Tolna Megyei Népújság, 1968. október (18. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-09 / 237. szám
Újszerű patronálás Beszélgetés Goszler Károllyal, a MŰM szb-titkárával Budapesten, a Magyar Optikai Müvekben szívesen látott vendég a Tolna megyéből érkező ember. Minden formaság nélkül tárgyalhat a vezérigazgatótól kezdve bárkivel. A Tolna megyei Népújság munkatársa a megújuló patronálási mozgalom jegyében kereste fel a MOM vezérkarát, s interjút készített Goszler Károly elvtárssal, a szakszervezeti bizottság titkárával. — Úgy tudjuk, a barátság a MOM és a Tolna megyei mezőgazdasági üzemek között régi keletű. — Némi túlzással azt is mondhatom, hogy még a hőskorba nyúlik vissza. Évek óta járunk Tolna megyébe, és úgy érezzük, valóban őszinte, elvtársi kapcsolat, bizalmas barátság jött létre a tolnai, a faddi, de nem utolsó sorban a sióagárdi termelőszövetkezet gazdáival, vezetőivel. — Ezt a hagyományosnak nevezhető barátságot szeretnénk Tolna megyében erősíteni, vagy, hogy még pontosabb legyek: megújítani. — örömmel tapasztaljuk mi, a magunk részéről is ezeket a törekvéseket. Részt vettem a megye vezetőivel való eszmecserén, a nyáron ismét találkoztam a faddi és a sióagárdi tsz elnökével, és van egy olyan érzésem, hogy végeredményben ninas semmi akadálya a patronálási mozgalom megújításának. Éppen ezért az elmúlt hetekben az újszerű patronálási mozgalom részletei foglalkoztatnak bennünket első helyen és elsősorban. — Mire gondol, Goszler elvtárs? — Posch Gyula elvtárs, a MOM vezérigazgatója velem együtt azt tapasztalta, hogy a gazdaságpolitikai intézkedések hatására az általunk régebben ismert mezőgazdaság úgyszólván teljesen megváltozott. Mi 1968- baíi a termelőszövetkezetekben egészen újszerű pezsgést tapasztaltunk. Ebből a szempontból is hasznos a kapcsolatok felújítása. Megmondom őszintén, ezt a mai termel őszö vetkezett mozgalmat én magam sem ismertem. A már említett megyei értekezleten — gondolom éppen az előbbiekből kiindulva, — úgy vetődött fel a kérdés, legyen, vagy ne legyen patronálás? Klasszikus formában nincs rá szükség, de újszerű formában igen. — Arra gondol, hogy az érdekek kölcsönös tiszteletben tartásával? — Leegyszerűsítve arra is. A helyzet azonban alapvetően megváltozott. Ma már a termelő- szövetkezetek nem úgy kémek tőlünk segítséget, hagy menjünk kapálni, istállót építeni, vagy cukorrépát szedni, hanem úgy, hogy adja át a munkásság a politikai tapasztalatait és a MOM- hoz hasonló nagyüzemek biztoA Híradástechnikai Vállalat kétműszakos r !• r it radiocsoüzemébe ## ■ női dolgozókat felvesz <íö—22 éves korig). Jelentkezni lehet, a vállalat munkaügyi osztályán. Kaposvár Dimitrov u. 127. (108) isa'tsanak kihelyezett munkát a termelőszövetkezeteknek. — Az egyik járási megbeszélésen hallottuk, hogy a MOM a munkaalkalom biztosítása szempontjából kezdeményező volt. — Ez valóban így van. A dolog érdekessége, hogy akkor, amikor Tolna megyei barátaink foglalkoztatottsági gondokról panaszkodnak, mi itt munkaerő- problémával küszködünk. De még mennyire! Előfordult például, hogy kvalifikált műszerészeket kellett átcsoportosítani a kevesebb szakértelmet igénylő optikai műveletekhez. Elgondolhatja, hogy az ilyen megoldást kizárólag a kényszerhelyzet szüli. — Érdekes találkozási pontok ezek, hiszen több Tolna megyei tsz-ben minden további nélkül vállalnának betanított munkási fokon, kooperációban a MOM-mal, kihelyezett munkát. — Mi úgy értelmeztük, hogy a munkaerő-felesleg a termelő- szövetkezetekben időszakonként jelentkezik, általában a téli hónapokban. — Nem így van, Goszler elvtárs. A téli hónapokban jobban jelentkezik ugyan a munkaerő-felesleg, de számos közös gazdaság ma már ott tart, hogy húsz, negyven, ötven. embert egész évben folyamatosan tudna kooperációban foglalkoztatni. — A probléma ilyetén való megvilágítása számunkra még érdekesebb. — Goszler elvtárs, nem árulok zsákbamacskát. Konkrétan a MOM tud-e most ajánlatot tenni a foglalkoztatottsági gondok enyhítésére? A Keselyűst úton robog ve■AÉ lünk a Garay Tsz GAZ- rajgépkocsija. Horváth Lajos, az elnök egyben gépkocsivezető is. Úgy vélekedik, felesleges lenne a szövetkezetnek külön gépkocsi- vezetőt foglalkoztatni, a lovas kocsi pedig lassú ahhoz, hogy történetesen Keselyűsből hamar megforduljon. Utunk először a kendergyárhoz vezet, ahol az elnöknek a szállítással kapcsolatban kell egyet-mást tisztázni a gyár vezetőivel. Ugyanis 120 hold kender termésének nagy része még kint van a földeken. Az idő pedig sürget. Egyrészt, mert a gyakori esőzések csak rontják a kender minőségét, másrészt pedig szorít a többi őszi munka, a kukoricaszedés, a vetés. Most van néhány napos holtszezon... A gyár viszont tele van kenderrel ... — Hogyan \ehetne rövid idő alatt százötven-száznyolcvan mázsát beszállítani? — erről folyik a tárgyalás. — Úgy tudnánk fogadni, hogy nyomban áztatóba rakjuk... Mondjuk, nyolcvan mázsa első osztályút, nyolcvan mázsa gyengébbet. Holnap reggel nyolc óráig . — Jó. Akkor a silózástól veszünk cl gépeket, még ma este — A kérdéssel egyetértek. Ne kerülgessük a forró kását, Mi most készítjük a jövő évi terveket. Ennek megfelelően végleges és biztos adatokat novemberben tudunk majd mondani. De már most is közölhetem, hogy tudunk kihelyezett munkát biztosítani jövőre, körülbelül hatvan-nyolcvan embernek. Köny- nyen megtanulható, betanított munkási fokon művelhető munkáról van szó. Nyomban hozzáteszem, mi nem ragaszkodunk ahhoz, hegy a kooperáció ezzel, vagy ezzel a tsz-szel jöjjön létre. Hogy melyikkel jöjjön létre, azt döntsék el maguk Otthon, Tolna megyében. — Mihez ragaszkodnak? — Említette a kölcsönös előnyök tiszteletben tartását Amelyik termelőszövetkezet azzal jön hozzánk, hogy kérem, én benne vagyok a kooperációban, annak a tsz-nek mi azt mondjuk: rendben van, de most rakjuk ki a lapokat Más szóval: nyújtsunk egymásnak kölcsönösen biztosítékokat. Mi gondoskodunk munkáról, de elvárjuk, hegy a termelőszövetkezet a vállalt munkát maradéktalanul és az általunk előírt minőségben végezze él. Képzelje, milyen nagy veszteség érne bennünket, ha egy egész éves folyamat néhány hétre megszakadna azon a címen, hogy most nincs a termelőszövetkezetben ráérő ember. — Ez világos beszéd, Goszler elvtárs. — Mi komolyan gondoljuk az ipartelepítést, ebben az esetben az ipartelepítés lazább formáit is. A MOM itt moist a maga részéről nyilaikozott. — Én viszont bízom abban, hogy a cikk megjelenése után a megye vállalkozó kedvű termelőszövetkezetei az ajánlatok sokaságával látják el Önöket. — Állunk elébe. Kölcsönös érdekékről van szó. — Köszönjük a beszélgetést, Goszler elvtárs. megrakjuk, hogy holnap korán itt legyenek. Utána legalább mehetnek más munkára. A megegyezés tehát megtörténik rövid idő alatt, minden vita nélkül. Csak, amikor Özsák felé tartunk, szólal meg az elnök: — A kenderről egyelőre le- szállunk. Legalábbis addig, amíg a gyár ki nem ürül, hiszen még van feldolgozatlanul tavalyi termés is. Az időjárás sem kedvezett, holdanként legalább ezeröt- száz forinttal kapunk kevesebbet, mint ahogyan számítottuk. így jövőre száz holddal több kukoricánk lesz... — De nézd csak a szeptemberi jégverés hatását... Végig, a hatalmas táblán csupasz száron lógnak a csövek. — Ezt a táblát silókukoricának szántuk ... — Mennyi kár érte a szövetkezetei? — Legalább hatszázezer forint. Az idei takarmányhelyzet amúgy is szűkös. Számítottunk arra, hogy törés után a kukoricaszárból is silót készítünk, mert az októberi kukoricaszár, megfelelő adalékokkal lesilózva közepes szénát ér. Persze, csak akkor, ha rajta van a levél. De így már nem ér semmit. Özsákiól néhány száz méterre 35 hold szója volt, legalábbis SZBKULITY PÉTER Őszi gondok a szekszárdi Garav Tsz-ben Telefon: 12—361 Hétfőtől megkezdi munkáját a Tolna megyei Népújság közönségszolgálata Kérdezzen — válaszolunk. Tulajdonképpen ez a mottója a Tolna megyei Népújság közönségszolgálatának, mely október 14-én kezdi meg a működését. Minden héten hétfőn délelőtt kilenc órától 12 óráig tart a közönségszolgálat telefonügyedetet. Bárki bármilyen kérdést feltehet, legyen az akár kül- vagy belpolitikai természetű, akár helyi jellegű. Felhívjuk a figyelmet, hogy a kérdésekre a válaszokat a Tolna megyei Népújságban folyamatosan közöljük. Hétfőn kezdődik. Kérdezzen a 12—361-es telefonszámon, válaszolunk a Tolna megyei Népújságban. Bonyhád új iskolája A hónap eleje óta folyik a tanítás az új közgazdasági technikumban Bonyhádon. Az épületben nyolc tanterem, tornaterem, öltözők, gépírószoba (képünk), orvosi szoba, szertárak, konyha és ebédlő van. Sajnos — és ez nem egyedi eset — az\ iskola már most kicsi. Az ügy vitelgépesítési rész már nem fért az új épületbe, a fiúk tornatermi öltözőjét is tanteremnek kellett berendezni. A tanárok és diákok ingajáratban közlekednek az új és régi iskola között. A jövő tanévtől emelkedik az osztályok száma is, de hogy a megnövekedett létszámot hol fogják elhelyezni, azt még nem tudják Bonyhádon sem. Ismerik a rájuk háruló feladatokat, melyek állandóan növekednek abból adódóan, hogy ez a megye egyetlen ilyen jellegű intézete, de ehhez az iskola sajnos kiesi. Kép, szöveg: Bakó Jenő három héttel ezelőtt. Ma a sorok közt úgy csírázik a mag, mintha vetették volna. — A vetőmagtermeltetővel volt rá szerződésünk. Exportra szánták. Hogy most mi lesz vele? Mindenesetre próbaként ráeresztünk egy kombájnt. Ha csak annyit kapunk róla, amennyi jövőre magunknak elég lesz vetőmagnak, akkor is megtérül a kom bájnköltség. zsákon az üzemegység vezetőjével a silózásról, a vetéselőkészítésről folyik a beszélgetés. Az üzemegységben hatszáz hold a vetnivaló. — Befejezzük az egyik silókazal készítését. 3100 mázsa van benne. — A másikat is lehet majd kezdeni. A háztáji kukoricából megszedetni egy csomót, annak a szárát borsóval besilózni. (Az szerencsére nem kapott annyi jeget.) — A jugoszláv kukorica elég nehezen érik, bár két dér sokat szárított rajta ... — A Szilágyi bácsinak 1200 ölön 35 mázsa csöves kukorica termett. Májusi morzsoltban egy holdra számítva 28 mázsa ... — A napraforgó? — Elég jó. Tizenegy mázsa körül fizet. — A műtrágyaszórással vagyunk megakadva. Egyik gépünkben széttört két fogaskerék. És kevés az egy vetőgép is. Kellene még egy. — Annak nem lesz akadálya. Hét vetőgép van, kettő itt lehet. Nyámádon a gépműhelyben a szerelőkkel az elromlott műtrágyaszóró sorsáról konzultál az elnök. — Pécsett sem kaptunk ilyen fogaskereket... — El kéne menni a műszergyárba ... Hátha csinálnának soron kívül? — Akkor te jössz is velünk, hozod a tönkrement fogaskereket, az irodán állítunk ki megrendelőt. Ha lehet, még ma délután készítsék el — mondja az elnök Búzás János gépcsoportvezetőnek. — Egyben szeretnék még tőletek tanácsot kérni, — mondja Horváth elvtárs az ebédhez készülődő hat-nyolc szerelőnek, javításban segédkező traktorosnak. — Nyakunkon az őszi betakarítás. Nyolcszáz hold kukoricát kell beszállítanunk, a járművünk viszont kevés. Nomármost: traktort vegyünk, vagy gépkocsit? — Ha száraz lesz az idő, jobb lesz a gépkocsi, azt aratásban is jobban lehetne szállításra használni. Ha esős lesz, jobb a traktor ... — De ha még esősebb lesz, egyiket is, másikat is külön géppel kell a földről kihúzatni... — A gépkocsi olcsóbb is. Ha traktort veszünk, pótkocsi is kell hozzá. Ezért a pénzért két ZIL-t lehet venni. Hatvanötezerért hirdetik az újságok. — Az Autó-Motorban olvastam, hogy lehet kapni felújított Csepeleket. Az még. jobb lenne, mint a Z1L, mert az üzemelése olcsóbb, és több terhet lehet vele szállítani. — Jó, majd megnézzük mindegyik lehetőséget, a legrövidebb időn belül, mert a munka nem várat magára. BI.
