Tolna Megyei Népújság, 1968. november (18. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-30 / 281. szám
Húszévesen — íróasztalnál Faddi képek (A Tolna megyei Tanácsi Építő- és Szerelő- ipari Vállalat tíz irodista kislányával beszélgettünk.) — Ö pedig az X elvtárs lánya. Szép leány. Csinos, fiatal. Szép. De miért nem úgy mutatják be, hogy Iksz Jolánka gépíró, a legjobb, vagy a legrosszabb gépíró? Húszévesek. Tizenhéttől huszonkettőig. Rövid szoknyában. Lobogó hajzattal. Divatos harisnya- nadrág, neccelt harisnya, pulóver, tervszerű terv- szerűtlenség az öltözködésben. Mert minden ruhadarab amiért olyan amilyen, okkal lett öltözködési cikk, éppen úgy, ahogyan van. Valameny- nvien irodában dolgoznak. A „legidősebb” hatéves, a legfiatalabb féléves irodista tapasztalattal hallgatja, s várja, mi sül ki ebből az előre be nem jelentett beszélgetésből. A KISZ-titkár bemutat: (Felém fordul, s rám bízza a lányokat. Kényelembe helyezzük magunkat.) — Szóval, arra vagyok kíváncsi, hogy érzik magukat a vállalatnál? (Néhányan elhúzzák a szájukat: „Mit lehet erre mondani, ha megmondom őszintén, mit tudom én mi lesz abból, majd csak valaki kezdi”. Néhányan rágyújtanak. Fújják a füstöt. Aztán...) — Jól érezzük magunkat. Jók a vezetők, az emberek, a kollegák. Jó a fizetés ... (Hogy milyen jó a fizetés, azt nem tudja kifejteni, s ezt a mondókát sem, melyhez hasonlót riportereknek tartogatnak.) Újabb „eligazító” szózat után már gördül a téma, pereg a beszélgetés gubancos fonala. — Az ifjúsági klub? — Szegény a klub, nincs pénze. — A városban húsz klub is működik, de a fiatalok alig veszik igénybe. — Nincs semmi, csak tánc. — Ha a Nebulók játszanak, akkor a Bucáék cirkuszt csinálnak. — Legrendesebbek a katonák. — Milyen a KISZ a vállalatnál? — Jó. — Kevés a fiatal, legtöbb vidékről jár dolgozni. (A tíz lány közül három albérletben lakik, kettő naponta utazik a munkahelyre.) — Nincs soha semmi. — Ne mondj már ilyent! Kirándultunk Csehországba, Lengyelországba, az NDK-ba, Pécsre. Tizen készítettek pályamunkát az irodalmi pályázatra. — Május elsején azért volt egy kis keveredés... — Igen, az ipari tanulókkal. Azt mondták az iskolában a fiúknak, ha nem az intézettel vonulnak fel, igazgatóit kapnak, ha nem a vállalattal, akkor meg ... — A vállalattal vonultak fel. — Mit csinálnak a bejárók, amikor utaznak? — Semmit. Bámulunk ki a vonatablakon. — Én könyvet olvasok. — Miért jó ennél a cégnél dolgozni? — Hát, jó. — Közvetlenek a főnökök. Nem játsszák meg magukat. — Rendszeresen van jutalmazás. — Adott már valaki vissza jutalmat, hogy, nem érdemli meg, vagy más ok miatt? _ f __ ? — Hogy képzelhet ilyent, még az öregek sem. Sőt, azok szeretik igazán a pénzt, mi csak szeretnénk. — Mennyi a fizetésük? — Enyém a legkevesebb, kilencszáz. — Nem sok. — Ezerhatszáz. — Igen, te bérelszámoló vagy. — Ki lehet vele jönni. — Most jöttem a banktól, ott 1200-at, itt 1300- at kapok. — Miért jött el a banktól? — Maga is ezt kérdi? A banknál mindenki húzta az orrát, hogy a „padlássározókhoz” megyek. — És tapasztalják másoktól is, hogy lenézik az építőket? — Jó érzésű ember nem is gondol ilyenre. — Nem. “oha nem hallottam. — Ilyen nincs is. Nem a munkahely, hanem a munka végzése hivatott minősíteni az embert. — Mennyi lesz a vállalatnál a nyereség? — Nem tudjuk. Még mi sem tudjuk. — Pedig eléggé közel vannak a „tűzhöz”, kellene valamit tudni... — Nem, semmit. Erről akkor kell beszélni, amikor már borítékolják. — Igazságos a jutalmazás módszere, rendszere? — Hát, hát. — Igen. — Jó, mert azok kapnak, akik megérdemlik. — Soha nincs vita, tehát jó az elosztás. — És a jutalmazás után? Van vita? — Nincs. Esetleg olyan emberek „pusmognak”, akik hanyagok, kaptak is pénzt, csak kevesebbet, mint aki valóban megérdemli. — Ha a munkában hibát csinálnak, milyen a számonkérés ? — Emberséges. Nem eszik meg az embert. — Ha valami van, sírok. — Sokszor? — Hát a négy év alatt igen sokat sírtam. — Miért? — Egyszer az idősebb munkatársnőm miatt, máskor névnapi bonyodalom miatt. Szóval van mindig miért sírni. — Lányok, maguk férfiak között dolgoznak. Fiatalok, szépek, csinosak. ■— Nem probléma.-* Jobb a férfiakkal dolgozni? — Megértők, udvariasak. — Csak, a nőktől minél távolabb ... — Az. Valóban nem jó a nőkkel dolgozni, főleg a2 idősebb nőkkel. — Amikor először álltak munkába, hogy' fogadták magukat? — Rettenetes az első nap, az első hét. Az ember nem is tudja, hogyan köszönjön például. Az iskola még kezitcsókolomos, a munkahely meg már nekünk kös2ön így... — Van aztán olyan csltri, hogy még két napja dolgozik a cégnél, félműszakban, és elvárja, hogy az igazgató messziről kezitcsókolomozza . . — Maguk nem ilyenek voltak? — Nem. — Hát, előfordulhatott,'éjSpen, mert nem tudtuk kihez, hogyan közeledjünk. Szóval az kellene, hogy amikor valaki munkába áll, eligazítsák: itt ez a szokás, így viselkedj. — Könnyű a hivatali, irodista munka? — Nem nehéz. Legtöbb a rutinmunka. Az embernek van olyan érzése, hogy ezért nem érdemes négy évet a gimnázium padjában tölteni, s ezer forinttal kezdeni a tisztviselői pályát. — ügy tudom, az Öra-Ékszer, meg a Műszergyár kezdő lányoknak ezerötszázat is fizet. Miért nem mennek oda? *— Nem. Nem tudom miért. Jobb itt. — Tovább akartam tanulni, nem sikerült, beálltam tisztviselőnek. Most szépen csendben megvénülök, háklis leszek, utálatos, mire elérem a nyugdíjkort. — Fizikai munka? Nem azért nem, mert nehéz. Másért. Tudja isten: nem. Nem megy. Jobb itt az íróasztalnál. — Azt mondták az előbb, nem sok fantázia van a naponta ismétlődő hivatali munkában. — Hát nem sok. Nem kell megfájdulni a fejünknek. Mégsem. Iroda. íróasztal. Varázsa van. — Talán, ha több pénzre volna szükségük, akkor máshova mennének. — Nem. Akkor sem. PÁLKOVÁCS JENŐ A MÁV dombóvári vontatási főnöksége felvesz 18 36 év közötti géplakatos szakmunkásokat MOZDONYVEZETŐNEK, segéd mun k ásó L at MOZDONYÉI I ÓN EK. Jelentkezés: a vontatási főnökség személyzeti és munkaügyi csoportjánál. (327> A Tamási Vegyesipari KTSZ fémipari, vagy gépipari technikust keres felvételre. GyaKorlati idővel rendelkezők előnyben, fizetés megegyezés szerint Jelentkezés: írásban, vág személyesen. (291' Ügyes megoldásnak tűnik az ö ntözőcsovekből készült góró. A termés egy részét így tárolják a télen a faddi Lenin Termelőszövetkezetben. Negyven asszony dohányt simít. November 14-én kezdték meg ezt a munkát Kovács János irányítása mellett. Mintegy negyven hold termésével szeretnének még ebben az esztendőben végezni. Fotó: Bakó Jenő CERUZÁVAL: I s kola tej Végre van iskolatej. Van, de nincs benne sok köszönet. Azt még csak elintézték valahogy hosszú huzavona után, hogy, legyen iskolatej, de odáig már nem jutottak el, hogy az iskolatej ne csak a boltig jusson el, hanem az iskolába is. Mert a boltban van iskolatej. Odaviszik. Azt hiszem a tejipar szállítja oda. A négyes számú iskolában is van iskolatej. Odaviszik. Nem a boltok viszik oda, hanem a gyerekek. Kétszáz üveggel. Késben. A gyerekek eladják, megisz- szák, az üres üvegeket visszaszállítják. Semmi az egész. Szünetben ezt lehet intézni. A szünetet direkt erre találták ki. Dehát, istenkém minden nem mehet egyszerre. Kiírták ugyan a boltokban, hogy ha valaki nagyobb tételben vásárol, akkor azt a boltok házhoz szállítják. Több j j esetben ez már meg is történt. De csak házhoz szállítják. Az nincs kiírva, hogy iskolához is. Ha nagyobb tétel, akkor sem. A gyerekek örüljenek, hogy egyáltalán kapnak már pénzért iskolatejet. Angliában ugyan ingyen kapnák, oda is viszik, de az Anglia. Nem megy minden egyszerre. A felnőtteknek már házhoz szállítják azt, amit megrendeltek, persze, ha nagyobb tételről van szó. A gyerekeknek nem szálHt- ják az iskolához. Sebaj. Bízzatok gyerekek a jövőben. A jövő mindent megold. Egyszer majd ti is meg- nőttök, felnőttek lesztek és akkor majd nektek is házhoz szállítják az árut, persze, ha nagyobb tételben rendeltek. Mi lesz addig? Sajnos, én azt nem tudom. Erre a kérdésre csak az illetékesek tudnak válaszolni. Ha egyáltalán ki tudnak találni valami elfogadható magyarázatot. SZALAI JÁNOS
