Tolna Megyei Népújság, 1968. október (18. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-13 / 241. szám

Mar Bajdzsijev: ön TŰM ZEP — Te engem nem szeretsz, nem sajnálsz — szólt a feleségem, alig hogy átléptem a küszöböt. Kezemben piszkos vízzel teli vödör lógott. Be akartam húzni az ajtót, hogy visszavonuljak, ám elka­pott a galléromnál fogva. Másik kezében egy nedves padlórongyot rázott fenyegetően. — Te engem nem szeretsz, nem sajnálsz — ismételte. Vigye el az ördög, honnan is­meri ő Jeszenyint? De nem is­meri. Egészen más szavakkal be­szélt, hosszú monológja mindig ehhez a két tagadószót tartal­mazó verssorszerű mondathoz ve­zetett: „Te engem nem szeretsz, nem sajnálsz”. — A mosógép rossz! — A fiad elrontotta a gyom­rát* — A hűtőszekrény bedöglött! — Ajna összetörte a teafőzőt! — A hálószobában csöpög a radiátor! : í ■ . „Ez az általános gépesítés!” — rémüldöztem. — Fene tudja, te meg hol csa­varogsz munka után. Ajnának hiába beszélek. Dani járnák has­menése van. Na, hová mész az­zal a sáros patáddal? Micsoda lehetetlen ember! Fogd a gyere­ket, már egy órája erőlködik! Levettem a cipőmet, lábujj­hegyen bementem az ebédlőbe, felemeltem kétéves kisfiámat, le­húztam róla a vizes nadrágot, majd elkezdtem ringatni, és ne­kiláttam, hogy összerakjam a sokféle kacatot. A fiam erősen belekapaszkodott a sálamba és ordítani kezdett Az ajtóban megjelent az asszony. — Mit kezdjek veled? ... — és mondta a, szöveget, amíg el nem _3Vh>tt az ismerős sorhoz” „Te en­gem nem szeretsz, nem sajnálsz”. Csak ő tud ilyen világosan és . tömören beszélni. , ... ... „Mi az ördögnek kellett ilyen asszonyt feleségül vennem? Ó, ha akkor tudtam volna, hogy egy húszéves szelíd lányka hét év alatt tigrissé változik!” Na, most mit ácsorogsz? Vedd le a kabátot, kitisztítom! Menj a konyhába! Lekozmál a kása! Hagyd itt a gyereket, mert megint megégeted a kezét mint a múltkor! „Uramisten, de megáldottál ez­zel az asszonnyal!” A konyhában sűrű füst — a kása régen odaégett. Gyorsan vi­zet öntöttem a lábasba — sürgő­sé1* ki kell mosni az edényt és új kását főzni. De a leégett kása nagyon odaragadt az edény al­jához. Elkeseredetten vakargat- tam a késsel. Rémülten vettem eszre, hogy a zománc felét is le­kapartam, — Mit kapirgálsz te ott? Nyisd ki az ajtót! Megjött Ajna! kiáltott a feleségem. Azt hiszem, ezt nevezik a rá­diótechnikában távirányításnak... Kinyitottam az ajtót — a kü­szöbön ott állt a lányom vizes búndában, sáros cipőben. ’~..papa! Papácska! Miben kü­lönbözik a sifon a pofontól? _ k érdezte izgatottan. .— Pszt! Mindjárt megtudod a különbséget, — mondtam én. Ajna elcsendesedett. A lányom­nak, éppúgy, mint nekem, érzé­keny lelke van, előre megérzi a bajt. Levettem a bundáját, meg­simogattam kócos haját. Átölelte a térdemet. Papa! Vovka Zsukov meg­ette a gyurmát! — Pszt... Hallgass ... — Papa, te meg tudod enni a gyurmát kenyér nélkül? — sut­togta Ajnácska. Mar Bajdzsijev — a legfiatalabb kirgiz írőnémzedékhez tartozik. A Kirgiz SZSZK fővárosában, Frun- zében él. írásai napilapokban és irodalmi folyóiratokban jelennek meg. Ezt ' novelláját a Kirgiz el­beszélések című, orosz nyelvű kö­retből vettük. — Hé, hol az a kása? — hal- Belevágom a kanalat az üres látszott a hang távolról. tányérba, és indulok teát főzni. •— Mindjárt. Aztán bekapcsolom a televí­Futok újból a konyhába Eldu- ziót. a Ballada a katonárór gom a kozmas edényt, fölteszek című fUmet vetítik. A feleségem a platnira egy nagy bögrét, tele- ahogy leszedi az asztalt, szándé- öntöm tejjel. Daru azonban se- kosan csörömpöl az edényekkel, hol — elfogyott. Az ebédlőből disszonáns trió — Mama, oltsd el a lámpát, hallatszik: az asszony hangosan Jön a film — mondja Ajna. porol, a gyerek szaggatottan Szalija lekapcsolja a villanyt, üvölt, Ajna pedig hosszan el- Én már láttam ezt a filmet, de nyújtva bőgi ezt a hangot: „E- megnézem, hogy gondolatban el- e-e”... — most már megértette, repüljek egy más világba, hogy hogy a sifon nem hasonlít a po- ne gondoljak a jelenre, s az ionra! asszonyra, aki oly mesterien Befogom a fülemet. Miért is tönkre tudja tenni az ember tettem ilyen korán tönkre az éle- hangulatát. Honnan tudhattam temet? Nősülni természetesen én azt, hogy tej helyett kumiszt kell, de nem szabad ilyen gyor- forralok? san szaporodni — két gyerek öt Pereg a film. A feleségem a év alatt, és mennyi lesz a ma- hátom mögött ül és hallgat, sodik hétéves terv végére? Először látja a filmet, ölében A tej felforrt, s én megfogva a tartja az alvó Danijart. Ajnács- bögrét, alaposan megégettem a ka a padlón hasal, a csíkos sző­nyegen (onnan szereti nézni tévét), különben ő is csendes. Nagyon komoly, azt hiszem, mindent megért. kezemet — Hol a kása? — Kása nincs. — Megetted? — Leégett... De most már A katona, tulajdonképpen még elég, nyugodj meg, Szulu... csak legényke, kamaszosan re­Igy hívtam őt hét évvel ez- kedtes hangon búcsúzik a lány előtt, mostanában azonban csak tói, akivel útja során találko- rendkívüli pillanatokban haszná- zott... Életükben először látták lom ezt a szót ugyanis „Szulú” egymást és most örökre búcsút kirgiz nyelven azt jelenti, hogy vesznek. „tündérszép”. Szalija és Szulú Csendes szipogást hallok a há­valahogyan összecsengenek ezek tam mögött _ Szalija sír. Aj- a szavak> - helyesebben össze- nácska felemeli a fejét, lótom csengtek ezelőtt hét evvel ami- amint megviUan szemecskéje. kor meg reggelig tudtunk kó­szálni a kihalt utcákon, órákig — Mama, miért si-irsz, — álltunk a hídon és bámultuk a nyújtja el a szót — hiszen biz tovahaladó vonatokat, amikor tos nem fog meghalni, még nem voltunk férj és feleség, — Megölik — feleli komolyan amikor o szelíd lanyka volt, ami- Szalija kor... szóval, az egész akkor volt... r* Nofene!. Szulp* Más nem jüt 'eszedbe? — Hevesen beszélt, de ‘éh éheztem. hogy á hangja — Honnan tudod, hogy meg ölik? — A bácsikád mondta. • ellágyult. A „Szu!ú”-nak. jnagne- *ánézek a. kislányomra, gyen­tikus hatása volt - de nem so- geden »^simogatom a felet káig. Szalija megfújta a kanál- Arcocskája könnyes. Nem tud ban a tejet, s ínycsiklandozóan ja elviselni, ha az anyja síri megmozgatta a gyerek orra előtt. Nézem az alvó fiúcskát — Dani jár kitátotta a száját, mint pg£c7pn o7 anviára hasonlít Sze- a verébfióka, s a kanalat figye- egeszen az any]ara hasonlít, sze lemmel kísérve várt. Ám az első retem> "likőr alszik. Mindent korty után torkaszakadtából el- meg fogok tenni, hogy ő nyu- üvöltötte magát, tekeregni kéz- godtan alhasson. Hiszen ezért ett, mint a giliszta és le akart áldozta életét apám, ezért nem csúszni a földre. Az anyja tér- .. , , mészete!... Szalija is megkós- lathatta már me§ az unokaJat.. tolta a „tejet”, s hangja úgy csattant fel, mint a csatakiáltás. — Ez tej?! — Igen, tej. —• Ez kumisz... Az is csak volt! Kikapcsolom a televíziót. Ezek ben a percekben a mi kicsinyes családi perpatvarunk nevetséges melodrámának hat. Minek vesz­tegetjük az időt? Miért játszunk — A kumisz is tej, csak lóé — egymás idegeivel? Hát nem bu­próbáltam a támadást higgadtan taság, Szalija, mondd?! Miért kivédeni. hallgatsz? — Te egy nagy ló vagy, majd- Odafordulok hozzá, ő a földet nem megmérgezted a gyereket! nézL Vajon mire gondol? Fel­t?_bb^soknál! Igy emeli a fejét. még sohasem sértett meg engem. Elhatároztam, hogy megszakítok vele minden diplomáciai kapcso­latot. „Goromba nőszemély, és még azt akarja, hogy szeressem és sajnáljam .. Átmegyek a másik szobába, fo­gom az újságot, keresztrejtvényt kezdek fejteni. Az asszony még sokáig pőröl, a gyerekek sírnak, csörögnek az edények, de lassacskán elül a zaj, elálmosodom. Egyszercsak beszalad a szobába a lányom: — Papa, gyerünk enni! Mama azt mondta, mossunk kezet. A tarkóm vakargatva kelletle­nül állok fel. Nincs kedvem Sza- lijával találkozni. — Na, papácska, menjünk, el- hül az étel — húz a kezemnél fogva. — És a mama lehűlt már? — kérdezem kajánul. — C—ó, a mama nem leves! — érti félre Ajnácska. Hallgatagon kanalazunk mind­nyájan. Látom, hogy a szobában ideális rend uralkodik, — Ajnácska, tegyél fel tea­vizet! — fordul Szalija az öt­éves lánykához. Na, ez nekem szólt. Ajnácska még nem éri fel sem a csapot, sem a tűzhelyet. — Szeretsz te engem? — Igen ... — Sajnálsz? — Igen. Fordította: Várkonyi Katalin CSERHÁT JÓZSEF: Akvarell A világ tele van temetőkkel, de a lement nap megint csak fölkel, a vízben a kacsák fejreállnak: répapiros és kénsárga lábak uszonyán porzik a fény. Mikor meg dél van, a félrebillent kőtányérban a víz közepén ugyanennek a lapátolásnak tanúja az a néhány nádszál. Akkor is, ha a fákon átcsap az alkony és gyorsan alább száll, u Kő-boltozatok félholdja alól patakokban úszik a hajnal: ez a tó fenékig tele van gyufa-apró. gyúlékony hallal. Ezüstkavicsos völgyek, dombok erdeje remeg a tóban: fákat éltet a megcsodált víz alatti világ. Túlérett csillagát beleejti az este is. Szép feladat: keresd meg. hol van. Hattyú Hattyút is láttam a tavon, nem ladik volt: nyugalom. Holddal ezüstözött fűzfa-fürtök között lebegett szótlanul. Fehér némaságban beszélni a bánat békáktól nem tanul. Vun-e hiányeikk ? Bizonyisten nem. tudom, miért Azazhogy vannak. De csak. írnak a lapok hiánycikkekről? azért nem kapható nálunk idöru- llyenek tulajdonképpen nmcse- ként ez, vagy az, hogy a kedves nek. vevő — miközben lejárja a lá­Mire alapozom ezt a féltévé- bát a különböző üzletekben —i semet? A saját tapasztalataim- csak azt lássa, ami nincs. Mert ra. Egyszer ugyanis, amikor il- ilyenkor csak azt látja. Ha nem let ékes helyen szóvá tettem, lennének hiánycikkek, akkor hogy miért nincs ez, vagy az, a nem látná azt, ami nincs, következő választ kaptam: Ez eddig világos, nem? — Miért csak azt látja, ami Az ipar és a kereskedelem nincs? Miért nem veszi észre mindent megtesz a fogyasztóért^ azt is, ami van? a fogyasztó azonban többet is Tehát, ha valaki elmegy vásá- tehetne. Ha valaki csak azt tót- rolni, és netán éppen az, amit. ia eÓV üzletben, vagy _ áruház- venni akar, nincsen, akkor inge- ban’ ami nincs midőn hiaba rült lesz, feldühödik és csak azt keres valamit akkor legalább látja a gazdag árukészlettel ren- sokat lásson belőle,_ es ne feled- delkező üzletben, vagy áruház- kézzék meg a minőségről sem. A ban ami nincs. mennyiség ugyanis nem minden. Namármost A tninőség is fontos! Jó minő­ségűnek lássa azt, ami nincsen. Azok az emberek pedig, akik ^ mdr látja és lehetőleg tetsze­nem azt keresték, ami éppen tős csomagolásban, nincs, azok azt látják, ami van, Sajnos, most mar be kell fe- mért ok nem ingerültek, nem • Tegnűp délietán fc€. dühösek. Kóvetkezésnéppen: na- reS(em valamit egy áruházban és lünk mindig minden van. Hiány- láttam, hogy nincs. Meglátni és cikkek tehát nincsenek. P.ÁKOLITZ ISTVÁN: Epitáfium özvegy p gyorgyne született homoki magdolna mesztélláb vállán a kapa mintha csak páskomba ment vojna mennyei bakhátak közt villog fényességes kapája pirregve hangolnak a tücskök alkonyt zsolozsmára őszi alázat Lebeg a falevél, lehelet­könnyű folt. Mégis ehéz lehet: bokor megremeg földig hajol. megszeretni egy pillanat műve volt. Az eladónő megpróbált rá­beszélni valami másra, és na­gyon kedvesen elibém tett egy csomó árut, de én csak azt lát­tam, ami nincs és azt mondtam, hogy abból kérek kettőt, vagy tudja mit, adjon egy fél tuca­tot. Az eladónő hosszan rámnézett. — Icittam, hogy elsápadt —, majd jóságos, türelmes hangon azt mondta: — Sajnos> abból most nem adhatok, mert ettől a perctől kezdve leltározunk... Tessék holnap jönni, vagy holnapután— Remélem, nem fogják azt mondayii nekem, hogy van, ami­kor a saját szememmel láttam, hogy nincs. Én az ilyesmit azon­nal észreveszem, sőt — állító­lag — csak azt látom, ami nincs. Útközben még beugróm egy ideggyógyászhoz. A feleségem azt mondta, nem árt, ha meg- iHzsgáltatom magam... MIKES GYÖRGY

Next

/
Thumbnails
Contents