Tolna Megyei Népújság, 1968. október (18. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-27 / 253. szám
Én mondom, hogy rosszkor csökkentették otthon az ezüst Jelvásárlási árát, mert így az ezüstérmek nem lesznek olyan értékesek, mint az aranyérmek, és úgy látszik erről időben nem tájékoztatták a sportolóinkat és így ők most aranyak helyett ezüstöket hoznak. Ebből az a tanulság, hogy akkor kellett volna lecsökkenteni az ezüst árát, amikor még nem mentek ki fiaink Mexikóba, mert akkor nem mentek volna rá az ezüstre ... De ne panaszkodjunk. Az ezüst is szépen csillog, különösen akkor, ha arany helyett hordják. És mi ezekért az ezüstérmekért is nagyon megküzdöttünk: egész éjjel éberen ügyeltük a küzdelmeket. Fiaink más nemzetek fiaival küzdöttek, mi pedig önmagunkkal, meg az álmossággal. Más- ap aztán alig győztük kialudni magunkat a munkahelyen, ahol az alvás szüneteiben azt vitattuk meg: kinek mit ellett volna tennie az aranyéremért. Mert ezt itthon mindenki tudta, de odakint senki. Mi mindannyian megszereztük volna az aranyat, ha minket küldenek ki, de nekünk ..■em volt protekciónk és így olyanok jutottak ki az olimpiára, akik kevesebbet tudnak, mint mi... Mi itthon kivívtuk az aranyat, amit az országgyűlés is bizonyított. Hogy hogyan csináltuk, azt nem tudni, de tény az, hogy a vártnál jobb eredményeket értünk el, pedig a vártnál kevesebbet dolgozunk. Mi nem edzettük túl magunkat, mint egyes sportolók is, így nagy eredmények születtek . .. Nem is magyarázom ezt tovább, mert ezt az egészei mindenki tökéletesen érti. Hogy még tökéletesebben értsék az egészet, csupán alátámasztásul szeretnék egy-két konkrét példát is elmondani. Mostanában nálunk is kezd kialakulni a világszínvonal. Ez- azt jelenti, hogy mi is gyártunk már olyasmit, és olyan minőségűt, amilyent másutt gyártanak. Itt van például a müncheni gatya-eset. Münchenben láttam egy kirakatban a hirdetést a legújabb gatyáról. Így szólt: „Habkönnyű férfinadrág. Annyira súlytalan, hogy időnként ellenőriznie kell, hogy Valóban felvette-e, mielőtt elindult hazulról.” Nos, ilyen gatyákat már mi is gyártunk. Sőt. még ennél is jobbat. Előfordul, hogy az ember mire beér a munkahelyére. már el is veszti. Persze vannak még hibák is. Vannak, akik még nem használják ki a lehetőségeket. Pedig a lehetőségek adva vannak, csak utánuk kellene nézni az irodalomban. Itt van például a színházak esete. Nincsenek tapsoló, előre röhögő emberek, pedig ilyen embereket már Néró is alkalmazott, igaz csak azért, mert olyan gyengék voltak a színpadi fellépései, hogy másként az isten sem tapsolta volna meg. Franciaországban már a XIX. század elején volt egy színházi sikert biztosító társaság, ami elkelne Szekszárdon is. „De jiálynk nincs, mert, ha mi csinálunk valamit, akkor biztos, hogy melléfogunk. Szekszárdon a moziban liánnak előtapéólók, elöröhögők, előrekonferálók, előadás közben rá- diózók... Es most fogódzkodjon meg a szerkesztő úr: Szekszárdon sokan ttzér'f n&rh friennek moziba, mert ilyenek vannak! És sokan azért nem mennek a vendéglőbe étkezni, mert olyanok nincsenekt mint amilyenek vannak Düsseldorfban. Ha a mi vendéglőinkben is lehetne kapni például sült elefánthúst, főtt tigrishúst, kígyóagylevest és ráadásul olyan eredeti és különleges edényekben, amit haza is vihet az ember magával, akkor biztosan tömve lennének a vendéglők, mert a magyar ember szereti a különlegességeket, különösen akkor, ha azt csak neki szolgálják fel, viszont úgy látszik, hogy nem nagyon szereti, ha az étlapról még azt is akkor húzzák ki, amikor ö éppen azt az ételt akarta megrendelni, amit éppen kihúztak. Ha a kígyóagyleves egyelőre nem megy, helyes lenne, ha legalább bevezetőként mindenki azt ehetne, amit akar és nem azt, amit adnak neki, mert az emberek sok mindent megesznek, eszi, nem eszi alapon, de az étkezdékben nem ismernek tréfát. Hogy érthetőbb legyen a dolog, inkább járnak papucsban télen, ha csak azt lehet kapni a boltban cipő, csizma helyett, minthogy paradicsomlevest egyenek húsleves helyett. Az étkezésben nem ismernek tréfát. És nem használjuk ki az idegenforgalmi lehetőségeinket se™:.,fedi0' lenne rá lehetőségünk. Az írek így csalogatják a külföldi turistákat: „Nálunk van a világ legnevezetesebb visszhangja: Jöjjön a Kilarney tóhoz, ahol egy kiáltás százszor verődik vissza!” Tihanyban ugyan tönkrement a visszhang, de ezzel nem szűnt meg visszhangzásban a világelsőségünk Menjünk csak bármerre, bármelyik hivatalba, üzembe, mindenütt különb visszhangot találunk, mint az írországi. Itt egyszer mond valaki valamit, méghozzá nem is kiáltva, csak suttogva, és ezt a suttogást azonnal visszhangozzák, felerősítve. Úgy látszik, nemzeti öntudatból pótoljuk az elveszett tihanyi visszhangot. Végezetül felhívom a gyárak, a kereskedelem figyelmét egy nagyon praktikus valamire: a papírkesztyűre. Amerikában már gyártják. Tizenötöt adnak egy csomagban. Nálunk is nagy keletje lenne ezeknek a papírkesztyűknek, mert ezzel védeni lehetne egyes olyan embereknek a kezét a piszkos munkától, akik piszkos munkát végeznek. Remélem, hogy a tanácsot valamelyik gyár megfogadja, legyártja a papírkesztyűket, a kereskedelem pedig forgalomba hozza és ezzel biztosítani tudjuk, hogy Magyarországon minden embernek tiszta marad a keze. Befejezésül csak annyit: ha tudok valami jó szert a tiszta lelkiismeret biztosítására, akkor ennek pontos leírását is közölni fogom. Tisztelettel. Megyénk Levéltárából 25 éve történt Egy bizalmas diplomáciai irat Bőhm Vilmos 1943 őszén Londonban folytatott tárgyalásairól: „A Böhm által közöltek ismertetése előtt mindenekelőtt meg kell említenem, azon tapasztalatomat, hogy Károlyiék és a londoni magyar- ellenes körök befolyása érezhetőbbé vált Bőhm magatartásán. A mai magyar rendszerrel szembeni magatartása kiéleződött, helyesebben eltűnt annak a mérsékletnek a jele, amely az utóbbi év folyamán a nevezettnél tapasztalható volt. Bőhm szerint: az angolszáz politikai életben úgyszól-ván maradék nélkül az a felfogás uralkodik, hogy Magyarországnak a tengely oldalán való hadbalépése égy teljesen elhibázott magyar politikának volt a lépése. Az általános megállapítás az, hogy Magyarországnak a háborúba való belépése elkerülhető lett volna. Ugyanezen generáóiók során Magyarország másodszor lépett háborúba Anglia halálos ellenfele oldalán: ok nélkül. Ezért felelni kell valakinek.”... „Magyarországot a mai politikai rendszer Németország mellé kötötte. A háború elvesztésének tehát egyik első és elmaradhatatlan következménye az lesz, hogy az egész mai magyar politikai rendszer helyéröl eltávolítandó.” ..........A mai rends zer nem Várhat semmi előzékenységet Angiia részéről." (Ismeretlen forrásból származó feljegyzés Bőhm Vilmosnak Angliában folytatott tárgyalásairól a stockholmi magyar követség anyagából 1943. november 9-ről. Közli Horthy Miklós titkos iratai c. könyv 77. 'sorszám alatt.) Megjegyzés: A polgári demokratikus kormány hadügyminisztere, a Tanácsköztársaság hadügyi répbiztosa, ha :ls.rí s-iőperancsnoka volt Bőhm Vilmos, aki a megalkuvásra hajló szociáldemokraták közé tar.cz ü. 1919. júliusában kérte a bécsi követté való kinevezését. Itt kapcsolatba lépett a Bethlen vezetésével működő ellenforradalmárokkal és jelentős része volt a Tanácsköztársaság megdöntésében. A két háború között Stockholmban élt. A magyar követséggel kapcsolatot tartott, Angliai útjáról nyilván ezért számolt be a követnek. A követ feljegyzéséből érthetően kitűnik, hogy Bőhm először megértést tanúsított a Horthy-korszak politikája iránt. Ahhoz, hogy azt elítélje. Londonba kellett mennie, ahol gróf Károlyi Mihály és a munkáspárti vezetőkkel folytatott tárgyalások késztették korábbi álláspontja megváltoztatására. Ez viszont a most ötvenéves események egyik vezéralakjának, gróf Károlyi Mihálynak nemzetközi tekintélyét és politikai bölcsenlátását igazolja. Ugyanakkor a szemelvény hűen tükrözi, hogy az angolbarátsággal kacérkodó Horthy- kormányok politikáját az angolok mennyire elítélték . 50 éve lórién! Megjegyzés: Másnap, hogy a Nemzeti Tanács megalakult, nyilvánosságra hozták annak programját. A tömegek lelkesen fogadták azt és a hivatalok, intézmények, városok és vármegyék egy, i .án csatlakoztak althoz. Mind több és több katonai alakulat esküdött fel a Nemzeti Tanácsra. A fiatalok haladó mozgalmát az arisztokrácia kormánya feloszlatta korábban. Az Ausztriától való elszakadás híre, az uralkodó osztályok mesterkedése a forradalmi hangulat lefékezésére az egyetemi ifjúságot is megmozgatta, elhatározták a Galilei kör felélesztését. Az itt közölt és a Pesti Naplóban október 27-én megjelent felhívás erre a sorakozóra felhívás. 100 éve történi A megyei közgyűlés anyagából: „3722. Pest vmegye f. é. aug. 28-án a budai népszínház alakulása és működési vázlatának csatlása mellett, bizton reményelve bárhogy a törvényhozás és az ország felelős kormánya ezen intézet fennállásának biztosításáról rövid időn belül gondoskodni fog, mégis miután azok előtt most annyi fontos teendők halmaza állván, — ez ügyben végleg nem intézkedhetnek; — annál fogva ez idő szerint a gyámolítást igénylő intézet felsegélyezésére egyedül a hatóságilag pártolt magán adakozás útja lévén megnyitva, — a végből megkeresi a vármegye közönségét: hogy e tárgyban hozott s hasonlag mellékelt közgyűlései végzését pártolván, saját kebelében a budai népszínház számára önkénytes adományok gyűjtését elrendelje. Egész mértékben elismervén a megye közönsége, —- miszerint a tiszta és helyes irányban vezetett színészet a nemzeti művelődés emelkedésének és a nemzetiség fejlesztésének egyik főtényezője, a művészet ezen ágának áldásos eredményeit tehát tekintetbevévén és azt lehetőleg támogatni óhajtván, az összes járási főszolgabíró urak felhívatni határoztattak, hogy ezen hazafias és nemzeti irányú czél szem előtt tartása mellett, illetőséges járásaik területén a lehető legnagyobb mérvű adomány gyűjtését eszközöljék és annak eredményét az illető intézethez leendő eljuttatás végett e helyre felterjesszék.” (Bonyhádi főszolgabíró 1761/1888. szám.) Megjegyzés: A magyar színjátszás indulásának egyik lépése volt az a kezdeményezés, mely Pest megyéből indult ki és a többi megye támogatását kérte. A közgyűlési jegyzőkönyv' szavai szerint a Tolna megyeiek felajánlották segítségüket, azonban a következmény meglepő: Hacsak nem hiányosak irataink, a megyéhez csak két községből érkezett be adomány: Tengőd 1 forint 70 krajcárt, Bikács község kerek egy forintot küldött. A többi község, Szekszárd város és a megye gazdag családjainak adakozására sajnos iratot nem találtunk. 1918. október 26-án a következő röpiratot osztották Budapesten: „Egyetemi polgárok, barátaink! Amikor a bukott és szétdarabolt Lengyelország új életre támad, Magyarország lelkiismeretlen s önző nagyurai velünk akarják megismételtetni annak évszázadok előtti tragédiáját. Oly halált és pusztulást készítenek számunkra elő, amelyből nincs többé feltámadás. A népek társadalma most újból rendeződik el Európában, s amelyik országban az új világrendnek igazi talaja, s amelyik népben az új testvériségre komoly erkölcsi erő és őszinte megértés van, az az ország megújhodott hittel és felfrissült erővel köszöntheti egy jobb korszaknak hajnalhasadását. Szerte Európában minden elnyomott nép megérezte ennek az új világnak szíve dobbanását, csak nálunk folyik az élet változatlanul a régi mederben tovább, csupán nálunk szunnyadoz- nak az embermilliók oly mély álomban, amelyből, ha most nem, akkor soha többé nem lesz felébredés. Barátaink! Ugye, Ti látjátok, Ti tudjátok, hogy az irdatlan magyar mezőknek döcögős szekerét át kell váltani, hozzá kell csatolni a testvériesülő népmillióknak az új világ felé futó gépparipájához. Ha megnyílnak szemeitek az űj perspektívák felé, ha nem idegen fületeknek az új igazság, akkör hallgassátcfk meg a galileisták hozzátok szóló üzenetét. Döntsétek le telketekben a nemzeti és faji gyűlöletnek utolsó maradványát is, lássátok meg, hogy igazi ellenségeitek nem az országhatárokon túl vannak, ahonnét őszinte kiengesztelődésre nyújtanak békejobbot felétek, hanem ellenségeink itt vannak az országban, akik nem engedik, hogy ezt a békejobbot megragadhassuk. Barátaink! Mi galileisták tehát először és azonnal békét követelünk, azután hozzáfogunk az új Magyarország felépítéséhez. Várunk sorainkba benneteket * a Galilei Kör"' Régen történt A simontomyai bíró Ítélkezéséből: „1832. Die 7. febr. (február 7-én) bé rekesztve találtatott az Hadnagyok által Perei György az ő tavali Gazda Asszonyánál, Nagy Istvánnénál, így mint ezért, mint pedig mivel ugyan ezen Szolgájával Zab és Sarjú lopásban tapasztaltatott. végeztetett Hogy az Asszony egynéhány Pálczával vagy inkább Korbáccsal büntettessen, a Legény ellenben mint Tolvaj és paráznaságot követő, vitessen katonának.” „Tamás Mihály kiss Bíró, hogy Horváth Mihály feleségénél tapasztaltatott, a mi jobb, a világot el is fújta, fajtalanságba merülvén önnön maga el esmerése szerént, azért is eresztessen haza és ne legyen kiss bíró, hanem választasson helyibe másik.” „Császár Jánosné és Benkó János fiai Kuko- riczát loptak és el vitték őz. Tapp Mihálnénak. hogy azért süssön nekiek sörtvéss húst, mely eránt meg kérdeztetett az Or Gazda öv. Tapp Mihálné, kibizonyodott, hogy 12/11 zsákkal valóban oda takarítottak, melnek következésével végeztetett hogy mindenkire 12 páleza vezettessen, az Or Gazdának öz. Tapp Mihálnénak tekéntetbe vétetett az öreg és nyomorult sorsa, kemény fenyítés mellett máskorra halasztatott.” Megjegyzés: A kor moráljára jellemzőek a cselekmények és a büntetések is. A második ügyben mai fogalmaink szerint hivatalvesztés volt a büntetés, a harmadikban pedig a büntetést felfüggesztették. A bíró igazságos, jó érzékű ember volt DR. PUSKAS ATTILA
