Tolna Megyei Népújság, 1968. november (18. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-26 / 277. szám

Egy vidám otthon lakói követe valahány. Hétvégeken hazamsrmek, tele mesélnivaió- val és egy-két notórius szöke- vény kivételével boldog igyeke­zettél állítanak be újra. Húsz gyerek közül kettő ssuesret el- csavarogni, egyikük túlkoros is, aki cipeli magával az öccsét. A többiek kinevetik már ezeket az el-el vesző bárányokat, követni nem akarják a példát. A szülők­nek havonta 50 forintot kell fi­zetniük, hozzájárulás címén. Ed­dig egy tszülő, egy alkalommal küldte el a pénzt Legtöbb eset­ben le kell biltatni a fizetésből a hozzájárulás összegét. Idővel ez is módosul. Az első, bíztató dolog, hogy van munkahely, van miből letáltatni a kollégiumi dí­jat! A türelmetlenség ártalmas dolog Pedig Gyuláján sokszor lehet találkozni a türelmetlen­séggel. Sokan vannak, akik nem ismerték fel még eddig a cigány­okkal lehetnek büszkék a gyu_ lajiak hétközi diákotthonukra, ami 1968. szeptemberében lett — ahogy itt mondják: legális — költségvetessel működő intéz­mény. Korábban, hírt adtunk ar­ról, hogy önerő hozta létre ezt a kollégiumot az általános iskola cigány tanulói számára. A cigány- kollégium hasznának, fontossá­gának fölismerésén túl alig volt többjük. Amit felszerelésként a megye gyermekintézményeitől kaptak, kiselejtezésre ítélt be­rendezési tárgyak voltak, mégis paradicsomi állapotokat segítet­tek teremteni. Teremtettek is, ahhoz képesít, amilyen körülmé­nyek között a gyermekek éltek a falutól messze eső cigánytele­pen. Az első hasa erőfeszítésekkel teljes évek, sokáig maradnak emlékezetesek. Küzdelem volt ez. A serénykedés lázas percei. Le­maradtak a lányok az ágynemű- váltásban ... Kifelé segítségért, befelé a meg­győzésért, mert nem mindenki helyeselte a kollégiumalapítást. Aki ma meglátogatja a hétközi diákotthont, az egy derűs, bol­dog otthonnal találkozhat, ami szüntelenül gyarapodik és amely­nek a berendezése vadonatúj, irigylésre méltóan korszerű. Az­tán, ami a legfontosabb! Húsz gyermek él't itt, a családinál is biztosabb menedékben, dolguk kizárólag a tanulás. Harminc gyermek számára van hely, a kislányok mindössze öten van­nak, a fiúk tizenöten. Szeretnek-e itt lenni? Fölösleges a kérdés, elég, ha a látogató bejárja a volt kúltúrház célnak megfele­lően átalakított helyiségeit. Most éppen az egyik, legkedveltebb „foglalkozás” attrakció befejezé­sének lehetünk tanúi... Először a fiúk vették birtokukba a ha­talmas, villanyboylerrel felszerelt fürdőszobát, majd a lányok, ök jönnek most libasorban, a sző­nyeggel beterített, keskeny folyo­són. Borzasak, mert hajai is mostak és a kisebbek üstökéből jócskán csepeg a víz. Sebaj! A hálóteremben gyors szárítkozás. öltözködés, fésülködés kezdődik, majd ágyhúzás. Van valami ün­nepi ebben, az egyébként na­gyon hétköznapi munkában, még a csatlós-botlásban is. Abban úgyszintén, hogy a fiúk tüntet­nek elsőségükkel. Elkészült a szobarend, indulhatnak a tanuló­szobába, hogy felkészüljenek a holnapi napra. Rend, rend és tisztaság mindenütt. Szépek ezek a kicsiny embereik és örömeik­ben olyan szeretni valóak. Minek örülnek? Úgyszólván minden apróságnak, amit kapnak ettől az otthonuktól. Aminek örülnek, azt szeretik is. Itt lenni is nagyon szeretnek. Miért? — Mert olyan szép fehérek az ágyak. — Kapunk jó ennivalókat. — Van televízió. — Fürödni lehet. — Azért jó itt, mert a ru­hánk is tiszta. A „szenzációk” között a tanu­lás megbecsülendő lehetőségét . nem emlegetik még, de nem két­lem, hogy erre is sor kerül. Az iskoláról beszélve még csönde­sek, röstellkednék ha színvallás­ra kerül a sor, hogy kinek mi a gyönge pontja. Ennek az olva­sás, amannak az írás, a zömnek a (számolás. De éppen azért van­nak itt, hogy a diákotthoni neve­lők sokszor nagyon nehéz mun­kájának eredményeként, ne csak caszebékül jenek a tanulással, ha­nem meg is szeressék a2fc. A 2267 lelkes Gyulajon él 123 írástudatlan ember. Kilencven- hatan cigányok, 26 az írástudat­lan idős ember, akiket már ko­ruknál fogva nem lehet tanulás­ra buzdítani. De gond az anal­fabétizmus legyőzése a kilenc­venhat cigány esetében is, hi­szen eljárnak dolgozni a kör­nyező állami gazdaságokba, a községtől egyébként is távol, szétszórtan élnek, összefogásuk lekötetlen. A vezetők különös módon üzentek hadat az analfa­bétizmusnak, miután számot ve­tetek azzal, hogy a tanfolyamot szervezni eleve kudarcra ítélt fáradozás. Azok a cigány tanulók, akik a hétközi diákotthon falai­nak otthonos melegét, gondos­kodásál: élvezve végzik tanul­mányaikat, írástudó emberek lesznek. Már most a kultúra, az egészséges életmód egy-egy kis Nyúltenyésztők, állattartók figyelem! Lucernaszéna, rétiszéna, alomszaíina stb 30 kg-os té­teltől állandóan kapható a szekszárdi fmsz gyümölcsfa- telepén, Keselyűsi út. -(Betonkeverő mellett.) (265) Gabi néni a táblánál..., a szá­mok világában a legnehezebb még tájékozód niok gyermekek részéire létrehozott, hétközi diákotthon jelentőségét, ami pedig egyik kulcsfontosságú biztosítéka a cigánykérdés helyi megoldásának. Akik kiharcolták ezt a kollé­giumot, akik támogatták és tá­mogatják az intézményt, közös büszkeségük tárgyaként emle­getik. Ami azt illeti, nagyon jo­gos és egészséges is ez a büszke­ség. Ha beérik a mag amit az emberiesség és felelősségvállalás vetett el, ezekből a mai diák- otthonos gyermekekből ími-olvas- ni tudó, munfcaszerető emberek válnak. Ez a cél minden fára­dozás^ áldozatot megér! LÁSZLÓ I. Tolna megyei Tanácsi Építő és Szerelőipari Vál­lalat MŰVEZETŐI MUNKAKÖRBE, művezetői, vagy technikusi képesítéssel mély­építésben jártas személyt felvesz. Érdeklődni lehet: a vállalat munkaügyi osztályán Szek- szárd, Keselyűsi út 6. (281) Termelőszövetkezetek, ál­lami gazdaságok, szakcso­portok, egyéni termelők fi­gyelem! Dán és német exportból származó UJZÉLANDI FEHÉR ÉS NÉMET VILÁGOS, NAGY- EZÜST. teoyészérett növendék nyitlak eladók. Érdeklődni lehet: Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet Nagydorog. Te­lefon: 22. (268) L Még ma is rejtély, hogyan került a fűrészlap ívy Bluffbe, a börtönbe. Alig volt nagyobb, mint egy borotva- penge, kiváló, finom edzett acélból készült. Ivy Bluff ugyanis nem olyan börtön, mint a többi. Ott nem jutott érvényre a büntetés humánus elve: alkalmat adni a bűn útjára tévedt embereknek a javulásra, és visz- szavezetni őket a társadalomba. North Carolina állam tizenegyezerre tehető fegyence közül csak a kiválasztottak, a javíthatatlanok kerülnek Ivy Bluffbe. Évekig agyonhallgatták Ivy Bluff létezését: az igazság­ügyi hatóságok nem akarták, hogy bármi is kiszivárogjon erről az intézményről, amelynek egyetlen célja és rendel­tetése az, hogy biztos őrizet alatt tartsa a társadalomra veszélyes bűnözőket. Amilyen szigorú volt a börtön „házirendje”, ugyanolyan szigorú rendelkezések szabályozták az elítéltek beutalását: „Egyetlen elítélt sem helyezhető el ebben a börtönben a leggondosabb orvosi és pszichiáteri vizsgálat nélkül. A vizsgálattal meg kell állapítani, hogy a fegyenc testileg, lelkileg képes-e elviselni az ebben a börtönben bevezetett rendszabályokat. Az ellátásról két mondatban intézkedtek a felsőbb ha­tóságok: „A íegyencek naponta kétszer étkeznek, reggel és este. Ételük májból és kukoricalisztből készült sűrű, tápláló kása.” A börtön lakói legfeljebb a Bibliát olvashatják. Újság, televízió, könyv nem vitt változatosságot egyhangú életükbe. Nem dohányozhattak, kantin sem volt a börtönben, ahol vásárolhattak volna. Ivy Bluff-ben nem vezették be a más börtönökben szokásos sportolást. A íegyencek nem levelezhettek hozzátartozóikkal, nem fogadhattak látogatót. 1959. november 25-éig a íegyencek és a börtönalkal- mazottakon kívül senki e mber fia még nem látta Ivy Bluff belsejét. Ezen a napon már a reggeli órákban sejteni lehetett, hogy rendkívüli nap lesz. Ez már akkor látszott, arpikor Clifford Tatum börtönőr a felső emeleten felköltötte a fe- gyenceket Még meggörnyedtebben ment, mint máskor. Anélkül, hogy akár csak egy pillantást vetett volna a cellák belsejébe, végigment a folyosón, s menet közben végighúzott egy vastag husángot a cellák ajtórácsán. Mielőtt a mintegy húsz méter hosszú folyosón elérte az utolsó cellát, James Christie, a cella lakója, gyors mozdu­lattal a matrac egyik varrásába rejtette a fűrészlapot. Egész éjjel fűrészelgette az ajtórács egyik rúdját, alul, alig valamivel a padló fölött. Egy másik rúddal az előző éjszakán végzett. Ha minden jól megy, még két éjszaka, s akkor felső végükön is átfűrészeli rudakat. Gyorsan végignyúlt a matracon, s fejére húzta a ta­karót. Egy pillanattal később Tatum megállt a cella előtt. — Gyerünk Christie a zuhany alá! — mondta. Christie feltápászkodott az ágyból, s megvárta, amíg Tatum kizárta a cellaajtót. — 2 — A folyosóra lépve egyetlen gyors pillantással igyekezett meggyőződni arról, hogy minden úgy van-e, mint máskor vagy történt-e valamilyen változás. A külső fal kicsiny rácsos ablakain keresztül fakó reg­geli fény hatolt be. A mosdóhelyiség felé vezető folyosó túlsó végén John Case, egy másik őr állt Christiere irányí­tott géppisztollyal. A két őr a szokottnál is rosszabb han­gulatban volt. Még valami feltűnt Christienek: egy harmadik fegyőr nagy buzgalommal súrolta a mosdóba vezető lépcsőt. Ezek csak árnyalati eltérések voltak a börtön minden­napi megszokott rendjétől, de évek során Christie megta­nulta, hogy még a legapróbb változásokat is észrevegye, és következtetéseket is levonjon belőlük. — No, mi az? Végre inspekció lesz ezen az üdülő­helyen? Igazán már itt az ideje! Tatum hátba taszította. — Fogd be a szád, Christie és szedd a lábád. — Lassabban a testtel, öregem. Akármit mondsz, valami van a levegőben. Érzem a szagát — mondta a levegőbe szimatolva. i — Lódulj, s ne beszélj! Az őrökkel beszélgetni tilos! Vagy azt akarod, hogy jelentést írjak? _ — Ne nagyzolj, öregem, hiszen nem is tudsz írni. Ha írni tudnál, rendesebb foglalkozást is találhattál volna. Tatum válasz nélkül hagyta a megjegyzést és a zuha­nyozóba lódította a fegyencet. Chase is bement a fürdőbe, s leült egy padra, közben változatlanul Christiere irányította fegyverének csövét. A zuhanyozás után a két őr visszakísérte Christie-l a cellájába. Ott majd három őrá hosszat kellett várnia, amíg meg­tudta őrei rosszkedvének az okát. — 3 — i r

Next

/
Thumbnails
Contents