Tolna Megyei Népújság, 1968. október (18. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-06 / 235. szám
Vendégségben Őcsény—Mützel hány kapcsolat, annyiféleképpen szövődik. Egy általános jellemzője azonban mindegyiknek van: újabb kapcsolatoknak válik csírájává. Az őcsényi Kossuth Tsz elnöke, Széki János még a tavasszal megjegyezte egy kötetlen beszélgetés során, hogy szívesen építenének ki baráti kapcsolatot egy külföldi termelőszövetkezettel, mondjuk a Német Demokratikus Köztársaságból. Nem sokkal utána szövetkezeti küldöttség érkezett az NDK-beli Genthi-ből a decsi közös gazdaságba. E sorok írója említette a genthi tsz elnökének, hogy van itt a Sárközben egy másik szövetkezet is, amelyik szívesen barátkozna német szövetkezeti parasztokkal. Mire a válasz: „Hazamegyek, megbeszélem a témát ez egyik szomszédos szövetkezettel”. Két hét múlva levél érkezett egy címmel, melyre az őcsényiek válaszoltak, a következő levélben már meghívás* is volt, s ennek alapján e hét elején meg is érkeztek a vendégek az NDK- beli Mützel község termelő- szövetkezetéből Öcsénybe. A vendégek és vendéglátók soha nem találkoztak még személyesen, de mégis mint jó barátok köszöntötték egymást. A vendégküldöttséget Joachim Burchardt elnök vezeti. Fiatal ember, de már 10 éve elnöke Mützel község szövetkezén gazdaságának. A küldöttséggel van Karl Sens párt- titkár, és még heten a szakvezetők, beosztott tagok közül. Az őcsényi szövetkezet fcépinseletében Széki János elnök és Kósik Ferenc párttitkát . fogadta és kalauzolja őket. — Azért jöttünk — mondotta Joachim Burchardt elnök —, I hogy megismerjük az őcsényi szövetkezet életét, baráti kapcsolatot teremtsünk annak vezetőivel, tagjaival. Ügy gondoljuk, hogy ez a baráti kapcsolat hasznos lehet mindkettőnk részére, mert kölcsönösen sokat tanulhatunk egymástól. A vendéglátók természetesen mindent megtesznek annak érdekében, hogy a vendégek minél többet lássanak, tapasztaljanak, azok pedig ki is használják az alkalmat. Mindenre felfigyelnek, minden érdekli őket. A minap például az ragadta még figyelmüket, hogy az őcsényi szövetkezeti gazdák szürkületkor átázva, csuromvizesen érkeztek be a határból. Meg is jegyezték: „Nem kétséges, hogy az őcsényi szövetkezeti gazdák áldozatot nem kímélve dolgoznak a közösért”. Tetszett nekik, hogy Öcsény- ben milyen előrehaladott stádiumban van a gépesítés, milyen fejlett az állattenyésztés, kaptak egy kis ízelítőt a szőlőhegyi romantikából is, és természetesen megmutatták nekik a környéket, nehogy véletlenül is olyan színezete legyen a dolognak, hogy tán valamiféle reklámgazdasággal ismerkedtek meg. Elkalauzolták őket a bátai tsz baromfiüzemébe, de közben a báta- széki tsz majorját is megmutatták nekik madártávlatból. Megnézték a Szekszárdi Állami Gazdaság szőlészetét, borászatát, de közben az épülő sertésüzemnél is megálltak. A mezőgazdaság érdekli őket, de a programban szerepel Szekszárd, Pécs és Harkány megtekintése is/ vendégek sok mindent elmondtak magukról, hogy mire az őcsényiek viszonozzák a látogatást, már legyen egy csomó előzetes is-t méretük. Az ő gazdaságuk Münzer Tamás nevét viseli (Münzer Tamás a németek Dózsája). Háromezer holdon gazdálkodnak, és állattenyésztésre. főként szarvasmarha, és sertéstenyésztésre specializálták magukat. B. P. munkások a műszak előtt felvételezett, olajat, az kidőlt, nem rendes időben kenték a gépeket, s ezért volt a szokatlanul nagy fogyasztás. Megmagyarázták az embereknek, hogy naponta menynyi pénz csöpög el, a hanyagság révén. És megmondták, hogy az mindenkinek a zsebéből forintok formájában csöpög el. Ma már 20 kiló olaj fogy csak egy-egy nap. Csapágyolvadás pedig nincs. Az utándolgozás a bőrgyárban szinte hagyománnyá vált. Mindig van a szalagon vagy a munkahelyen olyan ember, aki összecsapja a munkát. Az ilyen hanyagságból eredő kár azután a közös kasszájának rovására megy. Korábban áz volt a szokás, ha észrevették is a feldolgozásra kapott bőrön a hibát, nem adták vissza társuknak, elvégezték a rájuk eső munkát, és adták tovább. Esetenként az ösz- szes termék 15—20 százaléka is visszakerült utándolgozásra. Most 3—6 százalék ez. Ez mindennél többet mond. Az önállóság, személyi felelősség értelmezése, gyakorlata körül nem ritka a vita sem. Miközben a pártiroda egyik helyiségében alapszervezeti vezetőségi tagokkal beszélgettünk, Szabó Sándor elvtárs, a gyári csúcsvezetőség titkára elnézést kért, neki most át kell menni a másik szobába. Az egyik taggyűlésen kritizálták a mechanikai osztály vezetőjét, hogy — úgymond — több panasz van ellene. Legutóbb is „megfogták”, hogy dugipérr1- zeket akar elosztani. Ezért ő most összehívta az érdekelteket, tessék, szemtől-szembe ki-ki mondja el a véleményét, itt van Ádám elvtárs is. a . részleg fiatal, párton kívüli vezetője is. Másfél órás vita után minden tisztázódott. Nem „dugipénz”-ről van szó, hanem a nyereségrészesedés előlegeként, műszaki-szervezési intézkedések eredményes kidolgozása és végrehajtásáért kitűzött jutalmakról. A baj ott történt, hogy valaki meglátta az üzemirodán a listát, és mindjárt szétkürtölte, hogy itt sutyiban osztogatják a pénzt... Sőt, valaki még azt is hallani vélte, hogy erről senkinek se szabad tudni. Kiderült, hogy egy csomó félreértés miatt lett a dologból „ügy”. A párttitkár megmagyarázta a részleg pártmunkásainak, szakszervezeti bizalmijainak, hogy a jutalmak kitűzése, elosztása a vezető dolga. Ö tudja, ki hogyan dolgozik, ki érdemel többet, vagy kevesebbet, esetleg semmit sem. Nem a pártszervezet osztja a pénzt, de a vezető jól teszi, ha javaslatait megbeszéli a részleg mozgalmi aktivistáival, meghallgatja észrevételeiket — ők talán többet is látnak, mint a vezető — és ezek után dönt véglegesen. így elejét lehet venni a különféle támadásoknak, suttogásnak. Ha érdem szerint jutalmaznak, semmi oka a titkolódzásnak. A csúcsvezetőség egy-két napja, az alapszervezet taggyűlésén szerzett tudomást az esetről. Nyomban „tisztába tette” az ügyet, szétoszlatta a gyanakvásokat, javult az együttműködés a részleg pártcsoportja és a részleg- vezető között. JANTNERJÁNOS— PÁLKOVÁCS JENŐ Nagyarányú anyaggyűjtéssel készülődnek a forradalmi évfordulókra [Jj leletek a félévszázados emlékek felkutatása során — Miért kért 1919-ben szabadságot a gimnáziumi tanár ? Más ügyben sem lehet panaszuk, de megkülönböztetett szívélyességgel fogadják mostanában az MSZMP Dombóvári Járási Bizottságán azt, aki Dombóvár község, vagy a járás 1918—1919-es munkásmozgalmi emlékeinek gyűjtéséhez adalékkal, vagy dokumentummal szolgál. Történelmi bizottságot alakítottak. A járási párthatározat alapján létrehozott bizottság tagjainak lelkes fáradozását Samu Lajos dombóvári veterán szavaival lehetne összefoglalni: „Lel- kiismeretbeli kötelességünknek tartjuk az emlékek mielőbbi ösz- szegyűjtését, nehogy lekéssünk”. Ezért érdeklődnek a bizottság tagjai az idősebb pedagógusoktól, hogy mit tudnak Gyenis Antalról, Molnár Györgyről, a mártírhalált halt dombóvári forradalmárokról, ezért kérdezik a vasutasokat az akkori vörösőrség tevékenységéről. Ezért ülnek vonatra, gépkocsira a bizottság más tagjai, hogy az archív iratkötegekben, régi nyomdatermékekben, periratokban búvárkodva, megkeressék az ötven évvel ezelőtt kiemelkedő dombóvári munkásmozgalom emlékeit. Felkutatják, összegezik, rendszerezik, majd ;közkinccsé teszik, hogy saját múltjuk jobb megismeréséhez hozzásegítsék a ma élőket és az utókort, hogy méltóképpen ünnepelhessenek. A Dombóváron megalakult tíztagú Történelmi Bizottság munkáját Simon Károly, a járá si pártbizottság osztályvezetője fogja össze. A tájékozódás igényével és a tájékoztatás szándékával kerestük fel kérdéseinkkel Simon Károly elvtársat, a bizottság vezetőjét. fűtőházi vörösőrség politikai biztosa. Az emlékirat nyolc-tíz oldalnyi dombóvári része jó körképet ad az akkori Dombóvár“ ról, jelentős adalékokkal szolgál a vörösőrség dombóvári parancsnokának, a később Simon- tornyán meggyilkolt gróf Zay Dezsőnek vonásaihoz. Előkerült másik mártírunk, a dombóvári általános iskolai tanár Gyenis Antal eddig ismeretlen, újabb fényképe is. — Lesz-e folytatása munkájuknak, a későbbi időszakokra vonatkozóan? — Feltétlenül folytatni akarjuk, már csak azért is, mert, szereztünk ehhez anyagot. Pécsett találtunk rá a két háború között Dombóváron tevékenykedő kommunista csoport munkájának bizonyítékaira. Érdekessége ennek, hogy eszperantó nyelvet tanuló csoport gyanánt legalizálták összejöveteleiket. Párizsból kapták a marxista iro- Molnár György a forradalmár dalmat, többek között így jutot- gimnáziumi tanár, — aki küldött tak hozzá Lenin műveihez. Felvolt az első magyar tanács- fedték őket, bíróság elé kerül'- kongresszuson, ott megyénk kép- tek, ahol társadalomellenes szer“ , , viseletében fel is szólalt — 1919 vezkedés címén súlyos börtönszetetelu a bizottság, és me- március elején, még a Tanács- büntetést róttak a csoport tagTörténelmi emlékbizottság — Érdeklődünk, milyen öszlyek célkitűzéseik? — Erősödött az igény, ériéköztársaság kikiáltása előtt, nyolchetes szabadságot kért a lődött a szándék, hogy vegyünk felettes tanügyi hatóságoktól, nagyobb fáradságot és adjunk mint indokolta, azzal a céllal, teljesebb, s hű feldolgozást Dom- hogy a közügyeknek szentelhes- bóvár munkásmozgalmának e két se teljes idejét, kiemelkedő évéről. Júliusban fogott hozzá intenzíven tevékeny- A pécsi archívumban ségéhez a járási agitációs művelődési osztályunk kezdeményezésére megalakított Történelmi Bizottság. Tagjai között ott van a tősgyökeres dombóvári vasutas, az szb-titkár, az 1919-es kommunista veterán, a gimnáziumi történelemtanár, mindazok, akik szívügyüknek, az igaz ha- zafiság szerves részének tekintik forradalmi múltunk feltárását. Célunkkal összefügg, hogy adalékokat kívánunk nyújtani a különböző helyi rendezvényekhez. jaira. Dombóvár 1918—19-ben — Máris rendkívül értékes anyagok birtokába jutottak. Kérem Simon elvtársat, tájékoztasson, hogy miként publikálják, hogyan teszik köz-, kinccsé? — Gondolom, hogy öt hónap — Különös, ma már szokatlanul hangzik a forradalmárnak ez a romantikus, de kétségtelenül sokat mondó, áldozatos vonása. Meghatódás még jelentősen gyarapödnélltül nem is lehet hallgatni ezt a tettét, hiszen visszaad valamit az akkori lendületes akarásból. Közelebbit nem hallhatnánk erről? ni fog az anyag. A járási párt“ bizottság hátározatilag . jővá-í hagyta a forradalmi évfordulók megünneplésének részletes tervét. Néhány ' tételt kiragadok belőle. Tervezzük egy történelmi tanulmány kiadását, „Dombóvár 1918—1919-ben” címmel. Ezt — Szívesen. Monhatom, erőt ad , ____ _ , „ a ma tevékenykedőknek is. Ki- _ ....... .............. m.................... a történelmi vetélkedőkhöz, de derült az iratokból, hogy a dóm- februárban összeállítjuk, de még új utcanevekre is teszünk majd hovarx gimnázium szinte fórra- nem döntöttünk, hogy nyomdai javaslatokat. dalmi központtá vált akkoriban, úton készül, vagy stencilezve „. ... . . . , , A .jogotok szinte egymásnak sokszorosítjuk. Jövő év márciunL»’ S a a^tak at a kilincset. A későbbi sában munkásmozgalmi lciállí’ Ja ■ direktóriumi vezető Molnár fást nyitunk Dombóváron, ott. Korábbi ismereteink sze- György szinte állandóan fogad- mutatjuk be a dokumentumokat, iint annak idcjcri szoros volt a ta a tólo tanácsot kcro, alias- ^ három részben megtartandó kapcsolat a mi járásunk, vala- foglalásért hozzá forduló föld- történelmi vetélkedőkhöz a kér- mint Baranya, Somogy megye műveseket, vasúti munkásokat, déseket bizottságunk állítja öszés az ottani megyeszékhelyek a környező pusztákról nála ko- sze _ válaszol Simon Károly é lénk munkásmozgalma között, pogtató cselédembereket. Jártunk Pécsett, menni készü- . Miután megköszönöm értékes lünk Kaposvárra. A jövő héten A gimnázium akkori igazgatója tájékoztatását, kéri, hívjuk fel a bizottságunk egyik tagja, — rosszallóan emlegette, hogy átjá- közvélemény figyelmét, hogyaki- Borsi Sándorné elvtársnő, aki róházzá tették az iskolát. így ha- nek az 1918—1919-es dombóvári egyheti szabadságát áldozza er- tározta el magát Molnár György forradalmi eseményekről birto- re a célra — Budapestre uta- elvtárs arra, hogy szabadságot kában van bármilyen bizonyíték, zik. Ott a Szécsényi Könyvtár- kér- visszaemlékezés, fénykép, vagy ban átnézi, feldolgozza az 1918- _ Gazdag anyaghoz iutottunk okirat’ szívesen vennék, ha az ban megjelent Dombóvári Hír- a pécsi archívumban, ahol meg- L -f *?izottság rendelkezésére lap és az 1919-es Dombóvári szereztük a néhány éve elhalt- bocsa'|tana' Proletár elnevezésű újságok ősz- lozott Steinmetz István vasúti Törekvéseik messzemenően szes fellelhető példányait, vala- üzemmérnök visszaemlékezéseit méltóak a támogatásra. Sűjti PsSmunlra doSbóvT-0 '919-ben * “ári' ri vonatkozású anyagokat. Nemrégiben Dunaújvárosból kaptuk meg a számunkra igen értékes naplótöredéket, melyet az időközben elhunyt Gyenis Antalné írt. Honismereti szakkör — Máris elérkeztünk a legizgalmasabb kérdéshez. Rábukkantak-e már eddig ismeretlen leletekre? — Az előbbi is idetartozik, bár csak töredék. Benne Gyenis Antalné a Magyar Tanácsköztársaság utolsó dombóvári napjait és az ezt követő ellenforradalmi terrorhadjáratot örökíti meg. Nagyon értékes munkát fejt ki a Gőgös Ignác gimnáziumban, a dr. Szőke Sándor történelemtanár által irányított honismereti szakkör. így került elő az 1919-es forradalmár tanárember Molnár György kézírása. Megtudtuk eddig ismeretlen születési évét és azt, hogy mikor, honnan került ide Dombóvárra. Érdekes leletünk a reá vonatkozó anyagok között a kérelme. Az újságíró jegyzetfüzetéből Prókátornő a boltban Ezaz a hely, ahol senkinek sem ráérős a dolga. Mindhárom pénztár működik teljes gőzzel, előttük mégis sorok kígyóznak. Egyik pénztárnál termetes asszonyság, úgy méltatlankodik, ahogy csak kifér a száján. És nagyon kifér ebből a szájból a méltatlankodás. Sorbanállás közben véletlenül ráfújta a cigarettafüstöt a hátamö- gött álló férfi. Egy cigány. Bocsánatot kért, most leforrázottan igyekezne minél hamarabb kijutni a boltból, de a füst miatt patáliá- zó nő előtte áll és azt fejtegeti a kínosan feszengő pénztárosnőnek, hogy ezeket, mármint a cigányokat ki kellene telepíteni egy lakatlan szigetre, mert ezek... És ömlik belőle a kispolgár sziszegő gyűlölete. Az, aki az „ezeket” képviseli, egy szót sem szól, holott messzemenően joga lenne belefojtani a szót a nagyságába. Én például az ő helyében legalább kétszer bokán rúgtam volna azt, aki oly hévvel ajánlja a lakatlan szigetet, a benzinnel való leöntést és egyéb módjait a likvidálásnak. De nem vagyunk egyformák. Azaz. . . Mozdul egyet a sor és a vásárolt holmit lassan rakosgató asszonyra rámordu^iak néhányan, hogy igyekezzen, senki sem kíváncsi az ötleteire. — Úgy nézem, inkább a maga fajtájuaknak kellene néha eltölteni kis időt azon a szigeten nagyságám — szólal meg csöndesen a támadás céltáblája és fel- morajlik a közderültség. — Ott senkinek sem ártana a kötözködős természete. Az asszony körülnéz, de a rá- szegeződő pillantások azt mondják egybehangzóan; „ezt jól megkaptad”. — óa —
