Tolna Megyei Népújság, 1968. október (18. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-09 / 237. szám

­ÚSZÖ-VB 1969-BEN? Nagy érdeklődés előzi meg a Nemzetközi Üsző Szövetség mexikói kongresszusát, amelyre csütörtökön és pénteken kerül sor. A napirendi pontok között kétségtelenül az úszó­világbajnokság megrendezésének a kérdése a legjelentősebb. A tervek szerint az úszó-világbajnokságra min­dig az olimpiai játékok utáni első esztendőben, általában négyévenként kerülne sor. Hogy miből? Mint alapvető kérdés­re, Berge Philipp, a Nemzetközi Üsző Szövetség ausztrál elnöke így felelt: ,.A VB rendezésének a költ­ségeit. szerintem bőven fedezi a te­levíziós közvetítésből eredő jövede­lem”. A jelek szerint Mexikóban a kong­resszus magáévá teszi a javaslatot és így az első úszó VB-re már 1969- ben sor kerülhet. Philipp elnök biz­tosra veszi, hogy a színhelyt ille­tően jelentkezőkben nem lesz hiánv. Két ország, Brazília és Svájc már Dubrovnikban bejelentette, hogy a rendezésre igényt tart. A kongresz- szufi erről is dönt. FAIR PLAY KUPA SZUPERBAJNOKSÁG A FIFA elnöksége több napon át ülésezett, hogy előkészítse soron következő kongresszusát, amelyet Guadalajaraban tartanak. Az elnök­ség foglalkozott az UEFA-nak a BEK és a KEK sorsolását megváltoztató, ismeretes határozatával, amelynek következtében lépett vissza a küz­delmektől a Szovjetunió, Magyar- ország, az NDK, Bulgária és Len­gyelország. V. Granatkin, a Szov­jetunió részéről kijelentette, hogy az UEFA elhamarkodottan cselekedett, anélkül, hogy tanácskozott volna az érdekelt országok szakszövetségei­vel. A szovjet küldött fenntartotta magának a jogot, hogy a legköze­lebbi kongresszuson foglalkozzék a kérdéssel — amennyiben az UEFA hasonló, önkényes cselekedetre 6zánja él magát. Gustav Wiederkehr, az UEFA el­nöke, az UEFA nevében azzal ma­gyarázta az ominózus határozatot, hogy az UEFA a pillanatnyi hely­zet hatása alatt döntött így és ennek — mint állította — nem volt köze valamiféle politikai állásfoglaláshoz. Az UEFA a jövőben a szabályos sorsolásokat fogja tekintetbe venni — biztosította erről a labdarúgó­sport legfelső fórumát. Sir Stanley Rous, a FIFA elnöke végül azzal zárta le a vitát, hogy miután az UEFA ,,belügyérŐl” van szó, a szerdán kezdődő FIFA- kongresszuson a kérdést nem * érin­tik. A FIFA elnöke annak a remé­nyének adott kifejezést, hogy ilyen lépésre az UEFA részéről többé nem kerül sor. Sir Stanley Rous az ülés végén több érdekes határozatról tájékoz­tatta a sajtót. Többek között meg­említette, hogy a jövőben mind az olimpiai játékokra, mind a labda­rúgó VB-re bevezetik a ,,Fair Play” Kupát, amelyet a torna legisport- szerűbb csapata hivatalos díjként kap, A többi határozattal kapcsolatban megemlítette — amit egyébként már jelentettek is —, hogy a hiva­talos FIFA-mérkőzéseken végig két játékost lehet cserélni, majd tájé­koztatott arról a javaslatról is, hogy a FIFA esetleg hevezeti a kontinens­közi klubbajnokságot, amennyiben az európai és a dél-amerikai egye­sületek ehhez hozzájárulnak. A FIFA a maga részéről ezt a ..szu­perbajnokságot” csupán a bajnoki szabályzat elkészítésével támogatná. Végül: a FIFA legközelebbi értekez­letét 1970-ben Mexikóvárosban tartja. TÍZ PERC ALATT — KÉT VILÁGREKORD A mexikói olimpiai kerékpárospá- lyán máris a legádázabb küzdelem folyik ezekben a napokban. Óráról órára döntögetik — csak úgy, „be­melegítésül” — a világ legjobb ver­senyzői a világcsúcsokat. Jé példa volt erre hétfőn a 4000 méteres ül­döző csapatverseny, amelyben az NSZK csapata 4:21,63 perccel ragyo­gó új csúcsot állított fel. De csak tíz percig örülhettek a négyes tag­jai rekordjuknak, mert a versenyen utolsó előttiként rajtolt olasz csapat ezt az időt is túlszárnyalta. Az új világcsúcs: 4:20,83 perc. A ragyogó teljesítményt az azurrik úgy érték el, hogy negyedik emberük az utolsó előtti váltást elvétette és így Pancino kénytelen volt egy kör­rel többet hajtani az élen. EZ TŰRTÉHT Közeledik november 5., az ame­rikai választások napja, teljes erőbedobással küzdenek a jelöl­tek a kampány finisében. Humphrey alelnök a Pennsyl­vania állambeli Eriében elismer­te ugyan, hogy az eddigi szondá­zások szerint Nixon vezet, de azt állította, hogy hátránya csökke­nőben van és a választás nap­jáig előnnyé változik. Ismét fel­szólította a republikánus ellen­felét, fejtse ki véleményét bizo­nyos „életbevágó kérdésekről'’, elsősorban Vietnamról. Nixon ed­dig valóban megpróbált kibújni a külpolitikai állásfoglalások elől és kampányát igyekezett a „tör­vény és rend” belpolitikai jellegű demagógiájára korlátozni. Ha egy pillanatig is komolyan hitte, hogy képes kisiklani a kellemet­len vietnami téma alól, be kel­lett látnia, hogy naivnak bizo­nyult: Amerika egyik legfájóbb sebe, az délkelet-ázsiai kudarc elemzése nélkül ma nem lehet politikai tevékenységet folytatni az Egyesült Államokban. A vietnami nép hősies harcá­nak eredményességére, az ame­rikai kudarc nagyságrendjére mi sem jellemzőbb, mint az, hogy még a „kemény” húrokon ját­szó Nixon is csak azt tudta ma­ximumként ígérni választóinak: „igyekszik tisztes békét elérni Párizsban”. Nyilatkozata felért a vietnami katonai-erkölcsi-politi- kai vereség látványos beismeré­sével. Az amerikai közhangulat­nak talán még ennél is szemlé­letesebb bizonyítéka, hogy a hisz­Népújság 2 1968. október 9. térikusan „héjjá” Wallace, a faj­üldözők elnökjelöltje is kény­telen volt megcáfolni saját al- elnökjelöltjét, Curtis Lemay, nyugalmazott tábornokot, aki sze­rint a vietnami kérdést atom­bombával kellene megoldani. Az újságírók összenéztek, amikor a washingtoni sajtóklubban Wal­lace — eddigi fenyegető hadoná­szásával ellentétben — kijelen­tette: a katonai megoldás előtt meg kell próbálkozni „türelmes tárgyalásokkal”. Bármi lesz is egy eljövendő amerikai kabinet külpolitikai vo­nalvezetése, annyi bizonyos, hogy a jelenlegi washingtoni ve­zetés — ezúttal mindenekelőtt a NATO felhasználásával — to­vábbra is a háborús pszichózis felszítósán fáradozik. A katonai kapacitás növeléséről, az euró­pai tagállamok nagyobb, „anyagi áldozatvállaláséról” beszélt Dean Busk külügyminiszter egy NATO- beli kollégái számára általa adott „munkavacsorán”. Ezen Brandt nyugatnémet külügy­miniszter is megjelent és újabb jelek vannak arra, hogy a State Department az észak-atlanti tömbben az eddiginél is nagyobb szerepet szán Bonnak. A TASZSZ emlékeztet arra, hogy a hét vé­gén éppen a nyugatnémet fő­városban tartják meg a NATO nukleáris tervező csoportjának ülését, amelyen a hadügyminisz­tereken és magas rangú katonai vezetőkön kívül részt vesz Bro- sio, a szervezet főtitkára iis. Elő­ször fordul elő — hangsúlyozza a TASZSZ —, hogy a Rajna oartjára ilyen magas rangú NATO-személyiségek érkeznek és ennek nyilvánvalóan köze van ahhoz, hogy a Csehszlovákiával kapcsolatos atlanti remények meghiúsultak. £ Hifi és a „csehszlovák sokk“ Augusztus 21-e előtt, vagyis az öt szocialista ország közös csehszlovákiai fellépését megelő­zően, a legsötétebb pesszimizmus uralkodott atlanti berkekben a NATO jövőjét illetően. Néhány héttel a „csehszlovákiai fordu- la” előtt — az International Herald Tribune július 23-i szá­mában — C. L. Sulzberger, a te­kintélyes amerikai publicista a húsz évre kötött észak-atlanti szerződés 1969. áprilisában ese­dékes megújításának kilátásait latolgatva, így jellemezte az at­lanti tömb állapotát: „A NATO helyzete hatalmas épülethez ha­sonlítható, amelynek alapjai las­san a sárba süllyednek. Egye­lőre még nincs mérnök, aki ki­dolgozta volna az épület meg­mentésének tervét... A NATO fénye alaposan megkopott. Évről évre növek­szik a nyomás a tagállamok részéröl, hogy csökkentsék évi hozzájárulásukat anya­giakban és katonákban egy­aránt. .. Ahogy enyhül a hidegháború és növekszenek a vietnami for­ró háború befejezésének lehető­ségei, a katonai nyomás, amely eredetileg összehozta a NATO-t, nem je'ent többé összeforrottsá- got fenntartó erőt”. Hogyan fest ez a hatalmas ka­tonai építmény, amelynek alap­jai — Sulzberger szavai szerint — „lassan a sárba süllyednek”’ Ez év elején 352 000 volt az Európában állomásozó amerikai egyootrnASn 6J-Ők létszáma- Zömük — 225 000 fo — az NSZK terü­leten, közvetlenül a Német De- mokratikus Köztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság határvonaláig előretolt nyugatnémet hadtestek mögött he­lyezkedik el. A NATO, (az un szövetséges hatalmak) európai főparancsnoksága alá tartozó fegyveres erők ma 58,4 száraz­földi hadosztályból, 5500 harci repülőgépből és vegyes hadi­tengerészeti erőből állnak. A Földközi-tenger térségében a 6. amerikai flotta 30000 tenge­része és 50 hajója alkotja a fő ütőerőt. Háború esetén a tagállamok nemzeti haderői — összesen több mint hatmillió katdna — automatikusan a NATO amerikai főparancsnoka alá kerülnének. A NATO egyesített európai fegyveres erőiben, amelyek Gö­rögországtól Norvégiáig félkör­ben „övezik” a szocialista orszá­gokat, az amerikai kontingensek mellett a Bundeswehr félmilliós hadserege tölti be a „kard” sze­repét az amerikai ellenőrzés alatt álló „atompajzs” mögött. A NATO fegyveres erőinek fenntartása 13 esztendő alatt 1200 milliárd dollárba került. Ennek a csillagászati összegnek a há­romnegyedét az amerikai adó­fizetők fedezték. Erre utalt nem­régiben Stuart Symington demok­ratapárti szenátor az amerikai légierő volt minisztere, amikor SZÖVETSÉGES IITllUI EUHÜPHI LEíj FELSŐ fÖPSla mMdEsi hatásköre ÜÖZÉMtMOl'ál SZQV. ffiPS« MŰKÖDÉSI HHÍSW81 -.íy A*Ai8ÁN(A á*tyáái : 1 ha<J-;<sí*.9csop<Hl qópkotoi/ó »rukx^j í :<->*•> *»•><•<>■•$«**> it é viőfsV SM*«'««?*» «»VNO’ifa Scév-R***» 'a V­íí>'o:o (TWWl azt indítványozta a szenátusban, hogy „hozzák haza a fiúkat” és csupán 50 000 főnyi jelképes amerikai haderőt hagyjanak a „hálátlan” Európában. A 25 éves katonai támogatást — fakadt ki keserűen a szenátor — Európa azzal viszonozza, hogy egyetlen katonát sem hajlandó küldeni Vietnamba”. Az Egyesült Államok euró­pai politikájának „gyötrelmes felülvizsgálatával” fenyege­tőző indítványok nem elő­ször kerültek napirendre az amerikai törvényhozásban. Valahányszor a múltban a nem­zetközi „olvadás” elsüllyedéssel fenyegette a NATO-t, avagy az atlanti tömbben fellépő centri­fugális erők kérdésessé tették az Egyesült Államok vezető sze­repét, Washington mindannyi­szor katonáinak kivonásával, vagy legalábbis létszámuk ..drasztikus” csökkentésével ijesztgette atlanti partnereit. Ezt azonban sem a partnerek, sem az amerikai kormánykörök nem vették túlságosan komolyan. A New York Times július 21-i számában James Reston így érvelt: „Rendkívül irónikusan hatna, ha az Egyesült Államok délkelet-ázsiai politikájának ku­darcára azzal reagálna, hogy most tönkretenné viszonylag si­keresnek bizonyult háború utáni európai politikájának eredmé­nyeit. és éppen abban az esz­tendőben. amikor ez a politika hozzájárul a kelet-európai kom­munista államok szabadságvágyá­nak és nemzeti törekvéseinek megerősödéséhez”. Megkezdődött a konzervatív párt kongresszusa A Blackpoolban szerdán meg­kezdődött konzervatív párt- kongresszuson Edward Heath pártvezérnek nemcsak a mun­káspárt, hanem az Enoch Po- well-t követő növekvő tory-tábor támadásaival is szembe kell néznie. A konzervatív párt most nyilvánosságra hozott programja túlságosan szétfolyó és határo­zatlan ahhoz, hogy akár az új erőre kapó munkáspárt, akár a „powellizmus” ellen megfelelő fegyverként szolgáljon. A kongresszus egyébként pén­teken vitatja meg a rhodesiai kérdést, valamint a kül- és ka- t-npnolitikít. s szombatra tűzték ki Edward Heath felszólalását. I Augusztus 21-e óta az atlanti vezérkarban derűlátás váltotta fel a komor pesszimizmust. Azt remélik, hogy ismét megtalálják a „félelem nélkülözhetetlen kötő­anyagát” a NATO széthulló da­rabjainak összeragasztására. A ,. félelem- kampányban' ’ élenjáró Kiesinger nyugatnémet kancel­lár az „európai katonai egyen­súly felborításáról” és az NSZK .jsúlyoe fenyegetettségéről” be­szél. A kancellár azonban óvat­lanul elárulta, hogy voltaképpen mire gondol, amikor kijelentette: „Az európai status quo meg­őrzésére irányuló szovjet tö­rekvéssel szembe kell sze­gezni azt az eltökéltséget, hogy megváltoztatjuk ezt a status quo-t.” Figyelemre méltó eHientmondás: dr. Kiesinger szerint a katonai erőegyensúly kibillent a Varsói Szerződés hatalmai javára, s ezen az alapon sürgeti a status quo megváltoztatását az atlanti tömb javára! Nyilvánvaló, hogy a cseh­szlovákiai fejleményeket az at­lanti körök csupán ürügynek te­kintik; olyan lélektani tényező­nek, mellyel elnyomhatják az atlanti tömböt feszegető centri­fugális erőket. Richard Nixori, köztársaságpárti elnökjelölt máris elküldte külügyminiszter-jelöltjét, Scranton kormányzót Európába, hogy tapogatózzék, miként lehet­ne „új életet lehelni” a NATO- ha. Nixon világos útiprogramot adott: a csehszlovákiai esemé­nyek által kiváltott aggodalma­kat — hangoztatta —, „Ameri­kának arra kell felhasználnia, hogy kampányt folytasson a nyugati katonai és diplomáciai szövetség újjáélesztése érdeké­ben”. Bízvást megjósolhatjuk, hogy a hidegháborús erők legfeljebb átmeneti sikereket érhetnek el, éppúgy, mint 12 évvel ezelőtt. Az atiantisták nehézségeire jel­lemző,- hogy szeptember 13-án a New York Times már aggódva kérdezte vezércikkében, vajon a „csehszlovák sokk” hatása „el­tart-e elég hosszú ideig ahhoz, hogy hajtóerőt szolgáltasson a NATO régóta esedékes katonai és politikai újjászervezéséhez?”. KÖVES TIBOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents