Tolna Megyei Népújság, 1968. november (18. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-24 / 276. szám
A miniszter — látogatóban tották a gyárkéményt, aminek a tetejéből néhány métert „elvitt” egy ágyúgolyó. Amikor az építők végeztek, a gyár fiatal kommunista mérnöke felmászott a kéményre és ott kitűzte a vörös zászlót. Amíg fölfelé haladt, nem volt semmi baj, csak lefelé kellett segíteni, érte mentek és sikerült szerencsésen „földet érnie”. Régen volt, de a bőrgyáriak számon tartják. Most megelevenednek az emlékek, hiszen a fiatal mérnök, aki jó húsz éve már elkerült a gyárból, most vendégként jár itt. Vályi Péter pénzügyminisztert meghívták a bőrgyári kommunisták, tartsa ő, az egykori maroknyi kommunista pártszervezet egyik vezetője az ünnepi beszédet a párt megalakulásának félévszázados jubileumán. Élmény a bőrgyáriak számára, de a vendégnek is. Zsúfolásig megtelt a gyár modern ebédlője, azért ünneplik „csak” négy-ötszázán itt az évfordulót, mert többen nem férnek be. Negyvenötben, negyvenhatban — emlékezik vissza a miniszter — a tíz ujjamon megszámlálhattam, hányán voltunk itt kommunistáké. Délelőtt a gyár vezetői kíséreté ben végiglátogatta az üzemeket. Itt is, ott is mosolygós arcú munkások, munkásasszonyok köszöntik. — Emlékszik még rám a miniszter elvtárs? — Próbalegénye voltam. .. Én meg laboránsként dolgoztam mellette. Az egyik asszony „bemutatkozik”: A Kerekes Daninak vagyok a lánya, biztosan nem emlékszik rám... — Már hogyne emlékezném? Ekkor ka volt — mutatja a miniszter. Zavarban vannak a vendéglátók, amikor olyan épületet, részleget kéne mutatni, ami még a régi. Itt ugyanis minden új. Az elmúlt húsz év alatt nagy változások történtek a gyárban, lényegében egy új bőrgyárat építettek. Amikor a szennyvízderítőhöz érünk, Vályi elvtárs a kerítésen túlra mutat: Igen, ott, abban a házban laktunk. Dehát az elég messze volt a gyártól. Most meg itt van a szomszédban... Megnőtt a gyár. A vendég jóleső érzéssel veszi tudomásul: a háborús termelésnek nyolcszorosát produkálja a gyár, háromszoros létszámmal. És nemcsak a termelőberende- zések gyarapodtak. A talpgyári fekete-fehér öltözőben elszívó- berendezés kapcsolódik az öltözőszekrényekhez. Kiszívja a ruhákból a jellegzetes bőrgyári „illatokat”. Tüzetesen megnézi az új laboratóriumot is. — Ki a főnök? — A Misky Pali. — A Daninak a fia? — Igen az vagyok, — válaszolja a fiatal vegyészmérnök, aki közben előkerül. A pártirodán a gyár vezetői tájékoztatják a gyár helyzetéről. A most már végefelé tartó rekonstrukcióról, a termelés problémáiról, beszerzésről, értékesítésről és természetesen szóba kerül az is, hogyan vált be az új mechanizmus. Azt lehetne várni, hogy a gyáriak megragadják az alkalmat A pénzügyminisztertől pénzt kérnek. De nem. Kigaz- dálkodják maguknak azt a pénzt, ami a fejlesztéshez kell. — Nagyon jó dolog az, hogy most már a vállalat feladata a nyersanyagbeszerzés. — mondja Vendrei Árpád igazgató. Úgy vásárolunk, hogy az a leggazdaságosabb legyen. Január 1-től a vállalaté az export is, tehát nekünk kell helytállni a külföldi piacokon, itthon pedig versenyezni az import-bőrökkel, amit a cipőipar szerez be. Jó dolog a megnövekedett önállóság is. A fejlesztési alap nagy részével mi gazdálkodunk. Azelőtt, ha egy ventillátort kellett beszerezni, az ügyben végső fokon a minisztériumban döntöttek. Most még a rrállalati központig se jut el. Mi döntünk, hogy a rendelkezésünkre bocsátott — természetesen az általunk kitermelt” fejlesztési pénzekből mit vásárolunk. Szóba kerül a község problémája is. Hogy nincs elegendő pénz a fejlesztésre. És itt már a járási és a megyei vezetőkkel is tanácskozik a vendég. Mit lehetne tenni, különféle keretek átcsoportosításával, hogy kihúzzák az elmaradottságból ezt a községet. Hogy hány emberrel fogott kezet, hányán üdvözölték régi ismerősként, nehéz lenne ösz- szeszámolni. De bizonyos, hogy a vendégnek is, a vendéglátóknak is emlékezetes marad ez a nap. J. J. imiiimiiiiiiiiHiiiHiiiiiiiiimiiiHiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiMiiiiiiiiitiiiimiiiiiiiiitiiiiiir iHiimiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiimiimiiiiiimiiiimiiiiiimimi Don Quijote-harc az ízek ellen Áldoznak a gyomor oltárán Gyim-gyom eledel Nem lehetetlen, hogy unokáink ötven év -múlva éppoly bor- zadállyal olvasgatják majd a mai menükártyát, mint mi a most a száz évvel ezelőtti lakomák leírását. Könyvében egy volt mág- násaaszony is leírja, mit és mennyit' ettek a századforduló táján a magyar főurak. Sokat, rengeteget. Napszámosgyomruk volt! A szerény, hétköznapi ebéd tízrtízenkét fogásból állt, töméntelen mennyiségű zsíros, fűszeres ételt hordtak fel a ’szolgák az asztalokra. Ez a „szerény" főúri ebéd tulajdonképpen nem evés volt, hanem zabálás. A zsíros, fűszeres, nehéz házi koszt túlélte a mágnásokait is, hisz az orjaleves, a becsinált leves májgombóccal, a töltöttkáposzta, a •kacsasült, a disznótoros, a rétes, a bőséges ünnepi ebédek fő attrakciója még ma is. Ezzel szemben a tejes ételeket, a gyümölcsöket, a kompotokat, . salátákat, a konzerveket mély megvetéssel utasítja el a magyar gyomor és még büszke is rá, hogy nem fogyaszt el mindenféle gyim-gyom eledelt. A , kereskedelem az utóbbi időben gyakran kényszerül megmegújuló árleszállításra. Számtalanszor tapasztalhatjuk, hogy a konzervek 50—60 százalékos árcsökkenéssel vásárolhatók. A házi koszt hazánkban még fogalom. Az üzemi konyha, a jogos minőségi kifogások mellett gúny és élcelődés céltáblája. Egyáltalán nem vagyunk hajlandók elfogadni, hogy éppen az üzemi konyha főztje az egészséges és a gazdaasszony zsíros főztje az egésziségtelen. A közelmúltban Szekszárd város kereskedelme több új üzlettel lepte meg a vásárlóközönséget. S itt is, érdekes módon hallatlanul nagy érdeklődés nyilvánul meg a házi készítésű töltelékáruk a házi sütésű kenyerek, összességében a hazaira emlékeztető ízek, formák, illatok és zamatok iránt. A mezőgazdasági termékek boltjában állandóan nagy a forgalom a kolbász-, a hurkaárusftó pult előtt, ugyanekkor a tejtermék, -> r,""mö1cR csak mérsékelten vorv’za a háziasszonyokat, az eladók többnyire unatkoznak, annak ellenére, hogy általában a gyümölcs minősége kifogástalan és azt sem mondhatjuk, hogy az alma túl drága A konzervatív táplálkozást az orvosok is hangoztatják, tanulmányok. szakcikkek jelennek meg a zsíros, a fűszeres ételek ártalmairól. Hiába. Aki megszokta, nehezen szokik le róla. Ennek ellenére megfigyelhetjük, hogy a nehéz étkek észrevétlenül ugyan, de mind lejjebb csúsznak az étlapon. A nagy városokban felnövekszik az a generáció, amelyik már nem tartja a sirtéskol- bászt a csemegék csemegéjének. az orjalevest, a töltött káposztát nem fogadja el lukulluszi élvezetnek. Valószínűleg, hogy az elkövetkezendő években az étrend még jobban megváltozik, nem csupán a propaganda, a reklám hatására, hanem az életformaváltás és a városiasodás hatására is. Minthogy a nehéz fizikai munkától az építőiparban, a mező- gazdaságban mindjobban megkíméli az embert a géb, ugyanúgy változik a termesztés, még inkább az ösztönös kalóriaigény. Ilyenkor, tél közeledtével ma még a családok többségét foglalkoztatja a hízóvásárlás és a sertésvágás, de ismerünk családokat, ahol félreteszik, évközben a hizó sertés árát, de a három-négyezer forintot már heti bontásban kötik el. s mindig azt vesznek, amit megkíván a család. Gyakorlatilag sertésvágás tehát nincs ezeknél a családoknál. Más esetcen a húst lesütik, a szalonnát kisütik zsírnak. Sokatmondó ez a folyamat, hisz arra világít rá, hogy unokáink ötven év múlva már valóban éppoly borxadállyal olvasgatják majd a mai menükártyát, mint mi most a száz évvel ezelőtti lakomák leírását. Az életformaváltás, a városiasodás folyamata megy végbe a magyar társadalomban. Ennek törvényszerű velejárója, „hátránya”, hogy az Iparilag előállított élelmiszerek kiszorítják a házi- kosztot, a házi ízeket, a megszokott ételeket. Hozzátehetjük, a fiatalok emiatt nem éreznek semmiféle szomorúságot, vagy bán- kódást. Szekszárdion számtalan családot i<-merünk, ahol a nagyszülők szövetkezeti gazdák, a szülők munkások, vagy alkalmazottak, s a gyerekek szívesebben logyasztjak a parizert, a vajas kenyeret, mint mondjuk a lüstölt sonkát, a kolbászt, vagy a kacsapecsenyét. A mezőgazdaság most lépi át a gyárszerű termelés küszöbét. A tojás előállítása ma már valóban előállítás, hisz a hibrid tojótyúk, némi túlzással, egy aprócska tojóüzem. 220—24Ó—260 az évi tojástermése. Az életszínvonal növekedése, a fogyasztók növekvő igénye diktálja a hasonló teljesítméhyre képes hibridek kitenyésztését. De itt a szóban forgó tojást valójában mesterségesen, szinte művi beavatkozással állítjuk elő, tápetetéssel, a hibridek „megalkotásával'’, kényszerítjük a maximális termelésre az egyedet. Hiába keressük a hibrid tojásokban a háztáji gazdaságokban meglévő ízt. színt, mert nincs. Most folynak kísérletek, hogy megfelelően színeződjék a hibrid tojás is. Az ízanyagokat azonban, a régi megszokott íz- an.vagokat aligha pótolhatjuk. Ott tartunk, hogy a világvárosokban a háziasszonyok az élő baromfit nem ismerik. De hát elképzelhetetlen egy Moszkvát, vagy egy Párizst élő baromfival ellátni. Itt már a baromfiipar veszi át a szót olyképpen, hogy hűtve, csomagolva. feldolgozva az üzletekben árusítja a baromfihúst. Magyarországon bizonyos kettőség uralkodik. Öt-tíz évvel ezelőtt Szekszárdon még általános idegenkedés fogadta a fagyasztott, vagy mélyhűtött baromfihúst. Ez az idegenkedés ma már mérséklődik. Nem csupán az árcsökkenés miatt, annak hatására, hogy az élő baromfi beszerzése körülményesebb. A háztáji termelők a piacokon ugyanis a kereskedelem által nem sokra értékelt öreg tyúkokért méregdrága árat kérnek. Érdemes megvenni? Nem. Hogy a táplálkozás átalakul, az törvényszerű más okokból is. Napjainkban már nem kívánalom, hogy a fiatalasszony kiválóan süssön, főzzön. A főiskolát, középiskolát végzett lányok gyakorta férjhez mennek ané'kül, hogy megtanultak volna főzni. sütni. Számuk nem csökken, ellenkezőleg, nő. A fiatalasszony varázsa sokkal inkább abban rejlik, hogy szakmával, esetleg diplomával rendelkezik és egyenrangú családfenntartóként lép színre. Nem irigylésre méltó dolog az, ami ma még elég általános. Az anya ugyanúgy dolgozik, mint a férj, viseli a gyermekneveléssel járó gondokat, s amikor eljön a vasárnap, a pihenés, a kikapcsolódás napja, akkor kezdődik számára délig, délután kettőig a véget nem érő sütés, főzés, mosogatás. Áldoz a gyomor oltárán. De ki köszöni ezt meg? S egyáltalán megfizethető ez a nagy áldozat? Nem. Számolhatunk azzal, hogy a dolgozó nők nagy többsége tíz, tizenöt év múlva a vasárnapi nem is tudom hányadik műszakot nem fogja vállalni, de ne is vállalja. A városiasodásnak, az életformaváltásnak egyenes következménye, hogy a táplálkozás, mind összetételben, mind mennyiségben „korszerűsödik”, változik. Ennek szem előtt tartásával bővül, a megyeszékhely és a megye üzleteiben a választék kon- zervféleségekből, kész és félkész ételekből, levessűrítményekből, kompotokból, tejtermékekből, kész tésztákból, sőt félkész sütemény alapanyagokból is. Eljutunk odáig, hogy házikenyér, házikolbász ha kapható, kizárólag azért kapható, hogyha megkívánjuk, hát legyen. De a régi idő már nem jön vissza soha. A kereskedelem hatalmas élelmiszerválasztékkal áll a fogyasztók rendelkezésére, de nem pótolja, csupán helyettesíti, s a maga módján az egészség irányába tereli a régi, megszokott, zsíros, fűszeres házikosztigényeket. SZEKULITY PÉTER A Bonyhád és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet igazgatósága az épülendő új áruházba képesítéssel rendelkező bolti dolgozókat keres felvételre. Fizetés kollektív szerződés alapján. Bonyhádi lakosok előnyben. Jelentkezni lehet a szövetkezet személyügyi előadójánál 1968. december 15-ig. (247) Értesítjük Tisjztelt Vevőinket, hogy vállalatunk raktáraiban az alábbi időpontokbn év végi leltározást tartunk. A leltározás ideje alatt az árukiadás szünetel. Műtrágya-, növényvédőszer raktár Műtrágya- és növényvédőszer raktár Gépraktár Lenker-ruházati raktár Hengerelt vasáru raktár Építőanyag-raktár Szekszárd, 1968. XII. 2—6. Dombóvár, 1968. XII. 9—10 Szekszárd. 1968. XII. 2—7. Szekszárd. 1968. XII. 2—I. Szekszárd. 1968. XII. 16. Szekszárd. 1968. XII. 17. a fenti időKérjük, hogy vállalatunknál beszerzéseiket pontokat megelőzően eszközöljék. TOLNA MEGYEI MEZŐGAZDASÁGI VÁLLALAT 'GROKFé ELLÁTÓ (275) iiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiii
