Tolna Megyei Népújság, 1968. november (18. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-15 / 268. szám

Mórágy! gondok Mórágy távol csík a tőközleke­dési útvonaltól. Lakossága csak az utóbbi évt;zedben állapodott meg. Ez a helyzet megszabta a község fejlődését. — 1959-ig állandó volt a ván­dorlás a községben. A felszaba­dulás éve «és 1959 között a lakos­ságnak mintegy 30—10 százaléka kicserélődött. Ez rányomta a bé­lyegét a település fejlődésére — mondja Lovák András tanács­elnök. — Használnató, jó lakó­házak mentek tönkre, s a lakot­tak jó részét sem gondozták meg­felelően. Hogy újakat építettek-e? Ez alatt az időszak alatt mind­össze kettőt. — Ha ezt a nehéz múltat te­kintjük, az utóbbi 10 év fejlő­dése hatalmas, ha el is marad a többi község meilett. A ván­dorlás megszűnése feltétlenül kapcsolatban v*jn a közös gaz­dálkodás megerősödésevei. Jó elő­feltételt teremtettek a lakosság helyhez kötéséhez a termelőszö­vetkezet eredményei. A házak lassan benépesültek és megifjod- tak. Úgy 80 százalékukat felújí­tották 1959 óta. Míg 3—4 évvel ezelőtt a „Tiszta udvar, rendes ház” mozgalom keretén belül 20—30 javaslat futott be hozzánk elbírálásra, napjainkban ez a szám 200-ra nőtt. — A község távlati fejlődése mit ígér? — Én optimista vagyok, feltét­lenül a családiház-építkezés meg­indulására gondolok. A felújított, néhol modernizált lakások már most is szűknek bizonyulnak. A tsz jó jövedelmet biztosít, az em­berek megtalálják számításukat, a községben maradnak, letelep­szenek, építkeznek. — Hogyan alakul a község nö­vekedésével párhuzamosan az egészségügyi és a művelődési fel­tételek megteremtése? — Sajnos, félreeső hely Mórágy, s bizony úgy nézett k\ hogy „ki­halásra” van ítélve. A szeren­csésen megváltozott körülmények csak a jogos igényeket növelték, a lehetőségeket még nem. — Úgy gondoljuk, elősorban a lakosság gazdasági munkáját, az ifjúság nevelését kell segítenünk, hogy a község további fejlődésé­nek alapjait megvethessük. Ezért iskolai és óvodai napközi csopor­tokat indítunk. Tavaly vásárol­tunk a megyei tanács segítségé­vel egy lakóépületet két pedagógus számára. Saját erőből vettünk házat egészségház céljára. Át­adására a jövő évben kerül sor. — Gondolunk a kulturális és művelődési, szórakozási lehetősé­gek bővítésére is. Lehetőségeink korlátozottak, csak a kultúrház helyiségeinek felújítását vállal­hatjuk. A végső megoldás az len­ne, ha vagy egy új művelődési házat, vagy egy új pártházat tud­nánk építeni. Amig ez rém sike­rül, szórakozásra még mindig jó­formán csak az italbolt marad. Az fmsz is anyagi erő hiányára hivatkozva vetette el egy presszó építésének tervét. — Végeredményben tehát mi lenne a megoldás? — Úgy gondolom, elsősorban saját erőnkre vagyunk utalva. Mórágy lakossága már jeleske­dett társadalmi munkájával, pél­dául a moziterem átalakításában, hogy csak egyet említsek. Ezt a segíteni akarást kell tovább fo­kozni. S ha lehet, az eddigieknél több anyagi támogatást kérünk az arra illetékesektől, mert ez nö­velheti a mi hozzájárulásunk mértékét is. ü—e) Gyermek9 9 társadalom — nevelés Társadalmunk nagy jelentőséget tulajdonít a nevelésnek, a gyakorlatban alkalmazza a tu­dományág legkorszerűbb módszereit, eszközeit, minden eddiginél nagyobb összegeket fordít e célra. Különösen a nevelés mikéntje foglal el központi helyet e tudományág elméleti művelői és a gyakorló pedagógusok munkájában egy­aránt. Viták, elmélkedések középpontját képe­zi e téma. Különösen arról esik sok szó. hogy a jelenlegi módszerek, eszközök milyen haté­konyak. önállósás, akaraterő... A pincehelyi----------------—---------------------------------iskolában a n evelés általános problematikáján belül néhány fontos részterület mikéntjére kerestünk választ — a gyakorlati tapasztalatokból kiindulva. E részterületek: gyermeki önállóság, akaraterő, szí­vósság, a munkában. Valamennyi nélkülözhe­tetlen feltétele az új szocialista embertípus ki­alakításának. A pincehelyi általános iskola a nevelőkkel jobban ellátott falusi iskolák közé tartozik. Adott a megfelelő képzettség, felkészültség, s az egész intézményben a társadalom követel­ményeinek, előírásainak megfelelő munka fo­lyik. Ám a gyakorlati tapasztalatok mégis arra hívják fel a figyelmet, hogy valahol szorít a cipő a nevelés vizsgált részterületeit illetően. Jó nevelési eredmény csak a szülői, össztár­sadalmi és iskolai környezet összehangolt ha­tásától, céltudatosságától várható. Éppen ezért először természetszerűleg az kérdeztem meg, hogy a szülők törődnek-e gyermekükkel, és hogyan? „Törődnek” — válaszolta határozottan az igazgató, Schváb György, de nagyon gyor­san hozzátette, hogy ezt differenciáltan kell ér­teni. A közvetlen tanulási munkát, a házi fel­adatok elvégzését kevésbé tudják segíteni. Részben azért, mert a határban dolgoznak, késő este mennek haza, lévén tsz-parasztok, részben pedig azért, mert a tananyag más, mint az ő idejükben volt. Jellemző, hogy többnyire még az értelmiségi szülők sem mindenben tudják megfelelően segíteni gyermeküket. Az ő idejük­ből ugyan telik a segítségre, de az rendszerint nem jó irányú, gyakori, hogy inkább a régi, el­avult eljárások visszatérését segítik. A szülői munkaközösségen, szülői értekezleteken ke­resztül igyekszenek odahatni, hogy a szülők ilyen jellegű segítsége jobb, hasznosabb te­gyen. Középpontban a gyermek ~ van egy másik oldala is — mondja Schváb György igazgató. — Ez anyagi jellegű. Az első pillanatban úgy tűnik, hogy minden a legna­gyobb rendben van. A gyermekek túlnyomó többsége jó ruhában jár, szülei minden lehető anyagit biztosítanak számára. Hadd tegyem hozzá, hogy valósággal feltűnő, hogy a szülők anyagi szempontból szinte minden lehetőt megtesznek a gyermekük érdekében. Pincehely­ről tudni kell, hogy jómódú község. Azelőtt a vagyonszerzésre tettek fel mindent. Az meg­szűnt, most a ház és a gyermek áll a közép­pontban: szinte minden elképzelhető! megadnak a gyermeknek. Ez az egyik oldalról jó, mutatja, hogy az össztársadalmon belül a kis családi keretek közt is a legdrágább kincs a gyermek. A másik oldalról azonban meglehetősen rossz a nevelés visszahatása. A gyermek készen kap mindent, azt megszokja, magától értetődőnek veszi, hogy az anyagi jólét van, azért neki sem­mit se kell tenni, s ez már önmagában is gátolja azoknak a tulajdonságoknak a kifejlődését, amelyek éppen az anyagi javak megteremtésé­hez szükségesek. A legtöbb család ott tart, hogy a gyermek nem tud olyat kérni, amit azonnal ne adnának meg. A szülők többsége így gondolkodik: „Ne­kem hiába csörgött a nyálam, ha a kirakatban csokit láttam, és hiába szerettem volna diva­tozni ..Ugyanakkor a legtöbb családban ke­vésbé éri a gyermeket olyan hatás, amelyik a munka, az élet nehézségeire való felkészülést segítené. A szülők ezt is elintézik valami ilyesfélével: „Én már tízéves koromban dolgoz­tam, pedig mennyire szerettem volna még játszadozni. A megélhetés erre kényszerített bennünket, de miért ne legyen jobb sora az én fiamnak, ha egyszer lehet.” Dolgos felnőtté válást Ee>’ maí család------—------'-------------------------- viszonya, mas mint v alamikor volt — ez igaz, és nagyon jó, hogy így van. A gyermektől a társadalom sem azt várja elsősorban, hogy fizikai munkát végezzen, hanem azt, hogy tanuljon, felkészüljön a dol­gos felnőtt korra. A tanulási követelmény ala­posan megnőtt, e mellett nem is jutna idő rendszeres fizikai munkára. Igen ám, csakhogy milyen nevelési hatást teremtettünk a régi kényszerhelyzet helyett? A saját fiatal korukra visszaemlékező pedagógusok közül sokan ma­guk is azt állítják, hogy a mai gyerekekben mintha nem lenne annyi önállóság, akaraterő, szívósság, mint régebben volt. Az olyan pe­dagógusok is így vélekednek, akiknek iskolás­évei már a felszabadulás utánra estek. A to­vábbtanulási, elhelyezkedési esélyekre való reagálás is azt mutatja, hogy a gyermekekben mintha nem fejlődött volna ki kellően néhány ilyen fontos jellemvonás. Elkeserednek a leg­kisebb nehézségek esetében, ahelyett, hogy szívós munkával próbálnák elérni céljukat. Adott helyzetben kiderül, hogy felnőtt létükre csak szeretnének önállóak lenni. A pedagógusok céltudatosan próbálják kifej­leszteni a különféle jó tulajdonságokat, az ön­állóságot akaraterőt, szívósságot is. Ilyen irány­ba hat a politechnikai nevelés, a munkára va­ló nevelés általánosabb feladatkomplexuma, az úttörő stb. Ám minden jel arra mutat, hogy ezt a családból jövő negatív hatást sem Pince­helyen, sem másutt nem lehet kellőképpen el­lensúlyozni a jelenlegi módszerekkel és körül­mények közt. Nem vészharangot kíván senki sem megkongatni a felnövő fiatalság fölött. Senki sem vitathatja a megannyi nevelési ered­ményt, a felnövőben lévő fiatalok megannyi emberi értékét. De a szóban forgó tulajdonsá­gok kifejlődése nincs arányban a társadalmi igényekkel, ezért beszélni kell róla. A gyermek az iskolában sok jó példával ta­lálkozik. Elgondolkodik egy-egy történelmi, iro­dalmi hősön, sokszor őszintén szívébe vési azt. A magasabb kordáknak már az is feltűnik, hogy egyik-másik nevelő az átlagnál többet fáradozik tanítványaiért. És most hadd idéz­zem ismét Schváb György szavait: „A gyerme­kek többsége vajmi keveset tud arról, hogy a szülők milyen körülmények közt keresik a pénzt, milyen áldozatra, erőfeszítésre, szívós­ságra van szükség ahhoz, hogy a családnak anyagi jólétet tudjanak teremteni. A gyermek ma nincs benne a család dolgos gondjaiban, ez nem hat rá, mint ahogyan a korábbi generá­ciókra hatott, márpedig a közvetlen élethatást semmiféle történelmi, irodalmi példákkal neip lehet helyettesíteni”. Mindent készen kapnak Tetézi a heiy­--------------------------------------1-------- zetet, hogy ma­ga az iskola, illetve a társadalom is sok ilyen negatív hatást sugároz. A mai iskolás gyermek az iskolában is természetszerűleg készen kap mindent, napközit, jól felszerelt tantermet, szertárat stb. Ha valamit megrongál, legrosz- szabb esetben fizet a szülő. Társadalmunk min­den anyagit megteremt a jó neveléshez, ok­tatáshoz. Csakhogy a gyermek itt sem érzi az anyagiak megteremtésének fáradságos útját, ez is objektíve sugallja a „magától érthető a jó­lét” szemléletet. A „hogyan jobban” vitatéma. Ki erre, ki arra esküszik. A kiutat természetesen nem a régi izzasztó gyermekmunkához való visszatérésben lehet keresni, hanem a megváltozott körülmé­nyeinkből, társadalmi, céljainkból kiindulva. BODA FERENC Cigaretta Minden orvosi figyelmeztetés ellenére világszerte emelkedik a dohányfogyasztás. Az Élelmezés- ügyi Világszervezet Rómában je­lentést állított össze, amely sze­rint 1966-ban például a világon együttvéve 2,8 billió cigarettát szívtak el, s a cigarettafogyasztás azóta is állandóan emelkedik. A dohányzás ellen irányuló egész­ségügyi propagandának csupán azt az egyet sikerült elérnie, hogy sokan áttérnek a szűrős cigaret­tákra és a könnyebb dohányfaj­tákra­Víz Néhány évvel ezeiőtt Mongó­liában még hatalmas területet fog­laltak el a naptól kiégett pusz­taságok, sivatagok. A sivatago­kon csupán tevekaravánokkal tudtak átkelni. Ma már óriási méretekben látják el vízzel a ter­méketlen térségeket. Sok helyen már megjelentek a zöídellő rétek és a virágoskertek. Az ország kü­lönböző pontjain tízezer gépesí­tett itatóálllomást rendeztek be állatoknak. A mongol talajjaví­tók a Góbi-sivatag és a többi száraz pusztaság termékennyé té­telében jelentős segítséget kapnak a szovjet és a magyar szakembe­rektől. Orvoshiány A statisztika szerint az Egye­sült Államok 1965-ben az átlag- életkort tekintve a világ 22. he­lyén állt. Különösen aggasztó a gyermekhalandóság, amelynek szintjét tekintve az Egyesült Ál­lamok jelenleg a világ 19. helyén áll. Az Egyesült Államokban a leg­szerényebb számítások szerint is legalább 50 ezer orvosra lenne szükség. Minden amo. ikai csa­lád évente átlagban 250 dollárt költ gyógykezelésre és orvossá­gokra. EPULO Lassan, de biztosan épül a Marx Károly és Táncsics Mihály utca sarkán egy társasház. A Bálaszéki Épületkarbantartó Ktsz bizony egy kicsit elhúzta az építkezést, amely azonban az utóbbi időben mintha egy kicsit meggyorsult volna. Reméljük nem kiabáltuk el. Szinte megállás nélkül épül az út a Széchenyi utcában. Gépek és emberek tucatjai dolgoznak, hogy minél hamarabb megindulhasson a forgalom ezen a szakaszon. Je­lenleg a posta előtt folyik a be­tonozás. Befejeződött a szakközépiskola mellett a U—4 és D—5 panelház elemeinek beemelése A darut már leengedték, indulhat a kö­vetkező munkahelyre, a két épü­letben pedig zavartalanul foly­hatnak a belső szakipari munkák. Népújság 5 1968. november 15.

Next

/
Thumbnails
Contents