Tolna Megyei Népújság, 1968. november (18. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-10 / 264. szám
Andrej Merkulov: Próbarepülés Zsenya Kovrigin úgy érezte, megpróbálta a derekára csatolni a magasba emelkedett, elhúzott ő a legboldogabb ember a vilá- az ejtőernyőt. a falu felett.... és néhány mágon. Még csak huszonkét éves, — De én nem tudom, hogy kell sodperc múlva nagy erejű robba- és máris újságíró egy nagy köz- ugrani — szólt Zsenya. nást hallottunk. A falu lakói átponti lapnál, amely most izgal- — Ne féljen, majd én segítek kutatták az erdőt, de csak némas riportra küldi. Nem min- Kötök egy zsineget a nyitószer- hány darabka olvadt acélt, a denkinek jut osztályrészül, hogy kezethez, úgy, hogy az ernyője szárny egy darabját találták meg. részt vehessen egy új géptípus magától kinyílik — mondta Va- _ Kosztrov att6i félt felgyújtpróbarepülésén, az egyik híres sziljev. — Mire észbekap már a ja falut ^ ott szán’ le a kö_ pilótával. Kosztrovval. levegőben lesz. Kapaszkodjék a zelben szólt közbe Iván Pet..Szóval ez Kosztrov — gon- zsinórokba és hajlítsa meg a tér- mvi„_ »énész dolta Zsenya — Valahogy ma- dét, amikor földet ér. ' gasabhnak, és szélesebb vállú- A személyzet tagjai búcsút in- — Először a gépet akarta meg- nak képzeltem”. Mindenáron va- tettek, majd sorra eltűntek a gép menteni... aztán itt volt ez a lami nagyon komolyat, nagyon nyitott ajtajában. Zsenya végig- fiatalember, aki nem tudott ug- értelmeset akart kérdezni a nézte a jelenetet, azután egy rani... aztán a falu — Szegény nagynevű pilótától, aztán mégis pillantást vetett előre, a pilóta- Kosztrov még csak 32 éves volt. olyasmi csúszott ki a száján, fülkébe, ahol Kosztrov egyenes Vasziljevnek viszont az idén kelaminek semmi köze sem volt a háttal ült, mintha mi sem tőr- lett volna nyugdíjba mennie, s megírandó cikkhez, de őt már tént volna. most épp szabadságra készült a réges-régen érdekelte: — Mi lesz vele? — bólintott a három gyerekéhez, — fűzte hoz— Ugye, a polgári légiforga- pilóta felé de Vasziljev türelmet- zá Kajdanov. lenül leintette. Zsenya még mindig nem tudta, .. ^üsonak ugnk, velem hogy ő miért hibás. Emlékezeté... , ., . ... .. együtt. Most már siessen és ne ből teljesen kiesett az ugrása, de fesse meglepettnek látszott. - féljen. Csak ne nézzen le, inkább bizonyára úgy volt, ahogy KajJ C8ukia ** a szemét- danov meséli: vonakodott az ugkmálkozik,^ csak úgy általában Zsenya szótlanul bólintott, s rástól, s ezzel eltékozolta az érnerenie ■ _______odalépett az ajtóhoz. De amikor tékes perceket, mialatt Kosztrov e eyik lábát a mélység fölé emel- és Vasziljev is kiugorhatott vollyogjak, de akkor hozzalépett ^ nem tudta megállni> hogy ^ na Csodálkozott. hogy á többiek pillantson le. és amint meglátta tekintetében nem is annyira haa mozgó földet a lába alatt, a ragot, lenézést tapasztal, hanem gomolygó felhőket, egész testé- valami mást. ,. . , ,__ .. ,, ben valami iszonyú ürességet ért ?I-w.kereJ^ken mordulo lépcsőt ^ a fenyegetö űr egysze- — Adjanak neki egy tükröt — rűen megbénította a tagjait. Nem SZÓIt Iván Petrovics. emlékezett többé semmire. Nem Belepillantott a felé nyújtott tudta hogy az ujjai görcsösen tükörbe, de amit látott, az nem az ajtó rácsára fonódtak, miköz- az q arca volt. A megviselt vo,repul?gép sebesen nások láttán inkább azt hitte, szállt erdők es irtások fölött. hogy a mellette ülő idős gépészé. hoev11 Zsen va^^ntel »n Aztán közelebb tartotta a tükredony1, hiszi több látnivaló nem 6t is megrohanta a félelem. Tud- röt> “ kellett győződnie róIz egyenletes zaj álomba rin- L®^hSíelyÍk’pilla' la’ h°gy 6 maga 3 22 éVCS gáttá, Amikor fölébredt, már haj- hÄth f “L.” Zsenya KoVrÍgÍn’-Fordította: ZILAHI JUDIT Ljuben Dimanov: Tacsanka. lomban mostanában nincs sok alkalom a hőstettekre? — Hőstettekre? — Kosztrov Vasziljev, a navigátor, karonfogva felvitte a lépcsőn, a gép belsejébe. A motor hamarosan berregni kezdett, bezárult az ajeltölták, aztán egy al'g észrevehető kis döccenés, és már a levegőben voltak. Eleinte még látszottak a repülőtér fehér és vörös fényei, azután már csak a sötétség s a szemerkélő eső burkolta be a repülőgépet. Zsenya a maga kisablakán leeresztette a nalodott, s kitekintve hatalmas erdőséget pillantott meg. A kis ablakon át a gép óriási szárnyát is látta, s most már tudta, hogy a szárnyon kapott helyet az egyik motor, a szárny belsejében pedig az üzemanyag. Mennyit fogyaszthat egy ilyen temérdek nagy gép. töprengett magában, s felállt, hogy megkérdezze a gépésztől. De az merőn nézett a másik szárnyra, ahol — a motor körül — időnként feltűnt egy pinatban ______ h ibáztatta a fiatalembert: ismerte, megértette az érzéseit. Kajdanov, a rádiós segítségével gyorsan megpróbálta Zsenya ujjait lefejteni a rácsról, de hasztala- nul. Vasziljev ekkor minden erejét összeszedve kilökte a félig öntudatlan Zsenyát az ajtón. Utánanézve, megkönnyebbülten látta, hogy az ernyő kinyílt és szerencsére nem fogott tüzet. Most már csak ketten voltak, de a gép hirtelen erősen zuhanni kezdett, dny, alig látható kis lánSV^ S méz Az o oldalán semmi ilyesmit nem sérelte a leszáílásf5^2*^ megkl~ tapasztalt. Megkérdezte volna, a leszál,asthogy a két szárnymotor miért . „ * nem egyformán működik, de min- An*tkor Zsenya magához tért, den kérdését torkára forrasztotta egy közepes férfi hajolt fölé. az a változás, melyet az embe- — Csontja nem törött, és vériek — gépészek, szerelők, piló- ző sebe nincsen — mondta nvu- . — arcán tapasztalt. Az egyik godt hangon, bőrkabátos gépész előre rohant a pilótákhoz, Kosztrov hirtelen ol- Hirtelen minden eszébe jutott, dalt fordította a gépet, majd zu- de yalahogy nem tudott megszó- hanó repülésben ment, s a Ián- lalni- Majd támaszkodva felült, gok eltűntek. Mire mindez leját- 3 néhány percen belül a beszéd- szódott, az erdő alant sokkal kő- készségét is visszanyerte, zelebb volt, mint azelőtt. _ Hol van o tón? Zsenyának csak most kezdett g P' derengeni, hogy mindez nem tar- — A gép? — a köpenyes férfi tozik hozzá a repülés minden- elfordította a fejét — Láttunk napjaihoz. • néhány embert kiugrani maga Heves szóváltást hallott: előtt, azután a gép eltűnt a Iátó— Hogy képzeled? Semmiképp határról. sem hagyhatjuk veszni a gépet. Zsenyát ketten emelték fel, s Annyi hónap megfeszített mun- a ház előtt álló autó hátsó ülé’sé- kája után... Kosztrov majd le- re fektették. Ekkor újra elájult, tesz minket valahol, itt a közel- Egy vasútállomás főnökének irc^ ben városnak kell lennie. dájában tért magához, ahol a veS a föld egyre közeledett. A le szemben ülő férfiban felismerték ritkulni kezdtek, szabad, tá- te a lezuhant gép rádiósát Izga- gas térség tűnt fel, már-már tott telefonálgatás folyt, dé sem- mindnyájan megnyugodtak, hogy mit sem sikerült megtudniuk a a leszállás simán megtörténik, gép sorsáról. Azután a távolból amikor a balszárny ismét lángra zakatolás hallatszott, s egy gyorslobbant. S a baj nem járt egye- vonat, amelynek ilyen kis áüo- dül: a terep egyenetlen volt, nem máson nem kellett volna megáll- is elég nagy, s közepén egy árok nia, fékezett: egyenruhás férfi léhúzódott. Kosztrov tehát kény- pett be az állomásfőnöki irodába télén volt ismét feljebb ragadni a gépet. — A nevem Dorohov. Azt az — A kapitány parancsa: ugrás! utasítást kaptam, hogy vigyem be — szólt valaki harsányan. És ma£ukat a területi székhelyre. Zsenya látta, hogy mindnyájan Valamennyien felszálltak a vo- magukra öltik ejtőernyőjüket, natra, s amikor elhelyezkedtek. Elsápadt, de a nagy felfordulás- Dorohov ígv szólt hozzájuk: ban ezt csupán Vasziljev vette észre. Az idős navigátornak ép- — A gép átrepült az erdő fö- pen egy Zsenyához hasonló korú lőtt, Kusovka falu határába ért, fia volt. Odalépett az újságíró- ahol megkísérelte a leszállást, hoz. Határozott mozdulatokkal Aztán egészen váratlanul ismét Andrej Merkulov szovjet prózaira 1924-ben született. Harminc évesen kezdte írói pályajutását, s azóta sűrűn publikál elbeszéléseket, karcolatokat a Moszkovszkaja Pravdában, az Ogonyokban, az Oktyabrban és a Molodoj Kommunyiszt cí.mű ifjúsági folyóiratban. KÁLDI JANOS: Idegenben Távol az otthoni fáktól, az enyéimet őrző temetőtől, egy folyótól, amely múló, nyárias, kis énekeket súg nekem ropom, ropom — szinte megállás nélkül — , az idegen utat, egykedvűen. Egy hete még, hogy eljöttem, $ a lélek, a szív már rosszul érzi magát, s kezdi a vitát ezzel a forró, kő-ezüst vidékkel, az úszó, fáradt, délutáni éggel, amelyen nem mennek az ismerős, könnyű felhő-dáliák. Csak egy hete még, hogy nem jön elém a dohány - színű utea. s nem játszanak az est piros tsurtóí a nagytemplom falán s máris fájdalmas-nagyra nő bennem valamiféle — alig megnevezhető — hiány. Csak egy hete még — nem több! — hogy nem látom a kopár vasúti töltést, mely eiuyüli az égbe sétáimon; csak egy hete még, hogy úgy viselem — akár egy másra szabott inget — az éjszakám és a nappalom. Leülök egy kőre, a arra gondolok, ami elmondhatatlan, amit száz révületben-született, csodás költemény seiu mond el igazán. Megtépte a szél, mintha haragudna rám és én motyogom, motyogom est a szól: hazám. Turgenyev Magyarországon Születésének 150. évfordulójára üdvözli igen lelkesen a művet, megjelölve néha (Rezeda Kás- a XIX. századi orosz amely, akárcsak saját regénye, az mér szép élete) Turgenyev szereplőivel egyenes rokonságot tarNovember 9-én világszerte Túr- genyevre, irodalom egyik óriására emlékez- Egy udvarház utolsó gazdája, a nek. Európa országai. versenyez- földesúri osztály bomlását ábrá- hetnének egymással: ki tud töb- zolja, s meggyőző erővel bizotó regényalakjait. bet s érdekesebbet felmutatni a nyitja, hogy mennyire korszerüt- turgenyevi emlékekből. A néme- lenné vált a korabeli Európában tek berlini egyetemi éveivel, a a nemesi életforma, franciák szerteágazó párizsi kapcsolataival, Flaubert közeli barát- “2 turgén^ZTéletmű 'IZgjí sagaval dicsekedhetnek, a spa- Unt magyaTUl nyalok az imádott asszony, Pauline Garcia-Viardot különös éleSzáz év alatt sokszor változott, tének titkait tárhatják az intimi- alakult, nemzedékenként meg- tásokra is kíváncsi olvasó elé. Magyarországon sohasem járt a korabeli Európa szinte valamennyi nagyvárosát ismerő, évtiA felszabadulás után új életre kelt a magyarországi Turgenyev. A demokratikus magyar könyvkiadás első termékei közt talál- A századfordulóig csaknem az juk műveit, hamarosan kiderült azonban, hogy a korai fordítások nem alkalmasak már az újrakiadásra. Áprily Lajos, a nemrég elhunyt kitűnő József Attila- díjas költő vállalkozott rá, hogy megújult Turgenyev hatása a ... .... . , , . -magyar irodalomra. Arany János U1 fordításban, korunk nyelvén a természetfestő líraiságát szerette, az új század, s az új magyar zedeket utazgatással töltő orosz realista törekvések indulásakor, író. Kultúránk nagyjai közül a szólaltatja meg a sokszínű s igen gazdag nyelvezetű turgenyevi prózát. A magyar könyvkiadás csodált és szeretett Liszt Feren- nemzedékére Turgenyev liberaliz- cen kívül alig találkozhatott má- musa és nyugatossága hatott, s majd Ady és Móricz Zsigmond ^Sl-től szinte minden évben meglepi az olvasót egy-egy szép Turgenyev-kötettel, valamennyisokkal. S mégsem maradnánk le a dicsekedniválónkkal. vonzó példaként emlegették a társadalmi fejlődés nyomában jánek Áprily Lajos a fordítója. lyel Elbeszéléseinek gyűjteményei: A magyar irodalmat ezernyi ró írói következetességét, amely- Egy vadász feljegyzései, Költemégazdag földbirtokos lévén nyék prózában valamint Apák és ~ cári Oroszország fiúk, Első szerelem, Tavaszi vi- jobbágy-hétköz- zek című regényei számos kiadást értek meg az utóbbi tíz évben is. szál fűzi Turgenyevhez, eszmei és művészt módszerei hazája — feltárta a után nálunk hódítottak és szívód- nyomorúságos tak fel a legerősebben. Első művei, a XIX. századi érintkezési lehetőségekhez kénapjait is. A századfordulón írta Krúdy Gyula: „Irodalmunkban különösen érezhető az orosz, Turgenyev műveinek mélységest meglepő gyorsasággal, az '-s főként a Turgenyev hatás.” De fesen emberi mondanivalója 1850-es években jutottak el hoz- éppen Krúdy példája mutatja, zánk. 1858-ban már fordítják, hogy Turgenyev nem csupán ha- majd négy évvel később az első tás irodalmunkban, hanem része magyar nyelvű Turgenyev-regény, is századunk magyar prózájának, a Nemesi fészek is napvilágot hisz Krúdy lépten-nyomon hi- lát. A korszak legnagyobb kriti- vatkozik a turgenyevi figurákra loje let*- kusa, Gyulai Pál mutatja he, s és hangulatolcra, név szerint is alakjainak lelki gazdagsága, gyönyörűséggel tölti el a mai olvasót is. Stílusával, nyelvi igényességével pedig az olvasó milliók ízlésének megbízható nereGERENCSÉR ZSIGMOND
