Tolna Megyei Népújság, 1968. november (18. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-26 / 277. szám
Egy vidám otthon lakói követe valahány. Hétvégeken hazamsrmek, tele mesélnivaió- val és egy-két notórius szöke- vény kivételével boldog igyekezettél állítanak be újra. Húsz gyerek közül kettő ssuesret el- csavarogni, egyikük túlkoros is, aki cipeli magával az öccsét. A többiek kinevetik már ezeket az el-el vesző bárányokat, követni nem akarják a példát. A szülőknek havonta 50 forintot kell fizetniük, hozzájárulás címén. Eddig egy tszülő, egy alkalommal küldte el a pénzt Legtöbb esetben le kell biltatni a fizetésből a hozzájárulás összegét. Idővel ez is módosul. Az első, bíztató dolog, hogy van munkahely, van miből letáltatni a kollégiumi díjat! A türelmetlenség ártalmas dolog Pedig Gyuláján sokszor lehet találkozni a türelmetlenséggel. Sokan vannak, akik nem ismerték fel még eddig a cigányokkal lehetnek büszkék a gyu_ lajiak hétközi diákotthonukra, ami 1968. szeptemberében lett — ahogy itt mondják: legális — költségvetessel működő intézmény. Korábban, hírt adtunk arról, hogy önerő hozta létre ezt a kollégiumot az általános iskola cigány tanulói számára. A cigány- kollégium hasznának, fontosságának fölismerésén túl alig volt többjük. Amit felszerelésként a megye gyermekintézményeitől kaptak, kiselejtezésre ítélt berendezési tárgyak voltak, mégis paradicsomi állapotokat segítettek teremteni. Teremtettek is, ahhoz képesít, amilyen körülmények között a gyermekek éltek a falutól messze eső cigánytelepen. Az első hasa erőfeszítésekkel teljes évek, sokáig maradnak emlékezetesek. Küzdelem volt ez. A serénykedés lázas percei. Lemaradtak a lányok az ágynemű- váltásban ... Kifelé segítségért, befelé a meggyőzésért, mert nem mindenki helyeselte a kollégiumalapítást. Aki ma meglátogatja a hétközi diákotthont, az egy derűs, boldog otthonnal találkozhat, ami szüntelenül gyarapodik és amelynek a berendezése vadonatúj, irigylésre méltóan korszerű. Aztán, ami a legfontosabb! Húsz gyermek él't itt, a családinál is biztosabb menedékben, dolguk kizárólag a tanulás. Harminc gyermek számára van hely, a kislányok mindössze öten vannak, a fiúk tizenöten. Szeretnek-e itt lenni? Fölösleges a kérdés, elég, ha a látogató bejárja a volt kúltúrház célnak megfelelően átalakított helyiségeit. Most éppen az egyik, legkedveltebb „foglalkozás” attrakció befejezésének lehetünk tanúi... Először a fiúk vették birtokukba a hatalmas, villanyboylerrel felszerelt fürdőszobát, majd a lányok, ök jönnek most libasorban, a szőnyeggel beterített, keskeny folyosón. Borzasak, mert hajai is mostak és a kisebbek üstökéből jócskán csepeg a víz. Sebaj! A hálóteremben gyors szárítkozás. öltözködés, fésülködés kezdődik, majd ágyhúzás. Van valami ünnepi ebben, az egyébként nagyon hétköznapi munkában, még a csatlós-botlásban is. Abban úgyszintén, hogy a fiúk tüntetnek elsőségükkel. Elkészült a szobarend, indulhatnak a tanulószobába, hogy felkészüljenek a holnapi napra. Rend, rend és tisztaság mindenütt. Szépek ezek a kicsiny embereik és örömeikben olyan szeretni valóak. Minek örülnek? Úgyszólván minden apróságnak, amit kapnak ettől az otthonuktól. Aminek örülnek, azt szeretik is. Itt lenni is nagyon szeretnek. Miért? — Mert olyan szép fehérek az ágyak. — Kapunk jó ennivalókat. — Van televízió. — Fürödni lehet. — Azért jó itt, mert a ruhánk is tiszta. A „szenzációk” között a tanulás megbecsülendő lehetőségét . nem emlegetik még, de nem kétlem, hogy erre is sor kerül. Az iskoláról beszélve még csöndesek, röstellkednék ha színvallásra kerül a sor, hogy kinek mi a gyönge pontja. Ennek az olvasás, amannak az írás, a zömnek a (számolás. De éppen azért vannak itt, hogy a diákotthoni nevelők sokszor nagyon nehéz munkájának eredményeként, ne csak caszebékül jenek a tanulással, hanem meg is szeressék a2fc. A 2267 lelkes Gyulajon él 123 írástudatlan ember. Kilencven- hatan cigányok, 26 az írástudatlan idős ember, akiket már koruknál fogva nem lehet tanulásra buzdítani. De gond az analfabétizmus legyőzése a kilencvenhat cigány esetében is, hiszen eljárnak dolgozni a környező állami gazdaságokba, a községtől egyébként is távol, szétszórtan élnek, összefogásuk lekötetlen. A vezetők különös módon üzentek hadat az analfabétizmusnak, miután számot vetetek azzal, hogy a tanfolyamot szervezni eleve kudarcra ítélt fáradozás. Azok a cigány tanulók, akik a hétközi diákotthon falainak otthonos melegét, gondoskodásál: élvezve végzik tanulmányaikat, írástudó emberek lesznek. Már most a kultúra, az egészséges életmód egy-egy kis Nyúltenyésztők, állattartók figyelem! Lucernaszéna, rétiszéna, alomszaíina stb 30 kg-os tételtől állandóan kapható a szekszárdi fmsz gyümölcsfa- telepén, Keselyűsi út. -(Betonkeverő mellett.) (265) Gabi néni a táblánál..., a számok világában a legnehezebb még tájékozód niok gyermekek részéire létrehozott, hétközi diákotthon jelentőségét, ami pedig egyik kulcsfontosságú biztosítéka a cigánykérdés helyi megoldásának. Akik kiharcolták ezt a kollégiumot, akik támogatták és támogatják az intézményt, közös büszkeségük tárgyaként emlegetik. Ami azt illeti, nagyon jogos és egészséges is ez a büszkeség. Ha beérik a mag amit az emberiesség és felelősségvállalás vetett el, ezekből a mai diák- otthonos gyermekekből ími-olvas- ni tudó, munfcaszerető emberek válnak. Ez a cél minden fáradozás^ áldozatot megér! LÁSZLÓ I. Tolna megyei Tanácsi Építő és Szerelőipari Vállalat MŰVEZETŐI MUNKAKÖRBE, művezetői, vagy technikusi képesítéssel mélyépítésben jártas személyt felvesz. Érdeklődni lehet: a vállalat munkaügyi osztályán Szek- szárd, Keselyűsi út 6. (281) Termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, szakcsoportok, egyéni termelők figyelem! Dán és német exportból származó UJZÉLANDI FEHÉR ÉS NÉMET VILÁGOS, NAGY- EZÜST. teoyészérett növendék nyitlak eladók. Érdeklődni lehet: Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet Nagydorog. Telefon: 22. (268) L Még ma is rejtély, hogyan került a fűrészlap ívy Bluffbe, a börtönbe. Alig volt nagyobb, mint egy borotva- penge, kiváló, finom edzett acélból készült. Ivy Bluff ugyanis nem olyan börtön, mint a többi. Ott nem jutott érvényre a büntetés humánus elve: alkalmat adni a bűn útjára tévedt embereknek a javulásra, és visz- szavezetni őket a társadalomba. North Carolina állam tizenegyezerre tehető fegyence közül csak a kiválasztottak, a javíthatatlanok kerülnek Ivy Bluffbe. Évekig agyonhallgatták Ivy Bluff létezését: az igazságügyi hatóságok nem akarták, hogy bármi is kiszivárogjon erről az intézményről, amelynek egyetlen célja és rendeltetése az, hogy biztos őrizet alatt tartsa a társadalomra veszélyes bűnözőket. Amilyen szigorú volt a börtön „házirendje”, ugyanolyan szigorú rendelkezések szabályozták az elítéltek beutalását: „Egyetlen elítélt sem helyezhető el ebben a börtönben a leggondosabb orvosi és pszichiáteri vizsgálat nélkül. A vizsgálattal meg kell állapítani, hogy a fegyenc testileg, lelkileg képes-e elviselni az ebben a börtönben bevezetett rendszabályokat. Az ellátásról két mondatban intézkedtek a felsőbb hatóságok: „A íegyencek naponta kétszer étkeznek, reggel és este. Ételük májból és kukoricalisztből készült sűrű, tápláló kása.” A börtön lakói legfeljebb a Bibliát olvashatják. Újság, televízió, könyv nem vitt változatosságot egyhangú életükbe. Nem dohányozhattak, kantin sem volt a börtönben, ahol vásárolhattak volna. Ivy Bluff-ben nem vezették be a más börtönökben szokásos sportolást. A íegyencek nem levelezhettek hozzátartozóikkal, nem fogadhattak látogatót. 1959. november 25-éig a íegyencek és a börtönalkal- mazottakon kívül senki e mber fia még nem látta Ivy Bluff belsejét. Ezen a napon már a reggeli órákban sejteni lehetett, hogy rendkívüli nap lesz. Ez már akkor látszott, arpikor Clifford Tatum börtönőr a felső emeleten felköltötte a fe- gyenceket Még meggörnyedtebben ment, mint máskor. Anélkül, hogy akár csak egy pillantást vetett volna a cellák belsejébe, végigment a folyosón, s menet közben végighúzott egy vastag husángot a cellák ajtórácsán. Mielőtt a mintegy húsz méter hosszú folyosón elérte az utolsó cellát, James Christie, a cella lakója, gyors mozdulattal a matrac egyik varrásába rejtette a fűrészlapot. Egész éjjel fűrészelgette az ajtórács egyik rúdját, alul, alig valamivel a padló fölött. Egy másik rúddal az előző éjszakán végzett. Ha minden jól megy, még két éjszaka, s akkor felső végükön is átfűrészeli rudakat. Gyorsan végignyúlt a matracon, s fejére húzta a takarót. Egy pillanattal később Tatum megállt a cella előtt. — Gyerünk Christie a zuhany alá! — mondta. Christie feltápászkodott az ágyból, s megvárta, amíg Tatum kizárta a cellaajtót. — 2 — A folyosóra lépve egyetlen gyors pillantással igyekezett meggyőződni arról, hogy minden úgy van-e, mint máskor vagy történt-e valamilyen változás. A külső fal kicsiny rácsos ablakain keresztül fakó reggeli fény hatolt be. A mosdóhelyiség felé vezető folyosó túlsó végén John Case, egy másik őr állt Christiere irányított géppisztollyal. A két őr a szokottnál is rosszabb hangulatban volt. Még valami feltűnt Christienek: egy harmadik fegyőr nagy buzgalommal súrolta a mosdóba vezető lépcsőt. Ezek csak árnyalati eltérések voltak a börtön mindennapi megszokott rendjétől, de évek során Christie megtanulta, hogy még a legapróbb változásokat is észrevegye, és következtetéseket is levonjon belőlük. — No, mi az? Végre inspekció lesz ezen az üdülőhelyen? Igazán már itt az ideje! Tatum hátba taszította. — Fogd be a szád, Christie és szedd a lábád. — Lassabban a testtel, öregem. Akármit mondsz, valami van a levegőben. Érzem a szagát — mondta a levegőbe szimatolva. i — Lódulj, s ne beszélj! Az őrökkel beszélgetni tilos! Vagy azt akarod, hogy jelentést írjak? _ — Ne nagyzolj, öregem, hiszen nem is tudsz írni. Ha írni tudnál, rendesebb foglalkozást is találhattál volna. Tatum válasz nélkül hagyta a megjegyzést és a zuhanyozóba lódította a fegyencet. Chase is bement a fürdőbe, s leült egy padra, közben változatlanul Christiere irányította fegyverének csövét. A zuhanyozás után a két őr visszakísérte Christie-l a cellájába. Ott majd három őrá hosszat kellett várnia, amíg megtudta őrei rosszkedvének az okát. — 3 — i r
