Tolna Megyei Népújság, 1968. október (18. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-02 / 231. szám

Mexikói tudósítás Kosárlabda NB II Maratoni verseny Mexico-városon át A modern olimpiák felújítása óta város központja, itt emelkedett a maratoni fűti» a játékok egyik Montezuma császár palotája, s mel- legizgalmasabb és legtöbbre becsült lette a másik palota, ahol Cortáz versenyszáma. A maratoni futásban seregeit szállásolták el. Az aztékok tizenhatodiknak lenni többet ér a legyőzése után a hódító konkvisz- ranglistán, mint más számban a ha- tádor a földdel tette egyenlővé az todik hely. Nem véletlen ez, hiszen ősi várost és romjain kezdte épf- 42 kilométert futni két és fél őrá- teni a ma is álló katedrálist, vala- nái rövidebb idő alatt —, rendkívüli mint palotáját, amely ma a köz­telj esitmény. társasági elnök hivatalait foglalja magában. A maratoni futás az olimpiai at­létikai versenyeknek mindig a csúcs- Innen indul a maratoni futás me- pontját jelenti. A műsort úgy állít- zőnye. Azon a napon a hatalmas jak Össze, hogy a maratonisták be- katedráiig óráját harminc másod- iutasa legyen az atlétikai küzdelmek perccel előbbre állítják, hogy éppen záró száma. így lesz ez Mexicóban hallható legyen a délután 3 órát is. A nagy verseny rajtjára októ- jelző harangütés. Majd utána az in- ber 20-án, pontosan délután 15 óra- dító pisztolylövése jelt ad a vér­kor kerül sor (Budapesten ekkor seny megkezdésére. A maratoni ver- már este 22 óra lesz), a győztes ér- seny indításának pillanatait hang- kezesét pedig 17 óra 20 perc körül szórókon hallani fogják az olimpiai várják az olimpiai stadionban. stadion nézői is. Amint a verseny­A magyar színeket három futó zŐk elhagyják a teret, felzúgnak a képviseli ebben a klasszikus ver- katedrális harangjai, ezzel jelzik, senyszámban; a salgótarjáni Mecser hogy a nagy küzdelem megkezdő- Lajos, az ózdi Tóth Gyula, az idei dött. A stadion nézői egy elektro- magvar maratoni bajnok és Sütő mos eredményjelző táblán mind- József, a Vasas SC versenyzője, a végig figyelemmel kísérhetik a ver- tokiúi olimpia ötödik helyezettje. seny alakulását, mert a tábla öt­kilométerenkint tájékoztatást ad ar- RAJT A ZOCALÖN ró1- hoW ldk állnak az első hat helyen. A mexicói olimpia szervezői nagy ambícióval készülnek a maratoni fu­tás rendezésére. Szakítanak az utóbbi olimpiák hagyományával, a versenyt nem körpályán rendezik, a rajt nem a stadionban, hanem Mexi­co városának ősrégi főterén, a Zo- calón, s a nagy verseny résztvevői — legalább is azok, akik végig bír­ják az iramot —, keresztül futnak a hatalmas város legszebb részein és úgy érkeznek ki az Olimpiai Stadionba. Egy pillanatig sem két­séges, hogy a maratoni futás lesz az olimpia legtöbb néző által végig­nézett versenyszáma. A 42 kilométe­res útvonalon ugyanis a nézők milliója fog felsorakozni. A Zocalo Mexico szíve. Itt volt valamikor Tcnochtitlan, az azték fő­ESÖ ISTEN SZOBRA Amikor a futók elhagyják a Zo- calót, s végig haladnak a híres sza- badisághősről, Juarezről elnevezett sugárúton, érintik a szépművészetek csupamárvány palotáját, aztán az Alameda parkot, sok politikai tün­tetés színhelyét. Útirányuk még nem a stadion felé halad, hanem nagy kitérőt tesznek. Elfutnak a Három kultúra teréig, ahol az indián, a spanyol és a mexicói modem kul­túra építészete találkozott egymás­sal. Tesznek egy kört, majd végig­haladnak a Paseo de la Reformén, a világ egyik legszebb sugárútján, melyet véges-végig a mexicói törté­nelem nagyjainak szobrai szegé­lyeznek. Elérnek a Chapultepec parkhoz, a mexicóiak városligeté­hez, s a változatos terepen több mind tizenöt kilométert tesznek meg. Viszonylag hűvösben futnak, mert a park fái árnyékot adnak, mégis ez lesz a verseny egyik leg­nehezebb szakasza. Itt ugyanis je­lentékeny emelkedőre kell fel­kapaszkodniuk. Közben láthatják Miksa császár egykori palotáját, az­tán a híres antropológiai múzeumot, bejáratánál esőisten szobrával. A verseny befejező része az Insurgen- tes sugárúton zajlik le. Ez a meg­lehetősen egyenes terep újabb meg­próbáltatást ígér. Nem lesz árnyék, több mint tíz kilométert tűző nap­sütésben kell futni, és ráadásul a végén következik a legnagyobb megpróbáltatás: a stadionba csak az jut be, aki sikerrel küzdi le a több mint 80 méteres szintkülönbséget, a hirtelen emelkedőt. A hajrá már az egyetemi városban és a stadionban lesz és 80 ezer néző szolgáltatja hozzá a legszebb zenét, az ünneplő tapsvihart. Ki lesz a győztes? Megismétli-e Abebe Bikila, az etióp császár test­őre római és tokiói győzelmét? Vagy valaki más, talán a belga bor­ügynök, Roelants kerül az első helyre? Esetleg sikerült-e, a vendég­látó mexikóiaknak, a hazai környe­zettel ismerős, a magaslathoz hozzászokott versenyzőt előkészíteni, aki legyőzi a külföldieket? Két éve még, nagy reményeket fűz­tek a tarahumarákhoz, ezekhez a hegyi indiánokhoz, akik évszázadok óta híresek nagy távfutó-teljesítmé- nyeikrői. A kísérletek azonban nem jártak eredménnyel. hiába vitték edzőtáborba a legjobb tarahumara futókat, azok sehogy sem tudtak megbarátkozni a versenyzéssel és az edzésfegyelemmel. így kénytelenek, éveken át edző. keményen dolgozó futóikkal indulni és bennük re­ménykedni. Az előzetes nevezések szerint a maratoni verseny indulói­nak száma igen nagy lesz. Alig van számottevő atlétikai múltul rendel­kező ország, aki ne álLíUna rajt­hoz titkos esélyest. MECSEK—TÓTH—SÜTŐ Közéjük tartozunk mi is. Tóth Gyula és Sütő sok nagy maratoni versenyen bizonyította be képessé­geit, Mecser pedig olyan tehetség, aki könnyen nagy meglepetést okoz­hat ezen, a számára kissé hosszú távon. Futóink mindenesetre szor­galmasan készülnek. Reggelenként a közeli füves terepekre járnak, dél­utánonként azonban aszfalton fut­nak, mert azon lesz a verseny is. Sőt, az első hét után igyekeznek edzéseiket úgy időzíteni, hogy a maratoni verseny időpontjában fus­sanak a legnehezebb terepeken. Tavaly az előolimpia alkalmával Sütő szerepelt a legjobban, s el­mondta, hogy 30 kilométer után úgy érezte, fel kell adnia. De látu. hogy a többiek továbbszaladnak, s arra gondolt, ha azok bírják, ne ki is állnia kell a sarat. A XEX. nyári olimpia atlétikai versenyeinek utolsó eredményhirde­tése maratoni futásban lesz. Szép lenne, ha a magyar sport történe­tében először magyar futó is ott állna a dobogón. — A — A — KÉZILABDA NB II. SBTC—Győri Építők 12:12 (7:6) Vasárnap délelőtt Simontornyán 150 néző előtt került sor a mérkőzésre. A hazai csapatban a következő játé­kosok szerepeltek: Várni — Temesvá­ri, Hólik, Dégi. Szabó. Vinczellér n.f Vinczellér I. Csere: Nagy, Cser­háti, Tóth. Mészáros. Nagy iramú, változatos és végig izgalmas mérkő­zést vívott a két csapat. A bajnoki táblázat második helyén álló Győr kapott jobban lábra és már a 10. percben í>:3-ra vezettek. A 15. perc­ben sikerült Simontornyának 5:5-re alakítani a mérkőzés állását. Két perc múlva már ismét Győr vezetett 6:5- re, de a hazaiak nemcsak kiegyen­lítettek, hanem a félidő végéig a ve­zetést is megszerezték. A II. félidő első perceiben ismét a vendégeknek sikerült a gólszerzés és 8:8-ra alakult a mérkőzés állása. Et­től kezdve 4 esetben a vendégcsa­pat szerezte meg a vezetést és négy­szer kellett a hazaiaknak kiegyenlí­teni. Izgalmakban bővelkedő mérkőzésen két jóképességű csapat küzdelméből igazságos döntetlen született. Gól­szerzők: Szabó 5, Vinczellér I. 4. Cserháti 2. és Temesvári. Jók: Várni. Vjw'zplJér TT. Szabó és Dégi. Atlétika A legjobb vidékiek A Magyar Atlétikai Szövetség ösz- szeállította az országos ifjúsági baj­nokságon szerzett pontok alapján a legjobb 10 sportkör névsorát. A Szek­szárdi Dózsa 3 kiemelkedő tudású versenyzője (Deé — Szuprics — N. Kovács) 34 pontot szerzett és ezzel az előkelő 5. helyre került a lányok versenyében, ami ezen a bajnokságon a legjobb vidéki helyet jelentette, íme a legjobb 10: Bp. Honvéd 63 pont, Bp. Építők 58, Bp. V. Meteor 40, Bp. Közp. Sportiskola 35, Szek­szárdi Dózsa 34, Zalaegerszeg 32, Szombathely 31, Makó 30. Debreceni VSC 22, TFSE 21 ponttal. Olimpiai antenna A 32 méter átmérőjű, 330 tonna sú lyú parabolikus antenna Mexicó-vá- ros közelében, ahonnan az október 12-én kezdődő XIX. nyári olimpiai iátékok eseményeit fogják sugározni mesterséges távközlési bolygók se­gítségével a világ minden része felé. Jó iramú, színvonalas mérkőzések Szekszárdin NB Il-es kosárlabda csapataink va­sárnap hazai pályán léptek a kö­zönség elé. A női csapat ellenfele a Nagykőrösi Kinizsi, míg a férfiaké a Székesfehérvári Építők voltak. A női mérkőzésen végig az erős iramot diktáló hazaiak kezdeményeztek töb­bet és nagy arányú győzelmet arat­tak. A férfimérkőzésen a már bajnok Székesfehérvár ragyogóan kezdett és rövid idő alatt 15 ponttal elhúzott., amit már később nem tudott behozni az erősen feljavult Szekszárd. Postáné Csepreghy Agnes régi formájában játszott. Ezúttal 4 nagykőrösi játékos sem tudta megakadályozni, hogy kosarat sze­rezzen. Sz. Vasas—Nagykőrösi Kinizsi 88:23 (38:8) Szekszárdi Geiszhauer (11), Petter- mann (10), Csepreghy (17), Skoda (22). Schmidt I. (12). Csere: Harsányi (5), Turányi (6), Ulrik, Falvai (1), Schmidt II. (4), Lukács, Ringenbach H. Nagy­kőrös: Szellő (5), Bertalan (8), Takács (2), Kollár, Páhán (4). Csere: Szarvas, Bartha, Máthé (4). Az első perctől a hazaiak kezdeményeztek és a mind jobban játékba lendült csapat egyre- másra érte el a kosarakat. A szek­szárdiak pressing-zónával kezdtek, amit egész mérkőzés alatt aránylag jól alkalmaztak. A nagykőrösiek em­berfogással próbálkoztak, képtelenek voltak megtalálni a pressing-zóna el­lenszerét, csak ötletszerű támadások­ra egyéni kezdeményezésekre szorít­koztak. Védekezésben egyáltalán nem tudták megakadályozni az emberfogás ellen jó elzárásokat alkalmazó szek­szárdiak újaibb kosarait. Már az I. félidő közepén várható volt a nagy­arányú Vasas-győzelem. Szünet után a vendégcsapat zóná­ra tért át, de ezzel sem tudott ellen­állni a jó napot kifogó szekszárdiak­nál. A hazai csapat megbízható an do­bott, középtávolságról, s így , egyre jobban nőtt a különbség a két együt­tes között. Közben a védekezésről sem feledkeztek meg a szekszárdiak, s így a mérkőzés végére nagy kü­lönbség mutatkozott az eredmény­ben is. A szekszárdiak ezen a találkozón egyenletes, jó teljesítményt nyújtot­tak, szinte nem akadt gyenge pont az együttesben. A sok jó teljesítmény közül elsősorban a kezdő ötöst kell dicsérni, akik közül senki sem do­bott tíz pont alatt. A Kinizsi csapa­tából Szellő és Máthé játéka érde­mel említést. Székesfehérvári Építők—Sz. Vasas 83:74 (47:31) A lendületesen támadó Vasas játékosa Rutkay — a labdával. Székesfehérvári Építők: Radetzky, Szobosziai (10), Hegedűs (26). Sztoján (17), Balsay (14). Csere: Bognár (4), Vincze (6), Nagy (2), Sinka, Ritter (3), Pöröntő, Csapó (1). Szekszárdi Vasas: Rosta (4) Elmauer (13), dr. Péntek (21). Rutkay (5), HargiUi (8). Csere: Rohn (16), Kovács (7). Baka. Ezen a mérkőzésen jól játszott a Va­sas, egyenlő ellenfelévé nőtt a lista­vezető, sőt már bajnokságot nyert Székesfehérvárnak. Hogy mégis vere­séget szenvedtek, azt a gyenge kez­désükkel lehet magyarázni. Áz első félidő elején hol az egyik, hol a má­sik kosár forgott veszélyben, de ad­dig, míg a hazai* kosarak elmarad­tak. a pontatlan, rossz dobások miatt addig a vendégek egymás után sze­rezték Donijaikat. A 3. percben már 12:2 volt az eredmény a vendégek javara. A szekszárdi fiúk nehezen lendültek .játékba, bátortalanul, me­reven mozogtak. A félidő közepétől lassan magára talált a hazai csapat, de ekkor már 18 ponttal vezetett Székesfehérvár. A II. félidő nagy harcot hozott. A Vasas egyre jóbban belelendült a já­tékba. és fokozatosan lemorzsolta a hátrányt. A vérmesebb hazai szurko­lók már meglepetésről álmodoztak amikor 10 pontos hátránynál egy bizr tos helyzetet hagyott ki Szekszárd. Ez lélektanilag is kihatással volt a további eredményre, mert a hajrá­ban a rutinosabb fehérváriak bizto­san tartották előnyüket. Kitűnt: He­gedűs. Sztoján. Balsay. illetve dr. Péntek. Rohn és Elmauer.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents