Tolna Megyei Népújság, 1968. október (18. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-16 / 243. szám

Vállaljuk gyerekünknek... A mentőautó szirénázva fordult be az őcsényi utcán. Megállt a kis ház előtt, a szomszédok ösz- szegyűltek. — Viszik a kórházba a nénit... Sárgasággal... Négy nap után a mezőőr ke­reste özvegy Gózon Józsefnét, a termelőszövetkezetből hozott üze­netet. Otthon csak az unokát ta­lálta. ö vitte a hírt a Hámán Ka­tó szocialista brigádnak, és az irodán dolgozóknak. A brigád vezetője, Kiss János- né azonnal felkereste Jancsit. A ragyogó szemű, nyúlánk fiú meg- görbedve ült a széken. Egy szö­gön régi ruha lógott, élelemnek nyoma sé az üres lakásban. Mind­járt faggatni kezdte a vékonyan öltözött gyereket: — Mit ettél négy napja? — Ebédet a gimnáziumban, Tolnán... — És még? — Volt egy májkonzervem... Gyerektartást sehonnan özvegy Gózon Józsefné kétéves kora óta nevelj az unokáját. A szülők holléte ismeretlen, gyerek­tartást nem kap sehonnan. Ab­ból élnek, amit ő keres a terme­lőszövetkezetben. Most ez a vá­ratlan megbetegedés a legrosz- szabb helyzetbe hozta a gyereket. Értelmes, szerény fiú. Nem ment panaszkodni. Talán senki nem tudta volna meg, hogy nincs gon­dozója, ha a mezőőr nem kopog­tat be hozzájuk... A BOLT MINDIG NYITVA Félreértés ne essék, nem éjjel­nappal közértről van szó — ez felesleges is lenne Szekszárdon —, hanem „csupán” egy jó öt­letről. A város szóién, a peri­fériákon élő emberek nincse­nek túlzottan elkényeztetve a szolgáltatásokkal, s még mindig sok olyan peremkerülete van a megyeszékhelynek, ahol még a legalapvetőbb szolgáltatásokat is nélkülözni kell. A Bartina utcában jó forgalmú vegyesbolt működik. Léte a kör­nyéken lakóknak életszükséglet, mert innen igazán messze esik a városközpont üzletsora. Vonzá­si köre nagy, s annak, aki a Re­mete utca végén lakik, még min­dig tekintélyes sétát jelent a be­vásárlás. A brigád gyorsan határozott: vállaljuk gyerekünknek. Az elha­tározást tettek követték. Elmondani nehezebb Tizennégyen vannak, és leg­többjüknek nem is egy gyereke van otthon. Szükség van tehát a kereset minden forintjára. Még­is, közel ezer forintot gyűjtöttek össze Jánosnak, és ezzel egyidő- ben megkezdték a kollégiumi fel­vételének intézését. Nézem a vá­sárlási jegyzéket: cipő, ing, tö­rülköző, pulóver. .. Reggelit mindennap más ho­zott, és ezt már családi körben, Piri néniéknél fogyasztotta. Volt aki vállalta, hogy hozzájuk köl­tözhet véglegesen, ha nem sike­rül a kollégium. Mindjárt akadt, aki téli tüzelőt ajánlott. Megmoz­dultak a tsz-iroda dolgozói is, egy emberként a brigáddal. Orkánkabátot adott az egyikük, fia télikabátját hozta a másik, de nem írhatjuk le a neveket, mert aki csak egyetlen inget hoz­hatott, annak az ajándéka ponto­san olyan drága, mert szeretet­tel adta, amit adhatott. Szükség volt az új holmikra: az idős, beteges nagymama nem láthatta el úgy a fiút, hogy a tél ne érte volna készületlenül. Ad­dig jártak az ügyében, amíg az illetékesek, a tömegszervezetek segítségével ilyen késői időpont­ban is meg tudták oldani a kol­légiumi elhelyezést: felvették Bonyhádra, bennlakónak. A bőröndbe csomagolt új da­rabok előtt csak álldogált Jan­csi, nem szólt egy szót sem. Az­tán felemelt egyenként mindent, Nemrégiben ezen egy ügyes öt­lettel. segített az általános fo­gyasztási- és értékesítő szövetke­zet. A Remete utca 8-as számú ház kapuján tábla hirdeti, hogy gyümölcsöt, zöldséget, trafikárut, palackozóit italokat itt is besze­rezhet a vásárló. A házigazda — Tóth István — annak ellenére, hogy vasárnap van, készségesen invitál bennün­ket befelé, az udvari épületben kiképzett kis bolthelyiségbe. — Nálunk nincs nyitva tartási idő, mindenki akkor jön, amikor éppen ráér. Az üzletet a felesé­gem vezeti, a háztartás mellett, s ő mindig itthon van. Rend, tisztaság ízlésesen tárolt áruk. A készleten természetesen meglátszik, hogy a bolt „kisegí­tő” jelleggel működik, csak azo­kat az árucikkeket tartják, ame­lyek valóban nélkülözhetetlenek. — Milyen a forgalom? — Nem panaszkodhatunk, ha­mar megismerték a környéken, elég sok vásárlónk van. Egy hó­napja foglalkozunk véle, tízezer­nél több volt a bevétel. — Gyümölcsöt, zöldséget is árulnak, illetve főként azt árul­nak. Igénylik ezt itt, ahol jó­formán minden házhoz kert is tartozik? — Szükség van rá, mert na­gyon sok fiatal költözött az utób­bi években ebbe a városrészbe. s magához szorította ... Az asz- szonyok szeme egyformán csillo­gott, a gyerekkel: beszélni ezek­ről a dolgokról nehezebb. Kifestett lakással várták , A történet könnyen hasonlít­hat egy heppienddel végződő filmhez. Mire a nagymama meg­jött a szekszárdi kórházból, ki­festett, patyolat tiszta lakás vár­ta. A kert végében egy méter fa. téli tüzelőnek. A kamraszerű, csöpp konyhában élelem . .. Az unoka eközben a brigád gye­reke lett. Ketten is elkísérték Bonyhádra. Év eleje van, még könnyebben megszokja az új is­kolát. Most a tankönyveire gyűjtenek az asszonyok. A megyei nőtanács segítségével keresik az édesapa tartózkodási helyét is, az anyáé minden valószínűség szerint ki­deríthetetlen. Messzemenően ki­terjed a figyelmük a gyerek to­vábbi sorsára, még a nagymama fiának is írtak levelet, aki nem támogatja idős szülőjét, pedig jó az anyagi helyzete ... Megnőtt a családja a hallga­tag, komoly fiúnak, akiért eddig csak a nagymama érzett fele­lősséget. Talán egyetért velem, aki úgy érzem, nem árt ha az új „szülőkről” a nyilvánosság is tudomást szerez ... MOLDOVAN IBOLYA Tóth István az „üzletvezető­helyettes". (Foto: Vesztergombi) Legtöbbjük albérlő, s nekik na­gyon jól jön, hogy a közelben vásárolhatnak. Különösen azok a fiatal házasok örülnek, ahol gye­rek is van, s nem kell a gye­rek mellett még a gyümölcsöt, zöldséget is a városból cipelni. Mintha Tóth István szavait akarná igazolni, fiatalasszony jön a boltba, almát kér. Két-három darabot vesz, csak azért, mert nagyon megkívánta a kisgyerek. Kezdő háziasszonynál még az is gyakrabban előfordul, hogy szom­baton elfelejt valamit megvenni, ami nélkülözhetetlen a vasárnapi ebédhez. Most csak átszalad a szomszédba, s máris megoldódott a gond. Tóth István már a bolt csino­sítását, bővítését tervezi. Ha egy­szer egy üzlet elindul... AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK: kőműves, ács, vízvezeték-szerelő, központifűtés-szerelő, lakatos szakmunkásokat, kubikosokat és segédmunkásokat. Munka télen is biztosítva! Bérezés teljesítmény szerint! Szállást, étkezést biztosítunk. Hazautazási költséghozzá­járulást jogosultság szerint fizetünk. Felvétel esetén az utazási költséget térítjük. Fejér megyei Állami Épí öipari Vállalat Székesfehérvár Ady Endre utca 13. (23) Trigger kétszer nagyot nyelt, mielőtt válaszolt. — Először vagyok Bostonban. Most hallom először Charles O’Brian nevét, és McGinnis nevét is. — Szóval nem akarsz vallani? — Azon felül amit mondtam, nincs mit mondanom. — Rendben van — mondta Wilson fenyegetően. — Majd meglátjuk, ki bírja tovább. Azt hiszem, még lesz alkalmunk beszélni. Te fogsz jelentkezni. Maid ha elúntad magad Walpole-ban, a börtönben. • * Miközben Elmer Burke-Trigger a walpolei börtönben várta, hogy bíróság elé állítsák, a rendőrség lázas nyomo­zást indított Joseph O’Keefe, Pápaszemes Joe kézre keríté­sére. Minden rendőrállomás falán ott függött az ellene ki­adott fényképes körözvény. Ugyanis az utcai lövöldözésben való részvétel miatt feltételes szabadlábra helyezése hatá­lyát vesztette, és vissza kellett szállítani a bradfordi bör­tönbe, büntetése hátralévő részének letöltése végett. De O’Keefe úgy eltűnt, mintha a föld elnyelte volna. Vele együtt nyoma veszett barátjának, John Carlsonnak is. Az utcai lövöldözést követő hat héten O’Keefe nem mutat­kozott sem feleségénél, Boston Stougton nevű külvárosában, — 223 — sem szeretőjénél, Helen Pokusnál, sem testvérénél, Mary Hooleynél. Ezúttal azonban nemcsak a rendőrség és az FBI elől bújkált, hanem elsősorban és legfőképpen McGinnis és bandája elől, mert nem kételkedett abban, hogy McGinnis nem nyugszik addig, amíg nem tette ártalmatlanná. Hat hétig New Yorkban, ottani barátainál húzódott meg, hogy előkészítse a legközelebbi csapást halálos ellen­ségére, McGinnisre. Mert természetesen még a történtek után sem adta fel a harcot zsákmányrészéért. Közben az FBI Bostonban szigorúan megfigyelt minden helyet, ahol O’Keefe Bostonban felbukkanhatott. Mindenek­előtt állandóan szemmel tartotta szeretője, Helen Pokus la­kását, a Nightingale Streeten. Július 30-án este hét óra tájban Helen Pokus elment otthonról. Taxiba ült és aNeponset River elhagyatott part­ja mentén a távoli Riverdale Roadra vitette magát. Egy nyomozó, az FBI embere, egy pillanatig sem tévesztette szem elől. Nyomon követte és mintegy 150 méternyi távol­ságból észrevette, hogy a taxi egy pillanatra megáll, s egy férfi száll be. A Blue Hill sugárúton a nyomozó előzte a taxit. Elegendő volt, hogy egy pillantást vessen a kocsiba. A férfi utasban rögtön felismerte O’Keefet, aki hadonászva magyarázott valamit szeretőjének. Úgy látszott, hevesen vitatkoznak va­lamiről. A nyomozó rádión érintkezésbe lépett az FBI- különítmény parancsnokával és rövidesen még két kocsi csatlakozott hozzá, három-három nyomozóval. A Columbia Road sarkán a tilos jelzés miatt a taxi kénytelen volt megállni. A nyomozók melléfurakodtak, ketten feltépték az ajtaját, leteperték és bilincsbe verték a gengsztert, még mielőtt egyáltalán felfogta a helyzetet. O'Keefe dühösen sziszegve odavetette szeretőjének: — Beköptél, te rühes kutya! Helen Pokus kétségbeesetten a karjába csimpaszkodott. — 224 — — Joseph, soha még nem adtam okot, hogy kételkedj bennem — védekezett a gyanúsítás ellen. Még mielőtt tovább mentegetőzhetett volna, erőszakkal leválasztották szeretőjéről. A távolodó gépkocsi motorzúgása elnyomta Helen Pokus szavait. Hosszú meddő kihallgatás után a Boston melletti Springfield börtönbe szállították O’Keefet. A kerületi bíró­ság hatálytalanította a feltételes szabadlábra helyezést és régi büntetése mellé még 27 hónapi börtönt sózott a nya­kába utcai lövöldözésben való részvétel miatt. O’Keefe barátját és bizalmasát, John Carlsont azonban az FBI-nek nem sikerült előkeríteni. Soha többé nem került elő ... * Burke-Trigger tölcsért formált a tenyeréből, cellájának falához szorította a fülét és feszülten hallgatózott. Kopog­tatására nem érkezett válasz. Cipője sarkával, szabálytalan időközökben újra megko­pogtatta a falat. Korábbi börtönéveiben megtanulta a fe- gyencek titkos jelbeszédét, a kopogtatást, az egyetlen le­hetséges közlési módot a vastag börtönfalak között. Nem­egyszer elbüszkélkedett azzal, hogy jobban ismeri a Morse- jeleket, mint a közönséges betűket. „Értesítsd McGinnist. Szabadítson ki innen, akkor hall­gatok. Mondd meg neki, fizessen neked a híradásért kétszáz dollárt.” Ezúttal nem hallgatózott hiába. Válasz érkezett. — „Fizet-e McGinnis?” Trigger visszakopogtatott: „Ha rám hivatkozol, biztosan”. Néhány másodpercig néma maradt a fal, azután meg­jött a válasz: „Okay. Felkeresem McGinnist”. — 225 —

Next

/
Thumbnails
Contents