Tolna Megyei Népújság, 1968. október (18. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-04 / 233. szám

Betölti hivatását Mozgalmas két esztendő számvetése Az elrendeződés és erősödés időszakénak mérlegét készítet­ték el közösen a dombóvári kesztyűgyár taggyűlésén. Vitázó, élénk párttagság híré­ben áll a dombóvári kesztyű­gyár kommunista kollektívája. Fiatalok, hiszen az üzem dolgo­zóihoz hasonlóan, náluk is hu­szonöt év körüli az átlagéletkor. Az igényesség, a kritika és a kommunista megfontoltság vol­tak a fő jellemzői a vezetőség és a tagság által a politikai és gazdasági munka értékelését el­végző mostani taggyűlésnek. Szerdán délután, megalakulá­suk óta a második vezetőség­választó taggyűlést tartották a kesztyűgyárban. Két és fél évvel ezelőtt csupán nyolcán voltak, ma viszont már harmincöt kom­munista adhatott számot a IX. kongresszus őía eltelt időszak­ban végzett politikai munkássá­gáról. A felsőbb pártszerveket Po- nekker Zsismond, a dombóvári községi pártbizottság titkára, és Hornyák László, a megyei párt- bizottság munkatársa képviselte. Megjelent a párttageyűlésen Gulyás József, a Pécsi Kesztyű­gyár igazgatója is, aki tagja a vállalati pártbizottságnak. Középpontban a dolgozó ember A pártvezetőség nevében Tihanyi Béla üzemi párttitkár terjesztette elő a kollektív munkával készült beszámolót. Benne központi he­lyet nyeri a termelő, a gondol­kodó, a vitákban fejlődő, a ví­vódásoktól sem mentes dolgozó ember. Talán egyetíen mondat nem hangzott el úgy — sem. a vitához jó alapot nyújtó tájé­koztatásban, sem a hozzászólá­sok során —, hogy az embert szem élffT tévesztették volna. Nem fukarkodott sem a párt­vezetőség, sem a felszólalók a névszerinti elismeréssel, a sze­mélyhez címzett bírálattal. „Minden műhelyben és mű­szákban ott vannak a párttagok, akik képviselik a párt politiká­ját. akik méltó segítői a műve­zetőknek” — hangzott el a be­számolóban. A pártszervezetben a gazdasági, — a termelést segí­tő és ellenőrző tevékenység ál­landó, rendszeres volt. Az __új gazdasági reformot megelőző időszak egyéni aggályait időben sikerült eloszlatniok. A szakve­zetőket a két esztendő alatt kü­lönböző témakörben, mintegy tíz esetben számoltatta be a párt- szervezet. Kölcsönös a törekvés, hogy a gazdasági és politikai ve­zetők között létrehozott eleven, rendszeres kapcsolatot állandóan fejlesszék. A rengeteg vesződ- séggel, sok egyéni fáradozással járó sikereket egyik felszólaló így fogalmazta meg: „Sokat tett, nagy nevelő szerepet vállalt a pártszervezet, a törzsgárda ki­alakítása, a munkások és mű­szakiak helytállásának fejleszté­se terén. Az üzem fejlődésével együtt egészségesen növekedett a pártszervezet, erősödtünk mi is.” A megerősödés időszakában gondoltak a személyi, a káder- utánpótlásra is. A kádermunka hármas követelményei alapján elkészített káderfejlesztési terv alapot adott a szakmai és poli­tikai képzettség növeléséhez. Idő­közben megkezdték tanulmá­nyaikat a bőripari technikum kihelyezett osztályában a fiatal üzem fontos beosztású és a fej­lesztés során számításba jövő. leendő káderei. Két osztályban képezik az ipari tanulókat. Az elmúlt oktatási évadban a dom­bóvári kesztyűgyár dolgozóinak 85 százaléka vett részt politikai oktatásban, és nem volt lemor­zsolódás. A kommunisták közül heten végeztek marxista közép­iskolát, öten járnak a mar­xista esti egvetemre és ugvancsak öten a bőripari tech­nikumba. Elismeréssel szóltak a taggyűlésen az üzemi KISZ- szervezet és a szakszervezet egvre eredménvesebb nevelési tevé­kenységéről. Az összehasonlítási alapok bir­tokában Gulyás József, a pécsi igazgató hozzászólása során erő­sítette a gvári dolgozók, az üzemi kommunisták jogos büszkeségét. Többek között a következőket mondotta: „Első találkozásunk ideién akkora volt az üzemi lét­szám, mint most a párttagságé. Az igényes munka és a kritika folvamán növekvő pártszervezet pc'vütt nőt az üzemmel. Pél­dátlan a mi vállalatunk üze- roienk történetében, hogv három év alatt ennyire összekovácso- lódion az üzemi munkásgárda és ilyen termelési sikereket érjenek el A korábban létesült siklósi üzemünkben négy-öt év kellett Megnyugvás Medinán? ahhoz, hogy a minőségi követel­ményeknek eleget téve, elérjék az évenkénti 200 ezer pár kesz­tyű gyártását.” Mint a beszámo­lóból kitűnt, a dombóvári üzem idei terve 192 ezer pár kesztyű, ennek időarányos részét eddig már túlteljesítették. Az 1968-ra előírt 400 ezer forintnyi plusz nyereséggel szemben augusztu­sig bezárólag 512 ezer forintot teljesítettek Dombóváron úgy, hogy jelentősebb minőségi kifo­gások a fele részben exportra szállított termékeknél sem adód­tak. Nyílt, őszinte önvizsgálat Többszörösen visszanyúlva a IX. pártkongresszus alapvető út­mutatásához, beigazolódott, hogy az üzem fiatal pártszervezete be­tölti hivatását. önkritikus hangvételével ala­pot, tükörképet adott a beszámo­ló a fonákságok felismeréséhez és megvitatásához is. „Több esetben nem pártfórumon hang­zottak el a párttagok észrevéte­lei, hanem a műhelyekben, nem egyszer teret adva a hangulati hatásoknak.” A nézeteltérések kiküszöbölésére megszívlelik a javaslatokat, úgy változtatnak, hogy az átmeneti átcsoportosítá­sok, a változások okairól és szükségességéről időben, s meg­felelően tájékoztatni fogják a jövőben az aktívákat. A taggyű­lésen a másik erősen vitatott té­ma a pártcsoportok formális mű­ködése volt. Ennek rendezése hátra van még. Megállapították, hogy a taggyűlésekkel megegye­ző témák alkalmatlanok a párt­csoportok munkájának élénkíté­sére. Érdekesen, szokatlanul, el­térően fogalmaztak a pártmeg­bízatásokkal kapcsolatban. Töb­ben úgy látták, hogy az üzem­ben még elkelne, tudnának adni teendőt. (Másutt kutatják, mi­lyen megbízást adjanak.) Utal­tak a KISZ-ben adandó megbí­zatásokra, a brigádok, a műhe­lyek erőteljesebb patronálására. Gondot okoz még a taggyűlés után is, hogy az otthonukban „bedolgozó” párttagokat miként vonják be a pártszervezet éle­tébe. „Emeljük határozattá itt a megalapozott kritikát, hogy biz­tosabban és mielőbb változtas­sunk mondta el határozott véleményét az egyik felszólaló, miután a pártcsoportok tartalmi munkájának sürgős megjavítását •eklamálta. Kezd bebizonyosodni Medinán, hogy minden jószándék megta­lálja a maga helyét. Nincs ér­telme feleleveníteni a múltat, de annyit nem árt megjegyezni, hogy éveken keresztül talán az nehezítette meg legjobban a termelőszövetkezet kibontakozá­sát, hogy féltékenyek voltak egy­másra az okos, tapasztalt, mű­velt gazdák. Képtelenek voltak szót érteni, s a rossz légkörben gyanakvás, oktalan és alaptalan vádaskodás, háta mögött beszélés vette körül az embereket. Őszin­te örömmel könyvelhetjük el, hogy mindez szűnőfélben van. A megnyugvás kezdi jellemezni a medinai közös gazdaságot is, s hovatovább az indulatoktól fű­tött rossz szándék teljesen el­szigetelődik. Olyan hírek érkeznek a köz­ségből, hogy akik egykor sanda szemeklzel méregették egymást, azok rájöttek, hogy nagyon jól együtt tudnak dolgozni. Megér­tik és felismerik a szövetkezeti gazdák, hogy a csatabárd el- ásása, a személyeskedés meg­szüntetése, éppen a termelőszö­vetkezetet erősíti. 1968. január elsejétől új elnök került a me­dinai tsz élére. Korábban éve kig Mözsön volt a főagronómv ott jól vizsgázott, mind politik érettségből, mind pedig szakm- hozzáértésből. emberségből. Bi­zonyos, hogy az elnöknek és a fiatal főagronómusnak oroszlán- része van abban a pozitív vál­tozásban, ami Medinán tapasz­talható. A gazdasági megszilárdulás vi­szont nem köthető néhány em­ber személyéhez. Ez ellen ép­pen a termelőszövetkezet veze­tői tiltakoznának. Kivétel nélkül valamennyi szövetkezeti gazdá­nak része van abban, hogy egyik évről a másikra kb. megdupláz­zák az üzemben a bruttó terme­lési értéket. Ez is mutatja, hogy nincs értelme irigykedni-egymás­ra, hiszen bőven van arra le­hetőség egy közös gazdaságban, hogy vdlamennyi alkotó ember tudása, szellemi képzettsége és gyakorlati tapasztalata realizá­lódjék. Most szándékosan mel­lőzzük a neveket. Sokkal lénye­gesebb, hogy végre találkozni tud egymással a sok-sok tudás, s meddő viták helyett az értelem nyer polgárjogot. E sorok íróját őszinte elvtársi barátság köti össze több medinai családdal. Ezért még nagyobb öröm hírt adni a megnyugvás­ról. Bizonyos, hogy legalább há­rom esztendő kell ahhoz, hogy ’ gazdaság amúgy istenigazából ndbe jöjjön. De úgy tűnik, ' '*"telek immár adva vannak. Sz. P. Mind a pártvezetőség, mind a párttagság több észrevételt tett a fejlődő üzemet és pártszerveze­té^ segítő felettes szervek mun­kájához is. „Kifelejtették az üze­mieket a választás idején a ta­nácstagjelöltek közül. Elkerülte a község vezetőinek figyelmét a már négyszáz dolgozót foglalkoz­tató üzem képviselete.” Szóba hozták, hogy az anyavállalatnál esetenként helytelen anyagnor­mák előírását tapasztalták és hogy adódnak még formális, ele­mek az üzemi pártszervezet és a vállalati pártbizottság munka- kapcsolatában. Az elsők között megtartott kesztyűgyári vezetőségválasztó taggyűlésen elvi alapokon, nagy­fokú igényességgel és kritikusan vizsgálódó kommunisták ráirá­nyították a figyelmet még meg­levő gyengeségeikre, de látják a döntő sikereket is. Jelentős ál- lomásuk lett ez a taggyűlés, hogy újult erővel, a teendők közös kikristályosításából kiindulva, mindenki még jobban küzdjön az üzem jövője, a pártoolitikai munka tökéletesítése érdekében. Jó példát adtak a dombóvári kesztyűgyár vezetőkiválasztó, mérleget készítő taggyűlésén más pártszervezeteknek is. SOMI BENJAMINNÉ Otven éve 1918. OKTOBER 4. A veszett fejsze nyeléért Wilson amerikai köztársasági elnöK 1918. január 8-án üzenetet intézett a kongresszushoz és ebben körvonalazta kormánya álláspontját a háború utáni viszonyok kialakítá­sával kapcsolatban. A 14 pontból álló üzenet az Osztrák— Magyar Monarchiával kapcsolatban a nemzetiségek auto­nom fejlődésének biztosítását, a háború alatt elfoglalt terü­letek kiürítését és nemzeti határok megvonását kívánta. A központi hatalmak aggaiSztóvá vált katonai helyzete miatt Burián gróf, a bécsi külügyminiszter szeptember 14- én kötetlen tárgyalásokat próbált kezdeményezni az an­tanttal, sem tagadva, sem elfogadva a wilsorai elveket. A válasz érthetően elutasító volt. hiszen a wilsond elvek meg­adták az antant feltételeit. Szeptember 29-én Bulgária kapitulált az előretörő fran­cia csapatok előtt. Becsben és Budapesten tisztán látták: egyetlen kiút, van és ez az azonnali békekötés. A monarchia mindkét államának vezetői a területi sérthetetlenséget akarták megóvni és most már, az utolsó percben kedvező­nek tűntek az amerikai elnök pontjai. 1918. október 4-én Burián közvetlenül Wilsonhoz szólt és a január 8-i üzenete szerinti békét kért. Wilson válasza elutasító volt. Közölte, hogy január ele­je óta kormánya de facto hadviselő kormánynak ismerte el a Csehszlovák Nemzeti Tanácsot, elismerte a jugoszlá- vok nemzeti szabadsághoz való jogát. így nem ő, hanem ezek a népek állapítják meg a központi hatalmak részére, hogy szabadságukat miként kívánják megvalósítani. A válasz pörölycsapásként zúdult a kormányra. Nyil­vánvalóvá vált a monarchia szétdarabolása, az integritás, területi sérthetetlenség tagadása. Bár nem kétséges, hogy Wilsont új állásfoglalásában nemcsak a kis népek segítése vezette, sokkal inkább egy nagyhatalom eltörlése, mégis a nemzetiségeket ötven esztendőn keresztül elnyomó dua­lista komiányzat éppen ezen a szűk látókörű, soviniszta politikája következményét akkor látta, amikor már ellene fellépni nem tudott. '' Nemasak a nemzetiségek, hanem a négyéves háborút végigszenvedett tömegek álltak a széthulló monarchiában készen arra, hogy romjaiból maguknak jövőt építsenek. DR. PUSKÁS ATTILA Borkombinát Balatonbogláron A Balatonboglári Állami Gazdaságban 55 millió forintos költség­gel 58 ezer mázsa szőlő feldől gazáfára alkalmas borkombinát épül. Az idei kitűnő minőségű szőlő mustja már az épülő új kombinát üveghordóiba kerül. (MTI foto — Bajkor József felvétele.)

Next

/
Thumbnails
Contents