Tolna Megyei Népújság, 1968. november (18. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-20 / 272. szám
A törvényt nem sértik meg Veszélyes szántó helyett erdő Legelőjavítás 8000 holdon — Kijelölés előtt: viták Általános jelenség, de a tamási járásra különösen jellemző, hogy a mezőgazdasági üzemek sok esetben kérik a művelési ág megváltoztatását egy-egy földterületre. Tehát szántóföldet nem akarnak tovább szántóként használni, vagy legelőt legelőként. Tájékoztatást kértünk a Tamási Járási Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezetőjétől, Szternáth Alajostól, mi van a művelési .ágváltozások mögött? Nem sértik-e meg a földtörvényt? A hatóság kellőképpen ellenőrzi-e, hogy az ágváltoztatás indokolt? Az osztályvezető megítélése szerint ez a jelenség, ez a mozgás kimondottan jónak, hasznosnak mondható. Arról van szó ugyanis, hogy ezeket a bizonyos területeket célszerűbben, gazdaságosabban akarják használni, mint azelőtt. A tamási járásban nagyrészt erősen lejtős területek fásításáról van szó. Sok a 15 százalékon felüli lejtő, amelyeket nehéz, sőt veszélyes művelni, másrészt pedig az erózió következtében alaposan megcsökkent a termő- értékük. A fásítást állami kedvezménnyel, támogatással végzik a közös gazdaságok. Valamennyien élnek a lehetőséggel, az ütemtervet évekre előre elkészítették. Különösen a Gyönk környéki részen akarnak sok, meredek domboldalt kivonni a szántóföldi művelésből. Az erdőfel ügyei őség ellátja a szövetkezeteket csemetével és szakmai utasításokat ad. Mivel ez a munka igen előnyös, esetenként még sürgetik is a tsz-ek, viszont csak fokozatosan lehet megvalósítani az ^erdősítést, a művelési ágváltozást, száz holdakon. A másik fő ok. ami miatt sok a művelési ágváltozás a tamási járásban: feljavítják a legelőket, kaszálókat. A Kapos és a Koppány völgyében mintegy 8000 holdon akarják megvalósítani az intenzív rét- és legelőgazdálkodást. Ebből a terűlétből 1200 holdon már elvégezték a szükséges munkákat,, a vízlevezetést, a savanyú fűvek kiirtását, a trágyázást és a sávosan adagolt legeltetés megvalósítását. Szternáth Alajos, osz- tányvezető úgy beszél, a járás vezetőinek is szívügyük a legelők rendbe hozása. Jelenleg Nagy- kónyiban folyik nagyobb területen legelőjavítás, vízrendezéssel. Az osztályvezető ezekben a napokban vizsgálta felül azt a tanulmánytervet, amely alapján a belecskai közös gazdaság új tehenészeti telepét készítik el. Ez a szarvasmarhatelep szinte kizárólag a legelőgazdálkodásra épül. Ezekben az esetekben egy-két évig szántónak használják a füves területet. Feltörik, hogy a savanyú fűvek kipusztuljanak és szántóként hasznosítják. Az egykét év elteltével ismét füvesítik. Ilyen „mozgással” magyarázható a járásban a tsz-ek közös szántójának statisztikai alakulása: 1965-ben 73 273 hold volt, 1966- ban 73 790, tavaly ped'g 71482 hold. A járási tanács nyilvántartása szerint nem csökken rohamosan a szántóterület. A földtörvény betartására nagyon szigorúan ügyelnek, a járási földhivatallal együtt. Annyira szigorúan veszik a földtörvény betartását, hogy ha a művelési ágváltozás nem megengedhető, tehát például olyan területet kezdenek fásí tani, amely szántónak is megfelel, intézkednek az eredeti helyzet visszaállítására. Történt már olyan eset, hogy kiszántották az ültetvényt ilyen területen. Az erdősítés és a legelőjavítás mellett a harmadik ok ami művelési ágváltozásokat idéz elő: üzemek és állat- tenyésztő telepek építése, Aránylag kis területekről van szó, viszont azokat legtöbb esetben értékes szántóból kell elvenni. Tamásiban ez történt például az Orion-telep létesítésekor. A kisajátítás alkalmával már a fejlesztésre is gondoltak, tehát a megállapodás hosszú időre rendezte a helyzetet. A Tamási Gépjavító Állomásnak is van helye kerítésen belül az építkezésre, az üzem bővítésére. A járás néhány szövetkezetében koncentrált tenyésztő- és hízlalótelepeket építenek, és ezek helyének kijelölése alapos vitákkal történt. Elsősorban a közgazdasági üzem- gazdasági szempontokat kell figyelembe venni, de a lehetőségekhez képest mégsem a legjobb minőségű földön, építkeznek. A pincehelyi Vörösmarty Tsz sertéstelepének kijelölését sok tárgyalás előzte meg A szövetkezeti vezetők és a járási tanács szakemberei egyaránt ügyelnek a szántóföld védelmére. Szikraeső Fotó: Bakó Jenő Veszprémben tanulmányozták, Szekszárdon megvalósítják Műszaki klubest a tervező vállalatnál Ismét megkezdődtek a TIT megyei műszaki szakosztályának őszi-téli klubestjei. Uj kezdeményezésként, egy-egy nagyobb vállalatnál tartja meg a szakosztály időközönkénti összejöveteleit. így került sor hétfőn az első klubestre a Tolna megyei Tanácsi Tervező Vállalat új székházában. Házigazdaként Paszler József, a vállalat igazgatója üdvözölte a megjelent műszaki szakembereket, mérnököket és hozzátartozóikat, majd Dömösi József főmérnök NDK- beli és lengyelországi turistaút- járól vetített színes diapozitív felvételeket. Az érdekes filmvetítést követően Bucher Flórián, a Tolna megyei TIT szaktitkára számolt be dióhéjban a műszaki szakosztály eredményeiről és terveiről. Váczi Imre főmérnök ismertette a Szekszárdon tervezett műszaki rajztanfolyammal kapcsolatos veszprémi tanul- mányútjának tapasztalatait. Többek között elmondta, hogy Szekszárdon régóta megoldatlan megfelelő műszaki rajzológárda kinevelése, s a nagy érdeklődésre való tekintettel, a TIT kezdeményezéséből mentek el tapasztalatszerzésre Veszprémbe, ahol már tíz éve folyik műszaki rajzolók képzése az ottani műszaki egyetem közreműködésével. Ennek az a lényege, hogy — a TIT célkitűzéséhez híven, s teljesen önköltségi alapon szervezett tanfolyamon — minden előképzettség nélkül bárki részt vehet rajta, a háziasszonytól kezdve a segédmunkásig és a diáklányig. A hallgatók az első tanévben az általános ismereteket, a rajzeszközök használatát és az ábrázolást sajátítják el, a második évben pedig szakosító — épület-, vagy gépészrajzoló — oktatáson vesznek részt. Ez nem nevezhető hivatalos képzésnek, oklevelet, szakmát nem ad, de sok tehetséges műszaki rajzoló kerül ki a tanfolyamról, akik vállalatoknál üzemekben stb. helyezkednek el. A második év végén szak- zsüri előtt vizsgáznak. A gyakorlat szerint azok, akik kiváló, vagy jó minősítést érnek el, bárhol megállják helyüket műszaki rajzolóként. Vizsgára, természetesen, csak az előadásokat rendszeresen hallgatókat és a meghatározott feladatokat elvégzőket bocsátják. A szekszárdi rajztanfolyamot Tolna megye ipari adottságainak figyelembevételével, s a veszprémi tapasztalatok hasznosításával kívánják megrendezni, tekintettel a jelentkezők számára és munkahelyére is. A klubest résztvevőinek a tervező vállalat vezetői és munkatársai megmutatták korszerű székházukat, s a művészi ízléssel berendezett, sokféle növd->v- nyel Hf-zített. kellemes mu"v~- te! vek rendkívüli elismerést kel tetteit. Kinek van joga hozzá ? Szkeptikusan hangzott el a meghökkentő kijelentés a jelentős szekszárdi értekezlet vitájában, egy hozzászólás bevezetőjeként: „Nem követem az előttem szóló példáját, aki saját munkaterületéről beszólt. Én nem szólok, mert úgy látom, hogy az egészségügyhöz Magyarországon mindenki ért, Tolna megyében meg pláne”. Malidávai vegyítve, keserűen erős nyomatékkal mondta. A közel százfőnyi hallgatóság közül többen felfigyeltek a második mondatra, azonban ugyanennek a felszólalónak lényegbevágó, magvas javaslatai elvonták a figyelmet a meggondolatlan, ki tudja, miből táplálkozó nézetek cáfolásától. Visszatart Ki, vagy kik ellen irányul? Egyéneket, vagy éppen kollektívákat akar leszerelni? Akár így, akár úgy gondelte, egyetérteni semmiképpen nem lehet a mondottakkal. Nem először és nem is utoljára hallani a társadalmi ellenőrzés szűkítését szolgáló, szándékosan, vagy akaratlanul hirdetett, hasonlóan antid emokratikus nézetekről. Paradox ellentmondással telítettek. Egyik oldalon az adott, fontos kérdésekben kérik, igénylik az egész társadalom, a mozgalmi, az állami szervek segítségét, más alkalommal — többnyire a konkrét kritikák hatására, vélt, vagy jogos sérelemtől eltelve —, nyesegetik a ma még eléggé szűk körben tapasztalt, bizonyos fokig gyermekcipőben járó társadalmi beleszólási. De maradjunk példánknál. Miit szolgál ez a kijelentés? Bátorít-e, vagy visszatart? Hatása egyértelműen az utóbbit erősíti. A másik gondolat. Nincs-e tévedés az egészségügy és a gyógyítás teljes azonosítása terén? Része ugyan — és nem is akármilyen része — a gyógyítás az egészségügynek, azonban amikor latra teszik, nem a gyógyítás mikéntjéről, vagy annak befolyásáról van szó. Van-e joguk az embereknek az egészségügyhöz hozzászólni? Ha gyógyítani nem is tudnak az emberek, észrevételeik vannak *— és legyenek is — az egészségüggyel kapcsolatban. Már csak azért is így van ez, mert ma már nálunk szinte az egész népié kiterjednek a társadalombiztosítás jótékony szolgáltatásai és felnőttek már annyira az emberek, hogy véleményt alkossanak a velük történő, szinte személyes dolgaikról. Sokan vannak ma már az illetékesek és az érintettek, és nem csökken a saját tapasztalatot szerző emberek iszáma. Miért ne érthetnének a maguk szintjén az egészségügyhöz? A sok-sok egyéni vélemény adja az egészet, amelyre nemcsak lehet, de kell is adni. Csak ők? Vagy talán a választott testületek, a kollektívák jogát vitatjuk? Vitatható-e a tanácsok azon joga, hogy megvizsgálják az egészségügyi szervezet egyes kérdéseit és állásfoglalásukkal, segítésükkel lendítsenek rajta. A gyakorló orvosok megyeszerte nagyon jól tudják, hogy nincs fejlett közegészségügy a társadalom segítése nélkül. Ha pedig helyt adnánk a maliciózus szavaknak, a neheztelést elfogadva igenis leszűkítenénk az egészségügyet a kis számú „beavatottak” körére és óhatatlanul tagadnánk az úgynevezett beleszólás szükségességét. Említésre méltó, hogy a mezőgazdászok körében soha nem hallani olyanfajta elmarasztalást, hogy sokallanák a társadalom beleszólását. Pedig, ha valahol szólhattak volna arról, hogy szinte mindig, mindenki ezzel foglalatoskodik, joggal mondhatták volna ezt a mezőgazdászok. Mégsem i ették. Érdemes szembesíteni a fenti szavakat Nyers Rezsőnek, a Polititcai Bizottság tagjának, a Központi Bizottság titkárának a vezetőképzéssel kapcsolatban a napokban elhangzott szavaival: „Az egyszemélyi felelős vezetés csak demokratikus társadalmi ellenőrzés mellett felei meg a szocializmus követelményeinek. Ez az ellenőrzés ma még szűk körű, nem eléggé érdemi, intézményei is csak kezdeti állapotában vannak”. Lényegét, tartalmát és céljait tekintve, vitathatatlanul alapvétő eltérést mutat a két ideze: Buzdítani Szabadié, lehet-e a hozzászólást, a hozzáértés feltételéhez kapcsolni? Javul ettől az ellenőrzés? Különböző okok miatt úgyis sokszor bá tortalan ma . még az egyszerű, a közügyekben kissé járatlan dolgozó ember! Ne csak engedtessék meg neki, de igényeljük is véleményét! Berzenkedés helyett inkább arra kell buzdítani, hogy a több szem többet lát elve alapján olyan egészséges légkör teremtődjön, hogy megokolt, megindokolt véleményét senki ne tartsa meg magának. Jobban hasznát látná ennek az egészségügy, mint annak, hogy egymásközt pusmogva, elégedetlenségtől eltelve tárgyalják meg az egyre többet biztosító, egészségügy terén esetenként tapasztalt fogyatékosságokat. H. E. A próbaüzem bizonyította : Jó az ú| derítő Egy hónappal ezelőtt kezdték el üzemeltetni a Simontornyai Bőrgyárban az ország legkorszerűbb derítőjét. A bőrgyári, igen szennyezett ipari vizet eddig derítés nélkül engedték a Sióba. A több millió forintos költséggel épített víztisztító berendezés az egyhónapos üzemeltetés során a várakozásnak, a számításoknak megfelelő módon működött. A derítőberendezés egyhónapos működése során számos ellenőrző vizsgálatot végeztek, a vizsgálatok azonban még tovább tartanak, hisz a simontornyai derítő mintájára, esetleges módosítása révén, több vízszennyező üzemben készítenek tisztító berende zést. A simontornyai derítőből már tiszta víz jut a Sióba.
