Tolna Megyei Népújság, 1968. október (18. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-24 / 250. szám
Emberek és fegyverek A SZOCIALISTA ORSZÁGOK. KÖZTÜK HAZÁNK INTERNACIONALISTA SEGÍTSÉGÉNEK IS RÉSZE VAN ABBAN. HOGY VIETNAM HŐS NÉPE MA MÁR A LEGKORSZERŰBB FEGYVEREKKEL VEHETI FEL A HARCOT AZ AMERIKAI BETOLAKODÓKKAL ÉS CSATLÓSAIKKAL. Képünk a VDK légvédelmi egységeinek modern fegyvereiből ad ízelítőt. < Saigon közelében készült ez a kép, ahol a hazafiak távcsöves bazooka-val, (gyújtőgránátos páncélököllel) semmisítik meg az ellenséges harckocsikat. A Dél-Vietnami Nemzeti Felszaba- dítási Front összefoglaló jelentése szerint 1968. első nyolc hónapjában a felszabadító hadsereg erői több mint fél millió ellenséges katonát tettek harcképtelenné. Elpusztítottak 3000 katonai járművet, 490 repülőgépet, elsüllyesztettek 158 ellenséges hadihajót, felgyújtottak 855 lőszer- és üzemanyagraktárak A legkorszerűbb rakéta, amel bármely bombázó elpusztításár alkalmas. A legújabb jelentése szerint az amerikaiak repülő vesztesége a Vietnami Demokra [tik*! Köztársaság fölött 320 fölé emelkedett — Egyszerű következtetéssel jöttem rá. ön a barátnője O’Keefének, s az ön lakása előtt zajlott le annak idején az a lövöldözés, illetőleg az orvtámadás O’Keefe ellen. — Úgy van. S most attól tartok, a banda engem akar eltenni láb alól. — Mire alapozza ezt? — Arra, hogy túl sokat tudok a Brink’s-esetről. — Előbb kellett volna hozzánk jönnie ... — Lehetséges, hogy igaza van, de eddig nem éreztem veszélyben magam, s O’Keefe kedvéért hallgattam. Most azonban úgy látom, számára is jobb, ha elmondom, amit tudok. Elmondta, hogyan és milyen körülmények között találkozott annak idején a bárban O’Keefével. Elmondta azt is, hogy O’Keefe részegségében kifecsegte, hogy része volt a Brink’s Express Company kirablásában, de McGinnis megfosztotta zsákmányrészétől. Beszámolt Towandában tett látogatásáról, elmondta, hogy O'Keefének az volt a terve, hogy New Yorkba csalja McGinnist,, s ebből a célból ő beállt McGinnisékhez cselédnek. Powers óvakodott attól, hogy akár csak egyetlen szóval vagy mozdulattal félbeszakítsa. Feszült érdeklődéssel hallgatta minden szavát, kérdésekkel sem zavarta. Sok mindent tudott már abból, amit Helen Pokus közölt vele, sok adat birtokában volt, de csak Helen Pokus felvilágosításai által találta meg közöttük az összefüggést. Végre tisztán látta a Brinks-esetet, s -annak minden mozzanatát. Csakhogy egy tanú, aki csak másodkézből tud mindent, vajmi nehezen fogja meggyőzni az esküdteket McGinnis, Pino vagy a többiek bűnösségéről... A döntő bizonyíték még mindig hiányzott. Powers nem akart még egyszer felsülni a Grand Yury előtt, mint három évvel ezelőtt, amikor bizonyítékai nem voltak eléggé meggyőzőek, hogy az ügyész vádat emelhessen — 245 — McGinnis és társai ellen. Most kézzelfogható és megdönthetetlenül szilárd bizonyítékokra volt szüksége. — Miss Pokus, ön ismeri a legjobban O’Keefét — mondta a nő meghallgatása után. — Lehetségesnek tartja-e, hogy hajlandó vallomást tenni? — Nem tudom — válaszolta Helen Pokus halkan. Edward Powers előjegyzési naptárára pillantott. Már csak tizenegy napja volt a Briks-eset kinyomozásához. Két FBI nyomozót adott Helen Pokus mellé testőrnek, azzal a szigorú utasítással, hogy attól kezdve egyetlen percig se tévesszék szem elől. Nem volt éppen könnyű feladat. A két nyomozó egyrészt felelős volt Helen Pokus életéért és testi épségéért, másrészt olyan feltűnés nélkül kellett feladatukat teljesíteni, hogy a banda tagjai ne fogjanak gyanút. így alakult ki azután az a groteszk helyzet, hogy a két nyomozó és Maffie egyidejűleg szemmel tartották Helen Pokus minden lépését, csakhogy Maffie nem tudott a két nyomozó létezéséről. Edward Powers szilárdan elhatározta, hogy a hátralévő tizenegy napból egyetlen percet sem veszít; minden erejével azon lesz, hogy az elévülési határidőig tiszta helyzetet teremtsen, s a bankrablókat bíróság elé állítsa. McGinnis és a banda tagjai nem is sejtették, milyen sötét fellegek tornyosulnak fölöttük. Powers és Garret Byrne államügyész meglátogatták O’Keefét, a Middlesex börtönben. O’Keefe teljesen apatikus volt, úgy látszik belenyugodott sorsában, zsákmányrészének elvesztésébe. Azt mondta látogatóinak, hogy nincs mit vallania. Egy álló hétig megmaradt e mellett, habár naponta több órán át kihallgatták. De Powers és Byrne nem tágított. — 246 —
