Tolna Megyei Népújság, 1968. november (18. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-05 / 260. szám

Bővülő műszaki ismeretterjesztés Közlekedési szabadegyetem és műszaki rajztanfolyam indul Korunkban mind nagyobb szükség van a technikai, a mű­szaki ismeretekre. Ezek terjesz­tésében jelentős szerepet vállalt a Tolna megyei TIT műszaki szakosztálya is. Az elmúlt évad­ban például Bátaszéken és Pakson faipari előadássorozatot rendeztek, amelyek igen hasznos útmutatást nyújtottak a hallga­tóknak gyakorlati munkájukhoz is. Az előadó tanulmányozta elő­zőleg az üzemet, s elmondta ész­revételeit áz előadásokon, felhív­ta a figyelmet a jó és a hely­telen munkafolyamatokra. Több előadássorozatot tartottak az építőiparban, s ezek közül a Paksi Járási Építőipari Szövet­kezetben hangzott el a legsike­resebb. Előrehaladást jelent, hogy 12 előadássorozatot, illetve munkás- akadémiát szervezett a szakosz­tály, s már sor került a mező- gazdaság gépesítésével foglalko­zó műszaki előadásokra is. Ilyen témájú önálló előadássorozatot rendeztek Alsónánán a szövet­kezet szakmunkásainak a to­vábbképzésére, hogy megismer­jék a legújabb, addig ismeretlen géptípusok kezelését és haszná­latát. A vasutasoknak négy előadássorozat hangzott el s elő­ször tartottak nők részére mű­szaki előadásokat Dunaföldvá- ron. Nagy jelentőségű volt a Tolnán megrendezett: A Szov­jetunió textilipara az elmúlt 50 évben című előadás, s kiemelke­dő sikerrel zajlottak le az or­szágos hírű előadók részvételé­vel, filmvetítésekkel kísért mű­szaki szakosztályi összejövetelek. I legújabb tervek Körösi Károly mérnök, a me­gyei műszaki szakosztály elnöke tájékoztatott bennünket a leg­újabb tervekről is: — Szakosztályunk munkater­vének készítésénél messzemenő­en figyelembe vette a központi választmány 1968—69. évre vo­natkozó határozatai*,“Ennek meg­felelően, az ismeretterjesztési év kezdete előtt a vezetőség tema­tikai javaslatot készített, ame­lyet elküldtünk a megye üze­meinek. A tematika összeállítá­sánál a megyei adottságokat vettük figyelembe, és témáink főleg az építő-, a bőr-, a textil­és a műszeriparral kapcsolato­sak. A határozat szellemében felvesszük a kapcsolatot a KISZ- szel és lehetőséget nyújtunk a fiataloknak, hogy bővítsék mű­szaki ismereteiket. A megye profiljából adódóan, a mezőgaz­daság gépesítésének és műszaki problémáinak jelentősebb szere­pet juttatunk ismeretterjeszté­sünkben. Különösen fontosnak tartjuk, hogy a mezőgazdasági gépek korróziójával foglalkoz­zunk, mivel nincsenek megfele­lő tárolóhelyek, a korrózió által okozott kár pedig milliókra rúg országszerte. A műszaki ismeret- terjesztés fejlesztéséért szak­osztályunk tapasztalatcserét szer­vez majd más megye műszaki szakosztályával. Egy ilyen ta­pasztalatcserét már le is bonyo­lítottunk, s ennek eredménye­képpen az új idényben műszaki rajztanfolyamot indít szakosztá­lyunk — közölte Körösi Károly, a megyei műszaki szakosztály elnöke. Közlekedési szabadegyetem — Hallhatnánk a további ter­vekről is? — Természetesen. A növekvő gépjármű-közlekedésre való te­kintettel vezetőségünk elhatá­rozta, Hogy más megye tapasz­talatait hasznosítva, az idén megpróbáljuk a közlekedési sza­badegyetem szervezését. A szer­vezésben részt vesz az autóklub a balesetelhárítási tanács és a közlekedési rendőrség. Közösen állapítottuk meg a szabadegye­tem programját és a központi előadókat, majd felmértük a szekszárdi járásban lévő gépko­csi-tulajdonosokat. Úgy tervez­zük, hogy novembertől március közepéig hat előadást tartunk esténként, s kiváló szakértők ismertetik- majd az autósok jo­gait és kötelességeit, egyebek közt a nemzetközi közúti egyez­ményeket, a közúti közlekedési balesetek esetén a büntetés ki­szabásának körülményeit, a gép­járművek műszaki problémáit, a balesetek megelőzését és a Magyar Autóklub nemzetközi kapcsolatait. — Mint már említettem, mű­szaki rajztanfolyamot indítunk Szekszárdon, elsősorban azoknak a fiataloknak az előkészítésére, akik műszaki jellegű iskolákban vagy egyetemen akarnak tovább­tanulni. A kiállításokról szólva: Szekszárdon szeretnénk bemutat­ni „A magyarországi hidak tör­ténete” című országos kiállítást. A műszaki ismeretterjesztés ki- szélesítéséért szakosztályunk más szervekkel közösen „műszaki na­pokat” rendez a tavasszal Hő- gyészen. Munkásakadémiai te­matikánkat a helyi igényeknek megfelelően dolgozzuk ki, s ki­emelt hangsúlyt kapnak: A me­zőgazdaság műszaki fejlesztése; Korrózió a mezőgazdaságban; Az adminisztráció gépesítése, auto­matizálás; Műanyagok a műsza­ki fejlesztésben, a mesterséges holdak műszaki megoldásai. Az ifjúságnak is — A falusi ismeretterjesztés­ben főleg a lakásberendezés és lakásépítés problémáival foglal­kozunk, s nem feledkezünk meg a háztartási gépekről, a tv-készü- lékekről szóló előadásokról sem. „Tervezők és kivitelezők problé­mái az építőiparban” címmel elő­adói konferenciát is rendezünk. A nagyobb vállalatok középszintű vezetőivel nívós előadássorozato­kon ismertetjük meg a technika legújabb eredményeit, az ifjúság részére pedig népszerű műszaki ismeretterjesztő előadásokat kí­vánunk tartani. — Mindezt természetesen a párt- és a tömegszervezetek se­gítségével. velük együttműködve valósíthatjuk meg. Állandó kap­csolatot tartunk a többi TIT- szakosztállyal is. Végül, a szak­osztályi életről szólva: a tavaly elkezdett klubfoglalkozásokat rendszeresen folytatjuk, sőt a le­hetőség szerint a járásokban is szeretnénk kialakítani, hiszen csak összekovácsolódott tagsággal végezhetünk eredményes ismeret­terjesztő munkát — közölte be­fejezésül -Körösi Károly, akit 40 évi mérnöki szolgálatának elis­meréséül a Munka Érdemrend bronzfokozatával tüntetett ki az Elnöki Tanács, s nyugdíjba vonu­lása után is lelkes apostola a műszaki műveltségnek. BALLABÁS LÁSZLÓ Kevés tojást, tejterméket és gyümölcsöt fogyasztanak... Helytelenül táplálkozunk?! Az Országos Élelmezés- és Táplálkozás tudományi Intézet munkaiervének fontos része a hazai néptapiálkozás helyzeté­nek és alakulásának szüntelen vizsgálata. Az intézet munka­társai éveken keresztül végez­tek felméréseket cs vizsgálódá­saik során kihasznál tan minden alkalmat arra, hogy felhívják a figyelmet a helyes táplálkozás követelményeire. E felmérések során dr. Soós Aladár, az in­tézet tudományos munkatársa a közelmúltban adta közre a Tolna községben végzett felmé­rések adatait. Noha a tanul­mány nem a nagy nyilvános­ságnak szóló sajtótermékben lá­tott napvilágot, érdemes ebből kiragadni néhány figyelmet ér­demlő részletet. Dr. Soós bevezetőjében el­mondja, hogy választása azért esett Tolnára, mert a falusi táplálkozáskultúra helyzetének felmérését egy, az átlagosnál jobb körülmények között dol­gozó termelőszövetkezetben kí­vánta kezdeni, ahol a lakosság egyébként vegyes összetételű, hiszen lakói közül számosán dol­goznak a Selyemgyárban., sokan járnak be Szekszárdra. A helyi termelőszövetkezet tagjai közül választotta ki azt a harminc csa­ládot. amelynek táplálkozási kultúráját egy héten keresztül kísérte figyelemmel. A családok egyhetes étrend­jeinek összeállítását értékelve a következő jellegzetességekre hívja fel a figyelmet: az ismert három étkezés közé kisebb ét­kezéseket egyik vizsgált család­nál sem iktattak be. Mindenütt a reggeli által szolgáltatott ka­lóriaérték volt a legalacsonyabb, míg a legtöbb helyen hat-hét óra között elfogyasztott vacsora a legbőségesebb, iegxal óriad ú- sabb! Tejtermék és tojás csak elenyésző kis mennyiségben sze­repelt a reggeli étrendeken, komplett követelményeknek megfelelő reggelit csupán hat családban fogyasztottak. Az ebédre fogyasztott ételfé­leségek gyakorisága ugyancsak elgondolkodtató, utal az egyol­dalúságra, a főzelékféléktől va­ló .idegenkedésre. Egy hét le­forgása alatt a harminc megvizs­gált család asztalán' 26-szór sze­repelt a halpaprikás, 19-szer a marhapörkölt, 15-ször burgo­nyás metélt és 12-szer töltött­káposzta. Tehát, . általában do­mináltak az emésztőszerveket meg­terhelő, túlfűszerezett, úgyneve­zett „magyaros” ételek. Nagyon kevés gyümölcsféleség fogyott ebédre. Ami a vacsorákat illeti... 35 esetben fogyasztottak ebéd­maradékot, ezen belül a vacsora­ételek kétharmada volt meleg étel. A mennyiségi megfigyelé­sek szerint a bőségigény a va­csorák felé tolódott el — rossz hagyomány szerint. Nagyon fi­gyelmeztető megállapítás, hogy a tanulmányozás célját szolgáló harminc családban enyhén szól­va is hiányosak a helyes táplál­kozásról alkotott elképzelések. A zöm úgy vélekedett, hogy a zsí­ros, magas telítőértékű, nehéz ételekkel való jóllakottság ad „erőt és egészséget”. Mi az, amit a tudományos fel­mérés adatai kapcsán érdemes emlékezetünkbe vésni!? Minde­nekelőtt az, hogy noha szünte­lenül terjed és mélyül — mond­hatni országszerte — az az egész­ségügyi kultúra, ami megköny- nyíti a korszerű orvosi ellátás munkáját első lépésKéni a meg­előzésben; táplálkozáskultúránk sok kívánnivalót hagy még ma­ga után. Lehet, hogy tréfásan hangzik, de meg kell tanítani a lakosságot a helyes táplálkozás­ra, amely szinte teljes szakítást követel a táplálkozási rendünk magyarosnak mondott hagyomá­nyaival. Ismeretes, hogy éppgn a helytelen táplálkozás révén valósággal népbetegség számba megy a túltápláltsággal együtt járó korai elhízás, amely számos egyéb megbetegedés okozójává válhat és válik. L, 1. ( ' ' - - ' Kémregény Fordította: Szántó András — Megkérdezem az olvasószerkesztőt, hátha ki tud eszeL ni valami okosat, — mondta az újságíró, hogy időt nyerjen. — Mindenesetre, addig írjon egy kérvényt a szerkesztőhöz. Itt a toll, a tinta. Rögtön visszajövök. Az újságíró bement a szomszéd szobába, gondosan be­csukta maga mögött az ajtót és felhívta a rendőrséget. — A szerkesztőségből beszélek. Megjelent nálunk egy gyanús alak, valami Vajvadsz, vagy kicsoda. Hirdetést akar feladni elveszett gyűrűje miatt, pedig az első osztályosok is tudják, hogy ilyen hirdetéseket lapjainkban nem közölnek. Amikor azt tanácsoltam, hogy forduljon a rendőrséghez, ret­tenetesen begyulladt. — Munkatársunk pár perc múlva ott lesz önöknél, — mondta az ügyeletes. — Igyekezzenek addig feltartani az il­letőt. — Ez nem lesz nehéz, — kedélyeskedett az újságíró. — Látogatónk éppen kérvényt ír. A rovatvezető azonban tévedett. Szobája már üres volt. Az ablakból még láthatta, amint furcsa látogatója kisiet a kapun. — 16 — ERDEI TALÁLKA — indulj! — kiáltott Vanagsz a taxisofőrre, amint be­ugrott a kocsiba. — Hová? — Csak egyenesen és minél gyorsabban. Elkésem. A Pobeda robogni kezdett. Vajon tényleg felismertek? — idegeskedett Vanagsz. — Menekülnöm kell. — Hová vigyem? — Mondtam már, hogy hajtson egyenesen! — Zsebében megmarkolta a pisztolyát. Ha gyanúsan viselkedik vég2ek vele — döntötte el. A vezető egykedvűen bólintott: — Rendben van. — Gyorsabban. Mondtam, hogy elkésem! A taxi maximális sebességgel száguldott. Vanagsz hátra­tekintett és észrevette, hogy két kocsi is jön utánuk. Uldöz- ne^ " állapította meg, s a rémület hatalmába kerítette. A vezetőhöz hajolt és rekedt hangon ráparancsolt: — Még gyorsabban! — Gyorsabban nem lehet, — válaszolta az unottan. — Háromszoros pénzt fizetek. Vanagsz előhúzta zsebéből utolsó százrubelesét és oda­dobta a vezetőnek. — Kanyarodjon az erdei temető felé. Ott hagytam egy csomagot, — mondta kisvártatva. Majd kiugrók és eltűnök — gondolta közben. A taxi befordult egy mellékutcába, sokáig kígyózott a keskeny sikátorban, majd ráfutott a temető felé vezető út­ra. Vanagsz keze már a kilincsen volt, amikor meglátta, hogy a temető kapuján három katona fordul ki éppen. Könnyen lehet, hogy véletlenül kerültek ide, sőt, Vanagsz majdnem biztos volt benne, hiszen senki, még ő maga sem tudta, hogy végül is ide fog kilyukadni. — Hajtson a repülőtérrel — 17 — — És a csomag? — csodálkozott a vezető. — Mondtam már, hogy sietek. — Igen, de eddig pont az ellenkező irányba jöttünk! Én fizetek, mi köze a többihez — szakította félbe go­rombán Vanagsz. A Pobeda megfordult: — A sebesség marad! Elhagyták a Daugava-hidat, s a kocsi ablaka mellett el­suhantak a külváros házacskái. — Gyorsabban, — sürgette a vezetőt. — Lekésem a re­pülőgépet! Hirtelen meggondolta magát, már nem akart a repülőtér­re menni. — Menjen egyenesen az országúton — parancsolta. A kocsi már majdnem kiért Rigából. Ligetek, nyaralók mellett robogtak el, szemben személy- és teherkocsik sora, aztán, végül az út mindkét oldalán erdő. A vezető régóta nyugtalankodott. Gyanús ez az utas! A temetőbe indul valami csomagért, aztán eszébe jut, hogy a repülőtérre kell mennie, most pedig kihajtat a városból. Még kirabol, ^vagy elszedi a kocsit — gondolta ijedten a gépkocsivezető. Ettől a pasastól mielőbb meg kell szabadul­nom. De miként? A legegyszerűbb, ha... A kereszteződésnél, ahol a rendőr állt, a sofőr nagyot rántott a volánon, s a kocsi csikorogva állt meg, szabály­talanul az úttest bal oldalán. Éles fütty hallatszott. A vezető kinyitotta az ajtót és a közlekedési rendőrhöz sietett. Vangasz nem várta meg a fejleményeket. Kiugrott a taxiból és eltűnt a sűrű bozótban... Ide-oda futott az erdőben, hogy elveszítsék nyomát eset­leges üldözői. Egy óra múlva vasúti töltéshez ért. Teher­vonat lassított a kanyarban és Vanagsznak sikerült felka­paszkodnia az egyik vagonra. — 18 —

Next

/
Thumbnails
Contents