Tolna Megyei Népújság, 1968. december (18. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-18 / 296. szám
Egy dombóvári ügyintéző—másik arca Szélhámosságaiért Gyöngyösön vádolják A Tolna megyei kisipari termelőszövetkezetekben. kiváltképpen pedig a bátaszéki illetve a dombóvári vegyes ktsz-ben oly jól ismert Viliért Jenő — valamivel távolabb innen, a gyöngyösi járásban sajnos nem annyira a műszaki ügyek intézésében megnyilvánuló buzgóságával, mint inkább hazudozásaival, sorozatos szélhámosságaival került az érdeklődés középpontjába. Viliért ugyanis időközben meg- felcdliezett meglehetősen homályos múltjáról. Figyelmen kívül hagyta, hogy korábban árdrágításért és a közellátás érdekeinek veszélyeztetésért először öt év hathónapnyi börtönnel, később pedig — az utóbbihoz hasonló miatt — kétezer forintos pénzbüntet csrel sújtották, tiltott előny elfogadásáért ugyanennyit, kapott s ittas vezetésért újabb két hónapot „ült” a pesti igazságszolgáltató szervek „jóvoltából”. Nem számít — gondolta — s új vadászterületén, a Mátra környékén is megpróbálkozott forrandó szerencséiével. Rendkívüli összeköttetésekkel rendelkező mérnök embernek adta ki magát, aki természetesen szívesen folytat magánpraxist is. Ennek során a vámoscyörici tsz-ben készséggel ajánlkozott különféle gépek, anyagok beszerzésére, gyorsan teremtett vidéki ismeretsége folytán hasonló megbízásokra vette rá a visznekieket s j oszol gála tai- val jelentkezett Gyöngyösoroszi- ban is. Vámosgyörkön aztán, a vásárlásra felvett 10 900 forintból a mai napig sem tudott elszámolná hatezerrel s mindeddig képtelen elfogadhatóan igazolni a feleségével együtt kapott 9100. forintos visznek! munkadíj. jogosságát is. Gyöngyösorosziban már— már azt hitték, hogy a becsületén esett csorbát talán kiköszörüli, mert a tekintélyes összegű tiszteletdíjért — a bizonylatok szerinti 400 liter finom, fehér borért s 41 liter pálinkáért — valóban megszerezte a tsz-nek az ígért három gépkocsit és az esztergapadot. Utóbb azonban itt is kénytelenek voltak rá neheztelni, mivel kiderült, hogy annak idején például a Merkur Vállalatnál minden termelőszövetkezet protekció nélkül hozzájuthatott a szükséges autókhoz. Viliért Jenőt persze korántsem izgatták túlságosan a vidékiek véleményei. Ezért mert Abasáron 80 liter borért ós 1200 forintért személygépkocsi-kiutalásit ígérni, további 105 liter fehér, valamint 45 liter vörös borért egyetemi felvétellel bíztatni egy gyöngyösi fiút, s hasonló tételekért tanfolyammentes járművezetői vizsgával kecsegtetni két gyöngyös- oroszi fiatalembert. S valószínűleg így volt bátorsága ahhoz is, hogy egy másik felültetett aba- sári kocsiigénylók hosszú ideig az orránál fogva vezessen, s a tőle felvett húszezer forintból csak nagy sokára adjon vissza 18 500at Ügyletei azonban — egy bűntény felismerésével — nyilván a gyöngyösi járásban sem maradhattak észrevétlenül. Amikor arra is fény derült, hogy Viliért Jenő személyi igazolványában és munkakönyvében egyaránt hamis adatokat használ évek óta, mérnöki képzettségének semmi alapja s még talán az érettségije is kétes — betelt a pohár. S remélhető, hogy a szépen ívelő karriernek, a különös kalandok sorozatának egy darabig ismét vége szakad, mert Viliért viselt dolgait most a gyöngyösi városi-járási ügyészség vette kézbe. A szélhámost — aki ígéreteinek teljesítéséről általában megfeledkezett, ígérgetési során olykor nem létező személyekre, tisztségviselőkre is hivatkozott — folytatólagosan és üzletszerűen elkövetett befolyással való üzérkedéssel, társadalmi tulajdont károsító csalással és közokirat-hamisítással vádolják. Ugyanakkor 10 970 forint kártérítésire, 11 500 forint elkobzást pótló egyenér- ték — államnak történő befizetésére — s hasonló kötelezettséggel, a feleségével együtt további 9100 forint visszaadásra javasolják. Furcsa ügyleteire — természetesen bírósági tárgyalás teszi az utolsó „pontot”, a közeljövőben. Gyón! Gyula Az „ing“ gazdát keres Szint« naponta hangzanak el ígéretek, fogadkozások gyakorta, az ország nyilvánossága előtt, hogy az ipar, a kereskedelem pillanatra sem téveszti szem elől a fogyasztóközönség minőségi kívánságai^ Hallottuk, olvastuk, hogy jobb lesz a cipő, a kész- ruha, a kenyér, a húsipar is méltányolni kívánja a kedves fogyasztóközönség kifogásait, tehát szintén jobb árut készít és így tovább. Hogy jártam én. Fürdőköpenyt vásároltam. Nem volt egyhetes, látom ám, hogy jobb karomon, közel húsz centis hasadékon át kivillog a bőröm.. Nézem a szétnyíló ujjat, de látnom kell, hogy nem a varrás mentén történt a feslés, hanem az anyagban, amit a szövő ügy szőtt meg nekem, ahogy sajátmagának bizonyosan nem szőne. Van ilyen ember. De az ilyen ember megregulázá- sára lenne jó a minőségi ellenőrzés. A köpeny, ördög tudja hány áttételen át került hozzám, ahol megvizsgálták, mégis zöld utat kapott, bosszantani. Nekem ne mondja senki, hogy örül ilyen ráfizetésnek. Mert ez bizony ráfizetés a szó legszorosabb értelmében. Dupla. Először, mert vissza kell vinnem a köpenyt. A kereskedő méltányolja kifogásomat, egyetért velem, hogy a fürdőköpeny élettartama még manapság sem rövidíthető egy hétre, tehát cserét ajánl. Eddig rendben, noha ismét időt töltök olyasmivel, amit egyszer már el- intézettnek véltem. Tehát csere. De nincs ugyanez a minőség, ennél csak jobb van, azaz fizessek rá és kész a csere. A kereskedő bíztat, hogy hozzam vissza ezt is, ha észrev,eszem, hogy a szövés gyöngesége miatt foszlik a köpeny. Mondom, hogy jó, de azóta gondolkodtam a dolgon. Nem jó! Nagyon nem jó! Az lenne az igazi, a valóban jó, ha a minőségileg kifogásolható árucikk egyszerűen el sem juthatna a vásárlóhoz! Legalábbis ilyen tömegben, mint mostanában. Ahány vásárló, annyi panasz. Ahány árucikk, majdnem annyi gazdátlan „ing" — ami a kifogásokat illeti. Bármi más a kritika tárgya, illetékesek száza kezd nyüzsögni, morgolódni és lát hozzá, hogy mossa kezeit. A minőség gyöngéit pellcngérező észrevételeit, közfelkiáltások, hozzászólások alig járnak eredménnyel, így többnyire a vevő zsebe fáj, az pedig, aki oka, részese ennek, vígan fütyöl az egészre. Ha megkérdezné tőlem valaki, mikor lesz igazán jó világ, azt mondanám, majd ha fordítva lesz, majd ha mi, fogyasztók fü- työlünk a silány, pénzt alig érdemlő produktumokra, s azoknak a feje, zsebe kezd ék fájni, akik megtermelik és rosszul, a senkinek nem kellő árukat! — H — KOOPERÁCIÓS A Sárköz—Völgységi Vízi- tái-sulat, Bonyhád, Somopartnert gyi u. 1. Tel.: 19. FELVESZ KUBIKOSOKAT, keresünk. KOTRÓMESTEREKET, NEHÉZGÉPKEZELÖKET SZEKSZÁRDI MUNKATöbb éves lakatos-, lemezlakatos-, forgácsolómunkára. HELYRE, MIRKÖZ, Diesel- és Hűtő- technikai Ktsz Bp., X. KőHHHWH bányai út 49/b. (103) (41) ENGEDMÉNYES karácsonyi hanglemezvásár a szekszárdi villamossági boltban ! 20 és 26 Ft helyett 5 Ft-ért 45 Ft helyett 10 Ft-ért 60 Ft helyett 20 Ft-ért Megvásárolhatja kedvenc tánclemezeit! (ne) ti Az erdőigazgatóság helikopterének személyzete a Yancey vilié környéki erdőségben egy gyanús személyt észlelt. A pilóta, rádiója útján, odairányította a kutyákkal nyomozó rendőröket, ahol a szökevény a sűrű bokrok között eltűnt. Hamarosan kutyák vették körül, s a szökevény nem tehetett mást, magasra emelt kézzel előjött és ellenállás nélkül megadta magát. így került kézre Charles Edward. Ö volt az egyetlen fegyvertelen szökevény. Kihallgatása alkalmával kiderült, hogy csak egy órával a tizenkilenc fegyenc szökétse után hagyta el a börtönt. Egyszerűen kisétált a nyitott kapun és az erdőbe húzódott, abban a reményben, hogy ott elrejtőzhet addig, amíg a hajsza veszít lendületéből, s akkor továbbjuthat. Edward csak nyolc óra hosszat élvezhette a szabadságot. 1959. december 8-án a délutáni lapok már részletes izgalmas riportokban számoltak be az Ivy Bluffben lejátszódott eseményekről, s ezzel sok millió amerikai polgárt megfosztottak nyugalmától. — 58 — Ivy Bluff közvetlen környékén az asszonyok félelmükben nem engedték munkába menni férjüket. Nem akartak napközben védtelenül otthonmaradni. A környékbeli benzinkutak és motelek egy része zárva tartott. Akinek csak fegyvere volt, magánál hordta, mert nem tudta, mikor kerül szembe valamelyikkel a tizenkilenc mindenre elszánt szökött fegyenc közül. Némelyik kisvárosban az iskolák, bankok, kereskedések zarva maradtak. A kfrák, esküdtek és államügyészek, akik annak idején közreműködtek a szökevények elítélésében, nem mertek kimozdulni lakásukból, vagy ismerőseiknél rejtőzködtek. Az újságok még inkább fokozták a rémületet azáltal, hogy utasításokat közöltek arra az esetre, ha bárki is szembe kerül valamelyik szökevénnyel. A hatalmas országnak több mint a fele, Floridától fel New York-ig és Cincinattitól az Atlanti-partokig feszült izgalomban várta, hogy hol és milyen körülmények között jelentkeznek a szökevények, hol és kire csapnak le. Az FBI charlotte-i fiókja egy biztosító vállalat vidéki kirendeltségéhez hasonlít. A Tyron Street egyik keskeny felhőkarcolójában csak egyetlen egy emeletet foglalt el. Nehéz odatalálni, a kapubejáratnál nincs útmutató tábla, az FBI nem szereti a reklámot. Négy nyomozó tartozott a fiókhoz, azonkívül két tisztviselőnő és a telefonos kisasszony. A négy nyomozó ügynöknek megvolt az előírt képzettsége: jogvégzettség, legalább egy idegen nyelv ismerete, és mind a négy elvégezte az FBI quanticói (Virginia) akadémiáját. Mike Pastrano volt a kirendeltség főnöke. Negyvenegy éves volt, a villanegyedben egy kis családi ház tulajdonosa, három fiú apja, akik arról álmodtak, hogy egyszer majd ők is az FBI nyomozói lesznek. Pastrano arról ismert, hogy még a legforróbb nyári na— 59 — pokon is kifogástalanul öltözködik, nyakkendőt köt és zakót visel, zakóját csak a déli órákban veti le egy pillanatra, hogy inget váltson, s e célból az aktaszekrény egyik polcán van egy fél tucat tiszta ing. Igen büszke a pályafutására, hiszen Olaszországból bevándorolt apja egyszerű foltozó cipész volt, és még mindig igen szerény körülmények között él Brooklynban, Pastrano még sohasem keveredett semmiféle afférba. Választékos nyelven, udvariasan beszél mindenkivel, még a bűnözőkkel szemben sem durva, vagy közönséges. A kirendeltség másik nyomozója 28 évvel ezelőtt Berlinben, a Kaiserallee egyik házában látta meg a világot Sámuel Weiss néven, de már alig emlékszik Németországra. 1934-ben szülei kénytelenek voltak elhagyni Berlint és Németországot, s ő azóta a Sam White nevet viseli. A harmadik nyomozó, Ronald Quincy régi ember a szakmában, olyan biztosan bánik a fegyverrel, mint rajta kívül kevés ember az országban. A negyedik, a legfiatalabb Clifford Stewens akkoriban került ki az FBI akadémiájáról, s akkor kezdte a tapasztalatszerzést. Éppen a legjobb időben ... 1959. december 8-án délelőtt North-Carolina kormányzója hivatalos minőségben felkereste az FBI charlotte-i ki- rendeltségének főnökét és közreműködésre kérte fel a kitört fegyencek kézre kerítésére. Röviddel később Pastrano felhívta az FBI washingtoni központját és John Edgar Hower igazgatótól felhatalmazást kapott arra, hogy az érintett körzetben bevonja a nyomozásba az FBI valamennyi kirendeltségét. Ezáltal a charlotte-i kirendeltség hirtelen főhadiszállássá lépett elő, és Pastrano lett a legnagyobb szabású embervadászat vezérkari főnöke. — 60 —
