Tolna Megyei Népújság, 1968. november (18. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-16 / 269. szám
9 Gépbemutatók, tanulságok A z elmúlt hetekben gyak**■ ran utaztak a mezőgazdasági szakemberek, Tolnából Baranyába, Somogyba, Bácsba és viszont. Az ország különböző részeiben, állami gazdaságokban, termelőszövetkezetekben egymás után rendezték a gépbemutatókat a hazai és a külföldi mező- gazdasági gépgyárak, kereskedelmi ’ szervek. Bemutattak olyan gépeket, amelyek már szerepeltek a tavalyi országos mezőgazdasági kiállításon, a tavaszi, az őszi ipari vásáron, és olyanokat, amelyek még teljesen újdonságnak számítanak. Az ismételt bemutatókon a mezőgazdasági szakemberek viszont levonhatták a következtetést; az ajánlott gép megfelel-e gazdasági adottságaiknak, mindannak a követelménynek, amelyet valójában el lehet várni. A gyártó cégeknek viszont azért voltak tanulságosak a bemutatók, mert hasznos véleményeket kaphattak: a mezőgazdaság milyen követelményeket támaszt gépeikkel szemben, milyen irányban kell azokat továbbfejleszteni. Legutóbb, a hét közepén Kaposvárott az NDK mezőgépipara mutatta be néhány újdonságát: az «' E—512-es, Braud csőtörő adapterrel felszerelt kombájnt, a lipcsei BBG gyár ekecsaládját, a W—50-es teherautóalvázra szerelt műtrágyaszórót, a műtrágyaőrlőt. Érdemes volt felfigyelni néhány érdekességre. Egyebek között arra, hogy az NDK-ekék elsősorban a magyar D—4—K traktor teljesítményéhez készültek, az úgynevezett építőszekrény-elv alapján 3—5—7—9 ekefejjel felszerelve egyaránt alkalmasak rétfeltörésre, őszi szántásra, vetőszántásra és tarlóhántásra. Az E—512-es kombájból a nyáron három dolgozott az Agárdi Állami Gazdaságban. A három kombájn 2162 hold gabonát aratott le, egy műszakban átlagosan 28,8 holdról. A gazdaság kérésére a gyártó cég a kombájnokat felszerelte BRAUD adapterrel. Amíg a gabonaaratásban felülmúlták az SZK- kombájnokat, a kukoricabetakarításban azonos volt a teljesítményük. A tapasztalatok alapján az a vélemény alakult ki, hogy a négysoros adapter a kombájn teljesítményéhez keSzovjet agrotechnikusok alakították ki a képen látható rugós „kőálló” boronát, amellyel sokkal egyenletesebb porhanyítást és be- takarást lehet elérni, mint a korábban használatos merev fogú boronákkal. vés, jobban megfelelne a hatsoros változat. (Amennyiben a jövőben nagyobb mennyiségben kap ezekből a gépekből a magyar mezőgazdaság, a licensz alapján az adaptereket gyártó Budapesti Mezőgazdasági Gépgyárnak számolni kell az ilyen irányú igényekkel.) A bemutatón egyik Somogy megyei állami gazdasági igazgató megjegyezte: „Az elkövetkező években a magyar mezőgépipar könnyen megfoghatja az »isten lábát« — vagy nagyon is alulmaradhat a versenyben." Azt hisszük, nagyon találóan fejezte ki, milyen igényt támaszt a mezőgazdaság a gépiparral szemben. Vagyis, olyan gépekre van szükség, amelyek a legtökéletesebb munkát végzik, a legjobban megfelelnek a legújabb agrotechnikai követelményeknek, és olcsó árón beszerezhetők. A mezőgazdászok valósággal felszisszentek, amikor a német gépek árai iránt érdeklődtek. Az említett eke alaptípusa közel negyvenezer forint. — A magyar EEF-eke fele annyiba kerül, és jobb munkát végez, főleg az őszi mélyszántásban — ez volt a véleménye jó néhány részvevőnek. A bemutatókat összegezve: örvendetes, hogy egyre jobban bővül a mezőgazdasági gépek választéka, az üzemek a számukra legjobban megfelelőt választhatják ki. Mindemellett, a gyártó üzemek is nagyon sok tapasztalatot szerezhetnek, olyan tapasztalatokat, mellyel megállhatják helyüket az egyre fokozódó versenyben. Egyre inkább kénytelenek lesznek számolni — és ez áll a magyar mezőgépiparra is — a mezőgazdaság türelmetlenségével is. Nem lehet éveken keresztül kísérletezgetni egy-egy típussal, gyorsabban kell rátérni a széria- gyártásra. A szakemberek elrettentő példaként említették azt a tortúrát, amely idestova egy évtizede folyik a Szabó-féle görgős eke körül. Tolna megye mező- gazdasági üzemei még mutatóban sem láttak belőle. „Látni szeretnénk, mit tud, utána bízzák ránk a döntést, kell-e, vagy nem.” Különösen azért kell a gyártó üzemeknek reagálni a mező- gazdaság igényeire, mert a következő néhány évben fokozatosan fel kell újítani a traktorparkot, ehhez viszont — figyelembe véve az újabb agrotechnikai követelményeket is — sokoldalúan használható munkagépekre lesz szükség. És legyen az magyar, német, szovjet, jugo szláv, román, vagy más gyártmányú gép, azt fogják megvenni, amelyik az üzemnek a legjobban megfelel. BI. ötven éve történt Magyarország népköztársaság! Magyarország Nemzeti Tanácsa ötven évvel ezelőtt bocsátotta hi NÉPHATÁROZ AT AT: j„ CIKK. Magyarország minden más országtól független ős ónálló népköztársaság. ,. ,, ... II. CIKK. A népköztársasági alkotmányt u) választó}W ^p}án sürgősen egybehívandó alkotmány ozo nemzetgyütes A magyar országgyűlés képviselőháza és főrendiháza feloszlik és megszűnik. III. CIKK. Addig, míg az alkotmány ózó nemzetgyules nem határoz, az állami főhatalmat a Károlyi Miftály elnöklete alatt áüó népkormány gyakorolja a Magyar Nemzeti Tanács Intéző Bizottságának támogatásával. IV. CIKK. Kimondja, hogy a népkormány alkosson sürgősen néptörvényeket az általános, titkos, nőkre is toten*»0 választójogról, a sajtószabadságról, a népi esküdtől- ráskodásról a gyülekezési és szólásszabadságról és a földreformról. Október 31-től, a Károlyi-kormány kinevezésétől addig a napig, amíg az Országház kupolacsarnokában Hock János, a Nemzeti Tanács elnöke, e tisztségben a miniszterelnökké kinevezett Károlyi Mihály utóda a fenti Néphatározatot kihirdette, komoly belpolitikai küzdelmek zajlottak le. ,,A magyar népakarat forradalmi megnyilatkozása az onauo, minden tekintetben független új Magyarország alkotmány fonná ja gyanánt a köztársaságot jelölte meg. A népkormány visszakérte a monarchiának (uralkodónak) tett esküt és az önálló, független Magyarország szolgálatára a Nemzeti Tanács kezébe tette le a hűségesküt. A magyar nép maga akarja minden időkben megválasztani azt a magyar embert, akit mint legelső magyar embert, mint köztársasági elnökét — nem Isten akaratából, hanem a nép akaratából — államügyeinek élére állít.” Ezt a Tolnavármegyei Közlöny 1918. november 10-i számában Erdei Lajos, a munkástanács tagja írta le és szavai, ha napokkal is, de az események előtt jártak. A budapesti munkásság nem tűrte, hogy az általa uralomra segített Károlyi-kormányt eskü fűzze a királyhoz. tüntetett és már ekkor a köztársaságot követelte. Károlyiék haboztak és úgy gondolták. hogy a decemberre tervezett alkotmány ózó nemzetgyűlés határozzon az államforma kérdésében. November 9-én Németországban megdöntik a monarchiát, november 11-én Károly császár lemond az osztrák trónról, 12-én Ausztriában kikiáltották a köztársaságot. A Habsburg- ellenes magyar közhangulat is türelmetlenné vált. A háttérbe szorult, de Károlyival kapcsolatot tartó arisztokrácia minden körülmények között fenn akarta tartani a királyságot. Fzek után az események után maga Károlyi is úgy vélte, hogy Károly a császári koronáról való lemondással elvesztette magyar királyságát is. Még mindig lojális volt azzal az uralkodóval szemben, aki az október végi napokban hitegetve elcsábította Bécsbe és ragaszkodott ahhoz, hogy a király maga mondjon le uralkodói ténykedéséről. A főnemesség nevében küldöttség ment Károlyhoz. Az elv megint az volt, mint korábban: Menteni a menthetőt. Javasolták Károlynak, ne várja meg, amíg a nép dönti le a trónt, hanem önként mondjon le az államügyek viteléről. Károly — a szemtanúk szerint zokogva — írta alá az eckerstaui nyilatkozat néven ismert okmányt, melyben bejelenti, hogy az uralkodói jogkörrel nem kíván élni és a nemzetre bízza jövendő államformájának megválasztását. Addig, amíg a lemondási nyilatkozat megfogalmazásán fáradoztak, az ország népe követelte a köztársaság kikiáltását. Szekszárdon a Nemzeti Tanács, Dunaföldváron a Nemzeti Tanács és a képviselő- testület együttes ülése követeli a köztársasági államforma megteremtését és megmozdul az egész ország. Az Országház előtt 200 000 főt kitevő tömeg tüntet. Előttük Garbai Sándor olvassa fel a Néphatározatot, meg nem szűnő éljenzés a felelet s mindenütt Károlyi Mihály köztársasági elnök- ■ ségét hirdető táblákat emelgetnek. Károlyi Mihály puritánságból, bölcsességből ekkor még nem akarta az államfői tisztet vállalni. A baloldali munkásság együtt éljenezte a köztársaság .kíkiáltá- sát a tömeggel, de egy meglepetést is tartogatott e napra. A Kossuth Lajos tér felett repülőgépek jelentek meg és röpcédulákon leszórták a szovjet kormány november 3-i üzenetét. A kormány ezt az üzenetet nem hozta annak idején nyilvánosságra. A baloldali szocialisták azonban megszerezték a szöveget s a köztársaságot ünneplő nép közé szórták. ,,A népnek küldött üzenetet a titkos diplomáciát eltörlő ,,népkormány ’ előttünk mindmáig elhallgatta. Követeljük, hogy hozzák azonnal, szó szerinti szövegében nyilvánosságra! Legyen vége a titkos mesterkedésnekt Sorsunkat magunk akarjuk intézni! Szocialista köztársaságot akarunk! A forradalmi szocialisták.” Az időt megállítani nem lehetett. A polgári köztársaság kormánya válságos úton járt, mely a november 16-án kívánt útba, a Tanácsköztársaság útjába torkollott. DR. PUSKAS ATTILA nyolcig a zebránál figyelem: közlekedni veszélyes Héttől Gyalogosok Pelbárt Jenő rendőr alezredes már napokkal ezelőtt arról beszélt a nagy nyilvánosság előtt, hogy közeleg a közlekedés kritikus időszaka: az ősz, a tél. Miskolcon, Veszprémben, Szegeden november 14-én havazott. Másnap kora reggel a szekszárdiak is havazásra ébredtek. Fél hétkor a rádió bemondója elmondta sztereotip szövegét: az utak síkosak, a látási viszonyok rosz- szak, kérjük a gyalogosokat és gépjárművezetőket, hogy óvatosan közlekedjenek. Mindenki haza akar érni Egyáltalán meghallgatják-e a gépjárművezetők, a gyalogosok az állandóan ismétlődő figyelmeztetéseket, felhívásokat? Vagy az egyik fülükön ki, a másikon be? Szekszárdon kimondottan veszélyes, gyakran életveszélyes közlekedési pontok a gyalogosátkelőhelyek. Hetek óta tapasztaljuk ezt a város fő közlekedési pontján, a Felszabadulás tér, a Hunyadi utca, a Mártírok tere, Mészáros Lázár utca kereszteződésében. Mióta a Garay téren a nagyszabású útátépítés, s egyáltalán, mióta Szekszárdon az utak korszerűsítése folyik, a csúcsforgalom az imént említett pontra helyeződik át. Valószínűleg ez a jövőben is így marad. Ezen a ponton bonyolódik le Szekszárd átmenő és helyi forgalma. De hogyan? 42. paragrafus 3. pont Eleve sok huzavona előzte meg a mostani gyalogátkelőhelyek kijelölését. Később a zebra már megvolt, csak úgy tűnt, hogy festék nincs elegendő. Utána jó ideig hiányzott a gyalogátkelőhelyet jelző tábla. (A zsinagóga előtt eggyel több van a „Megállni tilos!” táblából.) A közúti igazgatóság nem buzgólkodik túlzottan abban, hogy a megyeszékhely közlekedése mindenképpen előírásszerű legyen, de végül a múzeumnál levő útkereszteződésnél apránként láthatóvá tették a zebrát, elhelyezték a jelzőtáblákat. Szóval nagyjából megvan minden. Úgy véltük tehát, hogy a többi kizárólag a gépjárművezetőkre és a gyalogosokra tartozik. November 6-án délután az esti órákban figyeltük legelőször miként tartják be a közlekedés ilyen helyre előírt szabályait. Azt tapasztaltuk, általában nem tartják be és ez főleg a gépjármű- vezetőkre vonatkozik, a gyalogosokra nem. Sajnos s sötétedés miatt a rendszámtáblákat már nem lehetett leolvasni megbízható pontossággal. Tegnap reggel az időjárás még jobban ráirányította figyelmünket erre az útkereszteződésre. Reggel hét órától nyolc óráig figyeltük a forgalmat a zebránál. Az egyórás szemlélődés után megállapítottuk: bizonyos közlekedési szabályokat a gépjármű- vezetők — tisztelet a kisszámú kivételnek — egyáltalán nem tartanak be. A közúti közlekedés szabálya 42. paragrafusának 3. pontja félreérthetetlenül kimondja: az úttesten áthaladó gyalogosoknak a járműforgalommal szemben előbbségi joguk van a zebrasávozással megjelölt különleges gyalogátkelőhelyen. Ezt a járművek lassítással, szükség esetén megállással is kötelesek biztosítani. Gáz! adnak A vasúti sorompó, amely néhány száz méterre van a szóban forgó zebráktóiL, zárva. Feltétlenül látnia kell a gépkocsivezetőnek, feltétlenül tudnia kell azt is, hogy ott meg kell majd állnia, mégis siet. Az SZTK-épülete előtt észrevehetően gázt ad, hogy a gyalogos, ha már lelépett a zebrára, legyen észnél és ugorjon visssza. A Trabant eiszáguld, a rendszámát felírtuk. De nézzük kissé részletesebben. A vasútállomásról a Felszabadulás téren át jönnek a dolgozók. Lelépnek a zebráról és megállnak. Meg kell állniok, mert lassításról, figyelmességről a gép- járművezetők részéről szó sincs. Az AC 44—50-es, a CM 38—66-os, a CO 22—14-es, a CF 02—18-as, a CB 43—69-es, az YA 16—73-as, mégha akarna sem tudna meg- állni, olyan sebességgel halad. Ha a gyalogos tartaná magát az elsőbbségi jogához, a Fadd felé ebben az időpontban közlekedő hatalmas autóbusz úgy összelapítaná, mint a békát. Hatalmas teherautók dübörögnek végig az úttesten, egyszerűen nem hajlandók tudomást venni a dupla zebráról, de az időjárásról — csúszós út, havazás —, a rosszabb fékhatásról sem. Az FC 40—18-as, rendszámú teherautó úgy robogott végig egy, a zebráin lévő gyermekkocsit toló asszony orra előtt, mintha tűzoltáshoz sietett volna. A jelzőket csak ismételhetnénk. Az áthaladás sorrendjében írjuk most fel azoknak a gépkocsiknak a rendszámát, amelyek minden további nélkül súlyos közlekedési balesetet okozhattak volna, ha történetesen a gyalogosok szó szerint veszik a KRESZ 42. paragrafusának 3. pontját. Töredéklista Cl 69—59, AC 44—31, GC 09— 90, CE 43—60, AD 48—37 — tizennégy zebrán lévő gyalogos orra előtt vágtatott keresztül az úttesten — AD 28—03, RR 02— 62 — szinte a tömeg közé hajtott —, CR 61—40 — gyerekkocsival lévő gyalogost kényszerített megtorpanásra. — GA 72—79, BA 52—35, CB 76—90, YB 16—93, YA 68—59, YC 63—21, Cl 49— 97, GC 09—65, CA 65—68, FC 17—80, CO 70—16, CH 22—27, CS 70—26, CP 17—90. Képtelenség volt valamennyi rendszámot felírni. Egy azonban bizonyos, ami a városnak ezen a pontján végbemegy, az nem közlekedés. Mi nem állíthatunk meg egyetlen gépkocsit sem, mi csupán „társadalmi munkában” álltunk héttől—nyolcig a hóesésben a zebránál. S mivel ez a helyzet adott, egyet tehetünk: figyelmeztetjük a gyalogosakat, az eddi« ginéi is jobban vigyázzanak, meggondolatlanul azon az alapén ne haladjanak át a zebrán, hogy ott nekik elsőbbségi joguk van. Szekszárdon ez az elsőbbségi jog a valóságban nem létezik. SZEKULITY PÉTER— p Alkov Acs jenö
