Tolna Megyei Népújság, 1968. november (18. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-03 / 259. szám
A Szonda—5 megkerülte a Holdat és visszatért a Földre Ezúttal a gyomorról írok. A gyomorról, amely mindent bevesz. Változik a világ, változnak az Ízlések, sőt talán a pofonok is. Minderre akkor kezdtem rájönni, amikor olvastam, hogy Angliában egy káposztalepkére akadtak, amely nem káposztaevéstől bábozódott be, hanem műanyag zacskótól. Megette az istenadta. És nem ártott neki. Sőt. Lebázódott tőle, tehát utódokat nevelhet esetleg, amelyek szintén műanyag zacskót fogyasztanak. Ez a lepke nem is sejti, hogy milyen nagy szolgálatot tett az emberiségnek. Utódai elfogyasztják majd a sok-sok, szanaszét dobált műanyag zacskókat... Ezt a hírt ugyan nem erősítették meg, de én elhiszem, mert a következő hírt viszont megerősítették: Amerikában olyan műanyagba csomagolják Tíz ételeket, amelyet az étellel együtt el lehet fogyasztani. Tehát ehető műanyagok. Az ember nyugodtan elfogyaszthatja. Mint ahogy az újságpapírtól nem lesz semmi baja a tehénnek, ugyanúgy nem lesz semmi baja az embernek sem ettől a műanyagtól. Sőt, talán jó hatással is lesz az emésztésére, talán hízik is tőle. mint ahogy a tehenek tejtermelése sem csökken az által, hogy ballaszt-takarmányként újságpapírt kaptak. Hát igen! Az újságpapírt is jobb célokra kezdik ma már használni. mint eddig. Vége az újságpapír hagyományos fel- használásának, már ami a külföldet illeti, mert nálunk az újságpapírt még mindig darabokra tépik és..ahelyett, hegy a tehenek ballaszt-takarmányozására használnák, más célra tartalékolják. Pedig a tehenek megennék. Mint ahogy a csirkék is megennék a piros paprikát, mert a holland csirkék megeszik, és ha a holland csirkék megeszik, akkor biztosan megennék a magyarok is. Nemrég hallottam, hogy Hollandiának küldünk takarmánypaprikát. Természetesen pirosat, kalocsait. És ezt a paprikát a tyúkokkal etetik meg. Belekeverik a csirketápba és ettől olyan szép sárga lesz a tyúk tojása, mint amilyen sárga a mi tyúkjaink tojása volt addig, amíg a tyúkjaink kukoricát ettek. A holland tyúkok tehát magyar paprikától sárga sárgájú tojást tojnak, míg a mi tyúkjaink tojásainak sárgája nem sárga, holott nekünk nem kellene a sárgítót Hollandiából behozni. Nekünk a sárgító helyben van és mégsem fog el bennünket a sárga irigység, hogy a holland tojások sárgája sárga... A holland tyúkok megeszik a mi piros paprikánlcat és nem rontják el a gyomrukat. '• A mi tyúkjaink sem rontanák el. Mert a mi tyúkjaink gyomra is mindent bevesz. Ha pedig a tyúkok és más állatok gyomra mindent bevesz, akkor az emberek gyomra se lehet kivétel. Ha a tehénnel megetetjük az újságpapírt, akkor miért ne lehetne megetetni ez emberrel ballasztként, a műhúst. Ha felveszi a műanyag ruhát, akkor beveszi a műhúst is. Nálunk ugyan még nem, de Angliában. 'Nyugat-N érnél - országban és másutt már igen. Ennek a mühúsna-k már a neve is TVP, arrú a Textured Vegetable Protein” rövidítése, amely magyarul így hangzik: „rostos növényi fehérje”. Ebből már látható, ha nálunk forgalomba kerül, akkor RNF lesz a röiűdítése, amit jó lesz előre megtanulni, mert bízom benne, hogy e téren sem akarunk lemaradni az angoloktól és lesz nálunk is hamarosan mühús, amely zsírtalanított szójabablisztböl és megfelelő ízekből áll. A TVP iápártáke száz kalória, tehát teljesen msgfsle! a hús tápért’kinek. Külsőleg húshoz hasonlít, kapható disznóhúsízű, és marhahúsízű vál- toz-'.vrn, mert c~; 'ő. ezt sikerült megoldani, a borjúhúsig műhús még egyelőre hiánycikk, mint nálunk az igazi. Nos, ha lesz nálunk is műhús. akkor a mi olvasóink lesznek az elsők, akik megtudják, hogyan is kell ezt a műhúst. sütésre, főzésre előkészíteni. Hosszú huzavona és fáradság után megszereztem a műhús elkészítésének módját, amit az alábbiakban közlök. Minden száz gramm műhúsra számítsunk 200 gramm forró vizet. Tegyük a megfelelő mennyiségű műhúst a megfelelő mennyiségű forróvízbe és hagyjuk- ott húsz percig. Ez idő alatt a mühús száz grammonként magába szív kétszáz gramm vizet, így tehát száz grammonként vízzel együtt háromszáz gramm műhúst kapunk,. Ez már egy előny, mert ugye az igazi hús nem szaporodik áztatás után, sőt, ha kivesszük belőle az oda nem való csontot, akkor még fogy is. A másik előnye az. hogy még a legjobb szakember sem tudja megállapítani erről a masszáról, ha már megfőtt, vagy megsült, hogy igazi marhahús, diszv.óhús, vagy pedig csak mühús. Pontosan olyan az íze, sőt előfordul, hogy még jobb is. Tehát új korszak nyílt meg az ember gyomra előtt. Persze, a gyomorról még sokat, lehetne írni. Mert a gyomor kénye sedik is. Kiderült, hogy nem nagyon ákarja bevenni a fehér kenyeret, a fehér tejet, irtózik a fehértől, és rrért egyes országokban zöldre festik a *cje t, a kenyeret . Amint tapasztaltam, kísérletképpen álunk is elkezdték. Egyelőre csak a kenyérrel. Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: A Szojuz—3 Űrrepülésekor megindultok o találgatások. Sokan tudni vélték, hogy Beregojov eztedes esetleg a Hold (elé irányítja égi jármüvét és megkerüli a Holdat. Tudósok szerint ez lehetséges lett volna. Hogy így van-e erre választ ad az alábbi cikk, amelyet a Krasznaja Zvjezdá- ból vettünk át. A Szovjetunióban (elbocsátott különböző típusú automata berendezések különféle tudományos kutatásokat végeznek a Föld körüli térségben és a távoli kozmoszban, az égitestek közelében és azok felszínén. AZ AUTOMATA ŰRÁLLOMÁS BERENDEZÉSE A Szonda—5. űrállomás szerkezetileg két fő részből áll: a tudományos műszerekkel felszerelt leszállóberendezésből és a sikeres repülést biztosító rendszerekkel ellátott műszertartályból. A leszállóberendezés hőálló anyaggal borított test, amelyben tudományos mérésekre szolgáló műszereket, a rádióösszeköttetést biztosító készülékeket, valamint hőszabályzó és energiaellátó rendszereket helyeztek el. A műszertartályba rádió távmérő rendszert, a1 fedélzeti műszerek irányítására szolgáló berendezéseket, orientációs és stabilizációs rendszert, pólyahelyesbítést biztosító rakétaberendezést, továbbá hőszabályozó és energia- ellátó szerkezeteket építettek be. Külső részére szerelték fel az orientációs rendszer opt'kai készülékeit, a napelemeket és az antennákat. A Szonda—5. tudományos méréseinek programja kiterjedt a Hold körüli térség fizikai viszonyainak további vizsgálatára. A repülés folyamán a fedélzeti eszközök tökéletesítésével és munka- képességük ellenőrzésével kapcsolatos széles körű technikai kísérleteket végeztek a Föld—Hold— Föld útvonalon. Az űrrepülés viszonyai között kipróbálták rz űrállomás orientációs, mozgásirányító, oályamódositó rendszereit. A reoülés befejező szakaszában működésbe léptek azok a ’•ond- szerek. amelvek biztosították a leszáll óbe rendezésnek az atmoszférába második kozmikus sebességgel való belénée-ét és a sima leszállást. A Szonda—5. repülésének eredményei bebizonyították, hogy ez. az egész feladatkomplexum sikeresen megoldódott. A SZONDA—5 A FÖLDHOLD—FÖLD ÚTVONALON Az automata űrállomást szeptember 15-én moszkvai idő szerint 0 óra 42 perckor bocsátották fel. Az űrállomást a hordozórakéta utolsó fokozatával együtt szput- nyikpályára vezérelték. A pályaadatok a következők voltak: a Föld felszínétől számított maximális távolság (apogeum) 219 kilométer; minimális távolság (pe- rigeum) 187 kilométer; a pálya hajlásszöge 51,5 foK. • Az indítás után 67 perccel a programberendezés utasítására bekapcsolódott a hordozórakéta utolsó fokozatának hajtóműve, amely az űrállomást a második kozmikus sebességhez közelálló sebességre (másodpercenként körülbelül 11 kilométer) gyorsította fel. Ilyen sebességre van szükség, ahhoz, hogy a berendezés rátérjen a Hold felé vezető pályára. A hajtómű bekapcsolása előtt az űrállomást és a hordozó utolsó fokozatát igen nagy pontossággal betájolták a térben. A hajtómű munkájának befejeztével a hordozórakéta utolsó fokozata levált az űrállomásról. Azután, hogy az űrállomás rátért a Hold felé vezető pályára, végrehajtották a szükséges pályaméréseket. Abból a célból, hogy az űrállomás körülrepülje v megadott távolságban a Holdat és visszatérjen a földfelszín meghatározott övezetébe, pályakorrekciót kell végrehajtani. A pályáméi étovábbá széleskörűen felhasználják őket az új fedélzeti rendszerek és műszerek tökéletesítésére az űrrepülés viszonyai között. Az űrrepülés fejlődése napirendre tűzte azt a kérdést, hogy a világűrből szerzett információkat közvetlenül eljuttassák a tudósok laboratóriumaiba. A Szonda—5. szovjet űrállomásnak az volt a feladata, hogy felbocsátása során tökéletesítsék a kozmikus berendezéseknek a bolygóközi pályákról váló visszakozására szolgáló eszközöket és módszereket. Ez a feladat sikeresen megvalósult. sek alapján a vezérlő-mérőközpontból az űrállomás fedélzetére továbbították a pályakorrekció végrehajtásához szükséges adatokat. A pályakorrekció végrehajtása előtt az űrállomást a rajta elhelyezett optikai műszerek segítségével betájolták az űrben. Miután ezeket a műveleteket az önműködő fedélzeti irányító rendszer segítségével végrehajtották. az űrállomás a program szerint felvette a pályakorrekcióhoz szükséges kiindulóhelyzetet. 1968. szeptember 17-én moszkvai idő szerint 6 óra 11 perckor bekapcsolták a pályakorrigáló berendelést. A manőver eredményeként az űrállomás új pályára tért, hogy elvégezze a Hold Körüli kozmikus tér fizikai jellemzőinek vizsgálatát. Szeptember 18-án a repülési programnak megfelelően az automata űrállomás a Hold felszínétől 1950 kilométernvi minimális távolságban megkerülte a Holdat. A Föld felé tartó űrállomáson ezután végrehajtották a második pályakorrekciót, amely biztosította az űrállomás pontos belépését a légkörbe, a megadott süllyedési szögnek megfelelően. A LESZÁLLÓBERENDEZÉS BELÉPÉSE ÉS SÜLLYEDÉSE A kozmikus berendezés vissza- hozása a Földre olyan bolygóközi pályáról, amely a Hold, vagy a naprendszer valamely bolygója körül vezet, rendkívül nehéz műszaki probléma, sokkal nehezebb, mint a mesterséges holdak visszahozása, Ahhoz, hogy a bolygóközi kozmikus berendezés megengedhető túlterheléssel visz- szatérjen a Földre és még inkább ahhoz, hogy a megadott térségben szálljon le, a légkörbe való belépés kiszámított helyének és szögének pontos megtartása szükséges. Az űrállomásnak kis szögben, megközelítőleg az érintő mentén kell közelednie a Föld felszínéhez, azzal a számítással, hogy pályája csupán a légkör felső rétegeit szelje át, a földfelszíntől számított maximális 35—45 kilométeres perigeum- magasságban. A másodpercenként mintegy 11 kilométeres óriási sebességgel száguldó űrállomást a légkör hirtelen lefékezi és viszonylag rövid idő alatt gyakorlatilag a teljes sebességet leveszi. Amikor az űrállomás körülbelül 7 kilométer magasságban másodper - senként mintegy 200 méteres sebességgel repül, működésbe lép a sima leszállást biztosító ejtőernyős rendszer. Ahhoz, hogy az űrállomás a megadott helyen szálljon le, igen precízen meg kell tartani a feltételes perigeum-magasságot. Hogy mennyire befolyásolja a feltételes perigeum magasságának pontos megtartása, vagyis az atmoszféra megadott sávjába való belépés az űrhajó leszállási helyét, a következő példával illusztrálhatjuk. A feltételes pe- rigeumtól való plusz-mínusz 1 kilométernyi magassági eltérés a leszállás pontosságúba plusz- mínusz 50 kilométernyi eltérést jelent 35 kilométeres feltételes perigeum-magasság esetén. Ha a feltételes perigeum magassága 25 kilométerrel megnövekszik, vagy 10 kilométerrel csökken, akkor az első esetben az űrállomás elsuhan a Föld mellett, a második esetben pedig a berendezés olyan túlterheléseknek lesz kitéve, amelyek meghaladják a megengedett határt. Ezenkívül a berendezés erőteljesen felhevül. A bolygóközi pályáról a Föld légkörébe belépő kozmikus berendezések számára a legmegfelelőbb a helyi horizont síkjához viszonyított 5—6 fokos belépési szög, 35 kilométeres feltételes perigeum-magasság esetén. A ballisztikus pályán való leszálláskor a kozmikus berendezés lefékeződése idején a túlterhelés nem haladja meg a 10—16 egységet. Ha azonban a belépési szög 1 fokkal növekszik, akkor a túlterhelés értéke 30— 40 egységre emelkedik és túllépheti a konstrukció és a berendezés számúra kiszámított szintet. Másrészt viszont a belépési szög 1 fokkal való csökkenése azzal a veszéllyel terhes, hogy a kozmikus berendezést „nem fogja fel” a légkör, vagyis elsuhan a Föld mellett és eltávolodik az űrben. Ebben az esetben a berendezés a nehézségi erő hatására ellipszis pályán ismét visszatér a légkörbe, de sebessége csupán akkor csillapodik le. miután a felső légrétegeket többször is átszelte, s csakis ekkor szállhat le. A Szonda—5 automata űrállomás számára például a „belépő folyosó” kiszámított szélessége 10—13 kilométer volt. A Hold megkerülése után a Földre visz- szatérő kozmikus berendezés körülbelül másodpercenként 11 kilométeres sebességgel lép a légkörbe, míg a visszatérő szput- nylkok sebessége körülbelül másodpercenként 8 kilométer. A légkör sűrű rétegeibe második kozmikus sebességgel való belépés sokkal nagyobb hőterheléssel jár. Az atmoszférában szuperszonikus sebességgel száguldó kozmikus berendezés előtt lökőhullám keletkezik. A lökő- hullám és a berendezés között a hőmérséklet eléri a 13 000 fokot, szemben az első kozmikus sebességgel való belépéskor keletkező 7000—8000 fokos hőmérséklettel. A Szonda—5 űrállomás leszállószerkezetének sikeres visszahozása a Földre arról tanúskodik, hogy helyesen választották meg a formát és megbízható volt a konstrukció. Miután az űrállomás aerodinamikai úton lefékeződött, működésbe lépett az ejtőernyős rendszer, amely biztosította a sebesség további csillapítását és a sima leszállást. Rendkívül fontos, hogy a vízre leszállt berendezést idejében megtalálják, s hogy kiemeljék belőle a tudományos berendezést, valamint a tudományos mérések eredményeit tartalmazó szalagokat. Ezeket a feladatokat egy különleges kutató-mentő szolgálat látta el, amelyhez tengerjáró hajók, kutató repülőgépek és helikopterek tartoztak. Miután a Szonda—5 önműködő űrállomás vizet ért, a kutatómentő szolgálat hajói megközelítették és egyikük a Szonda— 5-öt a fedélzetére emelte. AZ ŰRÁLLOMÁS ÜT JA 7 NAPIG TARTOTT Közben 36-szor létesítettek vele rádióösszeköttetést. A repülés folyamán az űrállomás fedélzetéről kapott információk azt mutatták, hogy valamennyi fedélzeti rendszer kifogástalanul működött, ami a választott konstrukciós megoldások helvességét bizonyítja. A Szonda—5 önműködő űrállomás teljes mértékben teljesítette oz elébe tűzött programot. A Szonda—5. sikeres repülése a Föld—Hold—Föld pályán, visz- szatérése és az Indiai óceán megadott térségében való nontos leszállása a szovjet tudomány és technika új. kiemelkedő eredménye.
