Tolna Megyei Népújság, 1968. október (18. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-11 / 239. szám

Kollégium ipari tanulóknak A szakmunkásképzés új módszere a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalatnál Szeptember elsejétől három zseb- és táskarádiója. Egyetlen mondta, inkább fizettet szüleivel főhivatásos nevelő, a MüM 505. példány újság sem jár ide. albérletet, de ő minden este ki számú szakmunkásképző intézet Könyvtár a szomszédos munkás- akar menni a városba... Itt státuszában a Tolna megyei Ál- szálláson van, olvasó-, tanuló- minden erőt a tanulásra kell lami Építőipari Vállalat segítsé- szoba nincs. Sportolhatnak a fi- fordítani. A jelenlévők számokat ségével a megyében egyedül- atalok az intézeten belül, és itt mondanak, hogy egy fiatal kép­álló dolog megvalósításához fo- a vállalatnál is. zése hány tízezer forintba ke­gott: ipari tanulók részére kol- A napirend szokásos, mint a rül. És a cég vállalta a kocká- légiumi elhelyezést biztosítottak, kollégiumokban: ébresztő, taka- zatot. Százezreket költ, hogy * rodó, munka és tanulási idő szakemberekké váljanak a fiata­mind-mind szigorúan meghatá- lók. A szakmunkásképzés e sajá- rozott... A kezdeményezés, a tanulóott­tos formája azon a beszélgeté- A tanulóotthon első és elvi- hon sen is élénk vitát váltott ki, ahol tathatatlan érdeme, hogy egy a legilletékesebbek, a nevelők fedél alá hozott 171 fiatalt. Most 69YBulilállO 3 IUßflYcDBIl. tájékoztatták az újságírót a kéz- kezdődhet a munka. deményezésről, s az ebben rejlő Bárdonicsek János nevelő Nem lehetünk türelmetlenek, nagy lehetőségekről. Viszmeg mondotta: annyi a feladatunk, nem várhatjuk, hogy már az év Lajos, az intézet építőipari szak- hogy sorolni is alig lehet, hisz végére itt olyan élet legyen, mai gyakorlati oktatás vezetője, eddig este fél kilencig tartott a mint valami egyetem kollégiu- Bárdonicsek János és Rozsnyai tanítási idő, miután elkészült az mában. Azt szeretnék elérni a Béla nevelők azt bizonyították, iparitanuló-intézet bővítése, így nevelők, hogy fegyelmezett, ott- hogy bár a kollégiumhoz szűk- a mi gyerekeink 'csak délelőtt honi légkör alakuljon ki, hogy séges feltételek itt nincsenek járnak az intézetbe. jó munkásokká váljanak itt a meg, de közel áll hozzá. Heren­di Zoltán, az építőipari vállalat szakoktatási előadója és Kovács József tanműhely vezető inkább arra hajlott, hogy e közös vál­lalkozásnak inkább a tanuló­szállás elnevezés adja vissza azt, ami itt tulajdonképpen van. Végül is a tanulóotthon elneve­zésnél maradtunk. Mert itt ma még jobbára csak fl jövő héttől kezdhetjük fiatalok, politizáló munkások legyenek. .. .és az újságíró kissé bána­tosan állapítja meg magában, , , ,,, . „ hogy a szakmunkásképzés új a rendszeres, - kollégium szerű módszereivel, kezdeményezések­’ kel és áldozatvállalással, csak az a,. , , , , , . .» építőipari vállalatoknál találko­A teendőket felsorolni, és fo- zik Pedig hány minisztériumi, tanácsi vállalat tudna “korszeru­— életet. A tervek készen van nak mindenre. otthona 171 ipari tanulónak leg rangsorolni nehéz: , Gondoskodni kell, hogy reggel szakmunkásképzést, ma­és főleg este, amikor a gyerekek bb színvonalra emelni... hazatérnék a munkából, legyen Ehhez persze az is kell> hogy 3 Tí^1r1?°bei? me|e§ yiz- pénzt, kedvet, támogatást kapja­Deíben es este igen bőséges nak) és azt megfelelően haszno- , ., . , , .... a<^ag etelt kapnak, reggel vi- s;ksak ;s mint itt az állami épí­Jí !”‘J.5erekek többségé ehe- tőipari yáUalat tanulóotthonának létrehozása során. PÁLKOVÁCS JENŐ hogyan kezdődött ez a nem ke- sen marad, vés kockázatot magában rejtő a déli étkeztetést valamilyen tanulóképzési „segédeszköz” lét- rendszerbe kellene szorítani, rehozása. _ most ahány munkahelyen dol­Viszmeg Lajos: — Amikor a goznak a fiúk, szinte annyi he- komlói építők idejöttek és a iyen étkeznek, s itt bizony ren- Tolna megyei viszonyoktól élté- detlenek btiel“teTéfámírPZtudtutn^okgey Sürgősen kel1 Vakítani a DejeientetteK,.. ™ar tua , ’ n°gy diáktanácsot, vagy valamilyen a vallalat erosodese, vegleges le- önkormánvzáti szervet telepedése sok-sok gondot hoz a onKormanyzati szervet. ^ szakmunkásképzésben. Mi vállal- A harmadévesek körében ha­koztunk ennek megoldására, hisz tásos nevelő munkát kell végezni célunk, mennél képzettebb szak- hogy megszűnjenek az elsősök embereket adni a megye ipará- „simázásai”, hogy a kicsiket ne nak. S külön öröm, ha valamely „szolgának” tartsák, vállalat magára vállal tengernyi Sürgősen létre kell hozni a CERUZÁVAL: Fátyol a múlton Csodadolgokat produkál az élet, gyakorta olyan igazságot is oszt, amit méltán lehet történelminek nevezni. Közismert dolog ez, mégis ez jutott eszembe egyik magányos öregek részére létreho­zott intézményünkben, ahol fi­gyelmemet magára vonta egy. a sokszoknyás parasztnénik köréből kirívó asszonyalak. Szikár terme­te, ezzel ellentétben álló öblös hangja, széles mozdulatai, szét­borzolt madárfészekre emlékeztető frizurája az egykor úgy kedvelt Dickens-regények nevelőnő-figurá­it juttatták eszembe. Később tud­tam meg, hogy rosszul tippeltem, nem a község postamesternője volt, nem is papkisasszony, nem is tanítónő. Akkor hát ki? A falu földbirtokosának a lánya! Kernekül érzi magát tirsai kö­zött, mintha mindig is velük élt volna. holott nagyon valószínű, hogy a Közi és Mari nénik közül számosak napszámoskodtak a bir­tokon annak idején, és lázálmuk­ban sem gondoltak akkoriban ar­ra, hogy egykori kenyéradójuk kisasszony-lányával lesznek egy kenyéren, méghozzá úgy, hogy eb­ből a kenyérből egyformán szel­nek majd. Keresztnevén szólítják, de az egykorúság ellenére odabiggyesz­tik nevéhez a néni-t. A néni le­ányként élte meg mostani életko­rát. Azért az idősebbek is néni­zik. ez a megszólítás itt minden­kinek dukál. A vezetőnő is „né­ni”-, holott egyik-másik idősebb asszonynaki férfinak a lánya is lehetne, unokája is akár. E. néni néhány napig hiány­zott, amikor visszatért, társai ki­törő örömmel fogadták, hiányzott nyers humora, élénkítő élénksége. Szinte hihetetlen, hogy ennyire otthon van azok között, akik — vele ellentétben — az öregkor nyugalmáért nagyon meggürcöl­tek. megverítékeztek A tanács elnöke mesélte, hogy E. néni őszinte aggodalommal ke­reste föl annak idején, amikor ez a létesítmény megnyílt, mondván, hogy ö nagyon szeretne eljárni az öregek napközijébe, de hát „tudja, mi volt a helyzet . . Ki­mondhatatlanul boldog volt, hogy felvették és nem hány tor gat-ják azt a bizonyos helyzetet. Látva a hangulatos kis közös­séget E. néni mókamesterségével a középpontban, jutott eszembe egy történetke, aminek elmondás szerinti „hőse” egy úgynevezett történelmi csengésű név gazdája volt, aki nő létére kiragadott a családi ménesből húrom jó erős lovat és beállt kordélyozni a Du­naújvárost építők közé. Társai hamar megszokták a hercegkis­asszony dolgos jelenlétét, egy idő után azonban valóságos palota­forradalom tört ki, mivel Pentele parasztjai közül számosán csak a hercegkisasszonnyal fuvaroztat­tak volna maszek fuvarban. E nagy népszerűségben nyilván volt egy csomó elégtételszomj is. Ma nem számít szenzációnak ha a szőlőbe saját gépkocsiján érkezik kapálni a család. Akkor csoda­dolog volt például az, ha valaki a trágyát a volt hercegkisasszony- nyal- hordotta ki.., költséget ezzel kapcsolatban. Kovács József: — Kisipari módszerekkel nem lehet a nagy­ipari szakmunkásigényeket ki­elégíteni. KISZ-csoportokat. Enélkül hoz­zá sem lehet kezdeni a fiatalok önkormányzati rendszerének ki­alakításához. Meg kell oldani, bárhogy is, Herendi Zoltán: — A tanuló- hogy a tanulóotthont ne hasz- otthon létrehozása előtt magán- nálják a felnőtt munkások át- házaknál helyeztük el a fiatalo- járónak az étkezdéhez, kát. Ott semmi szervezett élet Rendezni kell, hogy a vacso- nem volt, bár úgy intézkedtünk, rat mindenki megkapja, ne kell- hogy ahol több tanuló lakik, jen az esti órán lévőknek hazáig egy technikust, vagy más mű- szaladni, hogy ne késsenek el a szaki embert is beszállásoltunk, vacsoráról. amolyan parancsnok példakép- és a gyerekekkel meg kell ér­nek szántuk az idősebb dolgozó- tetni, még ha a legfegyelmezet- kat. Szekszárdi tanulónk meg- lenebbeket el is tanácsolják az lehetősen kevés ^van, így azután intézetből, hogy itt szakmatanu- a vállalat vezetősége úgy hatá- ias folyik, nem pedig játék. A rozott, hogy a képzés színvona- komoly munkában nem kötelező Iának emelésére otthont^ ho- részt venni, de aki már belé- zunk létre. Először a műszer- pe^ a tanulóotthon kapuján, az gyár volt műhelyében adtunk vesse alá magat a rendnek, a helyet mintegy ötven fiatalnak, nevelők követelte fegyelemnek, itt a munkásszálláson pedig már Soknak, és súlyosnak tűnik így 171 fiatal kap megfelelő elhe- kiragadva a néhány fontos ten­nivaló? Korántsem. Hisz ez a sajátos szakmunkásképző-otthon még csak egyhónapos. A harma­dik nevelő is két napja jött ide. És ezeknek a fiataloknak a múlt évben, korábban nem volt ilyen jellegű otthona és nem volt gazdája. Bár Herendi Zol lyezést A tanulóotthon nál. már funkció­Hz egyhónapos működés kevés arra, hogy megfelelő ér­tékelést tudjunk adni. de elég tán egyedül, tengernyi munkája viszont ahhoz, hogy vázlataiban mellett már a múlt évben vala- előttünk álljon, milyen lehető- mi eredményt fel tudott mutat- séget kínál az otthon, mi vár- ni, a kollektíva kialakult, de az ható még, hogy a tanulóotthoni még kezdet volt. Most még fogalmon túl is betöltsön fontos olyan munka is a nevelőkre vár, nevelés-politikai szerepet ez a hogy a gyerekekkel az otthont kezdeményezés. megszerettessék. Előfordul, hogy Az otthon elsősorban lakást a tanuló — a harmadévesek fő­ad a fiúknak. Négyágyas szobá- leg — egész éjszaka valahol a ban helyezték el a fiatalokat, városban csavarog és hajnalban naponta háromszor meleg ételt botorkál haza? Igen, előfordul, kapnak igen csekély térítés el- De már nem gyakori eset az lenében, ugyancsak igen keve- ilyen. A nevelőket még nem set kell fizetniük a szállásért. A szokták meg? Természetes, hisz kulturális lehetőségek terén már szakoktatókkal, csak a munka­nem ilyen egyértelmű a helyzet: helyen, nevelőkkel meg a kated- az egyetlen televízió pillanatnyi- rán találkoztak. Itt szinte egész lag is javítás alatt van. Rádió nap velük vannak. Volt olyan nincs az intézményben, illetve fiatal, amikor kicsit szigorúbban mind«» szobában a gyerekek léptek fel a nevelők, hogy azt Új otthonok Döbröközön, a községi tanácson is úgy szeretjük, 1963-tól 68-ig 104 építési enge- lányunk lenne, délyt adtak ki. Közülük csak né­núntha saját csit meg is sajnálom a törékeny fiatalasszonyt, sok dolga lesz en- Két év múlva nyugdíjba nek a hatalmas épületnek a hány engedélyezte melléképüle- megyek, most kellett elkezde- rendbetartásával! Kimondott gon- tek, többségük azonban új házak nünk az építkezést. De annak dolatomra kedves mosollyá] vá- építésére jogosított. Évi átlagban már van öt éve is, hogy erőseb- laszol: 15—18 családi ház épül a köz­ben takarékoskodni kezdtünk. A ségben. hegyen lakunk, és szerződésesen Honnan? Miből? Hogyan? Ezt hizlalunk állatokat.. Az egyik év- a három profán kérdést tettem hen kevesebb volt a takarmány, fel ennek az adatnak az ismere- ®s eladtunk egy bikát. Ennek az tében először. Magában talán ■^ra v°lt az alap, ehhez mindig mindenki felteszi, ha egy gyö- főbbet tettünk félre. A ^ fiam is nyörű családi házat lát valahol, gyűjtött: meg az esküvője előtt Különösen akkor, ha fiatalok kői- összespórolt 25 ezer forintot, töznek új otthonba. Döbröközön Pefhg alig néhány éve dolgozott, a véletlen egy fiatal házaspárt — a takarékba került a hozott utamba, akiknél a férj menyasszonytáncnál kapott pénz boltvezető. így alapfizetése nem ]s. Már a házasságkötésnél elha- olyan magas, hogy abból rövid- tároztuk a menyem szüleivel együtt, hogy minél előbb új ott­hont teremtünk a fiataloknak, akik egyelőre a nagyszülőknél kezdték az életet. del a házasságkötés után építkez­hetnének. Márpedig ifjabb Tölgyesi Gyu- láék házának alapterülete 142 négyzetméter és ha elkészül, az — Ha itt befejeztem a munkát, értéke közel jár a 180 ezer fo- otthon nekiláttam kaszálni, etet- rinthoz. Ennek az összegnek ta- ni az állatokat, de a feleségem Ián a negyedével maradnak adó- se kímélte magát: aprójószágot sak egyelőre az államnak. hizlalt, tojást adott el és gyűlt a pénz, mert az én fizetésemből . . , nem sokat tehettünk volna félre. A kezdet: _ Zárszámadásnál a menyem egy bika ára szülei segítettek, és természete­sen a fiatalok is takarékoskodtak, Páhi utca 30. rtt áll ifjabb Töl- amennyire tudtak. Most mégis ott gyesiék leendő háza, amelynek tartunk, hogy kis erőt kel] gyűj- nem sok idő hiányzik már a be- teni a további építkezéshez, mert fejezáséhez. Idősebb Tölgyesi kimerültek a pénzforrásaink. De Gyula, a községi tanács adóügye- hízik már a bika, amelyet el­se. Erősen tiltakozik az ellen, adunk. Tavaly novemberben kezd. hqgy újságba kerüljön a nevük, tűk a házat építeni, talán jövő s a házépítés hiteles története, tavasszal beköltözhetnek.. Idő kell, amig meggyőzöm, sem­mi oka a szégyenkezésre, nem valószínű, hogy a község lakói hivalkodásnak vennék a szavait, így őszintén válaszol minden kér­désemre: „Alig várom, hogy ideköltözzünk“ Ifjabb Tölgyesi Gyuláméval az új háznál találkozom, kezében nyem is egyedüli lány, akinek söprű, az eresz alatti salakot ren- az édesapja a termelőszövetke- dezi. zetben dolgozik. Életemnek ta- Az L-alakú épület így félkészen „... 1980-ra talán nem is lesz Ián legfontosabb célja volt, hogy is gyönyörű, elöl tíz, hátul tizen- olyan régi ház, amelyet ne szépí­Ez az egy fiam van. a me­— Csak már ott tartanánk, hogy takarítanom kellene! Vitáz­tunk ugyan a párommal, hogy addig elkezdjük-e az építkezést, amíg minden pénz nincs együtt. Most már ő is jobban bízik, hogy így gyorsabban kész lesz az ott­honunk, és a kölcsön is csak le­telik egyszer! Szeretjük a nagy- szüléinkét, és biztos nekik is hiányzunk majd, mégis alig vá­rom, hogy ideköltözzünk.., Alkotókedv, szorgalom Rövid sétát teszek egy hely­bélivel a községi tanácstól lefelé vezető utcáin, amelynek balolda­lán szinte csupa új ház áll, még vakolatlanul. Ebben az utcában lakik a község nyugdíjas iskola- igazgatója, olyan kerttel a ház körül, hogy minden részletét szinte tanítani érdemes. A túloldali házak tulajdono­sairól érdeklődöm kísérőmtől, egy helybéli asszonytól, óvónő, kőműves, tsz-tag az új házak gazdája, többnyire fiatalok. Az egyik épület sátortetős, egy nyá­ron át dolgozott a szerkezetének elkészítésével sajátkezüieg a kő­műves tulajdonos. Általában mindegyik házon kívülről is ér­zik: úgy szeretnék az itt lakók, ha ez lenne a legszebb otthon a községben. Szülői segítséggel, gyermeki szorgalommal, építő buzgalom­mal olyan tempóban szaporod­nak az új házak Döbröközön, hogy a vb-titkár optimista meg­jegyzése helytállónak tűnik: megfelelő otthonhoz segítsem a négy és fél méter hosszú, szobái gyerekeim, hiszen a menyemet táncteremnek is beülenének. Ki­tettek volna meg a gazdái..." M 1,

Next

/
Thumbnails
Contents