Tolna Megyei Népújság, 1968. október (18. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-04 / 233. szám

Utógondozás a bonyhádi járásban Három évvel ezelőtt, egy kor­mányrendeletre hivatkozó egész­ségügyi miniszteri utasítás a városi, járási tanácsok egészség- ügyi osztályain működő szociál­politikai előadókat jelölték ki a börtönviseiltek utógondozásának felelőseivé, Az utógondozás ered­ményeit hosszabb időtávon le­het asak egész pontosan lemérni, bár a részeredmények sem le­becsülendő értékűek. . . Arról szükségtelen beszélnünk, hogy társadalmunk milyen sok­féleképpen gondoskodik az em­berről. De azt alighanem keve­sen tudják az érdekelteken kí­vül, hogy á börtönből kiszaba­dultaknak felbecsülhetetlen érté­kű segítséget ad társadalmunk ahhoz, hogy életüket a becsü­let jegyében újra kezdjék. So­kam élnek e lehetőséggel és az igénybe vett segítséget, gondos­kodást azzal köszönik meg, hogy derekasan megállják helyüket. Ám vannak olyanok is, akiket a visszaérő bűnözők kategóriá­jából nem sikerül kiragadnia a legmesszebbmenő segítésnek sem. Összeforrottság a segítségre szorulókért A bonyhádi járásban Nagy Ferencné szociálpolitikai előadó 83 utógondozásra szoruló embert — férfiakat, nőket, idősebbeket ó> fiatalokat — tart nyilván Ezek közül 35 a visszaesők szá­ma. Az utóbbiakkal való foglal­kozás sokszor kudarcra ítélt. A gondozási munka nehezét ezek az új élet kezdésre képtelen em­berek adják, noha közülük is sikerült már egyet-kettőt ki­szakítani a régi életformából. Az utógondozás helyzetéről számot adó beszélgetésem jelen van a megyei tanács szociálpoli­tikai előadója ie, így többet tudhatunk meg a munkáról; nem valószínű, hogy Nagy Ferencné, — aki szerény asszony hírében áll —, eldicsekedett volna az utógondozás eredményeivel, pe­dig nem akármilyenek ezek az eredmények. — Országot? viszonylatban az elsők között foglal helyet a bonyhádi járás, ha az utógondo­zás hatékonyságát vizsgáljuk. A feladat nagysága, hogy megté- vedt embereket kell visszavezet­ni a társadalomba, összefogásra késztette az összes érdekelt já­rási szerveket. — Nem tudok olyan segítséget kérni, amit meg ne adnának — erősíti meg Nagy Ferencné. Dr. Futár Raymundné fő­orvosasszony emlékeztet egy le­vélre, amely a Legfelsőbb Ügyészségtől jött, sajnos, éppen abban az időszakban, amikor a járási szociálpolitikai előadó kórházi kezelés alatt állott. így. a kérést, ami egy bonyolult em­beri probléma megoldását céloz­ta volna, vissaa kellett utasítani. Hasznos lehet „csak beszélgetni“ — Hát igen, van egy hátránya is annak, hogy az utógondozási munka megfelelő súlyt kapott gyakorlatunkban és számon tart­hatunk a sikertelenségek mellett sikereket is. Időnként kapunk idegeneket, akik, miután rendbe hozták életüket, ei is mennek — mondja a megyei előadó. Ide kívánkozik egy utógondo­zási történet, csak úgy, dióhéj­ban. .. Egy viszonylag fiatal asszonyt többszörösen büntetett előélete miatt» kitiltottak Budapestről. A Legfelsőbb Ügyészség a bony­hádiak gondjaiba ajánlotta az asszonyt, s meglehet, nem re­mélt sok sikert ettől az ajánlás­tól, a fiatal nő lejött Bonyhádira, ahol szakmájának megfelelő munkát kapott és a tanács biz­tosított s számára egy szobát is. Sem a munkahelyén, sem másutt nem merültek fel kifogások el­lene. Igaz, bármi gondjával, ba­jával felkereshette a szocpolos*, aki felmérte időben, hogy a ..csak beszélgetés" is mennyit jelent a fiatal teremtésnek. — Egy alkalommal csöngött nálam reggel a telefon, hogy vé­dencemet az étteremben látták. Másnap alig valamivel a tele­fonálás után bent volt a tanács­nál. És nagyon elámult, hogy Naayné már tud a kiruccanásról, ami mellesleg ártatlan dolog volt. — Tetszik tudni, a névnapo­mat ünnepeltem, és olyan jó kedvem volt! Nem (sokkal ezután feloldották a kitiltást és az asszony kislá­nyával együtt visszamehetett Budapestre. Kölcsönös tájékozottság — Most legutóbb is. amikor betegállományban voltam, egy ilyen fiatal nőről lett volna szó, akit le akart küldeni hozzánk a Legfelsőbb Ügyészség. — Kikkel nehezebb bánni, a férfiakkal, vagy a nőkkel? — Embere válogatja. Szabályt felállítani a kezelhetőségről nem lehet, annyi bizonyos, ha valaki komolyan elhatározza, hogy sza­kít régebbi életmódjával, vagy egyszeri törvénybe ütközését el akarja feledni és feledtetni, megkap minden segítséget. — Hogyan kezdődik a gon­dozásba vétel? — Jóval az érdekeltek szaba­dulása előtt már kapunk értesí­tést arról, hogy X, vagy Y mi­kor szabadul. Milyen elhelyezést igényel, szóval elég sok mindent tudunk az egyéniség dolgában nagyon változatos összetételű ügyfeleinkről. — És a szabadultak azonnal jelentkeznek itt? — Legtöbbjük azonnal, tudni­illik felvilágosítják őket arról, milyen segítséget kaphatnak, amit igényelnek is. Persze, van­nak bőven olyanok, akik elfo­gadják a biztosított munkahelyet, kissé csalódva a kölcsönelőleget, amit munkabérükből majd vissza kell fizetniök, de megpróbálnak a gondozás elől elbújni. — Arról tudnak-e, kik szaba­dultak börtönkeresménnyel? — Igen, az előzetes levélváltás tisztáz minden ilyen tudnivalót is. Akad olyan, aki a börtönke­resmény romjaival érkezik, ad­dig sír, panaszkodik, míg meg­kapja a segélyt. Volt olyan ese­tünk, hogy már délre nem volt a délelőtt kiutalt segélyből, mert az illető cseppfolyósította és le­öntötte a torkán. Nyilvánvaló, hogy ilyen esetekben szükségünk van a rendőri szervek segítsé­gére. Akkor is, ha munkába he­lyezettjeink két-három hetenként kezdik változtatni munka- és tartózkodási helyüket — Nem gondolja, hogy hálát­lan ez a munka? — Hálátlannak nem nevezném, nehéznek, összetettnek inkább. A járásban valóban sikerült eredményeket elérnürfk, de a visszaesőkként érkezetteknek ha 5—10 százalékát sikerül meg­nyernünk a becsületes munkás­élet számára akkor sokat mon­dok. Kettőn áll a vásár... — A börtönből szabadultakat általában fenntartással fogadják a munkahelyi és lakóközösségek is. Mi a helyzet e téren? — Nem tudnék olyan esetet említeni hirtelen, hol kellett na­gyobb ütközetet megvívnunk azért, hogy utógondozottunkat fogadják bizalommal. Számos al­kalommal győződhettem meg az emberek segítőkészségéről, noha a visszaesőkként nyilvántartottak elég gondot és csalódást okoz­nak sokszor. Van egy bizottsá­gunk, amelyik havonta egy al­kalommal összeül és megbeszéli, melyik gondozottunkkal mi tör­tént az elmúlt időszakban, ki­vel vannak problémák, mit kel­lene tennünk, és így tovább. — Azt mondották, hogy e mun­ka eredményei tízéves távlatban vizsgálhatóak csak. — Mondjuk továbbra is, mert három év gyakorlata legfeljebb részeredményeket mutathat fej. öt év múlva már valósabb mér­leget tudunk készíteni. — A végképpen jó útra tértek­kel van valami kapcsolat tovább­ra is, vagy kölcsönösen igyekez­nek elfelejteni a kapcsolatokat? — Erre sincs szabály. Mikor Budapesten kórházban voltam, meglátogatott az a fiatalasszony, akiről szó volt, aki időközben visszakerült Pestre. Az bizonyos, a búcsúzásokkor nem szeretjük használni a viszontlátásra kö­szöntést ... Ami azt illeti, ez érthető is. Az utógondozás sajátos munka- területet jelent, akik felelősség- teljes részt vállalnak ebből a munkából, megtesznek minden tehetőt a cél érdekében. Pedig ahogy ezt mondani szokás, ket­tőn áll a vásár, ha nem kétoldali az igyekezet, kárba vész a fá­radság, segítcikésziség. Félresik- lott emberi életek helyrehozá­sáról lévén szó, csak azt a gon­dozásba vételt koronázhatja er­kölcsi siker, amelynek eleven tárgya, az ember is akar vál­toztatni korábbi életvitelén. — li — AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK: NYUGDÍJAS FÉRFIT kőműves, ács, vízvezeték-szerelő, központifűtés-szerelő, lakatos fűtőnek azonnali szakmunkásokat, kubikosokat és segédmunkásokat. belépéssel alkalmazunk. Munka télen Is biztosítva! Bérezés teljesítmény szerint! Szállást, étkezést biztosítunk. Hazautazási költséghozzájá­rulási jogosultság szerint fizetünk. Felvétel esetén az uta­Tolna megyei Lapkiadó zási költséget térítjük. Fejér megyei Állami Építőipari Vállalat Székesfehérvár, Vállalat Szekszárd, Béla tér 1. Ady Endre utca 13. (23) — Arról nem szoktál le? — Három évig mást nem tettem, csak gondolkodtam. — Rólunk? — Rólunk is. — És miről még? — Arról, hogyan juthatnék a pénzemhez. Mi másról gondolkodhattam volna három évig a börtönben? Mi értel­me lett volna másról gondolkodni? — Egyáltalán van-e értelme a bűnözésnek? O’Keefe egykedvűen vállat vont. — Mit tudom én? Számomra már úgyis késő felvetni ezt a kérdést. — És másra nem gondolsz, csak magadra? — Kire például? — Rám. — Természetesen rád is sokszor gondoltam ... — Nem volt hosszú a három év? — Bizony hosszú volt. Még soha nem tűnt ilyen hosz- szúnak. — Akkor igyekezz úgy élni, hogy többé ne kerülj börtönbe. — Ezt nem ígérhetem meg. — 193 — — Miért nem? — Előbb még végére kell járnom egy ügynek. — A Brinks-ügynek? — Igen. — Mondj le róla Joseph. Az én kedvemért. Ne kockáz­tasd az életedet, ne kockáztass engem. — Téged ? — Igen, engem. Szakítok veled. Nincs semmi kedvem, sem tehetségem ahhoz, hogy egy gengszter felesége legyek... — Azt hittem, szeretsz ... — Szeretlek, mégis szakitok veled. Nem rontom el az életemet, a te kedvedért sem. — Akkor' miért vártál rám? Miért tartottál ki mellet­tem, amíg börtönben voltam? — Bíztam abban, hogy ha egyszer kikerülsz onnan, mindörökre megelégeled a Brinks-ügyet. Annyira ragasz­kodsz ahhoz a pénzhez? — No hallod?! Ki ne ragaszkodna százezer dollárhoz! — És ha megszerezted a százezret, akkor szakítasz ed­digi életmódoddal? Rendes életet fogsz élni? — Természetesen. Hiszen akkor már nem lesz szüksé­gem arra, hogy ilyen ügyekbe keveredjek. — Megígéred ezt nekem? — Persze. Ha megszereztem a pénzt, egyenesen Mexi­kóba megyünk, s ott új életet kezdünk. — Csak tudnék hinni neked ...! — Bátran elhiheted, amit mondok. Értsd meg, torkig vagyok a Brinks-üggyel, de nem tudok nyugodtan aludni addig, amíg nem kapom meg a részemet. Nemcsak a pénz miatt, az elv miatt is. Jogom van a részemre... Önma­gámnak tartozom azzal, hogy megszerezzem. Tölts csak még egy whiskyt... — De hogyan akarsz a pénzhez férkőzni? önszántuk­ból nem fognak százezer dollárt adni neked. — Megvan rá a tervem. Kitűnő terv — mondta O’Keefe s lehajtotta a whiskyt. — A te segítségedre is szükségem van. Számítok rád. — 194 — — Megőrültél? — Egyáltalán nem veszélyes a számodra ... — Veszélyes, nem veszélyes, nekem mindegy. Nem akarom, hogy közöm legyen a dologhoz. — Figyelj rám, Helen. Nem lesz más dolgod, mint közöl­ni velem, hogy mikor utazik McGinnis New Yorkba. v McGinnis az az alak, akit felhívtál, amikor én Towandá- ban ültem. Remélem akkor nem nevezted meg magad? — Nem. McGinnist nem ismerem, és nem is vagyok kíváncsi rá. Verd ki a fejedből ezt a tervet! — Helen,' hiszen megígérted, hogy velem jössz Mexi­kóba, hogy ott új életet kezdjünk! Megmondtam, addig nem megyünk, amíg nem rendeztem ezt az ügyet. Nem kívánok tőled semmit, ami miatt a rendőrség eljárást in­díthatna ellened, vagyis nem keverlek a dologba. De ter­vem végrehajtásához tudnom kell, hogy McGinnis mikor utazik Nem Yorkba. S ezt általad tudhatom meg. — Nem értelek... Azt1 sem tudom, ki az a McGinnis, s te elvárod tőlem, hogy megtudjam, mikor utazik New Yorkba. Hogyan tudhatom meg? — Egészen egyszerűen. McGinnis ma hirdetést tett közzé a lapokban, háztartási alkalmazottat keres. Menj el hozzá, mondd, hogy olvastad a hirdetést és szeretnéd el­foglalni az állást. — És ha nem vesz fel? — Ettől nem kell tartanod. Bostonban nagyon nehéz cselédet találni. Tetejébe McGinnis felesége örökösen zsör­tölődő boszorkány. Egy év alatt legalább egy tucat cseléd fordult meg házában. Senkinek sincs maradása nála... — Szép terved van velem, mondhatom ...! Egy gengsz­ter házába küldsz, hogy padlót súroljak nála, s tetejébe a felesége által gyötörtessem magam ... — Elismerem, hogy nem lesz könnyű a sorod, de hidd el, megéri. Utána feleségül veszlek, s meg sem állunk Mexikóig ... Azonfelül ez nem is tart sokáig ... — Ki tudja? Hátha McGinnisnek esze ágában sincs New Yorkba utazni. — 195 — T

Next

/
Thumbnails
Contents