Tolna Megyei Népújság, 1968. november (18. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-10 / 264. szám
\a-gy nehézségek közepette, de megírtam ezt a levelet. Tudja, amint írtam, a feleségem folyton kérdezett: Nem győztem válaszolni. És ekkor rájöttem arra az igazságra, • ogy miért nevezik az anyanyelvet, anyanyelvnek. Ezt a titkot a szerkesztő úrnak is elárulom. Az anyanyelvet azért nevezik anyanyelvnek, mert ezt a nyelvet otthon a férjnek ritkán van alkalma alkalmazni. Lehet, hogy más esetben nem így van, de az biztos, hogy én legfeljebb csak írásban használhatom ezt a nyelvet, no meg akkor, ha kérdez a feleségem. Most, hogy ezt a levelet írom, éppen azt kérdi tőlem: — Johannes, mi ez a pokoli lárma ott kint? Dühösen válaszolok. — Egy autó akart jobb felé kanyarodni. — És? — És nem volt ott semmiféle utca. A feleségem kinézett és összecsapta a kezét: — Tényleg ez történt! Honnan tudtad? — Sejtettem. — És mit sejtesz még? — Azt, hogy az átöröklés-elmélet nem stimmel. — Miért? — Az anyád néma volt. És te nem örökölted. Erre aztán megsértődött. Én örültem, hogy most végre elgondolkozhatom a meztelen igazságon, amely Angliában jelent meg előttem. Nemrég a Stratford-on-Avon színházban bemutatták Marlow Faustját. A főszereplő nő ruhátlanul sétált a színpadon kétezer néző előtt. Ezt követően hamarosan a televízió bemutatta Zola Nanájának tévéváltozatát, amelyben a címszerepet játszó nő a maga meztelenségében mutatkozott be. A meztelen valóságot mutatta. Ezek után már meg sem lepett, hogy a Haj című beat-darab ősbemutatóján valamennyi szereplő meztelen volt. Vettem egy lemezt, John Lennon és legújabb szerelme, Joko Ono új lemezét, amelynek borítólapján az énekespár nézett rám meztelenül. A borítólap sarkán pedig ez a felírás volt olvasható: „Szó sincs új divatról, vagy tréfáról! Csak Isten két gyermekét ábrázolja ez a kép úgy, ahogy megszülettek!” A polinéziai Marques-szigetek bennszülötteinek is évszázadokon keresztül egyetlen öltözékük a saját bőrük volt, amit tetoválással díszítettek. 1863-ban a hittérítők tiltották meg nekik ezt a szokást. A civilizáció nevében. És most a civilizáció nevében vetkőznek le az emberek. Az isten se érti ezt. Kétezerben majd megnézhetjük magunkat a tükörben. Az utcán, a bálban, az ebédlőben, mindenütt. Mert akkor mindenütt tükrök lesznek. Akkor majd így kérdezhetünk: ..Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, lesz-e időd holnap délben?” És ha a tükör így válaszol: „Lesz", akkor... Ne gondolja a szerkesztő úr, hogy megbolondultam, mert olyanokat írok, hogy a tükrök beszélni fognak kétezerben. A tükrök akkor sem szólalnak meg. de viselőik, igen. Én már láttam Amerikában ilyen tükörből készült női ruhát. Ezerötszáz parányi tükörből készült az új dívatú ruha és hozzá a tükörharisnya. íme, a jövőnk tükre. Ha belenéz az ember, elszédül, és ha belegondol, mennyit kell most csak egy ablaküveg be- vágatásáért járkálnia, akkor bele is őrül ebbe az új divatba. Ne adja az a..., hogy egy-két tükör kiessen a szoknyából, mert akkor, én inkább azt se bánom, ha a feleségem lyukas szoknyában jelenik meg, de én ugyan nem vállalom a tortúrát. hogy a kiesett darab helyébe újat vágassak be. örömmel hallottam, hogy Magyarországon rendelettel sikerült megoldani a házaspárok veszekedését. Ezentúl, akik eddig kéthetenként veszekedtek, havonta csak egyszer fognak veszekedni. Több hivatalban ugyanis bevezették a havi egyszeri fizetést. Tehát csökkent a bürokrácia, de sajnos a bürokraták száma nem akar csökkenni. Éppen a napokban beszélgettem erről a kérdésről a neves íróval, Max Frisch-sel, aki a modern társadalomban elharapózó bürokráciáról azt mondta nekem: — Tudja, Johannes, a tisztviselők olyanok, mint a könyvek a könyvespolcon: minél magasabbra helyezik őket, annál nehezebb hozzájuk férkőzni. Max Frisch kapitalista író, nem ismeri a magyar viszonyokat, tehát, amit mondott, az nem a magyar viszonyokat tükrözi, mert nálunk úgy lehet valaki bármilyen magas beosztásban„ az ajtaja mindig nyitva áll — a még magasabb beosztásúak előtt. És, aki előtt nincs nyitva, az nem ünnepelhetett együtt hollandiai Scheveningen város káromkodás ellenes klubtagjaival, akik nemrég ünnepelték klubjuk fennállásának ötvenedik évfordulóját. Ritka idegzetű emberek. Kevés ilyen ember van a világon, mert mint a társaság által kiadott statisztikában olvasható: az emberek 98 százaléka káromkodik. Mentségünkre legyen mondva, hogy ez a 98 százaiéi: nemcsak ránk, magyarokra vonatkozik, hanem a világ valamennyi emberére. Lehet, hogy mi az átlag fölött vagyunk, de erről biztosat éppen így nem tudok, mint ahogy azt sem tudom: mit csinálhattak azon kívül bokszolóink Mexi- cőban, hogy nem böksróttak, és most diszkréten miért ütlit- ék ki őket. t Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: ' A barátság követei Bátaszéktöl — Moszkváig ni. A látnivaló sok, az idő kevés. Annak, aki nem akar lemaradni a program szerinti városnézésről. múzeumlátogatásról, gondot okoz a vásárlás. Voltak, akik egy fél órára is elszaladtak a Gum áruházba. (A magyarok közül sokan tréfásan búmnak nevezték el.) A félórából legtöbbször egy-kétórás rohanás lett. Az áruházban óriási a forgalom, az INTURISZT-vezető szerint napi egymillió rubel a bevétele. Akik csak egy kicsit is tudtak beszélni, könnyen tájékozódtak, de akadtak olyanok is, akik eltévedtek a nagyvárosban. Két asztaltársunkkal, Németh Lajos- néval és Fricsi Jánosnéval történt meg, hogy katonai kísérettel tértek vissza. Eltévedtek, egy mukkot sem tudtak beszélni, s a katona látva kínlódásukat, n szállodáig kísérte a megszeppent asszonyokat. A hetedik napot Kijevben töltöttük. Az ott-tartózkodásból néhány órás városnézésre futotta csak. Tisztelegtünk az Ismeretien katona síremlékénél. A búcsúestet Kijevben, a Szto- licsnij étteremben rendezték meg. A vacsorához vodkát és pezsgőt is szervíroztak. Igen emelkedett volt a hangulat. A pályaudvar szovjet utasai körülállták a jókedvűen daloló magyarokat. Útban hazafelé az élményekről beszélgettünk. Széles Márton építőmunkást, szocialista brigád- vezetőt és társait az építkezés, a mély- és a magasépítés gépesítése érdekelte. Többször is megnéztek egy-egy építkezést. Széles Márton egyébként üzenetet hozott egy gerjeni kislánynak, akinek levelezőpartnerével Csapon, a határállomáson találkozott. És volt egy érdekes élmény, szándékosan hagytam utoljára. Sorrendben is a búcsúzás utolsó perceiben, a Moszkvából való elutazásunk pillanatában történt. Kímélve a gyaloglás fáradalmaitól, városnézésre, kiállításokra, múzeumba és a pályaudvarra autóbuszon vittek bennünket. A Bukarest-szálló vendégeit szállító egyik autóbusz vezetője, a tolmács útján megkérdezte tőlünk, van-e cecei az utasok között. — Cecei nincs, de simontor- nyai igen. Válaszolt Dudás An- talné. — Az még jobb, mondta a gépkocsivezető, s arról beszélt, 1945-ben néhány napig Simon- tornyán lakott. A család nevére — úgymond már nem emlékszik, de emlékszik a mamára, aki főzött neki, a papára, aki vele kártvázotf a nagv lányi"'. A Vörös tér és egy kis lányra, akivel sokat játszottak,, szánkóztak. Dudás Antalné kővé meredve, nem akart hinni a fülének. Mellette ülő társnője, Pollák Andorné figyelmeztette, hogy van valami hasonlóság a vonatban mesélt történet és a gépkocsivezető által elmondottak között. Nem lehetetlen, hogy a tizenkét névaláíró valamelyike éppen ez az ember lenne. Ezután gyorsan peregtek az események. Dudás Antalné. kézitáskájából előkeAz Arhangels aranyozott kupo Iái. ■ív v ■ \ V0 • A Kremlben állandóan sok a látogató. rült az emlékkönyv lapja. A gépkocsivezető habozás nélkül bökött ujjával a nyolcadik névre: — Ez vagyok én. , Az utasok megilletődve nézték a két ember örömét, de az idő ezúttal is sürgetett. Gyors címcsere, ajándék, és egy golyóstoll, ami éppen a gépkocsivezető kezébe akadt. Meleg kézszorítás, ölelés, kölcsönös ígéret a levélváltásra, ami majd személyes találkozással, meghívással folytatódik. Érdekes élmény. A háború viszontagságai között kezdődött a barátság, a huszonhárom év után egy véletlen találkozással folytatódik. Romantikus találkozás, amely komolyságától eltekintve beillenék egy operettbe. Szép élmény volt a Szovjetunióbeli nyolcnapos utazás, amelyet a Hazafias Népfront, az MSZBT és az IBUSZ szervezett. Barátoknál voltunk, akik barátként fogadtak bennünket. Éreztük ezt az utcán, színházban, a baráti találkozón és mindenütt, ahol megfordultunk. Sok szépet láttunk, tapasztaltunk, szovjet emberekkel találkoztunk Néhány mozzanatot fénykénen is közreadunk, s azzal a szándékkal tesszük, hogy felkeltsük az n1 vasók utazás iránti érdeklődését. Mert van egy találó szó- ’'"-mondás, amit érdemes megszívlelni : ..Egyszer látni többet ér. mint tízszer hallani valamiről” POZSONYI IGNÁCNÉ Foto: DR. SÓLYOM SÁNDOR Építőkő, útalapkő, forgácskő, gránit dara, KOKLÄTLAN mennyiségben HELYSZÍNRE IS SZÁLLÍTVA, árengedménnyel szállít a Termelőszövetkezetek Építőipari Közös Vállalkozása Szekszárd. Rákóczi u. 85— 87. (48) A Bátaszéki Kádár- és Fatömegcikk Ktsz szárító részlege Bátaszék, Bonyhádi út 7. szám alatti telepén vállal mindennemű faanyag mesterséges szárítását. vállalatok, szövetkezetek és magánosok részére A LEGRÖVIDEBB HATÁRIDŐN BELŐL. (87) ,io a bizonyság.
