Tolna Megyei Népújság, 1968. november (18. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-28 / 279. szám
Munkával érdemeltük ki... Szekszárd a VI. Egészségügyi Országos Vándorgyűlés gazdája Az 1969. évi Egészségügyi Országos Vándorgyűlés megrendezésére. a TIT Tolna megyei Szervezetének egészségügyi szakosztálya kapott megbízást. Az V. vándorgyűlés színhelye Nyíregyháza volt 1968. nyarán. Azok, akik megyénket képviselték ezen az eseményen, már tudtak arról, hogy a soron következő vándor- gyűlés rendezői mi leszünk. Polietilén tasakokban Szekszárd és a megye idegenforgalmi érdekességeiről összeállított leporel- lósorozatQt ajándékoztak a vándorgyűlés résztvevőinek. A kedves figyelmességet örömmel fogadták azok, akik előreláthatóan vendégeink lesznek négy napon keresztül 1969. aűgusztus közepén. Nem szerencse dolga Felvetődik a kérdés, nem ko- rai-e hírt adnunk egy olyan eseményről, amely még messze van időben? Semmi esetre nem fölösleges, ha korai is. Tudniillik, nem véletlen szerencse juttatott bennünket a VI. Egészségügyi Országos Vándorgyűlés rendezői tisztjéhez. A TIT Tolna megyei Szervezetének Egészségügyi Szakosztálya jó munkájával érdemelte ki ezt a megbízatást és bár távol van még az országos ta- Lálkozó, elmondhatjuk, a vándor- gyűlés megrendezésével ismét vizsgázik a szakosztály. Ezúttal majd „abból”, hogyan tud helyt állni országos jelentőségű, egyúttal helyinek szánt esemény bonyolítójaként. Mint ezt tájékoztatójában az egészségügyi szakosztály egyik társelnöke Fejér István megyei főgyógyszerész elmondotta, az 1969-es év jelentős időszakot igér a szakosztály munkájában. Nemcsak arról van szó, hogy tartalmában, szervezettségében egy a nyíregyházinál is sikeresebb vándorgyűlést kell Szekszárdnak megrendeznie, hanem arról is, hogy a közelmúlt évek munkasikereit a szakosztály gyarapítani tudja. Reális terv Ezelőtt három évvel, 1965-ben létezett ugyan a TIT egészség- ügyi szakosztálya, de munkája kimerült a bejelentett előadói igények kielégítésében. Később — éppen a fenti hiányosságból okulva — 1966-ban újjáalakult az egészségügyi szakosztály, amely az elkészült reális munkatervek alapján kezdte tevékenységét, megnövekedett létszámú szakosztályi tagsággal és megalapozta az összefogottabb szervezeti életet. Lehetőséget keresett és talált a szakelőadói gárda konferenciákon való találkozására és tanácskozásaira. A meg- újhodott szakosztály életében igen fontos szerepet vállalt a KÖJÁL is, mind emellett az aktívabb ismeretterjesztő tevékenység kiszélesítésében a szakosztály az eddiginél bátrabban vette igénybe a tömeg- és társadalmi szervezetek segítségét, különösen az ismeretterjesztési igények ösz- szegyűjtésében. A szakosztály életéről eddig keveset hallottunk, tudomásul vettük, hogy az egészségügyi ismeretterjesztésnek van egy kialakult és tapasztalatokkal rendelkező gárdája. Most, kissé véletlenszerűen jut tudomásunkra a megrendezésre váró VI. Egészségügyi Országos Vándor- gyűlés kapcsán, hogy ennél többről van szó. A TIT országos vezetőinek választása azért esett Szekszárdra, mert a TIT megyei szervezetének egészség- ügyi szakosztálya jó munkájával érdemelte ki ezt a választást. Országos szak tekintélyek Bizonnyal sok érdeklődőt vonzanak majd a vándorgyűlés napirendjén szereplő témák. Eltérően sok hasonló rendezvénytől a vándorgyűlés tudományos előadásai nem zártkörűek lesznek, egyik fő célkitűzésük a tudományos, ugyanakkor népszerű ismeretterjesztés. Napjaink emberét élénken foglalkoztatják a családtervezés, fogamzásgátlás problémái, hasonlóképpen az ifjúság szexuális nevelésével kapcsolatos problémák, tennivalók. E témakörökben országos nevű szaktekintélyek tartanak vitaindító előadásokat. De méltán tarthat számot érdeklődésre a mező- gazdaság kemizálásával összefüggő gyakorlat megyei tapasztalatainak ismertetése is. Már most hozzálátott a szakosztály vezetősége az előkészületekhez, ám mindez nem jelenti azt, hogy az egyéb — nevezzük így: hétköznapibb — munka szünetelni fog. Hamarosan sor kerül az 1968. évi munkaterv végrehajtásának értékelésére, az 1969. évi működési terv elkészítésére, amelyben a főszerep a vándorgyűlésé ugyan, de megfelelő helyet kap ebben az ismeretterjesztés, a szervezeti élet valahány tennivalója is. A falu gazdái Már két évtizeddel ezelőtt ismételgettük: a kommunizmusban eltűnik a falu és a város közötti különbség. Nos, akkor még ennek alig volt kézzel fogható eredménye. Inkább hittük, bíztunk benne, hogy így lesz. Eleinte még úgy gondoltuk, hogy a különbség eltűnése a divatban, a tájszólás elpes- tiesedésében, modern bútorok, emeletes házak, csillogó kirakatok létrejöttében mutatkozik majd meg. Vannak ennek is szép és izgalmas jelei, bizonyítékai. Mégis, ez már inkább következménye egy merőben korszerű, szokatlanul nagyméretű falusi „rekonstrukciónak”. A fentiek megvalósulásához anyagi-technikai bázist kellett létrehozni falun. A sort az állami gazdaságok létrehozása és a mezőgazdaság szocialista útra való indítása nyitotta meg, amelynek nélkülözhetetlen bázisai voltak a gépállomások. Aztán jöttek a különböző egyesülések, ktsz-ek, a földművesszövetkezetek kiterjedt értékesítő és ipari ágazatai. S végül, ami már napjainkban van megvalósulóban, s holnap várható: a tömeges áttörés, az ipari üzemek inváziója. A falu szerkezetének gyökeres megváltoztatására ez teszi fel a koronát. A helyi és a telepítő vezetők tárgyalásai legtöbb helyen jó üzemek, korszerű berendezések „exportálását” eredményezi falura. Legalábbis ez látszik célszerűnek, hiszen az új berendezésű, korszerű elvek szerint létesített üzem helye a versenyben a kezdeti indulási nehézségek után gyorsan javul. Nincs provinciális íze a vidékre telepített üzemeknek, s termékeikre sem lehet ráütni a vidéki bélyegzőt. A falu gazdája a fenti változások ellenére — ahogy azt sokan még ma is hiszik, elsősorban a városon — még mindég a parasztember, a ma már tsz-ben dolgozó földművelő. Ez azonban már csak annyiban igaz, hogy a falu, párosodási programjában, a közteher viselésében jelenleg még leginkább a tsz-tagság gazdasági bázisára számít, támaszkodik a közvélemény. A többi jelentős anyagi forrásokkal rendelkező üzem, szövetkezet, fiókvállalat egy kicsit még mindig nyaral falun, vendégeskedik. Vagyis csak ímmel-ámmal vesz részt a község fejlesztésében. Nem beszélünk arról sem, hogy a nagyüzemekkel rendelkező városok, — Győr, Miskolc — környékén a helyzet még rosszabb. Hiszen a nagy- vállalatok munkásainak majd a felét falvakból hordják be. Ezek az emberek falun élnek, alszanak és töltik szabad idejüket. De egy kicsit már ők is előkelő idegenként szemlélik falujuk helyzetét, hiszen nem a falujukból élnek, gyáruk pedig egyáltalán nem, vagy alig törődik otthoni körülményeikkel. Kifizeti a bérüket, szervezi be- és hazautazásukat, és ezzel kész. Ezek ugyanis nem, vagy alig veszik igénybe a nagy gyár köré telepített városi kulturális, szociális berendezéseket, ezek előnyeit. Megy a vonatjuk, rohannak haza. Kézenfekvő lenne tehát a tényleges „gazdák” összefogása, közös asztalhoz késztetése és a közös anyagiakkal megvalósítandó párosodási program kialakítása. Egyetlen vállalatnak sem lehet ugyanis ma már közömbös munkásainak, dolgozóinak az életkörülményei a kapun kívül sem. ALEXA FERENC A gyakorlat igazolja... Az új termelőszövetkezeti törvény a termelőszövetkezetek részére kötelezően írta elő a vezetőség bizottsága létrehozását, olyan feladat- és hatáskörrel, amelybe a szövetkezet és a tag — illetve alkalmazott — között felmerült jogvitatás ügyek, fegyelmi és kártérítési ügyek tartoznak. Ezeket a korábbi jogszabályok a szövetkezet vezetősége, illetve a közgyűlés hatáskörébe utalták — amely azért nem vált- be a gyakorlatban, mert legtöbbször hiányzott az ilyen ügyek intézésének egyik alapvető követelménye — a gyorsaság. A vezetőségi ülések nem egyszer kimerültek az említett vitás ügyek intézésében — esetleg törvénysértő döntések születtek —, ahelyett, hogy azokon a gazdálkodás menetét segítő, előbbre vivő döntések születtek volna A vezetőségi bizottságok néhány hónapos működéséből természetesen nem lehet még mesz- szemenő következtetéseket levonni. de ettől függetlenül megállapítható, hogy létrehozásuk vaVisszhang Örömmel olvastuk a Népújság keddi számában a „Szovjet pionírok Szekszárdon” c. írást, amely arról ad hírt, hogy mennyire kedves és szép volt a város úttörői és a kedves azerbajdzsáni gyerekek találkozója. A találkozó színhelye a Babits Mihály általános iskola volt. Valóban színvonalas és szép műsor- számokkal kedveskedtek egymásnak a gyermekek. — Vidám dal, — pattogó tánc, — átélt vers — fonódott csokorba és erősödött a népek barátsága gyermekeinken keresztül. Nagyon sajnáljuk azonban azt, hogy az eseményről hírt adó írás csak a IV. és a III. sz. iskola úttörőit említi meg. Az igazság az, hogy városunk minden iskolájából eljöttek és nagyon kedvesen, szépen szerepeltek a pajtások. Úgy érezzük, hogy ezzel a helyreigazítással tartozunk az I. és II. sz. iskola úttörőinek és vezetőinek. A találkozó célja ugyanis az is lehetett, hogy városunk úttörőinek egy kicsiny része egymással is találkozhatott és nyerhetett nagyon szép élményt a nagy ünnep alkalmából. Sem mi. — és úgy gondoljuk, hogy a IV. iskola úttörői sem tartanak igényt olyan elismerésre, — amely másokat sért és bánt. Kérjük, hogy hasonló írások közlése előtt pontosabban szíveskedjenek tájékozódni és a valóságnak megfelelően tájékoztatni a sajtó olvasóit. A Babits Mihály iskola és úttörőcsapat tanácsa lóban helyes, és szükséges volt A legfőbb követelményeknek megfelel: önállóan működik, a vezetőség nevében jár el, döntéseit viszont a vezetőség nem támadhatja meg és nem is utasíthatja, hogy egy-egy ügyben milyen határozatot hozzon. Ez az elv nem csökkenti a vezetőség felelősségét, mert. a bizottságot a vezetőség tagjai közül választja — csupán tehermentesíti a vezetőséget az operatív feladatok intézésétől, lehetővé teszi, hogy a vitás ügyeket egy mozgékonyabb, kisebb létszámú, kellő szakismerettel rendelkező szerv végezze. Az eddigi gyakorlat szerint a vezetőség bizottságának ott volt a legtöbb tennivalója, ahol még megvan a talaja a szövetkezet és a tag közötti vitáknak, ahol a tagok még gyakorta megsértik a munkafegyelmet. — A vezetőség bizottsága létrehozásáról szódó intézkedés szerintünk nagyon helyes volt — mondja Tancsik József, a váron- gi Petőfi Tsz elnöke. — Nálunk az alapszabály három főben, állapította meg a bizottság létszámát. Rajtam kívül Győréi János és Ferenc István a tagja. — Nálunk; ezidáig nem sok ügyben kellett intézkedni. A tagság már a korábbi években is szorgalmasan, fegyelmezetten dolgozott — ezt igazolják a gazdasági eredmények — ez volt jellemző az idei évre is. A vezetőség bizottsága elé tulajdonképpen egyetlen vitás ügy került. Egyik tag kukoricaparcellája a tábla szélén volt, út mellett. Azt, hogy mit jelent, nem kell különösebben részleteznem. A fák beámyé. kolják, a jószág belegázol, szóval, ez a parcella kevesebb termést ad mint a többi. Az illető tag is ezt kifogásolta, mondván, hogy hátrányba került a többivel szemben. — Ezen úgy segítettünk, hogy a két szélső parcella ötödrészes legyen, a többi, hatodrészessel szemben, így egyenlítjük ki a terméskiesés miatti, kevesebb *é- szesedést. — Szóval, kivételes helyzetben voltunk, de ez egyáltalán nem jelenti, hogy felesleges lenne a vezetőség bizottsága, mert vitás ügy. kártérítési, fegyelmi ügy bármikor adódhat. És ha valami van, gyorsan kell dönteni — nem kell miatta az egész vezetőséget ösz- szehívni. — Viszont felismertünk egy dolgot, mégpedig azt, hogy kevés a három tag. Ha a három közül valamelyik akadályoztatva van, furán hangzik a kéttagú bizottság, és esetleg jobban érvényesül az elnök szava. Célszerűbbnek látszik háromról ötre emelni a bizottság létszámát, de előzőleg akkor módosítani kell az alapszabály idevonatkozó részét. Ez nálunk is probléma, de más szövetkezetekben is felvetődött a változtatás szükségessége. BI. Lesgól A világsajtó felká_ ;>-o<lissaí, lelkesedéssel, csodálattal ír öe Gaulle legújabb zsanglőrmutat- ványáról. Egyszóval teljes a káosz a kapitalista világ pénzügyi köreiben. A lapokban sorra jelennek meg De Gautleról a karikatúrák. Ezekből közlünk hármat. — Nem érdekel a divat. Nem engedem megrövidíteni. ^V® f*i5& — Éljen a frank! M' ÍÉ1É$§£ ■""Hmm Nehéz mutatvány Népújság 5 i9ó*. november 38.
