Tolna Megyei Népújság, 1968. december (18. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-19 / 297. szám

Mohiv Szó v ■ Sc.rd Könyvtár-?. oonardó da Vinci I £ Igji ££Y£I VOAÓ PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK t NÉPÚJSÁG A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVIII. évfolyam, 297. szám ÁRA: 80 FILLÉR Csütörtök, 1968. december 19. i^————■—— Ili Á * ■■ wv r ■ | I. f - f jovo évi koltsegvetes az országgyűlés előtt Mellékletünk: A NÉPÚJSÁG 1969. éyi falinaptára Szerdán délelőtt megnyílt a legfőbb törvényhozó testület, az országgyűlés idei utolsó üléssza­ka. Az ülésen részt vett Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár Já­nos, az MSZMP Központi Bizott­ságának első titkára, Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, továbbá Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Nyers Rezső és Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyok­ban a budapesti diplomáciai kép­viseletek számos vezetője fog­lalt helyet. Az ülésszakot Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. A szerdai ülés kegyeletes ak­tussal kezdődött. Kállai Gyula megemlékezett az elhunyt Dobi Istvánról, majd a képviselők né­ma felállással adóztak emléké­nek. Kállai Gyula javaslatára az or­szággyűlés ezután elfogadta az ülésszak tárgysorozatát: 1. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának beszámolója; 2. A Magyar Népköztársaság 1969. évi költségvetéséről és a tanácsok költségvetésének 1969 —1970. évi költségvetési szabá­lyozóiról szóló törvényjavas­lat; 3. Interpelláció. Hz Elnöki Tanács beszámolója Napirend szerint ezután a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának beszámolója következett. Cseterki Lajos, az Elnöki Ta­nács titkára emelkedett szólásra. Hangsúlyozta: társadalmi fej­lődésünk magasabb fokához ér­keztünk. a szocializmus teljes felépí­tésének forradalmi prog­ramját, felelősségteljes fel­adatait valósítjuk meg. A cél az, hogy az államunk ha­tékonyabb eszköze legyen a szocialista társadalom teljes fel­építését célzó hatalmas nemzeti programnak. A szocialista állam munkájának javítását másik fon­tos tényező a gazdasági irányí­tás rendszere is megköveteli. Megindult a központi feladatok jelentős részének decentralizá­lása, a hatáskörök célszerű el­osztása. Ez a folyamat az állami irá­nyítás tökéletesítéséhez ve­zet. Az eddigi tapasztalatok azt bi­zonyítják, hogy a helyi szervek önállósága nem gyengíti a köz­ponti irányítás tekintélyét és ha­tékonyságát, ellenkezőleg: a tár­cák és országos hatáskörű szer­vek több energiát fordíthatnak a legfontosabb feladatokra. Ezután arról beszélt, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsa valóra váltja munkájával szo­cializmust építő hazánk külpoli­tikáját, nemzetközi kapcsolataink szélesedtek, a nemzetközi életben való részvételünk fokozódott. A párt vezetésével olyan bel- és külpolitikát szolgálunk, amely őrzi a múlt forradalmi hagyo­mányait és munkálja a szocia­lista jövőt. Ezután az országgyűlés a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának beszámolóját, valamint a leg­utóbbi ülésszak óta alkotott tör­vényerejű rendeletéiről szóló je­lentését jóváhagyólag tudomásul vette. Napirend szerint ezután a Ma­gyar Népköztársaság 1969. évi költségvetéséről és a tanácsok költségvetésének 1969—1970. évi költségvetési szabályozóiról szó­ló törvényjavaslat tárgyalása kö­vetkezett. Vályi Péter pénzügyminiszter emelkedett szólásra. Vályi Péter: Helyes gazdaságpolitikát folytatunk Bevezetőben hangsúlyozta, az idei gazdálkodás tapasztalatai azt bizonyították, hogy az új gazda­ságirányítási rendszer alkalmas eszköz gazdaságpolitikánk meg­valósítására és a tervgazdálko­dás továbbfejlesztésére. Kiemel­te, a népgazdaság 1969. évi terve a jövő évi fejlesztés megítélésé­ben megalapozott és mértéktar­tó. Két legfontosabb célunk: a népgazdaság kiegyensúlyo­zott továbbfejlesztése és a gazdasági hatékonyság növe­lése. Változatlanul nagy gondot fordí­tunk a fogyasztói piac stabilitá­sára, tervezzük a beruházási te­vékenység hatásfokának javítását, segíteni kívánjuk a beruházási javak iránti kereslet és kínálat összhangjának megteremtését. Fokozni kell az export gazdasá­gosságát. Az állami költségvetés jövő évi bevételei meghaladják a 154 milliárd forintot. Ez csaknem 10 szá­zalékkal magasabb az ez évinél. A leggyorsabban a vállalatok és szövetkezetek befizetései nőnek. A nyereség várható erőteljes nö­vekedése miatt a tiszta jövede­lemből a vállalatoknál maradó hányad tovább nő. A jövő évi nyereségből az államot mintegy 43 milliárd forint nyereségadó illeti meg, 3 milliárd forinttal több, mint ez évben, részben a gazdálkodás javulása, részben a termelés és a forgalom növeke­dése következtében. A vállalatok és szövetkezetek 1969-ben eszközlekötési járulék címén kereken 25 milliárd fo­rintot fizetnek be. Január else­jétől kezdve a hitelből finanszí­rozott készletek és állóeszközök után is fizetni kell eszközlekö- tési járulékot 1969-ben a vállalatok és szö­vetkezetek forgalmiadó-befizeté- sei mintegy 20 milliárd forint bevételt jelentenek. Ez 5 száza­lékkal nagyobb az ez évinél. A növekedésben a kiskereskedelmi áruforgalom emelkedése jut ki­fejezésre. Az állami költségvetés kiadá­sai 1969-ben megközelítik a 156 milliárd forintot. A kiadásokon belül nagy súlya van még mindig a különböző támogatásoknak. Ezek aránya az 1968. évihez képest, bár — pénz­ügyi intézkedések hatására — javuló tendenciát mutat, azon­ban még mindig kedvezőtlen: az összes vállalati befizetéseknek csaknem egy harmadát alkotja. A támogatások egy része természe­tesen a jövőben is indokolt és távlati gazdaságpolitikai, árpoli­tikai és szociális célokat szolgál. A támogatások másik részét vi­szont átmenetinek kell tekinteni, mivel ezek a kevésbé jövedel­mező tevékenységet folytató vál­lalatoknak kívánnak időleges se­gítséget nyújtani a szükséges át­álláshoz. 1969-ben ezért — ha kis mértékben is —, de fajlagosan csökkentjük az állami költségve­tésből nyújtott támogatások, men­tesítések és a külkereskedelmi állami visszatérítés mértékét. A költségvetés feladatainak másik nagy és a gazdasági nö­vekedés szempontjából fontos ré­sze a felhalmozás finanszírozása. A költségvetés beruházásokra és ehhez kap­csolódó tartós forgóeszköz­lekötés növelésére együtt 30,4 milliárd forintot irányoz elő a termelőszövetkezeti beruházás állami támogatása és az állami kölcsönből finanszírozott beruhá­zások nélkül. Ez 14 százalékkal több, mint az 1968. évi. Ebből az állami és vállalati fejlesztések költségvetési hozzájárulása 21,3 milliárd forint, a tanácsi fejlesz­tési alap kiegészítéseként csak­nem 7 milliárd forintot bizto­sítunk és 2,2 milliárd forintot fordítunk forgóalap-növelésre. 5,2 milliárd forint a termelőszövetkezeteknek Az állam a továbbiakban is tekintélyes összegekkel kíván részt venni a mezőgazdasági ter­melés fellendítésében, a terme­lőszövetkezetek pénzügyi helyze­tének megszilárdításában. ‘ Az 1969, évi állami költség­vetés a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek részére 5,2 milliárd forintos kiadást vett számításba, amelynek fele a beruházási tá­mogatás, másik fele pedig fő­ként a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek külön álla­mi támogatását és az állat­tenyésztés fejlesztését szolgálja. A szarvasmarha-tenyésztés ösz­tönzése a népgazdaság alapvető érdeke, ezért 1969-ben mintegy 300 millió forinttal emeljük a szarvas- marhatartás támogatását. Ugyanakkor egyes olyan támoga­tási formákat — például a me­zőgazdasági gépjavításokra nyúj­tott díjkedvezményeket — ame­lyek az új ár- és jövedelmező­ségi viszonyok ismeretében már nem indokoltak, megszüntetünk. A társadalmi közös fogyasztás intézményeinek fenntartására és fejlesztésére a költségvetésben 52 milliárd forintot irányoztunk elő, ami az összes kiadás több mint egyharmadának felel meg. Az el­múlt években hozott szociálpo­litikai intézkedések eredménye­ként a társadalmi közös fogyasz­tásra fordított kiadások gyorsab­ban nőnek, mint a nemzeti jö­vedelem. Az 1969. évi állami költség- vetés bevételeinek és kiadásainak egyenlege 1,6 milliárd forint hi­ányt mutat. A hiány tükrözi a gazdaságban meglevő feszültsé­geket, nagysága azonban nem számottevő. A hiány pénzügyi fedezete állami pénzkészletünk­ből, illetve költségvetésen kívü­li forrásokból biztosítható. Nyil­vánvaló azonban, hogy erre tar­tósan nem rendezkedhetünk be. Előzetes számítások szerint a következő években a bévételek további növekedése és az állami terhek mérséklődése folytán az államháztartás helyzete tovább javul és a következő években tartós egyensúly alakulhat ki. A továbbiakban arról beszélt, hogy az idén mintegy 68—70 milliárd forintot költöttünk be* ruházásra. a népgazdasági terv 1969­ben összesen mintegy 72—■ 74 milliárd forint beruházás­sal számol. A mezőgazdasági beruházásokról szólva hangsúlyozta, hogy ezek mintegy 13,5 milliárd forintot tesznek ki, majd arról beszélt: a beruházások pénzügyi szabályo­zása terén fő céljaink az állami költségvetés beruházási terveinek fokozatos mérséklése, a vállalati eszközök erőteljesebb részvétele a beruházások finanszírozásában. Ennek érdekében egyes beruhá­zásoknál 1969-től új finanszíro­zási forma Kerül bevezetésre. Ezután hangsúlyozta, hogy a vállalatok valójában 1969-ben képeznek először előző évi nye­reségükből az új rendszer szerint fejlesztési alapot, ezért a saját források jelentősebb növekedé­sével számolnak. Életszínvonal­politikai célkitűzéseink között el­ső helyen említette a lakásépí­tések növelését. Jövőre mintegy 62 ezer lakás építését tervezzük. Ezután a pénzügyminiszter nemzetközi gazdasági kapcsolata­ink további fejlődéséről számolt be, majd elmondotta, hogy a ki­vitel 1968-ban mintegy hat szá­zalékkal haladja meg a tavalyit. A szocialista export körülbelül 9—10 százalékkal lesz magasabb a tavalyinál. A behozatal mintegy 4—5 szá­zalékkal nagyobb az előző évi­nél. A rubel elszámolású viszony­latokból származó behozatal mintegy 5—6 százalékkal nő. Vályi Péter ezután így foly­tatta: A vállalatok gazdálkodása — az irányítási rendszer reform­ja következtében — jelentős át­alakulásnak indult. A vállalatok és szövetkezetek 1968. évi jöve­delmei magas szinten alakultak ki és a megnövekedett vállalati feladatok teljesítéséhez, a na­gyobb vállalati önállósághoz kedvező feltételeket teremtettek. A vállalati összjövedelem 11 százalékkal, azon belül a nyere­ség több minit 20 százalékkal magasabb az előirányzottnál. A magas nyereség főként az 1968. január 1. óta érvényes árak nagy nyereségtartalmának, továbbá a kereslet változásához jobbaniga^ (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents