Tolna Megyei Népújság, 1968. december (18. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-18 / 296. szám
Mai várépítők Simontornyán Nagy olyan száz Dénes építésvezető: — a brigád, mintha egy család lenne.» Szép Géza művezető: — itt hét- Jani bácsi szerint érdemes venben végzünk, utána talán me- évig élni... gyünk Ozorára Az Országos Műemlékfelügye- lőség székesfehérvári építésvezetőségének működési területe Fejér, Veszprém és Tolna megyére terjed. A munkának ez a kis hadserege hatvan főt számlál, dolgoztak Tácon, Nagyvázsony- ban, Szigligeten, Vörösberényben, a simontornyai vár felújítását 1968. elején kezdték. Munkájuk nyomán műemlékek sora született újjá: Tácon a római kori település, Nagyvázsonyban a híres Zichy-kastély, Szigligeten a Lengyel-kúria. Bakonybélen falumúzeum dicséri majd a mesterek kezemunkáját, itt pedig nálunk egy sok évszázadot látott vár, amelynek hajdani építőiről alig tudunk többet, mint ami munkájukból épségben ittmaradt és amit nem kezdett ki végzetesen az idő. Nagyon speciális munka manapság várat építeni úgy, hogy az az eredetire hasonlítson még akkor is, ha a v^r belső helyiségei modernek. Sem az egykori várépítők, sem az egymást elég sűrűn váltogató gazdák nem álmodtak arról, hogy több száz év múlva villannyal fűtik majd a várpincét és a kastély minden helyiségét, arra sem mertek gondolni, hogy műemlékként tisztelik egykor a várkutat, mert a vár és kastély minden helyiségében ott lesz a víz, csak egy csapot kell megcsavarni... A feltárás munkája Simontornyán 1960-ban kezdődött, az újjáépítés sokkal később, Horler Miklós és Mendele Ferenc remekbe készült tervei alapján. A munka, természeténél fogva, lassú, végzői órabérben dolgoznak, s nem véletlen, hogy nem cserélnének gazdát semmiért sem. Akinek nem elegendő, hogy csak kőműves, hanem valamennyire művésze is akar lenni a mesterségének, az úgy érzi, hogy otthonra talált a modern várépítők között. S vonatkozik ez minden más szakmunkára is. A simontornyai vár építői most végzik a téliesítést. Durva ácsolatú ablakrámákra fólia kerül, hogy elzárják a nyílásokat. Szigorodik az idő és ha dolgozni akarnak a télen is, akkor fel kell készülni erre, ki kell zárni a szelet, havat, hideget a várbelsőből. Huszonhármán dolgoznak itt jelenleg, közöttük sok a tolnai. Hegyi János kőműves, a brigád vezetője simontornyai ember. Tíz évvel ezelőtt szegődött el várépítőnek és arról álmodozik, hogy száz évig fog élni és még vagy húsz évet dolgozni. Három év múlva éri el a nyugdíjkorhatárt. Két emeletnyi magasságban, kint az álláson mondja ezt, ahol Glück Péterrel dolgozik, kivételesen nem vakolókanállal, hanem ácsszekercével. Ma be akarják fejezni a vártorony állványozását. — Ha Simontornyával végzünk, megyek Ozorára. Méghozzá úgy, hogy szerzek valami csónakot és azzal járok le a Sión dolgozni — mondja Jani bácsi. Nemcsak az idős kőműves szerette meg ezt a munkát. Mező Ernő és Szűcs Antal kőművesek a szűk toronyfeljáró egyik fordulójában foglalatoskodnak. Gyönyörűen kiképzett csillagboltozat alatt állunk meg. Mező Ernő tavaly szabadult fel, ez az első ilyen munkája és csak úgy ragyog az arca. hogy Nagy Dénes építésvezető a füle hallatára dicséri a boltozatot. Nem tudom, mi volt hajdan a rendeltetése annak a toronyszobának, amelyben állítólag az ország legnagyobb kandallója áll. Sőt, üzemel. Néhány vaskosabb hulladékfa és az enyhén füstös levegőjű helyiség máris barátságosabb. Itt a hőgyészi Baranyai Dénes dolgozik különleges vésőivel, kalapácsaival. Kőfaragó. Nagy darab, jó kedélyű ember. Feltűnik a szótlansága, elmélyedésről árulkodó mozdulatai, amikkel lelket kölcsönöz a hatalmas kőtömböknek. Később mondja Szép Géza, a fiatal művezető, hogy a kőfaragó nem tud beszélni. Néma és, hogy nagyon szeretik. Nyirati József sem evett még sok sót kőművesként és szerencséjének tartja, hogy idevetődött erre az érdekes, szép munkára. Nem hiszem, hogy csak a főnökök jelenléte miatt mondja, hogy jól érzi magát a brigádban. — És a pénz? Az is elég? Kisfiús nyíltsággal veti föl a fejét: — A pénz? Soha nem volt még annyi, hogy ne kellett volna több! Elégedett. És nemcsak ő az, a többiek is. A két vezető meséli, hogy nemrég termelési tanácskozásuk volt az építkezésen. Kevés volt a szakszervezeti tag. Hegyi Jani bácsi, a brigádvezető felállt: — Azt mondom, lépjünk be mindannyian a szakszervezetbe, ha már olyan jól megvagyunk így együtt. A brigád egészséges, jó közérzetének ékes bizonyítására elkészültek a beléoési nvilatkoza- tok. így még össze+artozóbb az a huszonhárom ember,. aki itt dolgOZ/ik is ka nvílaq .1 — Mikorra fejezik be a helyre- állítást? — Ha minden úgy megy, mint eddig, akkor 1970 májusában sor kerülhet a birtokbavételre. Az építésvezetőség irodájában kiteregetik a rendezés tervét. Nagyon szép lesz a vár és környéke parkosítva, 'vendéglátó és kulturális létesítményei pedig romantikusak, vonzók belföldi, külföldi vendégnek egyaránt. De az építőkben, korábbi rossz tapasztalataik .alapján már most ott él az aggodalom, hogy lesz-e jó gazdája majd a helyreállított műemléknek? Gazda, amely gondját viseli a várnak és megóvja a rongálok dühétől? Pótolják-e majd az esetleg kicsúzli- zott belga, öntött ablaküvegeket. Egyszóval, tartják-e majd olyan becsben a várat a gazdák, mint azok, akik újjáépítésén fáradoznak olyan odaadással és lelkesedéssel, mintha csak kedvüket töltenék és nem kenyeret keresnének? A kérdésre messzi még a válasz. Úgy vélem, bízhatunk abban, hogy a felújított, helyreállított simontornyai vár nemcsak a simontornyaiak féltett büszkesége lesz, hanem az egész megyéé ... Sokoldalú biztosíték kell . múlt év őszén írtunk a dunaföldvári tsz-ek szolé- /% szeti társulásáról. Speciális problémaként jelentke- zett, hogy kezdett termőre fordulni a szőlő, a termés ott állt nagy tételekben, de nem tudták mind értékesíteni. A csemegeszőlő jelentős részét végül kénytelenek voltak ledarálni. A zavarokat az okozta, hogy váratlanul megjelent a piacon nagy tételekben a balkáni szőlő. Az új gazdasági mechanizmus előszeleként fogták fel a váratlan értékesítési nehézséget, s igyekeztek levonni a megfelelő tanulságokat. Az alapvető tanulság természetesen az volt, hogy nem elég valamit megtermelni, az értékesítés legalább ekkora feladat. Hozzáláttak a megfelelő intézkedésekhez, ám az idén újabb meglepetés érte őket. Termésük jelentős részének értékesítését a külföldi piacokra alapozták, de a szállítmányok nem indulhattak, a belföldi piac meglehetősen telített volt, nem tudta fogadni azokat a nagy tételeket, amelyeket a dunaföldváriak exportra szántak, a szőlő viszont érett, újabb területeket kellett volna megszedni. Különféle intézkedésekkel sikerült ugyan hasznosítani az exportra szánt termés egy részét. Mindehhez tudni kell, hogy a termés végül is jobb lett a tervezettnél. Az egyik oldalon tehát terméstöbblet, a másikon pedig a reálisan tervezettnél szűkebb értékesítési lehetőség. „Azt sem tudtuk, hogy mihez fogjunk — mondja Nagy Zoltán igazgató. — Ilyen nagy tömeg feldolgozására nem voltunk felkészülve, mert a feldolgozó és tároló üzemrész akkor még nem állt rendelkezésünkre, csak azóta készült el. Ennek az építését már a tavalyi tapasztalatok alapján megkezdtük, de végre mondhatjuk, hogy minden eshetőségre felkészültünk.’’ Mivel a telepített fajták zöme csemegeszőlő, a termés zömét az éréssel egyidőben értékesítik, elméletileg ehhez nem szükséges külön feldolgozó, tároló üzem. A tavalyi és az idei gyakorlat azonban éppen azt igazolta, hogy a piacon sok váratlan meglepetésre lehet számítani, s fel kell készülni arra is, hogy a termést esetleg nem lehet csemegeszőlőként értékesíteni. Ezért került szóba a borkombinát építése. Ennek azonban olyan magas volt a költségkihatása — 14 millió forint —, hogy az semmiképpen sem lett volna gazdaságos: túl drága biztonságot jelentett volna. Végül kerestek egy másik megoldást: régi épület vásárlásával oldották meg a feldolgozási és tárolási gondokat, ez azonban nem 14 millióba, hanem csak 1,5 millió forintba került. Ez a feldolgozó, tároló készült el most. — Ezek szerint a jövő meglepetései ellen bebiztosította magát a társulás? t — Igen. Egyrészt azzal, hogy nem telepítünk tovább, megállunk a 338 holdnál. A még tervezett 60 holdat kajszibarackkal telepítjük be. A szőlőből szükség esetén nagyobb mennyiséget is fel tudunk már dolgozni a jövőben, s közben arra törekszünk, hogy a szőlő- és borértékesítési csatornáink minél sokoldalúbbak legyenek. Éppen most kötöttünk le 10 vagon szőlőt az fmsz-en keresztül exportra, de szállítunk a budapesti standoknak, nagyvásártelepnek, s máshova is. Szorgalmazzuk a must forgalmazását. Ebben már van is egy kis gyakorlatunk. Ha az egyik helyen zavar is van, ott a másik. Általános vélemény, hogy legtöbb csemegeszőlő nem alkalmas borkészítésre. A dunaföldváriák erre meglehetősen rácáfoltak a kecskeméti országos borversenyen például értékes díjakat kaptak csemegeszőlő-boraikért. Ez máris igazolja a társulást, tudniillik, hogy egyaránt felkészültek a csemegeszőlőként való értékesítésre és a borkészítésre. BODA FERENC Hazánk tájföldrajza öt kötetben Egyedülálló, nagy tudományos és tája a Duna menti síkság, Duna— társadalmi jelentőségű új sorozatot Tisza közi hátság, Bácskai hátság, indított el az Akadémiai Kiadó. Ha- Mezőföld, Dráva menti síkság íel- zánk termeszetfjöJdrajzi viszonyairól, színének, éghajlatának, vizeinek, tér- a népgazdaság számára hasznosítható mészetes növény- és állatvilágának, adottságokról, a legújabb kutatások valamint talajainak elemzését nyújt- eredményeire támaszkodva nyújt ja. alapvető értékelést, korszerű tájföldrajzot a magyar geográfia és rokon- A mű tudományos és gyakorlati tudományai régi adósságot törlesztő jelentőségét emeli az a tény. hogy sorozat. ilyen mélységben elsőként tárja fel A szerzők az ország tájföldrajzát és értékeli társadalmunk természeti nagy tájakra bontva természetföld- földrajzi környezetét. Hasznos kézirajzi tájértékelést végeznek. ,;A du- könyv is lesz a földrajz- és társánál Alföld’’ című sorozatindító kö- dal-omtudományok művelőinek,, tervetet az egész Alföld természeti, föld- zőknek, pedagógusoknak nélkülözhe- rajzi jellemzésével, a gazdasági tétlen adattára és a földrajz iránt adottságok értékelését tartalmazza- érdeklődőknek gazdag ismeretanyagot Az Alföld öt Duna melléki közép- bemutató tárháza. Figyelem ! December 19-én, csütörtökön jelenik meg a Tolna megyei Népújság 1969-es színes falinaptára. Minden előfizetőnk, olvasónk ingyen kapja a falinaptárt. Kérje a kézbesítőnél, elárusítónál december 19-én megjelenő lapunkhoz. Január 1-én jelentkező új előfizetőink részére is biztosítottuk a színes falinaptárt. I
