Tolna Megyei Népújság, 1968. november (18. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-03 / 259. szám

/

A hét interjúja

Értékes,

közérdekű tapasztalatok paksi járásban

a

B

efejeződött a vezetőségválasztás a paksi járásban. Az utolsó alapszervezeti taggyűléseket a hét első felében tartották, csupán a csúcsvezetőségek megválasztása van hátra. E nagy jelentőségű fórumok tanácskozását ebben a járásban több mint másfél ezer párttag gondos készülődése, 61 pártvezetőség és jelölő bizottság javaslatokat, észrevételeket gyűjtő és rendszerező tevékenysége előzte meg. Már az előkészítés időszakában százak foglalkoztak azzal, hogy a kommunista közvéleményt megismerjék, hogy mind a politikai munkát értékelő vélemények, mind a személyi javaslatok összegezve kerüljenek szóba a taggyűléseken.

A paksi járásban a választott testület, a járási pártbizottság valamennyi tagja minden fázisban vállalt és végzett munkát, a nagy számvetés megfelelő erősítését szolgálva.

A számvetés, a tisztújítás a kommunisták számára erőpróba és

erőgyűjtés is. Különösen értékesek a demokrácia kiteljesedését szolgáló előzetes eszmecserék és a taggyűlések ezt bizonyító élénksége, sokoldalúsága. Annak ellenére, hogy előzőleg szinte mindent elmondott a párttagság a jelölő bizottságoknak, a paksi járásban a taggyűléseken részt vevő kommunisták egyötöde v éleményt mondott ott, az egész pártszervezet nyílt fórumán is.

A járási ^ pártbizottság vezetői menet közben is készítettek értékelést a taggyűlések tapasztalatairól. Most, néhány nappal a befejezés után, frissiben kértünk elemző értékelést Rigóczky István elvtárstól, a Paksi Járási Pártbizottság első tát kárától.

— Mutatkoztak-e új jelenségek

a vezetőségválasztó taggyűléseken?

Milyennek tartják a színvonalat?

— Elöljáróban annyit, hogy a többség készült rá. Várták az alkalmat, hogy ennek a jelentős időszaknak a pártmunkáját értékelhessék.

— Uj, hogy a tennivalókat nemcsak a pártszervezet szempontjából, de egyénenként is meg akarták határozná. A régi, többé-kevésbé formális készülődéshez képest újat jelent, hogy a változott körülményekhez mérték az egyén tevékenységét ás felelősségét.. Volt olyan szervezetünk, ahol az egyén túlzott előtérbe kerülése miatt a kelleténél kevesebb szó esett a pártszervezet egészének munkájáról és annak politikai hatásáról. Határozottan felismerhető, hogy az egyén, a felelősséget érző egyén került előtérbe, a „szürke párttaggal” szemben, elsősorban előremutatóan, a feladatok meghatározása kapcsán. A másik, hogy a gazdasági vezetők többsége felismerte a nélkülözhetetlen támaszt, igényelte az egész pártszervezet (nemcsak a titkár) segítségét, és .ezzel az igénnyel vettek részt a gazdasági vezetőit is a pártszervezet tekintélyét növelő előkészületekben.

— A taggyűlések színvonalát differenciáltan nézzük és értékeljük, azonban a legtöbb párt- szervezetben mind a beszámoló, mind a vita, igen tartalmas volt. Ennek jelei a következők. A korábbinál jobban éltek a demokratikus jogokkal a vitában, a jelöléseknél (kettős és többes jelölések) és a szavazások során. Dicsértek, bíráltak, s a jól végzett pártmegbízatások egyénileg elismerést nyertek. Könyvjutalmakat kaptak, munkásőr-kitün- tetésekre került sor, értékelték, méltányolták a tömegszervezeti pártmunkát. Hozzájárult a színvonal javításához, hogy a vezetőségek kellő időt, egy hónapot szentelhettek a beszámoló készítésére. Kollektive készültek, a vezetőségi tagok rétszbeszámoló- kat állítottak össze, majd közösen megvitatták, kiegészítették az egészet. Madocsán és Kajdacson a vezetőség nem fogadta «4 a beszámolót — átdolgozásra került, — mert a titkár első alkalommal egyedül készítette el. A taggyűléseken a beszámolók alaphangja kritikus, önkritikus volt, névre szólóan bíráltak és dicsértek. Gondolom, hozzásegített ehhez a járási pártbizottság előzetes ismertetése, amikor közöltük véleményünket a kétéves tevékenységről.

— Jcllemezte-e a kritikai szellem

a taggyűléseket? Témáit és tartalmát tekintve mit, hogyan bíráltak

el?

Minden taggyűlésen bíráltak, a vezetőség és a tagság egyaránt. Nyíltan, szemtől szembe, személyre és funkcióra való tekintet nélkül kritizáltak. Németké- ren és Bölcskén a tsz-párbszer- vezetekben amiatt bírálták a titkár élvtársakat, mert keveset járnak az emberek közé. A nagy dorogi fmsz-nél Triber elvtársat azért, bírálták, hogy a jövőben többet tegyen a a párton kívüli szakvezetők körében, a pártszervezet döntéseinek megvalósításáért. Az élvtársiasság volt a jellemzője a kritikai szellemnek, nem próbálkoztak int- rikus alapról bírálni. A legtöbb esetben közéleti telítésű volt a bírálat, nem foglalkoztak apró- cseprő egyéni problémákkal. Értékét növelte, hogy őszintén tárgyalták a pártszervezet belső életének fogyatékosságait. Melyek ezek? Indokolt megjegyzéseket tettek a káder- és személyzeti munka esetenkénti torzulásairól, a tömegszervezetekben dolgozó kommunisták önállóságának és felelősségének növelése érdekében. Szóvá tették a kollektív vezetés javítását, a párt- csoportok teendőit, a pártmegbízatások kiosztását és számon kérését és helyenként a rendezvényeken tapasztalt gyengébb aktivitást is. A paksi Ezüstkalász Tisz-ben a rokoni kapcsolatok előtérbe kerülése miatt mondták el kifogásaikat, elhangzott: „itt még sokat kell tenni a pártszervezet elismerése és tekintélyének növelése érdekében”.

— Megnyilvánult a kritika a jelölések és a választások során is. Az őszinte, elvtársi légkör szellemében azokat választották meg vezetőiknek, akik minden szempontból megfelelnek a követelményeknek, akik kivívták és bírják a párttagság bizalmát.

— ügy tudjuk, ebben a járásban számszerűit és arányaiban is je. lentdsek a személyi változások. Miben látják okált? Rigóczky elvtárs szerint .erősödésnek tekinthetők-e ezek a változások?

— Mindenütt demokratikusan folytak le a választások, minden pártszervezetben biztosították a titkosság feltételeit. Járásunkban öt helyen tartottak több fordulós választást, négy esetben a titkár, egy helyen pedig a vezetőségi tagok személyénél oszlottak meg a vélemények. Több olyan jelölt is akadt, aki a második, vagy a harmadik választási menetben nyerte el a szükséges és előírt, minimális ötvenegy százalékot. A változásokról sokat mond a következő kis statisztika. A most megválasztott titkárok 72 százaléka régi, míg az újak aránya 28 Százalékos. A vezetőségi tagoknál 56,3 százalék a régiek javára a megoszlás, míg 43,7 százaléknyi a vezetőségbe újonnan választott tagok aránya.

— Alapszervezeti párttitkárainknál a 16 főnyi cserélődés azért nem tekinthető soknak, mert ez is bizonyítja, hogy igény, nyel lép fel velük szemben a párttagság. Azokat a titkárokat, aldk nem oldották meg feladataikat (nálunk a 16-ból négy ilyen akadt), nem választotta meg most a párttagság. A változások okai között szerepel még a nyugdíjba vonulás, a betegség, a munkaköri változás és az elköltözés.

— A kérdés utolsó részére azt mondhatom, hogy az új vezetőségekben a korábbinál magasabb a politikai és az általános műveltség szintje, fiatalodtak a vezetőségek és nőtt a nők arányszáma. Csaknem megkétszereződött a vezetőségekben az egyéves pártiskolát és a marxista esti egyetemet védettek száma, 25 százalékkal nőtt a középiskolai és magasabb állami végzettséget szerzettek aránya.

— Ezek szerint mind a folyamatosság, mind az újítás jegyében erősödés történt. Gondolom, vannak terveik az újonnan választott titkárok és vezetőségi tagok továbbképzésére, az erőteljesebb segítésre.

— Számolunk az évente megyei szinten tartott párt titkári tan folyamokkal. November utolsó hetében kétnapos járáisi tanácskozásra hívjuk be az új titkárokat és vezetőségi tagokat. Itt a pártmunkások kézikönyveit is felhasználva (jó segítséget nyújtanak). felkészítjük az elvtársa- lcat. Tisztázzuk az alapszierveze- tek hatáskörét, a feladatokat és munkamódszereket, külön foglalkozunk a titkár és külön az egész vezetőség, valamint a re- szortfeielősök teendőivel. Ezzel a továbbképzéssel megfelelő isme- rétalapot próbálunk nyújtani ahhoz, hogy tevékenységük beindulhasson és az évenkénti, rendszeres továbbképzésen (decemberben és januárban.) már a szerzett tapasztalatok alapján nyilváníthassanak véleményt. Segítséget nyújtanak az újak számára nálunk az utóbbi időben meghonosodott., úgynevezett szakosított titkári értekezleteink is. Az előbbiek természetesen 'nem pótolhatják a helyszíni támogatást, különösen írem a helyes munkamódszer elsajátításának segítését. Nekik több helyszíni segítséget, nyújtunk, mint a régieknek, különös figyelemmel a féléves munkatervek helyes témaválasztására. A községi pártbizottságok hatáskörébe tartozó titkárok és vezetőségi tagok felkészítéséhez a pártbizottFáei titkároknak adunk segítséget, ügyelve önállóságuk és felelősségük csorbítatlanságára.

— Kérem, Riirécrky Hívtársat.

röviden foglalja össze, a vezetőségválasztó taggyűlések gyengeségeit

és erényeit.

— Az eredményekről es az erényekről az előbbiekben sokat beszéltem. Bár azok domináltak, mégis találkoztunk negstív jelenségekkel. Ezek elsősorban, a tartalmi munkát, de a továbbiakban a szervezeti életet is károsan befolyásolják. Mire utalok? A beszámolók kisebb része nem volt eléggé önkritikus. Ahcl. a hibákat és az elmarasztalást egyoldalúan, csupán a párttagsággal szemben vetették fel, joggal kifogásolták ezt a póttagok. Nem mindenütt summázták kellően az elkövetkezendő időszak feladatait, különösképpen egyik-másik kisebb falusi pártszervezetünkben, vagy ott, ahol a jellegből adódóan nincsenek konkrét gazdasági teendők. Egy-két alapszervezetünkben kevés volt. vagy elmaradt a hozzászólás. (Palis' Cipész Ktsz, halászati szövetkezet, németkéri termelőszövetkezet.) A gyér megjelenés egyes helyeken a szervezeti gyengeséget is tükrözte. Dunaszentgyórgyön a két pártszervezetben, a kajdacsi Aranykalász Termelőszövetkezetben a taggyűlésen csupán a párttagság kétharmada jelent meg. A nagydorogi vasútnál és két csúcsvezetőség! választásnál határozatképtelenség miatt kellett elhalasztani a taggyűlést,

— Mindezek ellenére alapvetően pozitívnek tartom, hogy járásunkban a párttagságnak mintegy 84 százaléka nemcsak részt vett a taggyűlésen, hanem minden ottlevő ötödik párttag véleményt is nyilvánított. A felszólalókat áthatotta a felelősségérzet és a termiakarás. Beszédüket jellemezte az őszinte, nyílt kritika és önbírálat. E szavakkal fejezte be közhasznú válaszait Rigóczky István elvtárs, az MSZMP Paksi Járási Bizottságának első titkára.

SOMI BENJAMINNÉ

I Az életmentő

I atomenergia

topokkal elérhető eredmények esetenként elképesztőek. Az ún. ..jelzett atomok” módszerével ugyanúgy nyomon követhetjük az anyag, a sugárzás útját a szervezetben, mint a vándormadarak vonulási útját gyűrűzés segítségével.

Fontos, hogy diagnosztikai célokra rövid élettartamú izotópok adjanak rendelkezésre, melyek röviddel az orvosi vizsgálat után elbomlanak, tehát igen gyenge, károsodást gyakorlatilag nem okozó sugárzást jelentenek. Míg a Curie házaspár által 1898-ban felfedezett rádium felezési ideje 1750 év, addig a gyógyászatban használt izotópok egy részének felezési ideje csak 12 óra. (Vannak olyan izo- ópok, melyek felezési ideje a má- odpercnek csak kicsiny törtrésze, de ezek gyógyászati felhasználása 1 ermészetesen lehetetlen.)

A terápiás alkalmazásoknál, a betegségek gyógyításánál a radioaktív atommagok bomlásakor keA legtöbb ember, ha az atomenergiáról hall. a romboló hatásra, a bombára gondol. Pedig a békés alkalmazás ma már nem elmélet, nem távoli célkitűzés, hiszen vannak módszerek, melyekkel a maghasadást ellenőrizni, irányítani lehet.

Mindegyikünk számára egyénileg is igen fontos az atomenergia, az atommaghasadás orvosi alkalmazásaiban mutatkozó fejlődés. Az egyetemeken külön tanszéket hoztak létre, sőt még erre az évre az egész világra kiterjedő radiológiai egyesület létrehozását tervezik.

Ebben a szakágban a paciensek száma évenként 30 százalékkal növekszik. Az alkalmazási lehetőségek kiterjednek pz orvosi alapkutatásokra, a klinikai diagnoptikára és terápiára.

A mesterségesen radioaktívvá tett atomokkal, a radioaktív izoletkező sugárzás biológiai hatását hasznosítjuk. Fontos a sugárforrás. az izotóp lokalizálása a szervezeten belül. Számos módszer ismert, mellyel a beteg szervezetében a sugárzás kívánt eloszlása biztosítható. A legjobb eredményeket bizonyos pajzsmirigy-be- tegségek áttételes daganatainak kezelésénél érték el. A betegnek a jód radioaktív izotópját tartalmazó orvosságot adnak be. A jód- izotóp az anyagcsere-folyamatok révén a daganatban igen erősen koncentrálódik. Az izotóp bomlásakor keletkező sugárzás hatótávolsága legfeljebb 2 mm, tehát míg a beteg szövetben a sugár- dózis nagy és gyógyhatása megfelelően jelentkezik, ugyanakkor már a közvetlen „veszélyességről” gyakorlatilag nem lehet beszélni. Egj'-általán nincs a technikának olyan ága. ahol a balesetszázalék kisebb lenne, mind az izotóptechnikában. Ami pedig a beteget illeti, a legtöbb radiológiai vizsgálat kisebb besugárzást jelent, mint az egyszerű röntgenátvilágítás.

A sugárkezelésnél természetesen nehezebb a helyzet. A kívánt eredmények elérése érdekében nagyobb mennyiségű, gyakran százszor, ezerszer több izotópot kell

felhasználni, mint diagnosztikai célokra. A radiológusok azonban kidolgozták azokat a módszereket, melyek az egészséges szövetek oly mértékű védelmét biztosítják, amilyent néhány évvel ezelőtt még lehetetlennek tartottak. Természetesen a sugárkezeléssel járó veszélyeket azzal a betegséggel kell ösz- ^zehasonlítani, melyet a sugárkezeléssel kívánunk gyógyítani. s mivel ez a betegség sok esetben a rák. az emberiségnek ez a .szörnyű betegsége, az ellene való harcban a sugárkezelés első helyen áll.