Tolna Megyei Népújság, 1968. november (18. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-20 / 272. szám
Türelmetlen autósok A rendszeres ismétlődés mi- att szinte természetes állapotnak kezdjük felfogni az újságok napi baleseti krónikájában szereplő félsoros gyászjelentéseket. Közömbösen, vagy halványan fel- sejlő részvéttel olvassuk a neveket, gyakran egész családokét, kik az országutakon, a városok utcáin egy-egy karambol kapcsán fejezik be életüket. Akadhatnak, akik gondolatban még azt is hozzáfűzik: úgy kell nejeik, miért nem vigyáztak. A közlekedés emberi magatartás. És e magatartást legfeljebb bizonyos határok közé szoríthatja a közbiztonsági szervezet, ám alapjaiban a legszigorúbb megtorlás kilátásba helyezése, a szabálytalankodóval szemben bekövetkezhető büntető eljárás ténye sem tudja megváltoztatni. A közelmúltban a közúti közlekedés minden ágára kiterjedő konferencián próbáltak az illetékes szakemberek magyarázatot keresni: miért is szaporodott meg az elmúlt év során az utcai köz- lekédési balesetek száma. Ugyanis a növekedés semmivel sem arányosítható. A balesetek megugró száma nincs arányban a gépjárművek szaporodásával. A közlekedés feltételei, legalábbis néhány fő útvonalon, az elvégzett korszerűsítések nyomán a korábbi állapothoz képest lényegesen javultak.. És a balesetek mégis szaporodnak. A számok azt igazolják, hogy ma még Budapest sem tartozik a járművekkel telített városok közé, bár a csúcsforgalmi időszakokban néhány fő útvonalon már határozottan érezhető a közlekedési eszközök okozta zsúfoltság. 'T' örtént azonban valami. Az elmúlt évhez képest a járművezetők magatartása megváltozott. Türelmetlenebbek, törtetőbbek lettek az autósok. Egyre inkább saját kedvező helyzetüket nézik csak, a másikkal nem törődnek, sőt gyakran figyelembe sem veszik azt. A szórványos lélektani vizsgálatok arra utalnak, hogy erősen romlott a közlekedés morálja, légköre. Sok nagyvárosi utca bizonyos válságjelenségekkel küszködik. Autóbusz, villamos, motorkerékpár, magán- és vállalati autó — egyik sem várja már ki a sárga jelzés végét és a várakozási alapvonalról már a sárgában startol, hogy a zöldet az útkereszteződésben kapja, így három másodpercet megtakarít... Igaz ma még több nagyvárosban gyakran a főútvonalakon is lehet akár 70 kilométeres sebességgel haladni, ám egy pillanat múlva lehet, hogy cammo- gásra kényszerül a vezető. Ilyenkor a sorból mindenáron szeretne kitörni, megelőzni az előtte haladókat, mert idegesíti a közlekedési lehetőségek hullámzása, gyakori változása. A legtöbben újabban fütyülnek a jobbkéz-szabályra mindaddig míg nekik nem fütyül a rendőr, s akkor idegesen magyarázzák: nekik volt ehhez joguk és nem a haladásban általuk gátolt másik járműnek... S hiába olvassák naponta az újságokban a baleseti krónika híreit, az értelmek és érzések már nem reagálnak, a legtöbb önzőén, erőszakosan közlekedőnek eszébe sem jut: mindenkit érhet baleset, de legtöbb veszély a türelmetlen, törtető embert fenyegeti, aki semmibe veszi a közlekedési morált... A nagy számok törvénye, a növekvő baleseti statisztika számai is erre figyelmeztetnek és bármennyire túlterhelt is érzelemvilágunk... velük szemben nem lehetünk közömbösek. Sz. R. Leendő ápolónők, gyermekgondozónők, asszisztensek Érettségi bizonyítvány és szakképesítés — együtt Alig volt nyilvánossága annak a továbbtanulási lehetőségnek, amely kevéske túlzással forradalmian újként az öreg Garay gimnáziumban nyert polgárjogot az 1968—69-es tanévben, mégis 280 jelentkező közül kellett kiválasztania a felvételi bizottságnak azt a 72 kislányt, aki általános iskolai tanulmányainak befejeztével úgy határozott, hogy egészség- ügyi pályára lép. Ehhez a képesítést egyszerre szerzi meg az érettségi bizonyítvánnyal. Nem volt szokványos a felvételi vizsga, az új típusú egészségügyi szakközépiskola hallgató-jelöltjeit tanulmányi eredményeik, általános műveltségük, rátermettségük tekintetében „vizsgáztatták” a felvételiztető tanárok. Inkább beszélgetések voltak ezek, nem pedig szigorú számonkérés. Kettőszáznyolcvan jelentkező közül maradt hetvenkettő, négy egész 'feletti tanulmányi átlaggal. Gyakorló kórterem Mit jelent ez a megnevezést új típusú? Komoly tartalma van az előnévnek, mert általános érvényű képzettséget nyújt, nemcsak ápolónőket, nemcsak gyermekgondozónőket ígér egészségügyünknek adni, hanem olyan fiatalokat, akik a szakközépiskola négy évfolyamát elvégezve az érettségit követő — már munkában töltött — öt hónap után szakosodnak tetszésüknek, érdeklődésüknek és az adott lehetőségeknek ismeretében. Az egészségügyi munka bármely ágazatát választják hivatásul, a választott területen nem érhetik őket meglepetések, mert tanulmányaik időtartama alatt felkészülnek mindenre. S van abban rengeteg haszon, ha ismerik alaposan, teljes szélességében a nagyon szép munkaterületet. A kórházi ápolónő —, a gyermekgondozónő; az asszisztens —, a védőnő; a szülésznő —, az ideg- és elmegondozónő feladatait és így tovább. Az első két év alatt az iskolában berendezett gyakorló kórteremben folynak a gyakorlati stúdiumok. Az ismert tantermekhez viszonyítva bizony furcsa ez a terem. Fehér kórházi ágyak sorakoznak benne, a gyermekosztályról ismert parányi ágyakkal váltakozva, gyógyszerasztal és egyebek. Aki idevetődik elcsodálkozhat, hogy mit keres egy betegeket nélkülöző, de igazi kórterem a gimnáziumban. A lányok harmad-negyedévesen kezdik el gyakorlataikat a kórházban, addig az elméleti ismeretanyag szükséges próbáit letehetik itt a gyakorló kórteremben és tizenkét főre méretezett speciális tantermükben, ahol műszeres szekrénykék sorakoznak. Kétszer harminchatos csoportra osztva tanulnak a gyerekek, a közismereti tárgyakat a gimnázium tanárai tanítják, szakmai felkészítésüket két szakoktató végzi. Jövőre már orvostanáraik is lesznek. Dr. Erdősi Ervinné az első csoporttal foglalkozik látogatásunkkor. Ápolástan-könyvek hevernek az asztalokon és szorgalmasan jegyzetelnek a lányok. A különféle gumieszközökről van szó, mindegyik kéznél is van, hamar tisztázódik mi mire való. A jövő órán már számonkérés lesz napirenden és két év múlva majd a kórházi gyakorlaton talán lesz alkalom használatukat gyakorlatban is megismerni. Gondolom, a betegimitátorok, akik esetenként közülük kerülnek ki, nem szívesen tűrnék például a szondázást, katéterezést, jégtömlőzést. még a termofor csak csak jöhetne ilven hidegben, de az előbbiek?! Samu — a csontváz Amint belépünk, ebbe a miniatűr tanterembe, egy éíetnagy- s£gú csontváz néz velünk farkasszemet. Samu. Ott áll szemben az osztállyal és nem ' kétséges, békén tűri a legalaposabb tanulmányozást is, jóllehet sok tréfát űznek még vele. Szerencsére Samu béketűrő, „csontjai” vakító fehérek, a természetes csontszínnél sokkal világosabbak, mert műanyagból készültek. Öra végén rövid beszélgetés következik, ami egy néhány perccel megnövekedve elcsen valamicskét a következő órából. Az érdekel, hányán kívánnak majd tovább tanulni és hol? A tizenkettes csoportból hárman jelentkeznek, Dormány Judit, Gungl Mária, Czeizel Ilonka. Ilonka orvos szeretne lenni, Judit és Marika gyógyszerész, persze, minden attól függ, milyen lesz a végeredmény, tudják-e tartani a szintet a tanulmányi átlagban. A többség komolyan elhatározta, hogy az egészségügyet középkáderként szolgálja majd. Az iskola rendeltetése tulajdonképpen az is, hogy művelt, jól képzett egészségügyi középkáderelcet bocsásson útjukra. Szutyányi Márta sokat betegeskedett eddigi életében és minden valószínűség szerint sok olyan képviselőjével találkozott az egészségügynek, akik vonzó, követésre méltó példát jelentettek számára, mert nagyon komoly az elhatározása, asszisztensnő kíván lenni és bizonnyal lesz is. Sok a lányok között a bejáró innen a környékről. Kollégiumi férőhelyet csak kevesen kaptak, pedig ha elkövetkezik a hófúvá- sos tél, egyik-másikuk megszenved majd a tanulásért. Nem félnek. Vidámak, gyerekek. Szinte tapsikoló örömmel nyugtázták egyik társuk kezében a vattacukrot, amihez itt az iskolához közel jutott. Amire készülnek, ahogy készülnek az viszont fel- nőttesen komoly. szögezem le, amikor meglátok egy csecsemőnagyságú babát. No, nem egészen játszásra való! Sőt, egyáltalán nem arra, bár nem vitás, hogy egyik-másik kislány otthoni, már most titkolt játékát véli folytatni itt, amikor megtanulják a pólyázás, fürösztés, a csecsemő- ápolás fortélyait egy olyan „gyereken”, amelyik nem sír... Várják az egyenruhát Faggatom őket, hogy már most majdnem három hónapja diákjai az új típusú egészségügyi szakközépiskolának, azt várták-e, amit kapnak, egyáltalán, ilyennek képzelték ezt az iskolatípust? Mondják, hogy igen és egyszerre többen is reklamálják, hogy megrendelték már és még sem érkezett meg az egyenruhájuk, pedig nem akarnak utcai ruhában gyakorlatozni a gyakorló kórteremben. Távozóban is hallom a zsibon- gásukat — K — Ellentétek Ezt a nem mindennapi lábbelit legfeljebb Óriásorsz&g valamelyik hercegnője viselhetné. Hossza másfél méter, sarokmagassága 14 centiméter és súlya 12 kiló. Készítője. Friedrich Zain- zinger alsó-ausztriai cipészmesí- ter szerint ez a világ legnagyobb cipője. Cáfolat eddig nem érkezett. .. Penny Brahms londoni di- vatmodcll viszont normál-méretú csizmát visel. Szoknyája meglehetősen lenge viselet. Valószínűleg azért hord hozzá báránybőí- bekecset, hogy ne fázzon. Igényes as elnök ? Nemrég kint járt a műszaki ellenőr. Megtekintette az ötvenférőhelyes borjúnevelő építését. Az épületet a szövetkezet házi brigádja építi. Házi brigád? Két kőműves, egy ács, néhány segédmunkás. Az anyag is jórészt bontásból való. Csupán a villany- és a vízvezeték szerelését bízták a gyönkí ktsz-re. Szóval, a műszaki ellenőr körülnézett, és megállapította, hogy a vízvezeték egy helyen csöpög. Ezt a hibát észrevették az ott dolgozó tsz-tagok is. Az elnök másnap érkezett haza a balatoni öldvári tanfolyamról. Az agronómus beszámolt neki, mi történt az idő alatt a szövetkezetben, amíg távol volt. Megemlítette azt is, hogy kint járt a borjúnevelő építésénél a műszaki ellenőr. — Megemlítette a vízvezeték csöpögést, és azt mondta: szóljunk be a ktsz-nek, jöjjenek ki és javítsák meg a hibát. Az elnök felfortyant: — Ha nekem mondta volna, tudod, mát válaszolok neki? Azt, hogy nyugodtan szólhatna ő is, hiszen keresztül megy Gyönkön. Azért a hatvanezer forintért nyugodtan vehetne magának annyi fáradságot... A fiatal agronómus zavartan hallgatott, hiszen ennyi erővel az elnök őrá is ráförmedhetett volna, hogy ilyen kis apró-cseprő dologban sem tud önállóan intézkedni, egy telefonba került volna az egész. Mégis, az elnök elsősorban a műszaki ellenőr magatartása és a hatvanezer forint miatt fortyant fel. A szövetkezet ugyanis a műszaki ellenőrzés címén ennyit fizet ki. Lehet, hogy az elnök túlságosan igényes? Mert mit lehet követelni egy műszaki ellenőrtől, egy olyan építkezésen, amelyet néhány, a szakmát jól értő mesterember ellenőrzés nélkül is ugyanúgy elvégezne, mint ellenőrzéssel? Különben is, a megállapodásban aligha szerepelt, hogy az ellenőr köteles a vízvezetékszerelést végző ktsz-nek szólni, ha valahol csöpög a víz ... — Lehet, hogy kicsit körülményes leszek az okfejtéssel — mondja az elnök — de a terményemként, termékeinkért meghatározott árat kapunk. Ennyi mázsáért ennyi pénzt... De ha nekünk kell valamiért pénzt kifizetnünk, nem biztos, hogy a tényleges ellenértékét kapjuk. Mondhatja bárki, könnyű dolog utólag okosnak lenni... De most, utólag sokallják a műszaki ellenőrzés címén kifizetett hatvanezer forintot, egy ilyen építkezés után. Ezért mondtam, hogy ezért a pénzért a műszaki ellenőr is beszólhatott volna a ktsz-nek, a vízvezetékja-vítás miatt... — Hogy elfogult vagyok? Lehet. A borjúnevelő alig több, mint fél év alatt évül fel. Az építést végző tsz-tagok alig keresnek többet a hatvanezer forintnál... BT. Az óriáscipő és a csizma után lássunk egy mezítlábas hölgyet is: Brigitte Bardot csupasz talppal — és meg nem nevezett kísérővel — csattog végig a Bahama-szígetek fővárosa, Nassau utcáin. KJiába, nem mindenkinek van pénze a mai drága lábbelikre. Népújság 0 1968. november 20. \,