Tolna Megyei Népújság, 1968. október (18. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-31 / 256. szám

4 kritikus 1968-as esxtendő Sárssentlőrincen A vendéglátás Szekszárdon bból a szempontból látszik kritikusnak Sárszentlőrin­cen az idei, 1968-as eszten­dő, hogy új, bonyolult kérdéseket tesz fel a helyi vezetőknek az élet, s ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása késik. A közös gazdaság vezetőinek mind gyak­rabban kell érezniök, hogy a ré­gi, végeredményben nyugalmas, meglepetéseket ritkán tartogató állapot megszűnt. Más szelek fújnak, s ebből az új szélerősség­ből logikusan következne, hogy az átállás sürgős, a racionálisabb vezetői munkastílus kialakítása még sürgősebb, mert a hagyomá­nyos módszerekkel csak mérsé­kelten lehet boldogulni. Itt jelentkezik az első és a legnagyobb erőpróba. A vezetés­nek új, korszerű bizonyítványt kell magáról kiállítani, de a je­les minősítés megszerzése távol­ról sem látszik könnyűnek, egy­szerűnek, ugyanakkor a régi mi­nősítés kezdi érvényét veszíteni. Szűcs Lajos, a Szekszárd és Vi­déke Területi Tsz Szövetség tit­kára a közelmúltban egy nyilat­kozat keretei között elmondotta: önkényes csoportosítással jelenleg három kategóriába sorolja a tsz- ek vezetőit. Az első kategóriába tartoznak az új iránt roppant fo­gékony, gyorsan cselekvő embe­rek, a másodikban vannak azok, akik több gondolkodási időt hagy­nak maguknak, a harmadikba tartoznak a jó gazdák, akik ter­melnek, sokat dolgoznak, de az új követelményekkel szemben immunisak. Hová soroljuk Sárszentlőrincet? Az elsőbe, a másodikba, a har­madikba? A termelőszövetkezet­ben azt mondják, mindegyikbe, mert miként a tsz-ek, úgy a tsz- eken belül az igazgatósági tagok is három csoportba oszthatók. Baj ez? Talán nem. A helyzet akkor válik kritikussá, ha az igazgatóság többsége nem az első, hanem a harmadik kategóriában foglal helyet. Nem lenne szeren­csés dolog kijelenteni, hogy Sár- szentlőrincen az igazgatósági ta­gok maradiak. Intézkedéseikből, határozataikból arra lehet követ­keztetni, hogy az új iránt gyak­ran igen fogékonyak, viszont az esetek többségében nem mindig következetesek. Átállásuk' egye­netlen és nem elég merész. S ha tudjuk, hogy a döntések megho­zatalakor szinte mindig az elnök mondja ki az utolsó szót, akkor talán érdemes megjegyezni: eb­ben az időszakban az elnök hely­zete a legnehezebb. Lavíroznia kell a végletek között, de vég­eredményben előbb-utóbb el kell döntenie, hogy a közös gazdaság érdekében az új gazdasági me­chanizmus gyakorlatában milyen tendenciákat támogasson, s mi­lyen irányzatokat gyengítsen. Ezen a területen azonban ma még ész­revehető a bizonytalanság, a bi­zonytalankodás. Olyannyira, hogy a sárszent- lőrinci tsz egyike azoknak a kö­zös gazdaságoknak, amelyeket Juh,' 7. Károly, a Paksi Járási Párti sttság főelőadója így jel­lemez: nehezen bontakozik ki az új keresése. Teljes megkövesedésről ne be­széljünk, de arról igen, hogy ami van, az kevés. t r j, bonyolult kérdéseket tesz U fel a helyi vezetőknek az élet. Melyek ezek? A nyá­ron a közös gazdaságban az 1291 hold aratását 14 ember végezte el. „Teljesen leegyszerűsödött” — állapítja meg a főagronómus. (íme egy párbeszéd. Gazda: az uzdi részen mikor lesz learatva? Főagronómus: mikor járt ott? Gazda: négy napja. Főagronómus: három napja le van aratva.) Jú­lius 20-tól augusztus végéig a ta­gok többségének tehát nem volt munkája. Az asszonyok, főleg a megyeszerte ismert női szocialis­ta brigád tagjai idegesek. Arra gondolnak ugyanis, hogy a helyzet jövőre tovább romlik. Miután 1968-ban gyakran főtt a vezetők feje, hogy mit találjanak ki hol­napra az asszonyoknak, jövőre a paradicsomtermő területet meg­duplázzák. Ez azonban vajmi ke­vés, ha hosszabb távon nézzük a foglalkoztatás gondjait. Mi lesz két év múlva? Mi lesz öt év múlva? A tagok ezt még nem firtatják, őket ez a „távoli” jövő még nem nyugtalanítja. De a vezetőkkel szemben bizony követelmény, hogy tanuljanak meg előre nyug­talankodni. De kitől? Elsősorban azoktól a tsz-vezetőktől, akik a korszerűsödés, a megújulás nehéz és kritikus pontjain már túlju­tottak. S ebből a szempontból kö­vetelmény a közeledés. A befelé fordulás, a közöny idejét múlta. A külvilág ismerete éppoly nél­külözhetetlen, mint a helyi isme­ret. Ám ezen a területen talál­kozunk konzervatívizmussal, me­rő képtelenség, de tény, hogy a sárszentlőrinci tsz-ben van olyan szakvezető, aki a szomszédos gaz­daság elnökével három év alatt két szót ha váltott. Azt mondják Sárszentlőrincen, hozza össze a területi tsz-szövetség a vezetőket, s adjon a területi tsz-szövetség jó tippeket. Rendben van, adjon a területi tsz-szövetség jó tippe­ket és hozza össze a vezetőket. Ez azonban kizárólag akkor je­lent valamit, ha a vezető rendel­kezik az új befogadásának a kész­ségével, kevesebbet aggályosko­dik, viszont annál többet cselek­szik. M eglepő a sárszentlőrinci tsz- ben olyat hallani, hogy „rendben van a mellék­üzemági tevékenység, de aki egy­szer ott dolgozik, azt nehéz visz- szaszippantani”, magyarán, aki egyszer elszokik a kapától, az nem fogja meg még egyszer. Igaz ez? Talán igen, de ezen az alapon kár kihagyni a lehetőségeket, hi­szen csupán szervezésen, megálla­podáson múlik, hogy milyen fel­tételekkel foglalkoztatja a tsz a tagjait. (Pincehelyen az idén még az volt a tapasztalat, hogy az an­tennaüzemben dolgozó asszonyok részt is vállaltak. Gond: hogyan kellene őket erről jövőre lebeszél­ni?) A vezetői munkastílusnak előfeltétele tehát, hogy legelőször a gondolkodás legyen korszerűbb. Ha a kemizálás, az egyszeres ke- resztezésű hibrid kukorica stb. térhódítását ismerjük, akkor a korszerű koncepcióban a „vissza- szippantás” gondolata fel sem vetődhet. Bizonyos közegellenállást, úgy látszik, nehéz a sárszentlőrinci vezetésnek leküzdeni. Úgy tűnik, sok az aggályoskodás. Ajánlatot kaptak a Paksi Konzervgyártól, bedolgozó munkára. Tanulmá­nyozták a „kérdést”, s úgy dön­töttek. - -dől'"'-' munkát nem vállalják, mert a tagok nem ren­delkeznek kellő gyakorlattal, s ennek következtében nem tud­nak keresni. De hát a tanuló­pénzt mindenkor meg kell fizet­ni. Az ajánlat arra vonatkozott, hogy a konzervgyár ad a ter­melőszövetkezetnek ládákat, ame­lyeket össze kell szegelni. Száz láda összeszegelése hetven forint. Az első napon, vagy az első hé­ten valószínűleg csak harminc, negyven forintot tudtak volna a tagok keresni. De aki valóban dolgozni akar, az egy hét után feltétlenül begyakorolja magát úgy, hogy megtalálja a számítá­sát. Valószínűleg kár volt erről a lehetőségről lemondani, kár volt az ajánlatot visszautasítani. a tevékenységi kör bővíté- sekor még úgy jelentke­zik az aggályoskodás: csi­nálnánk mi, de nincs hol. Hi­ányzik a megfelelő helyiség. Ez valóságos és létező gond. de itt ismét a tapasztalatszerzés igé­nyével kellene a tsz-vezetőség- nek önmagával szemben fellép­nie. Miért ne lehetne megnézni, hogyan, miként sikerült helyisé­get, épületet találni Pincehelyen, Faddon Nagydorogon, vagy más közös gazdaságban. Gyakran han­goztatott, szinte már közhely számba menő, s valóban elkop­tatott igazság, hogy az önállóság nagyobb felelősséget jelent. A ta­gokról való szociális gondosko­dás jogán helyénvalónak látszott az erdészettel való kapcsolatot megszüntetni. Nem asszonyok­nak való télidőben az erdőmun­ka. De mit válaszolnak a veze­tők majd akkor, ha ezek az asz- szonyok megkérdezik a vezetők­től, hogy miért nincs helyette más. S összességében azért kritikus Sárszentlőrincen " az idei eszten­dő, mert most dől el, sikerül-e kevés megrázkódtatás árán át­állni, sikerül-e az új vezetői munkastílust kialakítani, vagy sem? A külső feltételek adva vannak hozzá. Szerdán délelőtt tartotta soron következő ülését a Szekszárdi városi Tanács végrehajtó bizott­sága. A vb előtt dr. Szigeth Fe­renc, a szekszárdi járásbíróság elnöke számolt be a bírósági gya­korlatból eredő tapasztalatokról a kisajátítási, kártalanítási pe­rekben és az egyéb tárgyú, az államigazgatási határozatokkal kapcsolatban benyújtott kerese­tekről. Váradi Sándor, a Tolna me­gyei Vendéglátóipari Vállalat igazgatója és Győrffy László, a Szekszárd és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövet­kezet elnöke adott tájékoztatást a megyeszékhely vendéglátásáról. A statisztikából kitűnik, hogy a város vendéglátóipari egységeinek összforgalma 1968. első félévé­ben a tavalyi időszakhoz viszo­nyítva 11,64 százalékkal emelke­dett, ezen belül jelentékeny for­galomnövekedést ért el a szek­szárdi Garay-komplexum. A cuk­rászdák és presszók kapacitása megfelel az igényeknek, az étter­mi ellátást pedig megoldja a kö­zeljövőben nyitó Kispipa, ahol egyszerre kétszáz vendég foglal­hat majd helyet. Gondot fordít a vállalat a szakmunkás-képzés­re is: az ebben az évben beisko­lázott tanulókkal együtt össze­sen 57 fiatal tanulja a szakmát. Felvetődött az értekezleten töb­bek között az is, hogy a növek­A MÉSZÖV igazgatóságának szerdai ülésén értékelték, hogy az fmsz-ek milyen árpolitikát folytatnak, hogyan érvényesülnek az új gazdasági mechanizmus ad­ta lehetőségek. Mind az előter­jesztések, mind a felszólalók sok értékes tanulsággal szolgáltak. Mindenki egyetértett abban, hogy az fmsz-i kiskereskedelem ár­politikájában jelentősen megnőtt minden egység önállósága. Az ön­állóság érvényesülését azonban sok külső tényező akadályozza, ezért csak nagyon kezdeti pró­bálkozásokról lehet számot ad­ni. Még mindig nagyon gyakori a felsőbb szintű ármódosítás, a helyes helyi árpolitika kialakítá­sához pedig nem mindig áll ren­vő idegenforgalom érdekében a felszolgálók tanuljanak idegen nyelveket. Váradi Sándor igaz­gató elmondta, hogy eddig szer­vezett formában nem folyt nyelv- oktatás, a jövőben az igényeknek megfelelően szerveznek ilyen jel­legű tanfolyamot. A közelmúltban megnyílt Vár- köz-bár biztosítja a városban az éjszakai szórakozást. A Kispipa kerthelyisége 1969. nyarán el­készül, jövőre tervezik a Garay- komplexum belső építészeti át­alakítását is. A szövetkezeti vendéglátás leg­nagyobb és legkorszerűbb egy­sége, a Sió-csárda fűtése jelen­leg nem felel meg a követelmé­nyeknek: olajtüzelésű központi fűtést szerelnek fel, amely meg­oldja majd a problémát. Még ebben az esztendőben befejező­dik az Előhegyen egy új üzlet­ház építése. Földszintjén modern presszót alakítanak ki, az eme­leten pedig áruház kap helyet. Ezzel az előhegyiek régi ellátási problémáját oldja meg az álta­lános fogyasztási és értékesítő szövetkezet. A város peremkerületeinek el­látása sok helyütt még mindig megoldatlan. Több terv született a helyzet javítása érdekében, de a végleges megoldás — előrelát­hatólag — még jó ideig várat magára. delkezésre kellő információ. A gyakorlati tapasztalat szerint in­kább arra található mindenütt példa, hogy hogyan nem szabad eljárni. A felsőbb instrukciók is inkább ilyen negatív jellegűek, a követhető módszereket inkább csak elvileg tudja mindenki meg­fogalmazni. Éppen ezért többen javasolták, hogy az ilyen tiltó instrukciók helyett fokozottab­ban kell kutatni az egyes helye­ken már kialakult jó módszere­ket. és azokat elterjeszteni a sa­játságos viszonyok alapján. Az ülésen tárgyaltak a fel­vásárlásról, személyzeti munká­ról és a szövetkezeti demokrá­ciáról is. SZEKULITY PÉTER Válaszol a 12-361! Mikor készül el a Garay-tér ? Hétfőn többen is megkeresték szerkesztőségünket a következő kérdéssel: mikor adják át a for­galomnak a Hármashídtól Csatá­rig terjedő útszakaszt, s ezen belül a Garay-teret? Felkerestük a Hídépítő Válla­lat szekszárdi építésvezetőségét, ahol Salamin Pál építésvezető kérdésünkre a következőket mond­ta: — A Hármashídtól Csatárig terjedő, 3,5 km-től a 7,5 km-ig terjedő útszakasz átadási határ­ideje 1969. december 31. Jelenleg már elkészült az 5,4 km-től 7,5 km-ig terjedő útszakasz. Itt már csak a hengerelt melegburkolat hiányzik, ezt a munkát azonban még az idén elvégzi a Tolna me­gyei Állami Építőipari Vállalat. Ami a Hármashídtól a Garay té­rig terjedő útszakaszt illeti, az eredeti tervek szerint még ebben az évben el kellene, hogy készül­jön. Azonban sajnos úgy néz ki, hogy nem sikerül az eredeti el­képzeléseinket megvalósítani, mi­vel nem tudunk folyamatosan dolgozni. így például igen lassan készülnek az aknák, a lefekte­tett nyomócsövekről a házi be­kötések. Bár több alkalommal is sürgettük ezeknek a munkáknak az elvégzését a Tolna megyei Viz­es Csatornamű Vállalatnál, saj­nos ezek a jelzések mind a mai napig nem hozták meg a kívánt eredményt. Van egy másik problémánk is. Igaz, ez elsősorban a tervezéssel függ össze, de úgy érzem feltét­len említést érdemel. A Hármas­hídtól a Garay térig vezető út­szakaszon mintegy 40—50 centi- méteres régi burkolatot le kell szednünk, s csak ezt követően alakíthatjuk ki az új út alapjait, holott véleményünk szerint sok­kal célszerűbb, gazdaságosabb és nem utolsó sorban gyorsabb lenne az útépítés, ha ennek egy része maradna az új alapban. Igaz, ez pályaszint-emelkedést jelentene, de véleményünk sze­rint ez még jól is jönne, hiszen például a Garay téri büfé előtt három lépcsőn kell majd közle­kedni. Végeredményben brigádjaink vál­lalták, hogy amennyiben a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vál­lalat a közeli napokban végérvé­nyesen átadja részünkre a Garay teret, akkor november 7-re be­fejezzük a tér átalakítását és átadjuk a forgalomnak. Ha az időjárás továbbra is kedvező lesz, még az is elképzelhető, hogy a Hármashídig terjedő út­szakasz is elkészül. * Eddig a kérdésre kapott válasz, amelynek néhány megállapítását nem hagyhatjuk szó nélkül. így például érthetetlen előttünk, hogy egy ilyen nagy jelentősé­gű munkánál, amely az egész város közlekedésére — de túlzás nélkül állíthatjuk —, életére ki­hat, ilyen laza kooperációs kap­csolat legyen az említett vállala­tok között. Az ilyen és ehhez hasonló nagy jelentőségű mun­kák lelkiismeretesebb ügyinté­zést igényelnek, mert enélkül, mint azt a példa is bizonyítja, meglassul a munka üteme. A másik dolog a tervezéssel kapcsolatos. Ugyancsak érthetet­len számunkra, hogy miért szük­séges felszedni a régi útburkola­tot,« amikor annak jelentős része megfelelne az új út alapjának. Arról nem is beszélve, hogy eb­ben az esetben gazdaságosabb és gyorsabb lenne az útépítés. Es ami ehhez kapcsolódik: vélemé­nyünk szerint a Garay téri büfé előtt épített három lépcső igen nagy baleseti veszélyt rejt ma­gában, különösen a téU hónapok­ban. {szigetvári) A MÉSZÖV igazgatóságának ülése

Next

/
Thumbnails
Contents