Tolna Megyei Népújság, 1968. november (18. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-16 / 269. szám
Ökör — alumíniumban A konyhaművészet mesterei egy idő óta nagy előszeretettel használják az aluminiumfóliát. Aki már evett nyárson sült ökörhúst, tudja, hogy helyenként égett, meglehetősen rágós étel az. Ezen most úgy segítettek a modem szakácsművészek, hogy a jókora húsdarabot szorosan beburkolták aluminiumfóliába, csak azután gyújtottak alá tüzet. A kísérlet fényesen sikerült, a fólia lefejtése után punára sült, és nedvbő csemegét fogyaszthattak az ínyencek. Izgalmas három hét Mit rejt Póriban az öregszántó ? Páczelt Miska vékonydongájú, mozgékony gyerek. Szomorúságát feledni látszik, mert ő most fontos személy, munkája, hivatala van. Aki Páriba jön megnézni az ásatást, azt ő vezérli ki a határba, a szőlőskertekkel koszorúzott Altacker-ra, az öregszántóra. Szakmunkástanulónak jelentkezett a fiú, de az orvosok a vizsgálat után azt tanácsolták, várjon egy évet, pihenjen, erősödjék! Számára soha jobbkor nem jöhetett volna ez az ásatás. Jött és „barátja, a régész" jó hasznát veszi a fiúnak, aki lelkesen intézi a szaladj ide, fuss amoda tennivalókat. Amióta dr. Torma István, a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének tudományos munkatársa Páriban megjelent, azóta o falu apraját-nagyját izgatja a kérdés: — miféle szerzetű emberelődök éltek itt, lakták az Altackert ott a .Koppány fölött, nem messzire a ma is meglevő forrástól? A régész olyan aggodalmakkal érkezett, hogy az elhúzódott őszi betakaródás miatt nehéz lesz munkáskézhez jutnia. Kellemesen csalódott, mert amint meghallották a község vezetői, hogy miről van szó, együtt állt a csapat, még a termelőszövetkezet is adott hat embert. Most, a kutatás harmadik, egyben utolsó hetében már a 13—14. szelvényt ássák. 4500 éves álom Miska úgy vezet^ oda egyik nyitott szelvényhez, mintha a látnivalót ő varázsolta volna bele. Ülő te thelyzetben eltemetett ember c.: >ntvázát látjuk bámulatos épség!: jn, még földbe ágyazottan, de jórésziben már megtisztítva. A lábszár olyan szabályosan húzódik a test alá, mint amikor kényelmesen oldalunkra fordulva alszunk, összetett kezünkből párnát .formálva fejünk alá. A 4500 éve itt nyugvó emberelőd mellett edénykék, megfeketedett kerámiamaradvány. Miska lelkendezik: — Ez az ötödik csontváz, minden amit találtunk ott van lent az első házban. Majd onnan szállítják el Budapestre. Szerelmes természete van az öregszántó esőverte agyagjának, igen elnehezül a láb, mire a 150— 200 méterrel arrább kezdett 13— 14. szelvényig elkaptatunk. Csak itt kerül elő az ásatás igazi gazdája, dr. Torma István, öt évvel ezelőtt fejezte be tanulmányait. Népújság \ 1968. november 16. diplomamunkáját a Kapos- és Koppányvidék őskori települései címmel írta meg. Amikor készült ez a munka, gyalogszerrel bejárta a vidéket, tamási fiú lévén az otthonit, az ismerőst és kedveset. Az a kutatás eszköztelen volt, er- dőt-mezőt-heg5rhátakat bóklászó emberekkel, szántó traktorosokkal beszélt, cserepekről faggatta őket és az Altacker szinte kiabálva kínálta a mélyében rejlő kincset, az üzenetet az újkőkor- végi emberről. Leégett házak — mesélnek a tűz nyomai — Az ásatás eredményei, távolról sem olyan szenzációsak, mint azt a páriák hiszik áthatva szülőföldjük szeretetétől. Mindjárt a beszélgetés elején mondja ezt, komoly szóval szorítva vissza azt a lelkesedést, ami itt óhatatlanul hatalmába keríti az embert. Arra gondolok, milyen mosolyogtatóan bennünk él a felfedezés hajlandósága kivált ilyen helyen, ahol kényszert érzünk lehajolni mindenért,' szemügyre venni mindent, cserepet, követ, olyan apróságokat, amelyeket másutt talán még csak félre sem rúgnánk az utunkból. — Ez a most feltárt település része annak a kultúrának, amit a századfordulón Wossinszky Mór tárt fel és amely a tudományos világban lengyeli kultúra néven vált ismeretessé. A népnek a nevét, nemzetségét nem ismerjük, amelyik megteremtette ezt az újkőkor végén keletkezett kultúrát Európa egy részén, itt nálunk, Ausztriában, Szlovákiában, Csehországban, sőt Dél- Németország egy részében is. De sok egyebet tudunk erről a népről. Tudjuk, hogy állatokat tenyésztettek, gabonát termeltek, értettek a fonáshoz, pattintott kőszerszámok készítéséhez, durva- és finomkerámiáik korong nélkül készültek, puszta kézzel formálták az agyagot igényük volt mér a hasznos szépre — primitív fokon a művészetre —, mert színezéssel igyekeztek széppé tenni használati tárgyaikat. A szelvény falán óriási vörös folt ékeskedik és szól is hasonlóképpen. Ház állott itten. Milyen ház? Az újkőkor szakvégi ember cölöpöket ásott a földbe, ehhez erősítette a fonásfalakat, amit aztán az annyi mindenre alkalmas agyaggal sározott be. A házban szabad tűz égett és égette vörösre az ugyancsak tapasztott padozatot. Nyomára bukkantak egy leégett háznak is. A tűz úgy látszik öröktől fogva ellensége volt és marad az embernek, ha nem tartják féken vigyázó szemek és kezek. — Körülbelül nyolc kiló elszenesedett búza került elő a leégett ház hulladékgödréből. A laikus számára talán furcsán hangzik, de a hulladékgödrökből rengeteg leletet sikerült feltárni. Ezek azért jelentősek, mert a lengyeli kultúráról eddig szerzett ismereteinket igazolják. Kőbalta-töredék, pattintott kőeszközök, orsókarikák, őrlőkövek, árra emlékeztető csonttűk ... Egyik szintén töredékes agyagedény alján gyékényfonásra emlékeztető lenyomat. És rengeteg állati csont, tehát az ember, aki 4500 évvel ezelőtt ezen a Kop- pány-parti lejtőn élt, ugyancsak nagy húsevő volt. Ezt tanúsítják a szarvasmarhacsontok. Viszont aligha foglalkozott vadászattal, mert vadak csontjaival nem találkozni itt, ugyanakkor feltehető, hogy a víz közelségét nemcsak azért kereste, hogy ember, állat szomját olthassa, hanem azért is, mert halászott, fonásaihoz felhasználta a patakpart fűzvesszejét és lehet, hogy ismerte a gyékényt. A csonttűk arra utalnak, hogy az állatbőrökből készítette ruháit télre, de font is. Erről az agyagból készített orsókarika „beszél”. A vallatás vége — viszontlátás Nem én kérdezem először, hogy mi lesz a sorsa a leletnek, amit néhány nappal ezelőtt lejöttek megnézni dr. Torma kollégái. A kérdés foglalkoztatja a páriákat is. Megtudom, hogy az Altacker vallatása végén gondos csomagolásban útra kel a feltárt anyag, majd az aprómunkákkal teljes feldolgozás következik, a fényképek, rajzok elkészítése, aztán majd a teljes tudományos feldolgozás végén ismét útra indul az ásatás anyaga. Hova utazik? Bennünket gazdagítani! Visszakerül a megyébe, a Béri Balogh Ádám Múzeum tárlóiba mindaz, amit a lengyeli kultúra emberéről három hét alatt kivallott a búzaföld Páriban, a Koppány fölött. Lehet, hogy marad még titka-üzenete sok az öregszántónak. de az üzenet egy részét átvesszük és meg is becsüljük — illendően. Kémregény Fordította: Szántó András .. .Elegánsan öltözött fiatalember lépett be a ruhaszalonba. — Öltönyt szeretnék csináltatni, — fordult az eladó- nőhöz. — Ma már nem veszünk fel rendelést! A fiatalember elkeseredett: — Most mit tegyek? Holnap elutazom. Nem lehetne valahogy mégis felvenni a rendelést? Megbeszélem a vezetővel. A fiatal férfinek nem volt szerencséje: a vezető a központba ment. Az irodában csupán egy molett, kedves arcú gépírónőt talált. A fiatalember tétovázva toporgott egy darabig, majd hozzá fordult: — Magához jöttem. — Hozzám? — csodálkozott el a nő. — Igen, magához, — ismételte a fiatalember. — Az együttérzést keresem magában. Okvetlenül meg kell ma rendelnem egy öltönyt. Szóljon már az érdekemben. Látom, hogy jó szíve van. A gépírónő zavartan mosolygott: ,. — Nem tudom, mit tehetek... de... próbáljuk meg. A fiatalemberrel együtt kiment az üzletbe. — Kátya, mit tehetünk ezzel az állhatatos vevővel? Annyira kéri . . . — 43 — — Félek, hogy a vezetőnő megszid minket. Hiszen ismered az előírásokat, Milda. _ — Azt hiszem, hogy a fiatalember a vezetőnőt is meggyőzné, ha itt lenne — nevetett Milda. — Köszönöm, kislányok! — mondta hálásan a fiatalember és kék szövetdarabot tett a pultra. — Valódi angol szövet! Mennyiért vette méterét? A fiatalember kissé zavarba jött: — Nem is tudom. Külföldről kaptam... Huszonnégy nap múlva elkészült az öltöny. Elegáns volt, jó szabású. Figyelembe vették a rendelő minden kívánságát. Az átvétel napján nagy csokor virággal állított be a fiatalember a szalonba. Felvette új öltönyét, majd végigsétált a termen és átnyújtotta a csokrot Mildának: — Magának hoztam. Milda csak kisvártatva is merte fel benne az állhatatos fiút. írógépét már letakarta, hazafelé készülődött, öt perc híján hat óra volt. — Igazán nem kellett volna... — mondta zavartan. — Nagyon hálás vagyok magának — lelkendezett a fiatalember. — Ha nem lép közbe... Ne utasítsa vissza á virágot. Megérdemli, Együtt léptek ki az utcára. A fiatalember igen beszédesnek bizonyult. Öt perc múlva Milda már tudta róla, hogy Fredlsznek hívják, s háromszobás lakása van Rigában, anyagbeszerzőként dolgozik és gyakran jár Moszkvába és Leningrádba. RANDEVÚ SZOMBATON Végigsétáltak a Lenin-utcán, befordultak a Rainisz sugáréra, majd átmentek a hídon. A téren, a szökőkút mellett Milda hirtelen megállt: — Köszönöm a kíséretet, Fredisz. Itt felszállók a négyesre. — Engedje meg, hogy hazakísérjem. — Nem, nem, az felesleges, — ellenkezett Milda. . — 44 — Fredisz elkeseredett képet vágott, és széttárta karját: — Lámcsak. Én meg már azt hittem, hogy az új öltönyöm ellenállhatatlanná tesz. Milda elmosolyodott: a fiatalember igazán rokonszenvesnek mutatkozott. — Ezért nem kell elkeserednie. Tetszeni fog a lányoknak! — nevetett Milda. — Itt a villamosom. Kezet nyújtott. Fredisz nagyot sóhajtott: — Holnap szeretném újra látni... — Ilyen hamar? — kérdezte Milda. — Akkor gyakrabban kell varratnia nálunk. A négyes villamos már lelassított a megálló előtt. Milda sietni kezdett. — Holnap fél hétkor itt várom! — kiáltott utána Fredisz. Milda visszafordult: — Holnap nem érek rá. Inkább szombaton. — Hánykor? Milda már a kocsi lépcsőjén állva mutatta fel öt ujját. Szombaton újra találkoztak a szökőkútnál. Fredisz jegyet váltott az Ajna moziba. Még világos nappal volt, amikor az előadásról kijöttek. Sokáig sétáltak a városban, s a Daugava partján megbámulták az alkonyt... Ettől az estétől kezdve sűrűn látták egymást. Együtt jártak színházba, cirkuszba, a stadionba. Fredisz rendkívül figyelmes és előzékeny partnernek bizonyult. Sok pénze volt, s lovagiasan költött Mildára. A nő gyakran rajtakapta magát, hogy türelmetlenül, izgatottan várja a legközelebbi találkozót. Csak nem lettem szerelmes? — nyugtalankodott. — Fredisz olyan fiatal. A bátyám sem értene egyet a dologgal. Az utóbbi időben különben is olyan ingerlékeny ... .. . Augusztus huszonhetedike — Milda születésnapja. Egyszer említette ezt Fredisz előtt, s a fiú nem felejtette el. sőt. célzott arra. hogy megünnepl'1* a nevezetes napot — 45 — László 1.
