Tolna Megyei Népújság, 1968. november (18. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-20 / 272. szám

IT a valaki egyszer MÖt, fa­radságot nem sajnálva kötetbe gyűjtené mindazokat az írásokat, amelyek tárgya a ke­reskedelem, fölöttébb izgalmas olvasmánnyal tudná meglepni a nagyközönséget. Dunaföldvár központjában sétálgatva jutott eszembe ez a lehetőség, azt ál­lapítva még, hogy rangosodunk. A szocialista kereskedelmet érin­tő vitákban, bírálatokban akár másfél, egy évvel ezelőtt is sok­szor fogalmazhatták meg külön­féle fórumokon, hogy a vevőnek, a fogyasztónak vajmi kicsinyke rangja van. Gyakorta intézi el igényét a kereskedelem „eszi, nem eszi, nem kap mást” ala­pon, hogy csak ezt az egyet idézzem. Mi a helyzet napjaink­ban? Mint fogyasztó elismerés­sel nyugtázom, hogy rangom, rangunk itt-ott már helyreállt. A kereskedelem mind többször és mind megnyugtatóbb módon bi­zonyítja, hogy értünk, fogyasz­tókért van. Kész a legbonyolul­tabb megoldások felkutatására is annak érdekében, hogy elége­dettségünket ne csak forintokban realizálhassa, hanem elismerő szavakban, közmegelégedésben is. n unaföldvár, átmenő forgal- ma miatt vetekszik friss életritmus tekintetében bármely járási székhellyel. Ez a pozíció külön leckét ád fel a lakosság ellátását szolgáló üzlethálózat­nak. A sétát megelőzően kérdez­Fontos ember lesz a vásárló a megbízhatóbb, meggyőzőbb do­log. Elfogadtam a jótanácsot, ám ellenőrző sétám első néhány lé­pésénél már meg kellett állnom. „Rám szólt” a rövidáruüzlet előtt egy tábla, hogy a boltban megvásárolt fonalat kézikötéssel elkészítik részemre, minták áll­nak rendelkezésemre, kiválaszt­hatom, milyen legyen a puló­ver, vagy kardigán. Mi, vevők, fogyasztók sem vagyunk egyfor­mák. Van, aki minden újat úgy fogad, hogy az jár neki, van, mint nap az égen. De vagyunk sokan olyanok, akik tudunk örülni minden olyasminek, ami tegnap még nem volt. Ma pedig van és nyilvánvalóan azért van, hogy nekünk legyen jobb, köny- nyebb. Maibb. így hát a tábla­hirdetmény előtt állva megün­nepeltem a kereskedői leleményt, szolgálatkészséget és az új gaz­dasági mechanizmust, ami íme, elővarázsolta ezt a fajta, eléggé nem dicsérhető leleményt és szolgálatkészséget kereskedőink­ből. Be is tértem az üzletbe az­/V em sokkal messzebb innen T ismét egy közfigyelmet kérő közlés állított meg. Nevez­hetem reklámnak is. Ez, azt ad­ja tudtunkra, hogy a háztartási bolt hordónként 15 forintos áron házhoz szállítja a fűtésre kelen­dő gázolajat: 50 forintért hor­dót is kölcsönöz, sőt, hordót is cserél, ezenkívül pedig kimér­ten is árusít gázolajat, ha vala­kinek tárolási gondjai vannak és marad a marmonkannás téte­leknél. Dunaföldvár egy község a megye községei közül. Ki ál­modott itt arról akárcsak öt év­vel ezelőtt is, hogy lesz amikor a szolgáltatások házhoz jönnek?! Ismét lefegyverezve állok. Du­naföldvár üzlethálózatának gaz­dája az ÁFÉSZ, az Általános Fogyasztási és Értékesítési Szö­vetkezet, a Népbolt Vállalat mind erőteljesebb, mind szá­mottevőbb riválisa, konkurrense. Jó ez a gazda! Hogy közmegelégedésre kíván­ják ezt tenni, elmennek akár a második, harmadik megyébe is a szükséges áruért, Csak egy példa. Kacsa, vagy liba kell? Vágott baromfi, libaháj és más efféle áru? Megy a telefon Kis­kunhalasra és másnap már itt is van a hűtőkocsi. December­ben, amikor már a háztartások feltelnek házi készítményekkel a disznóölések révén, Bajáról meg­indulnak a főzelékféléket hozó szállítmányok. Kicsiny a válasz­ték készételben. Ennek pillanat­nyilag nem ellenszere az utána­járás. Az aszályos nyár komoly eltolódásokat eredményezett mind a konzerv-, mind a hűtő­iparban. Nem kell viszont attól tartani, hogy a dunaföldváriak örökké nélkülözni fogják a kész­ételválaszték bőségét. Amint le­het, megszereznek mindent, amit csak lehet. T? angosodunk. Mo6t kezdünk igazán fontosakká válni mi, vásárlók, fogyasztók. Keresik a kedvünket, a lehetőségeket ar­ra, hogy elégedettségünket kivív­ják. Apróságok egész sora példáz­za ezt akár csak itt ebben a bolt­ban is. Mondják, nem csak ke­nyérrel él az ember. Van itt for­gatható könyvállvány, tele friss megjelenésű könyvekkel. Nem messze van a könyvesbolt, ame­lyik nem esik kétségbe attól a konkurrenciától, amit a könyvek élelmiszerbolti árusítása jeleni az emberek. & vesznek. Az össz­forgalmat tekintve nem olyan je­lentős az egyhavi könyvforgalom, szeptemberben például csak 5300 forintnyi volt, mégis jó, hogy van könyveladás is. Egy finom repre­zentatív tálalású utalás arra, hogy a szellem táplálása sem megvetendő élvezet... Nézem a sörválasztékot és eszembe jut a nyár, a nagy szom­júságok időszaka. Háromféle sört is vásárolhatnak a dunaföldvári­ak, Pilseni-t, lengyel sört és Ba­latoni világos-t. És, vásárolhat­tak a nyáron is! Elhihetjük, nem csak boltvezető mondta — a fo­gyasztók is! TT z is apróság... fölöttébb nagyra méretezett az öt literes üvegben forgalmazott sa­vanyúpaprika és uborka. Kiszere­lik az üvegek tartalmát félkilós, kilos csomagokba. A savanyúság polietilén zacskókban kerül a fo­gyasztók asztalára. E csekélyke figydlmesség, ötlet nem egyedül­álló, van még sok ilyen. Valahány azt példázza, hogy kereskedel­münk most érkezett csak el iga­zán fejlődésének abba a stádiu­mába. amelyben kibontakozik egy nemes versengés és amelyben a kereskedelem mindinkább rászol­gál munkájának tartalmával a szocialista névre. tem a község vezetőit, mennyire zal a gyanúval, hogy hátha még elégedettek, hogyan vizsgázik na- sem olyan szép a menyasszony, ponta kereskedelmi hálózatuk? hátha csak a hírverő szóban van Az elismerő nyilatkozatok halla- a kilátásba helyezett bő válasz­tón nyilván rosszul lepleztem hi- ték. Rövid ott-tartózkodás, ér­tetlenkedő álmélkodásomat, mert deklődés után megnyugodva tá- azt tanácsolták, nézzek körül, az vozhattam. VISSZHANG Pelikán Szombathelyről Az „Éjszakai ellenőrzésen“ következményei Szombathelyről, az Országos Vér­ellátó Szolgálat Vas megyei alköz­pontjából,, István Lajos főorvostól ho­zott választ a posta, aZ\ „Éremből or­szágház" című cikkre szerkesztősé­günknek. A boríték vastagabb volt a szokottnál: gondosan becsomagolt jel­vényt küldött benne a feladó Bodor János szekszárdi úttörőnek. Néhány sor a levélből: „Ezúton küldöm intézetünk jel-vé­nyét, amely az éhező fiát saját véré­I vei tápláló pelikánt, az önzetlenség és a másokon való segítés szimbólu­maként ábrázolja .. .' A jelvényt to­vábbítottuk Bodor Jánosnak. November 6-án jelent meg az új­ságban „Éjszakai ellenőrzésen” cím­mel egy riport, amelyben többek közt Koszorú Béla szekszárdi órás is sze­repel, mint az albérlettel üzérkedő és a lakáshelyzetet kihasználó föbér­lő. Betérek az önkiszolgáló élei- Egy a fontos: vegyenek könyvet H miszerboltba, kiderül, hogy az árutelítettség nem is olyan ter­mészetes velejárója ma sem a kereskedelemnek. De, mert meg akarnak felelni hivatásuknak és igyekezetük egyik hajtóereje, S. Gy.-né kétgyerekes fiatalasszony már a következő nap tapasztalhatta a cikk hatását: a főbérlő megtiltotta neki a főzést és fűtést, mondván, hogy „begőzöli cl falakat, és tönkre­teszi a lakást. * A kisgyerekeket az udvarra zavarta, és az anyának átadta a felmondólevelet. Már van is jelent­kező a megüresedő helyre, ahonnan S. Gy.-éknek menniök kell. Januárban talán a városi tanács át­menetileg el tudja helyezni a szorult helyzetben lévő családot, akik a 100-as listán is szerepelnek. Erre azonban határozott ígéretet nem tehet a ta­nács. Mi lesz addig S. Gy.-ékkel? Albér­lőt az utcára kitenni nem lehet. Ilyen alapon ők is maradhatnak helyzetük megoldásáig azon a helyen. Bízunk a városi tanács és az egyéb illetékes szernek hn-'* ellen­zésében, akik a lakáskiadó uzsorá­sokkal szemben erél.v^sebb intézkedé­seket is alkalmazhatnak és a jövőben talán sűrűbben ellenőrzik hivatalosan is a hasonló helyeket. Figyelő Kire nézve lehangoló ? A közelmúltban úgy adódott, hogy telefonon kellett beszélnem több, Szekszárdon székelő Tolna megyei vállalat, intézmény szak- szervezeti titkárával. Ennek során különös, de egyúttal meglepő és elgondolkoztató felismerésre tettem szert. A kartársnők, akik felvették a hallgatót, többségükben elbizonytalanodtak. Magyarán; nem tudták, ki a szakszervezet titkára. Gondoltam, ne túlozzuk el a dolgokat, a véletlenek összejátszásáról lehet szó, arról, hogy történetesen a kartársnő a vállalatnál, vagy a fogyasztási szövet­kezetnél új dolgozó. De mindenki új ember? Tíz-tizenkét intézménnyel, vállalattal beszéltem és csupán öt titkárnő, vagy adminisztrátor tudta azon­nal, „kapásból” kapcsolni az szb-titkárt. A többiek először arról tájékozódtak, hogy ki is tulajdonképpen az szb-titkár? Kire nézve lehangoló ez a helyzet? S ezt a kérdést indokolt most feltenni, hisz a szakszervezetek hatásköre az új gazdasági mechanizmusban jelentősen bővült. Hogyan dolgozhat, miként funkcionálhat ott a szakszervezet, ahol nem ismeri mindenki a szakszervezeti bizott­ság titkárát? Ez az érőm egyik oldala. Miként él a vállalat ele­ven, pezsgő életében az az ember, vagy benne éihet-e egyáltalán, ha nem tudja, ki az szb-titkár? Célszerűbb tehát a kérdést úgy megfogalmazni, Ilire nézve jelent hátrányt ez az enyhén szólva kissé meglepő tájékozatlan­ság? Valószínűleg a vállalatra, a hivatalra, az intézményre, a dol­gozóra és a szakszervezetre nézve egyaránt hátrányos az ilyen fokú tájékozatlanság. — ir — Halál a Fekete-hídnál L EGY NÖ ELTŰNIK A múlt év nyarán eltűnt Nyitrai Teréz, Borsod megye egyik köz­ségének, Ongának tanácsi dolgozó­ja. A 43 éves nő holttestét pár nap­pal később megtalálták. Az üggyel kapcsolatosan a Borsod megyei Bendőr-fökapitányság nemrégiben fe­jezte be a nyomozást. — Terézke? — Nincs itt. Nem jött meg most sem. — Nem is látta senki’ — Nem. — Tegnap sem? — Tegnap sem. Néhány nap­pal ezelőtt beszéltem vele utol­jára. akkor azt mondta, a báty­ját kíséri Pestre. Borsod megyében, Onga köz­ség tahácsházán az elmúlt év júniusában hivatalkezdéskor gyak­ran hangzott el ilyen, vagy ehhez hasonló párbeszéd, A tanácselnök kérdezett Terézke felől, de a munkatársak néhány nap óta nem látták. Előfordult már ugyan máskor is, hogy Nyitrai Teréz, a községi tanács 43 éves dolgozója el-eltűnt néhány napra, de ilyen­kor mindig tudták, hol tartóz­kodik. Rendszerint a bátyját kí­sérte Budapestre, aki most végez­te az élelmiszeripari techniku­mot. Bátyját, aki az ötvenen még jóval alul van, néhány évvel ez­előtt azonban, tehát aránylag még fiatalon nyugdíjazták ideg­gyulladása miatt. Teréz ápolgat- ta, éjjel is gyakran felkelt, hogy megmasszírozza a fájó részeket. Testvére, akinek húgán kívül senkije sem volt a faluban, na­gyon ragaszkodott Terézhez. Be­szélték, hogy több udvarlót is el­üldözött már a lánytól sehogy sem akarja férjhez engedni mert 'ikkor ő egyedül marad. Teréz a betegápolással múló évek alatt elfásult, éjjelente egyre ingerlé­kenyebben kelt fel a masszírozás­hoz, gyakran volt közöttük szó­váltás. így töltötte Teréz életé­nek egy részét. Másik részét pe­dig az ongai tanácsházán. A né­hány kilométerrel arrább levő községben. Gesztelyben lakott, in­nen járt Ongára. Most azonban már napok óta nem jelentkezett. Az esetet jelentették a rendőr­ségnek. Ki tud Terézről? A falu mozgolódni kezdett. Sőt, mind a két falu. Szóbeszéd kere­kedett arról, hogy Teréznek oka van az eltűnésre. Esetleg valaki­nek oka volt rá, hogy eltüntesse. Egyik munkatársnője elmondta, hogy Terézke, amikor utoljára beszélt vele azt közölte: bátyját kíséri Pestre. Teréznél egy fehér retikül is volt, .neg valami nylon szatyor féle. Egy másik asszony elmondotta, hogy utoljára kosz­tümben látta Terézkét, hajában egy barna műanyag fésűvel. Min­dig ilyen fésűvel tűzte meg a ha­ját. Bátyja? Június 21-én kora hajnali órák­ban érkezett Terézzel Budapest­re. Teréz miután elkísérte őt a szokott helyre, a VI. kerület egyik házába, rögtön vissza is indult Miskolcra, hogy innen munkahelyére menjen, ö maga, mármint a férfi testvér, június 21-től június 24-ig Budapesten tartózkodott. Hol van Teréz? Utoljára jú­nius 21-én látták, beszéltek vele. Nyugodt volt, viselkedéséből lel­kiállapotából semmi rosszra nem lehetett gondolni. Június 29-én, a délelőtti órák­ban egy villanyszerelő haladt ke­rékpárján Gesztely környékén. Ezen a kanyargós úton több híd is található, alattuk azonban rendszerint nincs víz, patak. A hidak a közelben folyó Hemád miatt épültek. Az árvizek al­kalmával, amikor a Hernád ki­önt medréből, az árterületekről visszafolyó víz a hidak alatt talál­ja meg az utat. A kerékpáros több ilyen hídon is áthaladt már, amikor az egyik vaskorláthoz ért, melyet a környéken Süvöltő-híd- nak, vagy Fekete-hídnak is ne­veznek. A híd egyik oldalán fa­csoport fut az út mentén, a má­sik oldalon gabonatábla szélese­dik. Az út elég magos építésű, jó messzire ellátni róla, külö­nösen a gabonatábla irányába. A Fekete-híd közelében a vil­lanyszerelő orrát különös erős szag ütötte meg. Lassított, majd megállt. A korláthoz ment, kö­rültekingetett, majd a búzatáb­lát nézegette. Nem messze a táb­lában különös alakot vett észre. Néhány pillanatig nézte, majd elborzadva ugrott keréknárjára. és gvors temoóban hajtott, a gesztelyi tanácsházára. Rövid idő múltán megszólalt a telefon a Borsod megyei Rendőr- főkapitányság központi ügyeletén. Az egyik körzeti megbízott je­lentkezett — Gesztelynél, a Süvöltő-híd közelében, a búzatáblában egy is­meretlen ember holttestét talál­ták. A helyszínt biztosítottam. A kapitányságról hamarosan a helyszínre érkeztek. A több na­pos, teljesen felismerhetetlen holttestet nehéz lett volna Sár- kivel is azonosítani. Csupán az látszott, hogy nő. A halál okára sem utalt semmi. (Erre vonat­kozóan később a boncolás sem hozott eredményt.) A környéket átkutatták, de nem találtak sem­mit. Illetve mégis: a híd Gesz­tely felé eső végénél egy barna, műanyag fésűt. A ruhát fertőt­lenítőbe vitték, majd megmutat­ták néhány embernek a faluban. Az egyik asszony a ruhára pil­lantva sápadtan megszólalt: — Terézke ruhája! . Priska Tibor Következik: Szerencsétlenség, vagy bűntény?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents