Tolna Megyei Népújság, 1968. november (18. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-15 / 268. szám
Mórágy! gondok Mórágy távol csík a tőközlekedési útvonaltól. Lakossága csak az utóbbi évt;zedben állapodott meg. Ez a helyzet megszabta a község fejlődését. — 1959-ig állandó volt a vándorlás a községben. A felszabadulás éve «és 1959 között a lakosságnak mintegy 30—10 százaléka kicserélődött. Ez rányomta a bélyegét a település fejlődésére — mondja Lovák András tanácselnök. — Használnató, jó lakóházak mentek tönkre, s a lakottak jó részét sem gondozták megfelelően. Hogy újakat építettek-e? Ez alatt az időszak alatt mindössze kettőt. — Ha ezt a nehéz múltat tekintjük, az utóbbi 10 év fejlődése hatalmas, ha el is marad a többi község meilett. A vándorlás megszűnése feltétlenül kapcsolatban v*jn a közös gazdálkodás megerősödésevei. Jó előfeltételt teremtettek a lakosság helyhez kötéséhez a termelőszövetkezet eredményei. A házak lassan benépesültek és megifjod- tak. Úgy 80 százalékukat felújították 1959 óta. Míg 3—4 évvel ezelőtt a „Tiszta udvar, rendes ház” mozgalom keretén belül 20—30 javaslat futott be hozzánk elbírálásra, napjainkban ez a szám 200-ra nőtt. — A község távlati fejlődése mit ígér? — Én optimista vagyok, feltétlenül a családiház-építkezés megindulására gondolok. A felújított, néhol modernizált lakások már most is szűknek bizonyulnak. A tsz jó jövedelmet biztosít, az emberek megtalálják számításukat, a községben maradnak, letelepszenek, építkeznek. — Hogyan alakul a község növekedésével párhuzamosan az egészségügyi és a művelődési feltételek megteremtése? — Sajnos, félreeső hely Mórágy, s bizony úgy nézett k\ hogy „kihalásra” van ítélve. A szerencsésen megváltozott körülmények csak a jogos igényeket növelték, a lehetőségeket még nem. — Úgy gondoljuk, elősorban a lakosság gazdasági munkáját, az ifjúság nevelését kell segítenünk, hogy a község további fejlődésének alapjait megvethessük. Ezért iskolai és óvodai napközi csoportokat indítunk. Tavaly vásároltunk a megyei tanács segítségével egy lakóépületet két pedagógus számára. Saját erőből vettünk házat egészségház céljára. Átadására a jövő évben kerül sor. — Gondolunk a kulturális és művelődési, szórakozási lehetőségek bővítésére is. Lehetőségeink korlátozottak, csak a kultúrház helyiségeinek felújítását vállalhatjuk. A végső megoldás az lenne, ha vagy egy új művelődési házat, vagy egy új pártházat tudnánk építeni. Amig ez rém sikerül, szórakozásra még mindig jóformán csak az italbolt marad. Az fmsz is anyagi erő hiányára hivatkozva vetette el egy presszó építésének tervét. — Végeredményben tehát mi lenne a megoldás? — Úgy gondolom, elsősorban saját erőnkre vagyunk utalva. Mórágy lakossága már jeleskedett társadalmi munkájával, például a moziterem átalakításában, hogy csak egyet említsek. Ezt a segíteni akarást kell tovább fokozni. S ha lehet, az eddigieknél több anyagi támogatást kérünk az arra illetékesektől, mert ez növelheti a mi hozzájárulásunk mértékét is. ü—e) Gyermek9 9 társadalom — nevelés Társadalmunk nagy jelentőséget tulajdonít a nevelésnek, a gyakorlatban alkalmazza a tudományág legkorszerűbb módszereit, eszközeit, minden eddiginél nagyobb összegeket fordít e célra. Különösen a nevelés mikéntje foglal el központi helyet e tudományág elméleti művelői és a gyakorló pedagógusok munkájában egyaránt. Viták, elmélkedések középpontját képezi e téma. Különösen arról esik sok szó. hogy a jelenlegi módszerek, eszközök milyen hatékonyak. önállósás, akaraterő... A pincehelyi----------------—---------------------------------iskolában a n evelés általános problematikáján belül néhány fontos részterület mikéntjére kerestünk választ — a gyakorlati tapasztalatokból kiindulva. E részterületek: gyermeki önállóság, akaraterő, szívósság, a munkában. Valamennyi nélkülözhetetlen feltétele az új szocialista embertípus kialakításának. A pincehelyi általános iskola a nevelőkkel jobban ellátott falusi iskolák közé tartozik. Adott a megfelelő képzettség, felkészültség, s az egész intézményben a társadalom követelményeinek, előírásainak megfelelő munka folyik. Ám a gyakorlati tapasztalatok mégis arra hívják fel a figyelmet, hogy valahol szorít a cipő a nevelés vizsgált részterületeit illetően. Jó nevelési eredmény csak a szülői, össztársadalmi és iskolai környezet összehangolt hatásától, céltudatosságától várható. Éppen ezért először természetszerűleg az kérdeztem meg, hogy a szülők törődnek-e gyermekükkel, és hogyan? „Törődnek” — válaszolta határozottan az igazgató, Schváb György, de nagyon gyorsan hozzátette, hogy ezt differenciáltan kell érteni. A közvetlen tanulási munkát, a házi feladatok elvégzését kevésbé tudják segíteni. Részben azért, mert a határban dolgoznak, késő este mennek haza, lévén tsz-parasztok, részben pedig azért, mert a tananyag más, mint az ő idejükben volt. Jellemző, hogy többnyire még az értelmiségi szülők sem mindenben tudják megfelelően segíteni gyermeküket. Az ő idejükből ugyan telik a segítségre, de az rendszerint nem jó irányú, gyakori, hogy inkább a régi, elavult eljárások visszatérését segítik. A szülői munkaközösségen, szülői értekezleteken keresztül igyekszenek odahatni, hogy a szülők ilyen jellegű segítsége jobb, hasznosabb tegyen. Középpontban a gyermek ~ van egy másik oldala is — mondja Schváb György igazgató. — Ez anyagi jellegű. Az első pillanatban úgy tűnik, hogy minden a legnagyobb rendben van. A gyermekek túlnyomó többsége jó ruhában jár, szülei minden lehető anyagit biztosítanak számára. Hadd tegyem hozzá, hogy valósággal feltűnő, hogy a szülők anyagi szempontból szinte minden lehetőt megtesznek a gyermekük érdekében. Pincehelyről tudni kell, hogy jómódú község. Azelőtt a vagyonszerzésre tettek fel mindent. Az megszűnt, most a ház és a gyermek áll a középpontban: szinte minden elképzelhető! megadnak a gyermeknek. Ez az egyik oldalról jó, mutatja, hogy az össztársadalmon belül a kis családi keretek közt is a legdrágább kincs a gyermek. A másik oldalról azonban meglehetősen rossz a nevelés visszahatása. A gyermek készen kap mindent, azt megszokja, magától értetődőnek veszi, hogy az anyagi jólét van, azért neki semmit se kell tenni, s ez már önmagában is gátolja azoknak a tulajdonságoknak a kifejlődését, amelyek éppen az anyagi javak megteremtéséhez szükségesek. A legtöbb család ott tart, hogy a gyermek nem tud olyat kérni, amit azonnal ne adnának meg. A szülők többsége így gondolkodik: „Nekem hiába csörgött a nyálam, ha a kirakatban csokit láttam, és hiába szerettem volna divatozni ..Ugyanakkor a legtöbb családban kevésbé éri a gyermeket olyan hatás, amelyik a munka, az élet nehézségeire való felkészülést segítené. A szülők ezt is elintézik valami ilyesfélével: „Én már tízéves koromban dolgoztam, pedig mennyire szerettem volna még játszadozni. A megélhetés erre kényszerített bennünket, de miért ne legyen jobb sora az én fiamnak, ha egyszer lehet.” Dolgos felnőtté válást Ee>’ maí család------—------'-------------------------- viszonya, mas mint v alamikor volt — ez igaz, és nagyon jó, hogy így van. A gyermektől a társadalom sem azt várja elsősorban, hogy fizikai munkát végezzen, hanem azt, hogy tanuljon, felkészüljön a dolgos felnőtt korra. A tanulási követelmény alaposan megnőtt, e mellett nem is jutna idő rendszeres fizikai munkára. Igen ám, csakhogy milyen nevelési hatást teremtettünk a régi kényszerhelyzet helyett? A saját fiatal korukra visszaemlékező pedagógusok közül sokan maguk is azt állítják, hogy a mai gyerekekben mintha nem lenne annyi önállóság, akaraterő, szívósság, mint régebben volt. Az olyan pedagógusok is így vélekednek, akiknek iskolásévei már a felszabadulás utánra estek. A továbbtanulási, elhelyezkedési esélyekre való reagálás is azt mutatja, hogy a gyermekekben mintha nem fejlődött volna ki kellően néhány ilyen fontos jellemvonás. Elkeserednek a legkisebb nehézségek esetében, ahelyett, hogy szívós munkával próbálnák elérni céljukat. Adott helyzetben kiderül, hogy felnőtt létükre csak szeretnének önállóak lenni. A pedagógusok céltudatosan próbálják kifejleszteni a különféle jó tulajdonságokat, az önállóságot akaraterőt, szívósságot is. Ilyen irányba hat a politechnikai nevelés, a munkára való nevelés általánosabb feladatkomplexuma, az úttörő stb. Ám minden jel arra mutat, hogy ezt a családból jövő negatív hatást sem Pincehelyen, sem másutt nem lehet kellőképpen ellensúlyozni a jelenlegi módszerekkel és körülmények közt. Nem vészharangot kíván senki sem megkongatni a felnövő fiatalság fölött. Senki sem vitathatja a megannyi nevelési eredményt, a felnövőben lévő fiatalok megannyi emberi értékét. De a szóban forgó tulajdonságok kifejlődése nincs arányban a társadalmi igényekkel, ezért beszélni kell róla. A gyermek az iskolában sok jó példával találkozik. Elgondolkodik egy-egy történelmi, irodalmi hősön, sokszor őszintén szívébe vési azt. A magasabb kordáknak már az is feltűnik, hogy egyik-másik nevelő az átlagnál többet fáradozik tanítványaiért. És most hadd idézzem ismét Schváb György szavait: „A gyermekek többsége vajmi keveset tud arról, hogy a szülők milyen körülmények közt keresik a pénzt, milyen áldozatra, erőfeszítésre, szívósságra van szükség ahhoz, hogy a családnak anyagi jólétet tudjanak teremteni. A gyermek ma nincs benne a család dolgos gondjaiban, ez nem hat rá, mint ahogyan a korábbi generációkra hatott, márpedig a közvetlen élethatást semmiféle történelmi, irodalmi példákkal neip lehet helyettesíteni”. Mindent készen kapnak Tetézi a heiy--------------------------------------1-------- zetet, hogy maga az iskola, illetve a társadalom is sok ilyen negatív hatást sugároz. A mai iskolás gyermek az iskolában is természetszerűleg készen kap mindent, napközit, jól felszerelt tantermet, szertárat stb. Ha valamit megrongál, legrosz- szabb esetben fizet a szülő. Társadalmunk minden anyagit megteremt a jó neveléshez, oktatáshoz. Csakhogy a gyermek itt sem érzi az anyagiak megteremtésének fáradságos útját, ez is objektíve sugallja a „magától érthető a jólét” szemléletet. A „hogyan jobban” vitatéma. Ki erre, ki arra esküszik. A kiutat természetesen nem a régi izzasztó gyermekmunkához való visszatérésben lehet keresni, hanem a megváltozott körülményeinkből, társadalmi, céljainkból kiindulva. BODA FERENC Cigaretta Minden orvosi figyelmeztetés ellenére világszerte emelkedik a dohányfogyasztás. Az Élelmezés- ügyi Világszervezet Rómában jelentést állított össze, amely szerint 1966-ban például a világon együttvéve 2,8 billió cigarettát szívtak el, s a cigarettafogyasztás azóta is állandóan emelkedik. A dohányzás ellen irányuló egészségügyi propagandának csupán azt az egyet sikerült elérnie, hogy sokan áttérnek a szűrős cigarettákra és a könnyebb dohányfajtákraVíz Néhány évvel ezeiőtt Mongóliában még hatalmas területet foglaltak el a naptól kiégett pusztaságok, sivatagok. A sivatagokon csupán tevekaravánokkal tudtak átkelni. Ma már óriási méretekben látják el vízzel a terméketlen térségeket. Sok helyen már megjelentek a zöídellő rétek és a virágoskertek. Az ország különböző pontjain tízezer gépesített itatóálllomást rendeztek be állatoknak. A mongol talajjavítók a Góbi-sivatag és a többi száraz pusztaság termékennyé tételében jelentős segítséget kapnak a szovjet és a magyar szakemberektől. Orvoshiány A statisztika szerint az Egyesült Államok 1965-ben az átlag- életkort tekintve a világ 22. helyén állt. Különösen aggasztó a gyermekhalandóság, amelynek szintjét tekintve az Egyesült Államok jelenleg a világ 19. helyén áll. Az Egyesült Államokban a legszerényebb számítások szerint is legalább 50 ezer orvosra lenne szükség. Minden amo. ikai család évente átlagban 250 dollárt költ gyógykezelésre és orvosságokra. EPULO Lassan, de biztosan épül a Marx Károly és Táncsics Mihály utca sarkán egy társasház. A Bálaszéki Épületkarbantartó Ktsz bizony egy kicsit elhúzta az építkezést, amely azonban az utóbbi időben mintha egy kicsit meggyorsult volna. Reméljük nem kiabáltuk el. Szinte megállás nélkül épül az út a Széchenyi utcában. Gépek és emberek tucatjai dolgoznak, hogy minél hamarabb megindulhasson a forgalom ezen a szakaszon. Jelenleg a posta előtt folyik a betonozás. Befejeződött a szakközépiskola mellett a U—4 és D—5 panelház elemeinek beemelése A darut már leengedték, indulhat a következő munkahelyre, a két épületben pedig zavartalanul folyhatnak a belső szakipari munkák. Népújság 5 1968. november 15.
