Tolna Megyei Népújság, 1968. november (18. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-14 / 267. szám
Mérleg A régi mechamzmusLmu a kereskedelem és vendéglátás szervezete a merev terülte ti eiiiauirouásból indult ki. Megvolt határozva, hogy «gy-egy helységben melyik szerv nyithat üzletet, éttermet, stb. Tolna megye kereskedelmi és vendéglátó-hálózata ennek következtében nagyon aránytalanul fejlődött: egyes helységekben rendkívül elmaradt, másutt pedig az igényeknek megfelelően fejlődött. Már évek óta mindenki tudta, látta, s beszélt is róla, hogy ez a területi elv gátolja az általános fejlődést. A merev szabályok ellen azonban nem sokat lehetett tenni az új gazdasági mechanizmus közefecltéig. A területi elv megszüntetése óta már több mint egy év eltelt, s most feltettük a kérdést az illetékeseknek, hogy miként éltek az új lehetőségekkel? Greif Antal, a Népbolt Vállalat megbízott igazgatója: — Mi nem élünk ezzel a lehetőséggel, nem kívánunk más területére behatomi, mert elég nagyok a magunk gondjai is. A meglévő hálózatot igyekszünk korszerűsíteni. Sajnos, az anyagi lehetőségeink nagyon behatárolják a tevékenységünket. Főként Szekszárdot kívánjuk fejleszteni, mert itt nagy a lemaradás. Várnai László, a Vendéglátóipari Vállalat főkönyvelője: — Eddig Decsre hatoltunk be — élve a területi elhatárolás adta új lehetőségekkel. Ott mi üzemeltetjük a járási művelődési otthon büféjét. Több ilyen egyelőre nincs. Kálmán Gyula, a MÉSZÖV elnöke: — Mi elég széleskörűen igyekszünk élhi ezzel a lehetőséggel. Ennek jegyébeSn Konyhádon javában épül az fmsz-i áruház. Pakson ugyancsak nagyobb kereskedelmi fejlesztés van folyamatban. Simontor- nyán jövőre vendéglátóegységet létesítünk. Már biztosítottuk hozzá a területet. Szekszárdon boltot nyitottunk az Északi kertvárosban, az Előhegyen befejezés előtt áll a korszerű üzlet és zenés szórakozóhely építése. Ezek a szekszárdi fmsz létesítményei, de a napokban nyitott a Béri Balogh Ádám utcában egy csárdát a gyönki fmsz, a paksiak pedig halászcsárdát létesítenek az Árpád utca felső végénél. Nem nehéz a mérleg elkészítése: számottevő eredményről csak a földművesszövetkezetek tudnak beszámolni. Még termelőszövetkezetek körében is mutatkozik némi mozgolódás, a tamási Vörös Szikra Tsz például bisztrót nyitott a siófoki út mellett, a saját termékeinek értékesítésére, de ezzel aztán vége is a sórnak. A jelek szerint a mérleg a jövőben sem változik lényegesen. Az új gazdasági mechanizmus feltételezi a kereskedelmi és vendéglátószervek közti konkurrenciát. Tolna megyében azonban az a sajátos helyzet alakult ki, hogy az fmsz-ek konkur- ráínak az állami szervekkel, de fordítva nem. Hogy ennek mi lesz a következménye évek múlva, azt természetesen nem lehet tudni, kicsit jóslásnak is tűnik ezt feszegetni. Reméljük a legjobbakat. Ahova az fmsz betör, ott nyilván fellendülés várható, az egészséges konkurrencia előbb-utóbb érezteti hatását. Viszont a helységek zömében minden jel szerint egyeduralkodó marad az fmsz, mert nem konkurrál vele senki. A kérdés az. hogv ez később nem jár-e kedvezőtlen hatással? BODA FERENC I II környékbelieknek is kell a vidámpark! Téglajegy helyett részjegyeket bocsássanak ki Harmadik általánosba járó kisebbik fiam vidámpark iránti igényét csak évenként egyszer, vagy kétszer tudjuk kielégíteni, amikor néhány napos pesti tartózkodásunkba beleszorítjuk ezt a programot is — az ő kedvéért. Hallatlanul élvezi, amikor beülhet az alacsony kisautóba és ő kormányozhat három körön keresztjil. Minthogy ilyen ritkán juthat hozzá, megbeszéltük, hogy egymásután három alkalommal „befizetünk”. Játszva tanulni Sajnos az automataszerű pénztár nem teszi lehetővé, hogy egymásután több menetben a kisautóban maradjunk. Ki kell szállni, újra sorba állni, ami öt, vagy tizenöt perc is lehet esetenként. Mire ennek az egyetlen programnak a végére érünk, jóformán eltelt az az idő, amit — egyéb budapesti intéznivalóink miatt — erre szánhattunk. Ez csak egy példa a sok közül arra, hogy egy szekszárdi vidámpark nemcsak a szekszárdi, hanem a környékbeli gyerekeknek is jól. jönne, hiszen ők is szeretnének szórakozni, ügyesedni, bizonyos esetekre így is mondhatjuk: játszva tanulni, hiszen a vidámparknak a közlekedési parkkal való kombinációja sole hasznos és szükséges ismerethez is hozzájuttatná gyermekeinket. A tervezők tehát nyugodtan számíthatnak a környékbeliek segítségére is, de csak abban az esetben, ha olyan, könnyen megközelíthető helyen létesítik, ahová rövid idő alatt a környékbeliek is eljuthatnak, esetleg „két vonat között”. Dominó-rendszer Kiterjedésére, méreteire nézve érdemes lenné a ma már sokfelé használt varia-elvet érvényesíteni; úgy kell először kis területen megvalósítani, hogy később könnyen bővíthető legyen. A megvalósításhoz pénz kell, mégpedig jórészt társadalmi forrásból. Ezzel kapcsolatban az lenne a javaslatom, hogy ne téglajegyet bocsássunk ki, hanem részjegyet, amely bizonyos kedvezményekre jogosít, mert így nagyobb kelendőséget biztosíthatunk. Az előkészítő bizottság feladata lenne ez a részjegykibocsátás, a részjegy kinyomtatását a Szekszárdi Nyomdától lehetne kérni. Csak például említem, hogy 20, 30, 50 forintos részjegyeket kellene nyomKözéletünk A Szekszárdi Városi Tanács igazgatási osztályának működéséről tárgyalt Péterfi Kálmán osztály- vezető beszámolója alapján szerda délelőtti ülésén Rzekszárd Város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága. A vb. tájékozódott az anyakönyvi igazgatásról, a lakásügyek intézéséről, a szabálysértési, gyámügyi, kisajátítási ügyintézésről, az igazgatási osztály más osztályokkal, szervekkel való kapcsolatáról. Második napirendi pontként Lencsés László művelődésügyi osztályvezető előterjesztésében az 1967—68-as tanév ok táró munkájáról s a következő iskolai év feladatairól tárgyalt. A részletes beszámoló anyaga lelölelte többek között a pályaválasztási tanácsadás, a nevelők továbbképzésének, a beiskolázásának és az oktatás személyi és ’árgyi feltételeinek kérdését, taglalta a következő iskolai évben megoldásra váró feladatokat. A vb. ezután bejelentésekkel foglalkozott. tatni, minden részjegy szélén levágható kis szelvények lennének, a névérték ötven százalékát kitevő összegben. Például a 20 forintból 10 forintot, az 50 forintos részjegyből 25 forintot lehet egy forintos címletekben beváltan}, de nem egyszerre, hanem mondjuk a szelvények egyik részét egyik hónapban, másik részét másik hónapban. A szelvényeken a részjegy sorszáma mellett A, B, C és D betűk lennének és — a színházi bérletek mintájára — közölnék, hogy melyik hónapban milyen betűjelű szelvények érvényesek. Ha maga a vidámpark belépődíj- rendszerű lenne, akkor a belépőnél, ha pedig a területre nem kellene belépődíj, akkor valamelyik szórakoztatóegységre (körhinta, kisautó stb.j lenne belépődíjul használható a szelvény, de mindig csak úgy, hogy a díj másik felét készpénzzel kellene fizetni. (Ha valahol egy menet két forintba kerül, ott 1 forint fizethető szelvénnyel. Legyen már gazdája Első pillanatra bonyolultnak tűnik ez a megoldás (aki egyszerűbbet tud, írja meg), de gyakorlatilag megvalósítható. Ilyen módon többen szívesen előlegeznének pénzt erre a célra. Mindenesetre, ha nem is akarunk a „Parkinson törvény” szerinti szervező túlzásokba esni, annyit már meg kellene tenni, hogy alakítsanak' egy bizottságot, amelyik törődik ezzel az üggyel és gazdája lenne 1 a beérkező javaslatoknak, majd pedig felelős és számadásra vonható gazdája az erre a célra begyűlő pénznek. Dobó László Alsónyék Házinyúl A minap a raaioDol is hallhattuk, hogy milyen nagyszerű üzlet a házinyúl tenyésztése. A külföldi — nyugati — igények a zsírmentes könnyen emészthető húsok felé tolódtak el, ez a magyarázata, hogy rendkívül nagy mértékben keresik a világpiacon a házinyulat. Talán mondani sem kell, hogy jó árat fizetnek érte. A népgazdaságnak jó valutaszerzési lehetőséget jelent, de a tenyésztő is jól iár, mert a fel- vásárlási ár meglehetősen ösztönző. Eddig Tolna megyében csak kisüzemileg tenyésztettek házinyülat. A tenyésztők ugyan társultak, szövetkeztek de maga a tenyésztés kisüzemi volt. Éppen a háztáji lehetőségeket tárták fel a tenyésztők — használaton kívüli istálló, ól, pajta stb. A takarmányt is a nagyüzemen kívüli területekről biztosították. A házinyűi kisüzemi tenyésztései a megyében gyors ütemben terjedt, a nagyüzemek azonban mindeddig nem vették észre a benne rejlő lehetőségeket. Úgy látszik, az új gazdasági mechanizmus kellett ehhez is. A megye egyik legvállalkozóbb szellemű közös gazdaságában, a faddiban a sok egyéb mellett azt is észrevették, hogy itt lehetne valamit keresni. SzámoQtak. kalkuláltak, érdeklődtek, puhatolóztak, végül elhatározták, hegy nagyüzemi h ázi nyű 1 ten yészetet létesítenek. Persze, akadtak, akik úgy vélték, hogy a házinyúltenyész- tés nem méltó egy korszerű nagyüzemhez, valósággal kuncogtak a faddiak tervein, ám a piaci igény és a pénzügyi kalkuláció egyértelműen a faddiakat igazolja Inkább az a mosolyogni való. hogy egyesek azon morfondíroznak, hogy valami méltó-e vagy nem, ahelyett, hogy a gazdaságosságot néznék. Minden málló egy szocialista nagyüzemhez, ami elősegíti a gazdasági eredmények javulását és összhangban van a nép- gazdasági érdekekkel. Márpedig a nyúl tenyésztés ilyen. Hornok István, a tsz elnöke már arról tájékoztatott bennünket: megkötötték a szerződést a megfelelő tenyészanyagra, és a tenyésztés technikai része is az előkészítés stádiumában van. A következő év első felében ötszáz anyanyúllal indulnak, és fokozatosan tovább növelik a szaporító I állományt S ||llllltlllllltllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll«llllllllllllll)lllllllllllllllllll*IIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIII> ■llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllltllllllllli* A megfakult képről egyen- ruhás, kardos legényke tekint ránk. Alig nagyobb, mint a kard, amelyet peckesen szorít a hóna alatt. Ez az összehasonlítás szabta meg Ónodi Károly életpályáját. Alacsony volt, könnyű testsúlyú, tipikusan a < lóra termett. — Szeptember 5-én múlott harminchárom éve annak, hogy Mezőhegyesen, 15 éves koromban megkezdtem a lovasszakmát, mint kishuszár. Tíz napra két pengő volt a zsoldunk, de abból csak 90 fülért kaptunk kézhez, az első évben. A másodikban I pengő, a harmadikban egy- ötven volt a zsold. A többit berakták a takarékba, hogy leszerelés után legyen egy kis tőkénk, mihez kezdeni. — A négy év alatt a legény vagy úgy megutálta a lovat, hogy még a virslire sem tudott ránézni, vagy megszerette egy életre, mint én ... — A leszerelés után a székesfehérvári méntelepre kerültem. Egyik parancsnokom Fejes Béla volt, a volt zombai Parasztbecsület Tsz főagronó- musa, aki a második világháború befejezése után p Nyugatra hurcolt magyar törzsmén-, illetve kancaállományból vagy száznegyvenet visszahozott. — Az aktív versenyzést 1960-ban hagytam abba ... Itt, Bonyhádon 13 év óta vagyok a méntelep vezetője. A szobában számtalan tiszteletdíj emlékeztet a lovasversenyzői pályafutásra: És egész seregnyi fénykép. Ónodi Károlynak harminchárom év óta nemcsak egyszerűen foglalkozása a lovasszakma. Ugyanúgy szenvedélyévé vált, mint sok másnak a dohányzás ... — Bár mostanában sokszor úgy vagyok; abbahagyom az egészet és elmegyek gyári munkásnak... — De egyáltalán, miért? 7^em mindig úgy mennek 1 ’ a dolgok, ahogyan kellene ... Az igaz, hogy a mezőgazdaságban £gyre inkább háttérbe szorul a ló. Ez szükségszerű tény, mert a gép többre képes. Ettől függetlenül még sokáig szükség lesz a lóra. Csak az nem mindegy, hogy milyenre? Az a kérdés, hogy tartsuk csak, vagy tenyésszük? — Most, a viszonylag kisebb állományból könnyen lehetne minőséget kihozni, úgy, hogy a lótenyésztés ne csak a termelőszövetkezetnek legyen hasznos, hanem a nemzetgazdaságnak is. Amikor a nagymányoki szövetkezetnek egy 15 hónapos csikóért 12 000 forintot ígértek, azt mondták; ennyiért nekik is megéri. Meg is lehet nézni a lóállományukat. De Cikón is ... A bonyhádi Ezüstkalásznak nagyon 33 év — nyeregben szép hidegvérű állománya van, ezt szeretnék továbbtenyészteni. De nem mindenütt foglalkoznak így a lóval. — Miben látja az okot? — Egyrészt az általános szemléletben, hogy a ló csak tized-, huszadrangú. Másrészt abban is, hogy a fiatalabb fo- gatosok csak a keresetet hajszolják. Bár minden egyes leválasztott csikóért 15 munkaegységet írnak jóvá, sok kocsis azért nem szeret foglalkozni a csikóneveléssel, mert anyagilag így is hátrányba kerül. A fiatalabb generációnak sem türelme, sem megfelelő hozzáértése nincs ahhoz, hogy a tanulatlan csikót hámba törje. Ez már lassan csak az öregek kiváltsága lesz, ők ismerik a módját, hogy a rakoncátlan csikóból hogyan lehet a célnak megfelelő futó-, igás-, vagy hátaslovat nevelni. — Megfelelő anyagi érdekeltség megteremtésével lehetne segíteni? — Lehetne .., ? Részben. Mert a tsz-ek részéről is van nagyon sokszor kifogás. Jogos kifogás, és igazat is kell adnom nekik. Sokszor jönnek: „Hát ez is csődör? Hol tenyésztik az ilyen lovakat?” A termelőszövetkezetek ál- lattenyésztőitől hallottuk már. hogy ide, Bonyhádra csak vándormének kerülnek. Van valami igazság ebben a mondásban? — Sajnos, van. A legjobb méneket Tamási, Regöly, Iregszemcse környékére viszik. Egy ménnek három éven keresztül kellene egy helyen lenni. Tavaly a hivatalosan beosztott két mén helyett öt fordult meg. Egyik, egy Juliéból vásárolt kétéves csikót, miután eleget tett a tétemény- képességi vizsgának, elvittek Somogy megyébe. Úgy van, az ember azért bosszankodik, mert nem látja a tenyésztői munka értelmét. Azt mondják, én régi szakember vagyok, értem a dolgomat. Azon túl a feletteseim alig mondanak valamit. Jó, megbíznak bennem; de anyagi felelősségünk is nagy. Egy melegvérű törzsménnek 60 000, egy hidegvérűnek 90 000 forint a leltári értéke. Hogyan végezze a munkáját valaki, ha éveken keresztül nem mondanak rá se jót, se rosszat? A beszélgetéshez befejező adalékként annyit; Ónodi Károlyt ágyban fekve találtuk. Izületi bántalmai döntötték oda. Nem is csoda, ennyi év után,.. Mert szép ugyan a lovasszakma, de vannak velejárói is. IVem is annyira fizikai, 1 ’ mint idegmunka egy- egy ló betanítása, betörése. Két év is beletelik, amíg egy lovat be lehet dresszírozni ahhoz, hogy oldalt menjen lépésben, galoppban, amíg biz- . tonságosan veszi a legnehezebb akadályokat. A hosszú évek nemcsak az ember fizikai erejét, hanem az idegrendszerét is kikezdik. Ezért mondom, néha már arra gondolok, itthagyom az egészet, aztán elmegyek gyári munkásnak. De mire odáig jutnék az elhatározásban, mindig meggondolom magamat. .. BI. ^iiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiitiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiíiiiiiiiimiiiiiiiiiiiimiiiimliiiiiii .......................................................................................................................................
