Tolna Megyei Népújság, 1968. november (18. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-05 / 260. szám
ti Adalékok egy mai magyar falu megismeréséhez in. Egy százas villanyégő 167 470 órán keresztül éghetne egyfolytában azzal a villamos energiával, amit Bátaszéken augusztusban és szeptemberben fogyasztottak. A közvilágítás 14—16 ezer forintjába kerül havonta a községi tanácsnak. A foglalkozásokban végbemenő nagyfokú változás az igényeket a szokásokat alapvetően megváltoztatta. Kimondhatjuk: Bátaszéken is előállott az a helyzet, hogy a kereskedelemnek, a közszolgáltatásnak többé már nem lehet falusi jellege, hiszen nem falusi igényeket kell kielégítenie, hanem ugyanazt kell nyújtaniá, mint a városi kereskedelemnek, mint a városi szolgáltatásnak. Község Bátaszék, de mégsem község. S ez nem csupán abból derül ki, hogy rendszeresen megtartják a kaposvári, s a pécsi színház teltházas előadásait, vagy, hogy a művelődési házban sokoldalú és színvonalas a szakköri foglalkozás, kiderül ez másból is. Benéztünk reggel a fogyasztási szövetkezet hentesüzletébe. A fal mellett a kövön hússal megrakott kosarak sorakoztak: az üzemi konyhák napi szállítmánya. Az üzemi konyhákat nem nevezhetjük ugyan tipikus városi „jelenségnek”, de nyilvánvaló, hogy nem lenne rá szükség, ha az asszonyok ugyanúgy, otthon a háztartásban dolgoznának, mint tették húsz évvel ezelőtt. Ebben az esetben az iskolai napköziket, a bölcsődét sem kellene fenntartani. hiszen a gyermekek zöme otthon fogyaszthatná az ebédjét továbbra is. De időzzünk még a hentesüzletnél. A községekben (nemcsak Bátaszéken, másutt is) a dolgozók, a vezetők gyakran panaszkodnak, hogy egyenetlen a húsellátás. Szerencsés az a család, amelyiknek valamelyik tagja Szekszárdon dolgozik és hét végén „vételez”. Igen ám, de a megveszékhelyen meg rossz szemmel nézik az élelmiszerüzletekben a sortálló vidékieket. „Micsoda dolog, hogy idejárnak. Vágják le a tyúkot, vagy a kövér kacsát” —■, mondogatják az emberek. Ebből is látni: makacsul tartja magát, még hivatalos fórumokon is az a hiedelem, hogy a községekben ugyanúgy tart mindenki jószágot, mint régen, az ott élő emberek többsége tehát ugyanúgy földműves, őstermelő, mint húsz évvel ezelőtt. Szó sincs ma már erről. Bátaszéken a lakosság döntő többsége kénytelen a hentesüzletben vásárolni a húst, mert any- nyi jószágot nem tarthat, mint egykor, hiszen nincs miből, s ami igen lényeges, nincs rá idő. Hozván legyen rá idő, ha a férj is, a feleség is a kádár ktsz-ben dolgozik. Végeredményben most látja csak az ember igazán, hogy a fogyasztási szövetkezetek kereskedelemfejlesztési politikája miért helyezte előtérbe a szatócsjelleg felszámolását. Nem azért építtették és építik az áruházakat és a szaküzleteket, hogy dicsekedjenek, erről szó sincs. Előrelátásról van szó. A fogyasztási szövetkezetek évekkel ezelőtt felkészültek arra, ami bekövetkezett. Arra, hogy a lakosság a foglalkozásváltozás következtében bizonyos cikkeket egy idő után nem fog keresni, míg más cikkeket keresni fog. Amikor az emberek többsége még a határban dolgozott, a kasza, a kapa, a tarisznya közszükségleti cikknek számított. De mi fogyhat el kapából most, mikor alig negyed száz ember használja. A dolgozók munkaideje általában lecsökkent napi nyolc órára. A szolgáltatásokra nézve a csökkenésnek addig nincs semmi jelentősége, még egy községben csupán néhány ember dolgozik nyolcórás műszakban. De nyomban megváltozik a helyzet, ha a nyolcórás munkaidő már a lakosság többségére vonatkozik. Több a szabad idő, és újabbnál újabb hobbyszerű szórakozások nyernek polgárjogot. Keresett cikk lett például Bátaszéken a legdrágább üvegbotos horgászfelszerelés. Traktorosok, ktsz-dolgozók járnak horgászni, olyan emberek, akik földműves, napszámos korukban nem értek rá kiülni a vízpartra. Mások bélyeggyűjtésre adták a fejüket. Néhányan díszgalamb-tenyésztés- sel foglalkoznak. Nincs értelme csodálkozást színlelni, avagy lelkendezni. Minek? Ez van. A szórakozásban, az időtöltésben új szükségletek jelentkeznek, de kell is hogy jelentkezzenek. Inkább az a meglepő, hogy a galambtenyésztők 149-es számú bátaszéki egyesületének nem száz, csupán tizenhat tagja van. Több lehetne. Nyolcvanan járnak el rendszeresen horgászni. Többen járhatnának. Még csak két tsz-tag foglalkozik bélyeggyűjtéssel, holott foglalkozhatna több is. A posta mögött a kiskocsmában általában hetven féldeci fogy el reggelenként. Nem sok, de hétköznap lehetne ez kevesebb is. Cikkeinkről mondják: Az újságíró jobban bízik — mint mi A Tolna megyei Építőanyag-ipari Vállalat munkájáról értékelő írást jelentettünk meg. Cikkünkben azt ■vázoltuk, hogy milyen módszereket alkalmaznak az új mechanizmus során, hogyan segítik a vezetők az új kibontakozását. Megírtuk, hogy az építőanyag-iparban túltermelés figyelhető meg, s ezért már az idén elég sok új termék gyártását kellett elkezdeni, s a jövőben még újabb termékek gyártását veszik programba. Cikkünk érdekes visszhangot keltett. A dolgozók egy sor dologgal írásunkból ismerkedhettek meg. Hisz érthető, hogy minden üzemben nem ismerhetik az egyes telepek speciális feladatait, nem szólnak a vezetők minden variánsról. A terveket, melyekkel a nehézségeken akarnak átlábolni, jónak tartják a dolgozók, és külön értékelték, hogy nemcsak termelési tanácskozáson ismerkedhettek meg a programokkal, hanem az újságban is, ami — az írott szó hatása — még nagyobb biztonságot jelent számukra. Nem talált egyértelmű helyeslésre írásunknak az a megállapítása, hogy az ismertetett módszerek, tervek, új termékek elégségesek lesznek a nagy nehézségek áthidalására. Bár ismerik a dolgozók a terveket, az új termékeket, melyeket a jövő évben kell majd gyártani, a teljes foglalkoztatást nem valószínű, hogy ezek lehetővé teszik. Az újságíró jobban bízik az új módszerek, tervek hatásában, eredményességében, mint azok, akik majd végrehajtják, — mondták írásunkról többen a vállalatnál. Miután Bátaszéken az elmúlt tíz év leforgása alatt összesen naponta tíz tizenkétezer órával nőtt meg az az idő, amit az emberek pihenésre, alvásra, tévénézésre, szórakozásra, művelődésre, vagy éppen semmittevésre fordíthatnak, megnőtt a község áramfogyasztása. Jó másfél- szerese a tíz évvel ezelőttinek. Augusztusban, szeptemberben 164 470 kilovattóra volt az áram- fogyasztás. S mi van e mögött? Az, hogy esténként a családok másfélszer több villanyáramot fogyasztanak, mint 1958-ban, eny- nyivel több a rádióHallgatás, a tévénézés, az olvasás, vagy a beszélgetés esténként. Az asszonyoknak úgy sincs más szórakozásuk. Az ő életmódjuk változott legkevésbé. Asszonyhobby nincs. Legfeljebb az új bútor, a lakás tisztán tartása, vagy az öltözködés. Ennek ellenére az asz- szonyok helyzete ebben a nagy méretű átalakulásban helyenként rosszabbodott. Régebben csak a házimunkával foglalkoztak, most ledolgozzák a napi nyolc órát, és ehhez jön a házimunka, a gyermeknevelés, a bevásárlás, minden. Még nagyon kevés házban vállalja a férfi a takarítást, a bevásárlást, ez még most sem divat. Megtörtént a község új arculatának kialakulása, és ez azzal jár, egyre több fogy abból, amit még ma is csak mérsékelten vásárolnának a dolgozók, ha még mindig a régi életforma volna az uralkodó. A fogyasztási szövetkezet két hete nyitotta meg a gáz- olajcsere-telepet. Azóta 16 ezer liter gázolaj fogyott el. A gázcseretelep havi forgalma ezer palack. Az új vas-műszaki bolt januártól szeptemberig 360 fürdőszoba-berendezést, 153 hűtő- szekrényt, 174 mosógépet, 212 tévét, 239 gázolajkályhát, 97 porszívót stb-t adott el. Nos, ez a leltárszerű felsorolás nem csupán azt mutatja, hogy nőnek az igények, azt is mutatja, hogy a község új életformájával lépést kell tartani és a boltoktól kezdve a járdákig, mindent meg kell újítani. Milliókba kerül, de meg kell csinálni, mert a dolgozók igénye, kényelme s egyre növekvő szükséglete diktálja. Végeredményben emiatt kell felépíteni Paks határában az atomerőművet is. A villamos energia- fogyasztás nő, az atomerőmSvet fel kell építeni. Népgazdasági szinten milliár- dokat fordítanak arra, amit egy- egy család húsz évvel ezelőtt meg sem vásárolt volna. De úgy vannak vele az emberek, hogy változik, zajlik körülöttük az élet, ám nincs is idejük a változásokat gondosabban megfigyelni, elmélyültebben elemeszni. Tavaly Bátaszéken gépkocsivezetőtan folyamot szerveztek. Az idén újból. Jó. Meghalljuk, tudomásul vesszük és napirendre térünk felette. Szerveznek, hát szerveznek. De kellett-e vajon egy mezőgazdasági településnek a múltban gépkocsivezetői tanfolyam ? Nem. Ha viszont most kiéli, akkor az azt jelenti, hogy a mélyben nagy dolgok történhetnek. Bátaszéknek változatlanul a búza, a kukorica, a gyümölcs, a hús, a lej a fő terméke, de már nem mondhatjuk, hogy mezőgazdasági jellegű település. Elsősorban nem a neonfényes főutca, nem a korszerű üzlethálózat, a tsz-klub változtatta meg, hanem az a politika, amely megteremtette az új munkaalkalmakat, az új munkakörülményeket, s ezáltal felkeltette az emberekben az új igényeket a művelődésben, a ruházkodásban, a szórakozás- ’ "n, a táplálkozásban. SZEKULITY PfiTER (Folytatjuk.) Igen jó szolgálatot tesz a két gatterfűrész. Az üzem faanyagát ezekkel a gépekkel fűrészelik. A képen Pongrácz István brigádja látható. Foto: Bakó Jenő A Dombóvári Fatelítő fűrészüzemében készültek ezek a felvételek. Az egész üzemre jellemző a nagyfokú gépesítés. A rakodóterületen kábeldaruval emelik és szállítják a fát. A fűrészüzemben kilenc brigád versenyez, melyből már hat el is nyerte a szocialista címet. Képünkön a MÁV részére betét * tuskókat készítenek, október ben például 315 900 darabot.