Tolna Megyei Népújság, 1968. október (18. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-09 / 237. szám

Bármikor jöhetnek Panaszügyintézés a nőtanácsnál Megható bizalomról tanúskodik a legutóbbi eset, amely talán szokatlansága miatt kívánkozik fel­jegyzésre. Segítséget kértek a me­gyei nőtanácstól egy olyan csa­ládi ügyben, amelybe természe­tesen nem avatkozhatnak, de készséggel meghallgatták azért az idős asszonyt. Két év körüli kis­fiúval, és egy fiatalasszonnyal jött. Így kezdte: — Beszéljenek a fiammal. El­költözött a családjától, együtt él egy idegen nővel. Ez a menyem és az unokám, őket hagyta el. Mondják meg neki, vagy inkább annak a nőnek, hogy hagyja őt békén, engedje vissza a családjá­hoz. .. 1. A városi nőtanács hetenként egyszer, a szerdai napon tart félfogadást panaszügyekben a me­gyei nőtanács helyiségében, Szek- szárdon, a Béla téren. Ide tu­lajdonképpen a hét bármelyik napján jöhetnek panaszosok, mert Szilágyi Dezsőné, a megyei szerv részéről feljegyzi kérésü­ket. Tanácsot, vagy segítséget ad akkor, ha elintézésre alkalmas a kérelem. Az egyéni panaszok megmutatják, hogy mi foglalkoz­tatja az embereket? A legkülön­bözőbb problémákból pontos kép alakul ki, családi, vagy közéleti nehézségekről. Azzal, hogy a sze­mélyes gondjaikban is melléáll- nak az embereknek, a társadal­mi összefogás erejét bizonyítják. Nincs statisztikái csoportosítás a panaszokról, de a jellemzőbbek közül néhánynak figyelemmel kísértük az útját. 2. Regölyből utazott be egy két­gyerekes édesanya, aki szeretne elhelyezkedni, de a környéken kevés a munkaalkalom, és nem is tudja, hol jelentkezzék? Akár­milyen fizikai munkát vállalna. A megyei nőtanács aktívái fel­keresték a dombóvári szerveze­tet, és közös erővel sikerült a Regölytől vonattal jól megköze­líthető Dombóváron állást talál­ni a kérelmezőnek, aki levélben köszönte meg a közbenjárást, és* azóta is dolgozik új munkahe­lyén. 3. Dunaföldvárról egy mezőgaz­dasági szocialista brigád tagja jött bejelentést tenni, társai megbízásából a munkahelyükön tapasztalt rendellenességekről. A feljegyzett panaszért vállalta a felelősséget, bejelentése nyomán a megyei pártbizottság is tudo­mást szerzett az ügyről, és a he­lyi pártbizottsággal közölte az elmondottakat. Behatóbb vizsgá­latot indítottak, amely egyelőre még nem zárult le, de könnyen lehet, hogy visszaélésekre derít fényt. 4. K. J.-né szekszárdi asszony férje alkoholista, és ezért már olyan tűrhetetlen a család hely­zete, hogy az asszony a nőta­nácshoz fordult tanácsért: mit csináljon? Ha a férje iszik, go­romba, üti, és azzal is fenyege­tőzik, hogy megöli. Kétszer már elvonókúrán is volt az embere, de nem hasz­nált semmit, és most is őrzi a karján a verése nyomát. Mit te­hetne? Természetesen azt taná­csolták, hogy indítsa meg a .vá­lópert, amelynek hamarosan meg­tartják az első tárgyalását, ezen a nőtanács részéről is jelen lesz­nek, hogy figyelemmel kísérhes­sék a szerencsétlen asszony sor­sát. 5. Nemcsak nők, néha férfiak is felkeresik a megyei irodát. F. F. Szekszárd-csatári lakos például idefordult, amikor a házastársa 14 évi együttélés után, elhagyta. Három gyermekükből csak a legkisebbet, a lányt vitte magá­val, a 63 éves, beteges férfire hárul ezután a két nagy fiú el­tartása. Mit csináljon? Meghallgatták, és a városi ta­nács gyámügyi osztályához irá­nyították problémájával. Ott kivizsgálják a helyzetüket és ha indokolt az állam segítséget ad a fiúk felneveléséhez, otthonban elhelyezve őket, de több mint valószínű, hogy a felelőlen anyát is ráébresztik bírói úton köteles­ségeire. 6. A példákat nem folytatjuk to­vább, elég ennyi is ízelítőül a sokféle panaszból, amellyel fel­keresik az emberek a megyei irodát. Az itt dolgozók indokolt esetben sokszor látogatják meg a családokat, és feljegyzé­seik között nem egy olyan családról találunk bejegyzést, akinek hosszú ideig követik fi­gyelemmel a sorsát. Ha az újság­ban nem írtuk ki a panasztevők nevét, az olyan céllal történt, hogy merjenek ezután is minden problémával, ami foglalkoztatja őket, a megyei nőtanácshoz for­dulni. MOLDOVÁN IBOLYA Ty, krimi, gyerekek Üjsághír adja tudtunkra, hogy jövőre a székesfehérvári Video­ton gyár megkezdi a színes tv- készülékek sorozatgyártását. Ez­zel bizonyára jelentősen megnö­vekszik majd a televíziónézők amúgy is népes tábora ... Gyerekekkel beszélgettem Dombóváron. Mindössze tíz perc áll rendelkezésünkre az általá­nos iskola udvarán, hogy a tanító néni óvatos válaszra intő fel­ügyelete nélkül beszélgessünk. Négyen jelentkeztek a tucatnyi gyerek közül, akiknek van ott­hon tv-készülékük. Alsó tagoza­tosok, a legidősebb most tölti be a tíz esztendőt. — Tudjátok kezelni a készülé­ket? — Igen. — Igen, — Apu nem engedi. — Nálunk anyukám nem is tudja bekapcsolni. — Meddig szoktátok nézni a műsort? — A maci után le kell feküd­ni. Szombaton még a híradót is meg szoktam nézni. — Amíg apuék nézik. — Nyolckor le kell feküdni. De sokszor úgy csinálok, mintha aludnék, de azért nézem a mű­sort. Apu egyszer meg is vert érte. — A jó filmeket meg szoktuk nézni. — Melyik műsor tetszik a leg­jobban? — A rajzfilmek. A maci sok­szor már unalmas. — Az Angyal. — A páncélos meg a kutya. — Az Angyal. '—t Tudjátok, mi az a krimi? — Amiben lőnek. — Amikor a gyilkost keresik. — Az Angyal is az. — Amiben sokat verekednek. — Megengedik otthon, hogy nézzétek ezeket a filmeket? — Csak egyszer, amikor roko­nok voltak nálunk. — Ha kész a lecke. — Én mindent megnézhetek. — Láttam ám már 18 éven felüli filmet is. Akkor kaptam ki az aputól. — Mikor szoktatok lefeküdni? — Nyolc után. — Apuékkai együtt. — Amikor a Tv-híradó kezdő­dik. — Kilenckor már aludni kell. — Milyen tanulók vagytok? — Két négyesem volt. — Közepes. — Hármas. Csak a számtan volt rossz. — Négyes. Kisebb csoport alakul ki körü­löttünk, a beszélgetésbe most már azok is bekapcsolódnak, akik ere­detileg nem voltak a „kiválasz­tottak” között. A négy kisdiák­tól még annyit tudok meg, hogy ketten közülük abban a szobában alszanak ahol a televízió van, tehát nekik gyakorlatilag nem lehet megtiltani, hogy ne figyel­jenek a műsorra. Az egyik kis­fiú szülei függönnyel választot­ták ketté a szobát. Ö azt mondja namar elalszik, mert ha csak a hangot hallja, úgy „nem érde­kes” A negyedik — egy kislány — nyugodtan alszik a tv-től, mert a másik szobában van. Olvasmányaikról is kérdeztem őket. Kivétel nélkül mindegyikük mesekönyvet olvas, koruktól, ér­telmi színvonaluktól függően „ko­molyabb”, vagy csak szórakoztató meséket. A mesék hétfejű sár­kányaiban nem hisznek már, An­gyalt, Belphegort, Robin Hood-ot viszont utánozzák, létezésüket va- lószerűbbnek tartják, mint a mesealakokét... A pedagógus határozottan el­lenzi a tv nézését, főként nyolc óra után. Ez természetesen nerh azt jelenti, hogy semmit sem néz­het a gyerek. Krimit azonban semmiképpen sem, hiszen egy- e9V „jól sikerült" rémdráma még a gyengébb idegzetű felnőtteket is felajzza. A minden élményre fogékony gyereknél fokozottabb ez a hatás. Csak egy példa: az egyik kisdiáknak eltűnt a toll­tartója. A fél osztály nekiállt keresni, mégsem lett meg. A si­kertelen próbálkozások után az egyik — negyedikes — fiú ko­moly képpel mondta: az Angyal­nak kellene szólni, az biztos megtalálná, ki lopta el... A párhuzam érdekes: melyik szülőnek jutna eszébs, hogy pony­vát adjon gyermeke kezébe, me­séskönyv helyett — még akkor is, ha az a bizonyos ponyva „iro­dalmi jogot” nyert. Ugyanez ké­pi megfogalmazásban már ter­mészetes ? (d. konya) AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK: kőműves, ács, vízvezeték-szerelő, központifűtés-szerelő, lakatos szakmunkásokat, kubikosokat és segédmunkásokat. Munka télen is biztosítva! Bérezés teljesítmény szerint! Szállást, étkezést biztosítunk. Hazautazási költséghozzájá­rulást jogosultság szerint fizetünk. Felvétel esetén az uta­zási költséget térítjük. Fejér megyei Állami Építőipari Vállalat Székesfehérvár, Ady Endre utca 13. (23) ügy! Most már kezdek világosan látni! Nem bízta meg azzal, is, híresztelje el rólam, hogy sok pénzt örököl­tem? — Nem. Az örökségről nem szólt egy szót sem. — Nem tudja, mi okból akart engem mindenáron New Yorkba csalni? — Nem. Azt mondta, nem akar jobban beavatni az ügybe, mint amennyire feltétlenül szükséges. — Milyen ügybe? Mondd meg rögtön, mert különben meggyűlik a bajod! — kiáltott rá McGinnis tegezésre for­dítva a szót. — Fogalmam sincs róla.. . Esküszöm, egy szóval sem tudok többet. — Pusztulj innen, te patkány! És jegyezd meg magad­nak: ha bárkinek is akár csak egyetlenegy szót is szólsz erről a beszélgetésről, akkor úgy összeveretem azt a baba­arcodat, hogy életedben nem lesz több szeretőd ... ! Anélkül, hogy holmiját összeszedte volna, Helen kitá- molygott a házból. McGinnis a telefonhoz ment, és felhívta Anthony Pinót. — Nagy újságom van a számodra Tony, — mondta. — — 205 — Alaposan lépre mentünk mindannyian, mondhatom. Kinek? Próbáld kitalálni. . . Inkább megmondom, úgy sem találod ki. Pápaszemes Joe-nak! Bizony, újra itt van Bostonban. Ö terjesztette a mesét az örökségemről, csakhogy ellenem lázítson benneteket. Arra akart kényszeríteni, hogy New Yorkba menjek, és elővegyem rejtekhelyéről a milliót. Valószínűleg az volt a szándéka, hogy leterít, és külföldre szökik a szajréval .. . Mi? Nem, természetesen ezek után nem megyünk New Yorkba... Honnan tudom ezt? Szere­tőjét a házamba küldte cselédnek, hogy kémkedjen utá­nam ... De most már megelégeltem a dolgot, végképp meg­elégeltem. Gondoskodni fogok róla, hogy ne kellemetlen­kedhessen többé... McGinnisnek akkor már kész terve volt Joseph O’Keefe elhallgattatására. >1« A gyilkos megérkezett Bostonba. Nem látszott gyilkosnak. Nem volt olyan, mint a bűnügyi filmekben szereplő marcona gyilkosok, sem olyan, amilyenek az angol detek- tívregényekben szerepelnek. Elmer Burke olyan volt, mint egy amerikai üzlet­ember. Voltaképpen az is volt, virágzó vállalattal, de egyet­len alkalmazott nélkül. Gúnyneve, Trigger, elárulta foglal­kozását. Trigger annyit jelent, mint elsütő. Az amerikai alvilágban azokat jelölik ezzel a névvel, akik abból élnek, hogy elsütik puskájuk ravaszát... Triggemek igen jó neve volt az amerikai alvilágban. Az Amerikai Egyesült Államok minden nagyvárosában vol­tak fizetőképes ügyfelei, és a tőlük kapott megbízások tel­jesítésével annyi jövedelmet szerzett, hogy gondtalanul él­hetett. Nagyra becsülték pontos munkájáért, abszolút titok­tartásáért, ezért nem szűkölködött „megrendelésekben”. Joseph O'Keefe leterítéséért 18 000 dollárt kért McGin- nistől. ötezret előlegképpen felvett. Üzleti elveihez tarto­— 206 — zott, hogy előleg nélkül szóba sem állt senkivel. Ugyanis egyszer Chicagóban, a jól végzett feladat után, nem kapta meg a kikötött díjat. Azóta ragaszkodott az előleghez. Nemcsak a tekintélyes díjért vállalta O’Keefe elintézé­sét, hanem azért is, mert New Yorkban hat kiderítetlen gyilkosság miatt nyomában volt a rendőrség. Emiatt szíve­sen vállalta a megbízatást az aránylag csendesebb Bos­tonban. Elmer Burke-Trigger 1954. május 19-én érkezett Bos­tonba előkelő sötétkék Chevrolet kocsiján, három kofferral. Az egyikben — ez csellótokhoz hasonlított és különleges zárral volt ellátva — két automata géppisztoly, két pisztoly és egy rövid csövű távcsöves puska volt. Ha a körülmények megengedték, Trigger egy háztetőről vagy egy emeleti ab­lakból szokta leteríteni áldozatát. Erre az eshetőségre vitt magával távcsöves puskát. Módszeres ember volt, minden eshetőségre felkészült. De csak lőfegyvert használt Méreg, kés, kötél nem tartozott a fegyvertárához. Megbízója, McGinnis azt tanácsolta neki, hogy Boston déli kerületében, Dorchesterben a Harvard Streeten béreljen lakást, mert ott az űzött vad közvetlen közelében lesz. A Harvard Street közelében van a Nightingale Street, ott lakik Helen Pokus. és bizonyosra vehető, hogy szeretője, O’Keefe gyakran meglátogatja. Ennélfogva Burke-Trigger bútorozott szobát bérelt a Harvard Streeten, Mrs. Huttonnál. Modernül berendezett szép szobát kapott a második emeleten, kertre nyíló ablak­kal. Hamar megbarátkozott háziasszonyával; annál is inkább, mert a vele szomszédos szobát egy szép barna hajú leány, Cathy Dentine bérelte. Barna volt az esete, s remélte, hogy a háziasszony közvetítésével kapcsolatba kerülhet a leány­nyal. A megismerkedést későbbre halasztotta, mert számára mindig a munka volt a legfontosabb. — 207 —

Next

/
Thumbnails
Contents