Tolna Megyei Népújság, 1968. október (18. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-04 / 233. szám
Utógondozás a bonyhádi járásban Három évvel ezelőtt, egy kormányrendeletre hivatkozó egészségügyi miniszteri utasítás a városi, járási tanácsok egészség- ügyi osztályain működő szociálpolitikai előadókat jelölték ki a börtönviseiltek utógondozásának felelőseivé, Az utógondozás eredményeit hosszabb időtávon lehet asak egész pontosan lemérni, bár a részeredmények sem lebecsülendő értékűek. . . Arról szükségtelen beszélnünk, hogy társadalmunk milyen sokféleképpen gondoskodik az emberről. De azt alighanem kevesen tudják az érdekelteken kívül, hogy á börtönből kiszabadultaknak felbecsülhetetlen értékű segítséget ad társadalmunk ahhoz, hogy életüket a becsület jegyében újra kezdjék. Sokam élnek e lehetőséggel és az igénybe vett segítséget, gondoskodást azzal köszönik meg, hogy derekasan megállják helyüket. Ám vannak olyanok is, akiket a visszaérő bűnözők kategóriájából nem sikerül kiragadnia a legmesszebbmenő segítésnek sem. Összeforrottság a segítségre szorulókért A bonyhádi járásban Nagy Ferencné szociálpolitikai előadó 83 utógondozásra szoruló embert — férfiakat, nőket, idősebbeket ó> fiatalokat — tart nyilván Ezek közül 35 a visszaesők száma. Az utóbbiakkal való foglalkozás sokszor kudarcra ítélt. A gondozási munka nehezét ezek az új élet kezdésre képtelen emberek adják, noha közülük is sikerült már egyet-kettőt kiszakítani a régi életformából. Az utógondozás helyzetéről számot adó beszélgetésem jelen van a megyei tanács szociálpolitikai előadója ie, így többet tudhatunk meg a munkáról; nem valószínű, hogy Nagy Ferencné, — aki szerény asszony hírében áll —, eldicsekedett volna az utógondozás eredményeivel, pedig nem akármilyenek ezek az eredmények. — Országot? viszonylatban az elsők között foglal helyet a bonyhádi járás, ha az utógondozás hatékonyságát vizsgáljuk. A feladat nagysága, hogy megté- vedt embereket kell visszavezetni a társadalomba, összefogásra késztette az összes érdekelt járási szerveket. — Nem tudok olyan segítséget kérni, amit meg ne adnának — erősíti meg Nagy Ferencné. Dr. Futár Raymundné főorvosasszony emlékeztet egy levélre, amely a Legfelsőbb Ügyészségtől jött, sajnos, éppen abban az időszakban, amikor a járási szociálpolitikai előadó kórházi kezelés alatt állott. így. a kérést, ami egy bonyolult emberi probléma megoldását célozta volna, vissaa kellett utasítani. Hasznos lehet „csak beszélgetni“ — Hát igen, van egy hátránya is annak, hogy az utógondozási munka megfelelő súlyt kapott gyakorlatunkban és számon tarthatunk a sikertelenségek mellett sikereket is. Időnként kapunk idegeneket, akik, miután rendbe hozták életüket, ei is mennek — mondja a megyei előadó. Ide kívánkozik egy utógondozási történet, csak úgy, dióhéjban. .. Egy viszonylag fiatal asszonyt többszörösen büntetett előélete miatt» kitiltottak Budapestről. A Legfelsőbb Ügyészség a bonyhádiak gondjaiba ajánlotta az asszonyt, s meglehet, nem remélt sok sikert ettől az ajánlástól, a fiatal nő lejött Bonyhádira, ahol szakmájának megfelelő munkát kapott és a tanács biztosított s számára egy szobát is. Sem a munkahelyén, sem másutt nem merültek fel kifogások ellene. Igaz, bármi gondjával, bajával felkereshette a szocpolos*, aki felmérte időben, hogy a ..csak beszélgetés" is mennyit jelent a fiatal teremtésnek. — Egy alkalommal csöngött nálam reggel a telefon, hogy védencemet az étteremben látták. Másnap alig valamivel a telefonálás után bent volt a tanácsnál. És nagyon elámult, hogy Naayné már tud a kiruccanásról, ami mellesleg ártatlan dolog volt. — Tetszik tudni, a névnapomat ünnepeltem, és olyan jó kedvem volt! Nem (sokkal ezután feloldották a kitiltást és az asszony kislányával együtt visszamehetett Budapestre. Kölcsönös tájékozottság — Most legutóbb is. amikor betegállományban voltam, egy ilyen fiatal nőről lett volna szó, akit le akart küldeni hozzánk a Legfelsőbb Ügyészség. — Kikkel nehezebb bánni, a férfiakkal, vagy a nőkkel? — Embere válogatja. Szabályt felállítani a kezelhetőségről nem lehet, annyi bizonyos, ha valaki komolyan elhatározza, hogy szakít régebbi életmódjával, vagy egyszeri törvénybe ütközését el akarja feledni és feledtetni, megkap minden segítséget. — Hogyan kezdődik a gondozásba vétel? — Jóval az érdekeltek szabadulása előtt már kapunk értesítést arról, hogy X, vagy Y mikor szabadul. Milyen elhelyezést igényel, szóval elég sok mindent tudunk az egyéniség dolgában nagyon változatos összetételű ügyfeleinkről. — És a szabadultak azonnal jelentkeznek itt? — Legtöbbjük azonnal, tudniillik felvilágosítják őket arról, milyen segítséget kaphatnak, amit igényelnek is. Persze, vannak bőven olyanok, akik elfogadják a biztosított munkahelyet, kissé csalódva a kölcsönelőleget, amit munkabérükből majd vissza kell fizetniök, de megpróbálnak a gondozás elől elbújni. — Arról tudnak-e, kik szabadultak börtönkeresménnyel? — Igen, az előzetes levélváltás tisztáz minden ilyen tudnivalót is. Akad olyan, aki a börtönkeresmény romjaival érkezik, addig sír, panaszkodik, míg megkapja a segélyt. Volt olyan esetünk, hogy már délre nem volt a délelőtt kiutalt segélyből, mert az illető cseppfolyósította és leöntötte a torkán. Nyilvánvaló, hogy ilyen esetekben szükségünk van a rendőri szervek segítségére. Akkor is, ha munkába helyezettjeink két-három hetenként kezdik változtatni munka- és tartózkodási helyüket — Nem gondolja, hogy hálátlan ez a munka? — Hálátlannak nem nevezném, nehéznek, összetettnek inkább. A járásban valóban sikerült eredményeket elérnürfk, de a visszaesőkként érkezetteknek ha 5—10 százalékát sikerül megnyernünk a becsületes munkásélet számára akkor sokat mondok. Kettőn áll a vásár... — A börtönből szabadultakat általában fenntartással fogadják a munkahelyi és lakóközösségek is. Mi a helyzet e téren? — Nem tudnék olyan esetet említeni hirtelen, hol kellett nagyobb ütközetet megvívnunk azért, hogy utógondozottunkat fogadják bizalommal. Számos alkalommal győződhettem meg az emberek segítőkészségéről, noha a visszaesőkként nyilvántartottak elég gondot és csalódást okoznak sokszor. Van egy bizottságunk, amelyik havonta egy alkalommal összeül és megbeszéli, melyik gondozottunkkal mi történt az elmúlt időszakban, kivel vannak problémák, mit kellene tennünk, és így tovább. — Azt mondották, hogy e munka eredményei tízéves távlatban vizsgálhatóak csak. — Mondjuk továbbra is, mert három év gyakorlata legfeljebb részeredményeket mutathat fej. öt év múlva már valósabb mérleget tudunk készíteni. — A végképpen jó útra tértekkel van valami kapcsolat továbbra is, vagy kölcsönösen igyekeznek elfelejteni a kapcsolatokat? — Erre sincs szabály. Mikor Budapesten kórházban voltam, meglátogatott az a fiatalasszony, akiről szó volt, aki időközben visszakerült Pestre. Az bizonyos, a búcsúzásokkor nem szeretjük használni a viszontlátásra köszöntést ... Ami azt illeti, ez érthető is. Az utógondozás sajátos munka- területet jelent, akik felelősség- teljes részt vállalnak ebből a munkából, megtesznek minden tehetőt a cél érdekében. Pedig ahogy ezt mondani szokás, kettőn áll a vásár, ha nem kétoldali az igyekezet, kárba vész a fáradság, segítcikésziség. Félresik- lott emberi életek helyrehozásáról lévén szó, csak azt a gondozásba vételt koronázhatja erkölcsi siker, amelynek eleven tárgya, az ember is akar változtatni korábbi életvitelén. — li — AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK: NYUGDÍJAS FÉRFIT kőműves, ács, vízvezeték-szerelő, központifűtés-szerelő, lakatos fűtőnek azonnali szakmunkásokat, kubikosokat és segédmunkásokat. belépéssel alkalmazunk. Munka télen Is biztosítva! Bérezés teljesítmény szerint! Szállást, étkezést biztosítunk. Hazautazási költséghozzájárulási jogosultság szerint fizetünk. Felvétel esetén az utaTolna megyei Lapkiadó zási költséget térítjük. Fejér megyei Állami Építőipari Vállalat Székesfehérvár, Vállalat Szekszárd, Béla tér 1. Ady Endre utca 13. (23) — Arról nem szoktál le? — Három évig mást nem tettem, csak gondolkodtam. — Rólunk? — Rólunk is. — És miről még? — Arról, hogyan juthatnék a pénzemhez. Mi másról gondolkodhattam volna három évig a börtönben? Mi értelme lett volna másról gondolkodni? — Egyáltalán van-e értelme a bűnözésnek? O’Keefe egykedvűen vállat vont. — Mit tudom én? Számomra már úgyis késő felvetni ezt a kérdést. — És másra nem gondolsz, csak magadra? — Kire például? — Rám. — Természetesen rád is sokszor gondoltam ... — Nem volt hosszú a három év? — Bizony hosszú volt. Még soha nem tűnt ilyen hosz- szúnak. — Akkor igyekezz úgy élni, hogy többé ne kerülj börtönbe. — Ezt nem ígérhetem meg. — 193 — — Miért nem? — Előbb még végére kell járnom egy ügynek. — A Brinks-ügynek? — Igen. — Mondj le róla Joseph. Az én kedvemért. Ne kockáztasd az életedet, ne kockáztass engem. — Téged ? — Igen, engem. Szakítok veled. Nincs semmi kedvem, sem tehetségem ahhoz, hogy egy gengszter felesége legyek... — Azt hittem, szeretsz ... — Szeretlek, mégis szakitok veled. Nem rontom el az életemet, a te kedvedért sem. — Akkor' miért vártál rám? Miért tartottál ki mellettem, amíg börtönben voltam? — Bíztam abban, hogy ha egyszer kikerülsz onnan, mindörökre megelégeled a Brinks-ügyet. Annyira ragaszkodsz ahhoz a pénzhez? — No hallod?! Ki ne ragaszkodna százezer dollárhoz! — És ha megszerezted a százezret, akkor szakítasz eddigi életmódoddal? Rendes életet fogsz élni? — Természetesen. Hiszen akkor már nem lesz szükségem arra, hogy ilyen ügyekbe keveredjek. — Megígéred ezt nekem? — Persze. Ha megszereztem a pénzt, egyenesen Mexikóba megyünk, s ott új életet kezdünk. — Csak tudnék hinni neked ...! — Bátran elhiheted, amit mondok. Értsd meg, torkig vagyok a Brinks-üggyel, de nem tudok nyugodtan aludni addig, amíg nem kapom meg a részemet. Nemcsak a pénz miatt, az elv miatt is. Jogom van a részemre... Önmagámnak tartozom azzal, hogy megszerezzem. Tölts csak még egy whiskyt... — De hogyan akarsz a pénzhez férkőzni? önszántukból nem fognak százezer dollárt adni neked. — Megvan rá a tervem. Kitűnő terv — mondta O’Keefe s lehajtotta a whiskyt. — A te segítségedre is szükségem van. Számítok rád. — 194 — — Megőrültél? — Egyáltalán nem veszélyes a számodra ... — Veszélyes, nem veszélyes, nekem mindegy. Nem akarom, hogy közöm legyen a dologhoz. — Figyelj rám, Helen. Nem lesz más dolgod, mint közölni velem, hogy mikor utazik McGinnis New Yorkba. v McGinnis az az alak, akit felhívtál, amikor én Towandá- ban ültem. Remélem akkor nem nevezted meg magad? — Nem. McGinnist nem ismerem, és nem is vagyok kíváncsi rá. Verd ki a fejedből ezt a tervet! — Helen,' hiszen megígérted, hogy velem jössz Mexikóba, hogy ott új életet kezdjünk! Megmondtam, addig nem megyünk, amíg nem rendeztem ezt az ügyet. Nem kívánok tőled semmit, ami miatt a rendőrség eljárást indíthatna ellened, vagyis nem keverlek a dologba. De tervem végrehajtásához tudnom kell, hogy McGinnis mikor utazik Nem Yorkba. S ezt általad tudhatom meg. — Nem értelek... Azt1 sem tudom, ki az a McGinnis, s te elvárod tőlem, hogy megtudjam, mikor utazik New Yorkba. Hogyan tudhatom meg? — Egészen egyszerűen. McGinnis ma hirdetést tett közzé a lapokban, háztartási alkalmazottat keres. Menj el hozzá, mondd, hogy olvastad a hirdetést és szeretnéd elfoglalni az állást. — És ha nem vesz fel? — Ettől nem kell tartanod. Bostonban nagyon nehéz cselédet találni. Tetejébe McGinnis felesége örökösen zsörtölődő boszorkány. Egy év alatt legalább egy tucat cseléd fordult meg házában. Senkinek sincs maradása nála... — Szép terved van velem, mondhatom ...! Egy gengszter házába küldsz, hogy padlót súroljak nála, s tetejébe a felesége által gyötörtessem magam ... — Elismerem, hogy nem lesz könnyű a sorod, de hidd el, megéri. Utána feleségül veszlek, s meg sem állunk Mexikóig ... Azonfelül ez nem is tart sokáig ... — Ki tudja? Hátha McGinnisnek esze ágában sincs New Yorkba utazni. — 195 — T
