December 12-én E nem kisebb fórumon, mint a e minisztertanács ülésén hoztak Ej megfelelő határozatot, intézke- E déseket, hogy a nyugdíjasok E pihenését semmi ne zavarja. e E határozat lényege: minden 5 nyugdíjas nyugodtan dolgoz- E hat, a rendelkezések, a sza- E bályzatok világosak, jobban E kifejezésre juttatják az em- ~ bérről váló gondoskodásnak jj-j azt a részét, hogy az idős em- E berek hatalmas tapasztalatát, ~ munkaszeretetét megfelelően E tudják hasznosítani azért, S amiért fiatalabb korukban e harcoltak, dolgoztak. E Nem kell többé ügyeskedni, ~ keresni az alkalmai, bujtatni jE az ötszáz forintot: a nyug- 1 díjasmunkának is megadták E a rangját. E (Pálkovács) s itiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiaimmiiiiiMsmiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiitiíiiiiiítiimiiiiüimiiiiiiimmiüm iiiitiiiiiiiümmmtimmimii.miiHiiimimiiiwiiiMiimiii *
