Tolna Megyei Népújság, 1968. november (18. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-30 / 281. szám
A REKLÁM Coliáig hittük, hogy ná- *“* lünk nincs jelentősége a reklámnak. Aztán nálunk is kezdett terjedni, napjainkban pedig, éppen az új mechanizmus kapcsán, minden elkép- zeltnél nagyobb méretet kezd ölteni. Ha azonban jobban szemügyre vesszük napjaink reklámdömpingjét, kiderül, hogy az nem alkalmas a kellő tömegpszichológiai hatás megtermelésére, nívós reklámmal csak hellyel-közzel találkozik az ember. Nem szabad elfelejteni, hogy a piac, küzdőterén minden áru — a legjobb is — végeredményben a reklám közvetítésével hát. Ha silány a reklám, nyilván kisebb az esély is a porondon. Ez nálunk is egyszerűen abból a tényből fakad, hogy a kereskedelem többnyire nem olyan árucikket kínál eladásra, ami a mindennapi biológiai lét feltétele, hanem olyat, ami ezen felül van. A mindennapos biológiai lét nem kényszeríti az embereket arra, hogy a három öltöny mellé vegyenek egy negyediket is, vagy hogy vásároljanak lakásuk díszítésére népművészeti cikkeket. Bár az ember mint társadalmi ember igényli ezeket, de semmi különösebb nem történik, ha nem jut hozzá. Márpedig az eladásra kínált áru zöme ilyen negyedik öltöny. A reklám jelentőségére jó példa az Egyesült Államokban kialakult helyzet: a kapitalisták nagyon jól tudnak számolni, s számolnak is. A reklámról köztudott, hogy rendkívül költséges, s ez nyilvánvalóan csökkenti a közvetlen profitot, a reklámra mégis akkora összegeket fordítanak — kénytelenek fordítani —, hogy abból a televíziós társaságok például nagyon jól megélnek, nincs szükségük még előfizetési díj szedésére sem. A mi fogalmaink szerint a reklám valamiféle alacsonyabb rendű ténykedés, a reklám szóról a régi vásárok kés- és zsilettpenge-nyelőinek idétlen hírverése jut eszünkbe. Arra is hajlamosak vagyunk, hogy amikor a nyugati világ rekláméletéről beszélünk, rendszerint a kétségtelenül létező vadhajtásokat idézzük. A kirakatban mozdulatlanul álló nőt akinek az izomműködését végül is megbénítja a mozdulatlanság, s a férj ölében kénytelen hazavinni. hogy néhány napi gyógyulás után újra tudja reklámozni az új kosztümöt. Meg a filmek váratlan félbeszakítását. hogy a művészet teremtette feszültséget a fogpaszta reklámozására használják ki. Pedig kénytelen-kelletlen tudomásul kell vennünk, hogy a reklám, a technika mai szintjén, az egész gazdasági élet törvényszerű velejárója. Sőt, ez a törvény- szerűség. a mi viszonyaink közt is hat, még akkor is. ha társadalmi viszonyaink, közízlésünk homlokeevenesen ellenkezik az amerikaival. Hogy mennyire többről van szó, mint a vásári késnyelők mesterfogásairól, arra tán az a legnagyobb bizonyíték, hogy a reklám helyet kapott a tudományos világban is. A pszichológusok, kögazdászok stb. tömege elemzi, kutatja a leghatásosabb fogásokat. A reklámnak már megvan a maga szakirodalma, sőt, az általános szakmai képzés keretében is kezd önálló helyet kapni. Éppen ezek előrebocsátás": val szembetűnő a mi rekhitéletünk sivársága. Addig már eljutottunk, hogy a gazdasági vezetők többségét formailag nem kell meggyőzni a reklám jelentőségéről, és legtöbb vállalat számottevő összeget költ ilyen célra, bár az is igaz, hogy a költségtényezők ismeretében sokan inkább lemondanak a reklámról, s kiderül, hogy a reklám jelentőségének a felismerése nem is annyira egyértelmű. Gyakori az is, hogy a takarékossági elvek mechanikus értelmezése folytán a reklámnak csak valamiféle leszűkített formáját választják, hogy az esetleges gazdasági visszaesést vizsgáló bizottság előtt mégis lehessen érvelni: „Mi még a reklám- lehetőségeket is kihasználtuk”. A legtöbb helyen tulajdonképpen nem sokat törődnek a reklámmal. Éppen ebből következik rekláméletünk egyik alapvető gyengéje: ha végignézzük akár az utcai, akár a újságreklámokat azokról kiderül, hogy rendkívül sablonosak, egy kaptafára készültek, s az emberek legtöbbje észre sem veszi. A legkülönfélébb áruknak kívánnak propagandát, ám a reklámozók fantáziája megakad a „Most vásároljon ...", „Nálunk vásároljon,.szólamoknál, s legfeljebb odafestenek egy szép keblű nőt. Ebben benne van az eladó nem kívánatos tolakodása is, pedig az embereket sokszor jobban megragadja a szerényen, de annál ötletesebben időzített reklám. A reklámot ne lehessen nem észrevenni, de ne tolakodjék szemérmetlenül. Az a téves tudat is ott lapul, hogy minden reklámot a telt keblű nő ábrázatára kell alapozni. Nem igaz. A sablon visszataszítóan hat akkor is, ha a női nemről van szó. A reklámok zömére jel- lemző a szószátyárkodás — mint a rossz értekezletekre. Minden részletet el akarnak mondani egy reklám keretében, pedig számolni kellene azzal, hogy az emberek sietnek, nincs idejük végigolvasni a hosszú szövegeket, mert hiszen lépten-nyomon találkoznak ilyennel. Menynyivel hatásosabb ez a reklám: „TRICO-LON szintetikus férfiing. Habselyem Kötöttárugyár. Elegáns, praktikus, korszerű.” A részleteket majd mondja el az eladó az üzletben. A reklámnak az a célja, hogy becsalogassa a vevőt az üzletbe, hogy ott hatni lehessen rá az élő szó meggyőző erejével. Az igazi reklám nem tűri meg az ízléstelenséget. Ez ellen tiltakozik minden reklámtudós. Az egyik szekszárdi üzlet szexuális ízléstelenséggel kínálta áruját. Nem szabad elfelejteni, hogy más az utcán járó tömeg pillanatnyi lelkiállapota és más a szőkébb körű társaságban szórakozó emberé. Ami itt kellemes tréfa, az az utca emberét megbotránkoztatja. A reklám mikéntjét éppolyan gondosan kell megválasztani, kidolgozni, mint bármelyik köztien gazdasági intézkedését. BODA FERENC 99 SZINKRON 66 Hatan vannak, gitároznak Persze nem mindegyikük, náluk is megvan a beat-zene sajátosságának megfelelő beosztás: Ábrahám Zsolt. Nikolov Péter és Asztalos György foglalatoskodik a manapság népszerű hangszerrel. Szabolcska Mihály a „bőrt nyúzza”, Széli István az orgonista tisztjét tölti be. Tokai István pedig az együttes „függetlenített” énekese. Szekszárd beat-zenét kedvelő közönségének véleménye szerint találó a zenekar neve: valóban szinkronban vannak egymással, szépen muzsikálnak, öten a szekszárdi Garay János Gimnázium tanulói, Tokai István a ,papa”, jóval idősebb náluk, ő a Mérőműszer gyárban dolgozik. Egy esztendeje sincs még, hogy együtt zenélnek. Külön- külön mindegyikük foglalkozott muzsikával, de az együttesalakítás gondolata csak 1967. ia- nuárjában vetődött fel bennük. A szombat esti próbák négyöt őrás kínlódásának a vasárnap esti fellépés a jutalma. A szekszárdi városi művelődési központ klubjában játszanak, diáktársaiknak. Próbalehetőségük elég kevés, lévén a beat meglehetősen hangos műfaj, csak olyankor vehetik birtokuk, ba a termet, amikor már senkit sem zavarnak. Felszerelésük — a modem amatőr zene-, karok örök problémája — még nekik sem teljes. Amikor .belemelegednek a felsorolásba, hogy mi kellene még, az embernek az az érzése, eddig a „semmivel” muzsikáltak. Persze a kívánságok többsége még hosszú ideig a „jó lenne” állapotában marad, s ezt ők is tudják. Egyelőre megelégednének egy mikrofonnal, no meg hangfal sem ártana... A szekszárdi Garay Gimnázium tanulói egy idő óta kétszeres figyelemmel hallgatják a rádió „Csak fiataloknak” műsorát. Az együttes ugyanis nemrégiben stúdiófelvételen volt Budapesten, s a kapott próbalemezeket szinte az egész iskola meghallgatta. Az osztálytársak pedig írtak Komjáthy Györgynek, a műsor vezetőjének, hogy forgassa le a szekszárdi együttes lemezét, hiszen ez az első alkalom, hogy a megyéből egy zenekar idáig jutott. Szívesen játszanak, szórakozásból. Egyiküknek sem életcélja a muzsikálás. Egyelőre ez a sorrend: első a tanulás, aztán jön a zene. És amíg betartják, azt hiszem tanáraiknak sincs kifogásuk a „hangos időtöltés” ellen... A zenekar tagjai közül ketten, Ábrahám Zsolt és NikoJov Péter amatőr zeneszerzők is, hat saját szerzeménnyel gyarapították repertoárjukat. A külföldi számokat lemezről, rengeteg munkával, gyakorlássá! tanulják be. És jól. Az énekestői, Tokai Istvántól egy francia szám előadása után a stúdióban megkérdezték: ugye beszél franciául? Nem beszél. A zenekar nagyon sokat fejlődött egy esztendő alatt. Most szorgalmasan tanulnak, hogy rangos, országos versenyen is megállják a helyüket (i. konya) Foto: Bakó Réz helyett — alumínium A gázboylerhez tartozó fontosabb alkatrészeket eddig költséges rézöntvényekból gyártották. A leningrádi gépipari-technológiai kutatóintézet szakemberei új boylert szerkesztettek, amelyen a rezet alumíniummal helyettesítették. Ez igen nagy megtakarítást jelent. A gyárban meet szerelik az új boylerek első sorozatát. Év végéig 15 ezer darab készül el belőlük. Az üzemben ugyancsak most kezdik el a gázfűtőkazánokhoz szükséges újfajta villanyautomatát is. A hipotézis beigazolódott 105 napig tartott a szovjet Oceanográfiai Intézet „Kurcsa- tov akadémikus” elnevezésű tudományos kutatóhajójának útja, amelynek során a tudósok ellenőrizték azt az érdekes Hipotézist, mely szerint az Egyenlítőtől délre az Atlanti-óceán mélyében a víz ciklon rendszerű köráramlást végez. Az expedíció az Egyenlítő és Nyugat-Afrika partjai mentén 25 ezer mérföldet tett meg, s 180 mélyvízi vizsgálatot végzett Amikor az elektromos számítógép összegezte a munka eredményét, világossá vált, hogy a hipotézis valósággá vált. Az Egyenlítőtől délre lévő ciklon-körforgás a hideg vízrészecskék függőleges irányú mozgása következtében jön létre. A felfedezésnek nagy tudományos és gyakorlati jelentősége van. A légynek nem árL~ Sok minden árt a légynek, de az, amiről az alábbiakban szó lesz, az nem. A fütty — nem árt « légynek. Az embernek viszont árt. Hadseregek pusztulhatnak el a füttytől, városok omolhatnak össze a füttytől, de a légy rá sem hederít. Jó lenne légynek lenni! Ez sajnos lehetetlen. Nem a mesék korában élünk, hanem egy másik korban, amelyben szintén minden lehetséges, csak ez az átváltozás még nem. Egyelőre még nem. Mert ki tudja... ? Nemrég olvastam egy szellemes jellemzést Vernéreii. „Gyenge fantáziájú iró: alig van valami, amit elgondolásai közül meg ne valósítottak volna." Jó jellemzés. Valóban „szegényes” volt a fantáziája. Még arra sem gondolt annak idején, hogy esetleg füttyel is lehet ölni. Pedig lehet. — Egy viszonylag közeli jövőben — jelentette ki az Euro- peo riporterének Vladimir Gav- reau, a marseillei tudományos központ igazgatója — néhány gigászi füttyel hadseregeket és városokat lehet majd megsemmisíteni. Gavreau és munkatársai egy szivattyú segítségével óriási füttyöt idézték elő. Amikor a készüléket működésbe helyezték, a falak fenyegetően remegni kezdtek, ők rosszul lettek, és mint később az orvosi vizsgálat során kiderült, a kollapszus küszöbén voltak, amely belső vérzést és halált okozott, volna. — Ekkor értettük meg felfedezésünk jelentőségét! Elhatároztuk, hogy most szabad téren teszünk kísérletet a gigászi füttyel. Négyszáz kilogramm súlyú talapzatra állítottuk az infrahang-generátorL Az eredmény minden várakozásunkat felülmúlta. Megremegett a városrész. Ha a fütty kétszer olyan erős, az egész városrész romba dől. Megtiltották a további kísérletet. Egyelőre a hadsereg nem érdeklődik a halálfütty iránt. A tudósok most mégis azon dolgoznak: hogyan lehet védekezni a füttyhalál ellen. Meg kell találni a védekezés módját, mert a hadsereg egyszer jelentkezhet... Furcsa világban élünk. Ha valaki lágy melódiát fütyül, arra gondolunk, ha ezt a hangot felerősítenék, ölni lehetne vele. Még a fütty is pusztító eszközzé válhat az emberek kezében, ha az ember ellen irányítják. Még az a szerencse, hogy vannak józan emberek is a világon, és ezek sokan, nagyon sokan vannak, akik ezt a halálfüttyöt az almában pincét ásó kukacokra szeretnék irányítani. Tudniillik — azokat is elpusztítja ez a halálfütty. Én azt hiszem, abban mindenki egyetért velem — a kukacokért nem kár. SZALAI JÁNOS
