Tolna Megyei Népújság, 1968. október (18. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-16 / 243. szám
A 2000- technikájára készülnek Elektromos órarend Szekszárdon Az alkotó gondolat a gyakorlatban Elektromos órarendet készítettek Szekszárdon az 505. számú „Ady Endre” Ipari Szakmunkásképző Iskola szakoktatói és diákjai a Munkaügyi Minisztérium és a szekszárdi üzemek támogatásával. A faliszekrény- szerű berendezés készítését még tavaly kezdték meg az elektroműszerész növendékek, s a rádió- és a televíziószerelő tanulók fejezték be a hetenkénti szakköri foglalkozásaikon. A villanyórarend körülbelül ezer tanóra között nyújt eligazítást. A gombnyomásra kigyú- ló színes zseblámpaégők egy pillanat alatt megmutatják majd, hogy mikor, hol, milyen tantárgyból, melyik tanár tart előadást. Az érdekes berendezésnek most folyik a bemérése: minden egyes csatlakozást alaposan megvizsgálnak, ami meglehetősen hosszadalmas munka; a mérés után a beprogramozás következik, s előreláthatólag decemberben működésbe helyezhetik a tanári szobában. Hasznos együttműködés — Ez már a gyakorlat síkján, a „szenvedő alanyok” agyában született, a tanulók és a szakoktatók együttes munkájával készült, saját maguk tervezték — magyarázza Kaszás Imre, az intézet igazgatója, s így folytatja: — Kicsit szimbólumnak is tekintem a magam részéről ezt a masinát, kifejezi a tanárok és a tanulók együttműködésének hasznos eredményeit* azt tanúsítja, hogy a tanuló is tud segíteni iskoláján.—Rajnai György, Halász Bálint, Tegzes József és Nagy János műszaki tanárok a „szülőapák”, s művük a társadalmi munkamegosztás példája is: az esztergályos és a műszerésztanulóktól kezdve a villanyszerelőkig, s a festőtanulókig szinte mindegyikőjük keze nyomát viseli. Scherer Sándor igazgató- helyettes is elismerően beszél arról, hogy milyen nagy kedvvel csinálták a gyerekek újszerű munkájukat. Az iskola tanulólétszáma kétezerre növekedett, ezenkívül háromszáz azoknak a létszáma, akiket a községekből számoltatnak be. Érthető, hogy rendkívül nehéz tájékozódni a tanrendben. Az elektromos órarenddel azonban ez gyerekjáték lesz, egy gombnyomásra minden megvilágosodik. Ha például azt akarják megtudni, hogy hétfőn délelőtt 11 órakór hol van a vasipari szakrajzóra és melyik tanár tartja, a kigyúló zseblámpaégők azonnal megmutatják. Jeszenszky László ' igazgatóhelyettes közölte azt is, hogy a villanyórarendet 72 szakmához, 73 tanárhoz és körülbelül 1000 órához tervezték, 64 osztály 100 csoportjához, de a gép, valószínűleg ennél is többre lesz képes. — A gyerekek izgalmas felfedezés részesei lehettek, munkaközben láthatták, hogy egy számítógéprendszer milyen technikai problémákat vet fel — meséli Kaszás Imre igazgató, s hálásan emlegeti azt a messzemenő segítséget, amelyet a szekszárdi mérőműszergyár és személyesen Magyari László igazgató nyújtott mind anyagban, mind szerszámban az elektromos órarend elkészítéséhez. A logikai rendszerű gépet hálózati árammal — természetesen transzformálva — működtetik majd, s a Munkaügyi Minisztérium hozzájárult a szükséges 3000 zseblámpaizzó megvételéhez, s a vállalatok. így a posta is segítettek: 25 kilométernyi hosszú rézhuzalvezeté- ket szereltek a tanulók a készülékbe. Nagy várakozással tekintünk a gép működése elé, mert az az érzésünk, hogy sokkal többet tud, mint amennyire tervezték. — Ezek szerint olyan újszerű kísérletről van szó, amely tervezőinek is meglepetésekkel szolgálhat? — Époen erről van szó. A kezdeményezés, hogy úgy mondjam ..alulról” indult, s az együttműködés is nagyon hasznos. Ezzel mindenki tanul, nem rutinmunkát végez, hanem az előre mutató modern technikába „kóstol” bele. Az a célunk, hogy a ■ jelen eredménvei mellett már a jövő távlatát is megvillantsuk. A tanári karnak előre kell gondolkoznia. S ezen kísérletezések FIGYELŐ Szárítótársulás Szakái Lászlótól, a Szekszárd és Vidéke Területi Tsz Szövetség munkatársától tudjuk, hogy a közelmúltban ismét szóba került: a bőven termő hibridkukorica-fajták elterjesztésénél legelső tennivaló, a feltételek megteremtése. Fontos a vetőmag, de nem minden. Október elején a Martonvásári Mezőgazdasági Kutató Intézet helyettes igazgatója, dr. Biacsi Imre, a tamási Vörös Szikra Tsz-ben és a Fornádi Állami Gazdaságban arról tájékoztatta a mezőgazdasági szakembereket, hogy a fajtaválaszték nő. Jó hír. Megnyugvással könyvelhetik el a mezőgazdasági üzemek vezetői, hogy a martonvásári kutatóintézet erőfeszítései lehetővé teszik, hogy a jók közül a legjobb hibridkukoricafajtákat válasszák ki és honosítsák meg a megye termelő- szövetkezeteiben, állami gazdaságaiban. De éppen a tudósok, a kutatók hangsúlyozzák, hogy a fajtakiválasztás még nem minden. A feltételek megteremtése különösképpen fontos. Ebből a szempontból megkülönböztetett figyelmet érdemel a Tolna megyei Gabonafelvásárló és -Feldolgozó Vállalat elgondolása. Köztudott, hogy a nagy tömegű hibridkukorica-termesztés nélkülözhetetlen kelléke a szárító- berendezés. Tolna megye termelőszövetkezetei azonban pillanatnyilag mindössze napi 10 vagonos szárítókapacitással rendelkeznek. Ez nagyon kevés, annyira, hogy szinte gátja a hibridkukorica-termesztés kívánatos elterjedésének. Mit lehet tenni? A gabonafeldolgozó és -felvásárló vállalat vezetői azt ajánlják: a tsz-ek társulásos alapon növeljék a szárítókapacitást, mivel egy-egy közös gazdaság képtelen a négymillió forintba kerülő berendezést önállóan megvásárol ni és üzemeltetni. Az elgondolás feltétlenül életrevaló és minden támogatást megérdemel. Főként akkor, ha ismerjük Tolna megye krónikusan ismétlődő abraktakar- mány-hiányát, s ha látjuk, hogy ez ma már a rendelkezésre álló magyar hibridkukorica fajtákkal minden további nélkül felszámolható, ha van elegendő műtrágya, ha nő a betakarítás gépesítése és ha megalakulnak a szárítótársulások. közben szinte a jövő „szagát” érzi az ember. Intézetünkben felkészülnek a 2000-ik év technikájára. Nem „csináld magad” mozgalmat, hanem jó szakembereket akarunk, akik a 2000. évben és azután is megállják a helyüket a rohamos átalakulásban. A ma tudása akkor már kevés lesz, éppen ezért csinálunk olyan dolgokat, amelyek a jövő perspektíváját csillantják meg, hiszen a mi fiataljaink lesznek a 2000. év szakemberei, mesterei. Ennek az okos, előrelátó felfogásnak rengeteg jelével találkozhatunk a Tolna megyei szakmunkásképző iskolában, ahol az alkotói gondolat a gyakorlatban jelentkezik. Látni ezt a folyosón is, ahol elektromos vitrinekben kiállították a tanulók vizsgaremekeit, erősítőket és más műszereket: azokat a tárgyakat, amelyeket a mérőműszergyárban és annak anyagából készítettek a gyerekek, s az üzem átadta nekik. Láthatók a szabók, a varrók, a bőrdíszművesek, a bádogosok és a többi szakmabeliek kicsiny mintamunkái is. S amikor az elektromos tárgyakat — amelyeknek készítésében érettségizett lányok is részt vettek — kirakták a vitrinekbe, a gyerekek százai csodálták. Meggyőzően tanúsítja ez, hogy a termelésnek is van romantikája. Mindez valódi, a kis munkaremekek az eredeti nagyokhoz hasonlóan működnek. Cziráki József tanár be is kapcsolta a kicsiny sajtológépet és a rezgőollót, amely utóbbi vágja a papírt. — Egy elektromos előadótermet akarunk kialakítani — szól a további tervekről Kaszás Imre igazgató. — A modern technika minden követelményének megfelelő elektromos mérőszobát rendezünk, be. A tervezés és az anyagbeszerzés már javában folyik, s ami a legszebb: á kezdeményezés nem az iskola vezetőségétől, hanem maguktól a tanároktól indult. Tanműhelyünk nincs, de a szomszédos, volt II. számú iskola épületében kialakítunk egy házi műhelyt, ahol a szemléltető eszközöket elkészíthetjük majd. Véleményem szerint, enélkül nem lehetséges korszerű oktatás. — Ehhez a DÉDÁSZ-tól kapunk rendszeres segítséget. Három évvel ezelőtt készült egy mérőpad, amely mindent mér, amit egy villanyszerelőnek tudnia kell. Készül egy elektromos mérőpult, s most a DÉDÁSZ-tól kaptak egy tízezer forintnál többe kerülő mérőpadot, amelyért csupán 1250 forintot kellett téríteniük. A hálózati feszültségingadozás kiegyenlítéséhez még egy stabilizátort is ad az iskolának a vállalat. Tegzes József tanár szívesen megmutatja a szakköri munkának ezt a számomra bonyolultnak látszó kis birodalmát, amelynek a zsúfolt alagsorban szorítottak szűk he lyet. Sajnos, helyszűkében vannak. Pedig nemrég készült az új is kolaépület, Szekszárd főutcájának modern színfoltja, s nemsokára befejezik a szomszédos általános iskolai épület átalakítását, azzal is bővül az intézet. Mégsem elegendő, ami elég gom dot jelent az igazgatónak, ügy tűnik, hogy a fejlődésnek ez olyan velejárója, aminek megoldása szintén a jövő fontos feladata. BALLABÁS LÁSZLÓ ÉRDEMES ORVOSAINK 3. Menni akart az első pillanattól... i > . A mama a gondozóban mindenkié, mert orvos, de itthon csak az enyém! Pályakezdő orvosként 1952-ben Salgótarján és Szekszárd között kellett választania. Az egyszeri és meghatározó dilemma Szekszárd javára dőlt el, pályafutását a kórházban kezdte. Diplomát Budapesten szerzett, akkor már szülei is a fővárosban laktak. Miért részesült előnyben Szekszárd? Bácskai születésű, ismerte és szerette a parasztságot. Ezelőtt tizenhat évvel Tolna még csak mezőgazdasági megye volt... — Alig érkeztem ide. már menni akartam. Ügyszólván az első pillanattól készülődtem a menésre. A kollégák, akikkel együtt jöttem, szétszéledtek, én maradtam. Jó, hogy maradt, hogy a munka idegyökereztette dr. Fenyőházi Lászlónét, a bőr és nemi- beteg-gondozó főorvosát, akivel kivételesen otthonában beszélgetünk. Négy és fél éves kislánya bájos zsarnoksággal csügg a mamán, jelezve, hogy itt és most ő az úr. a mama a rendelőben mindenkié, itthon csak az övé. — Ma is bánja még, hogy Szekszárdra került és szekszárdi lett? — Őszintén szállva, nem! Nagyon szeretek felmenni Pestre, valahányszor erre alkalom adódik, tudományos előadások, továbbképzések során, boldogan megyek fel, de valószínű el- kisvárosiasodtam, mert fáraszt a rohanás. — Ami azt illeti, a munka területén itt sem szelídebb az iram. — Ez igaz. Évente 24 ezer gondozott fordul meg nálunk. Közismert dolog, hogy az utóbbi időben az urbanizáció rossz hatására ismét számolnunk kellett a nemibetegségek szaporodásával. Az, hogy néhány járási székhelyünkön 2—3 órás rendelésben folyhatott csak a nemi- beteg-gondozás, nagyon nagy terhet rótt a megyei gondozóra. Gondjaink fokozatosan enyhülnek, 1—2 éven belül megoszlik a beteg, illetve a gondozottforgalom a járási székhelyek és a megyeszékhely között. — Kilenc évig dolgozott a kórházban, ahol a munka természete sok vonásában eltér attól a munkától, ami a gondozóban folyik. Indulásnál mi okcffiott legtöbb problémát? — Nem volt egy, a tevékenység megbízható alapjául szolgáló nyilvántartásunk. . ami .nélkül nehéz e területen boldogulni. Dr. Fenyőházi Lászlóné elmondotta a továbbiakban, hogy a körzeti orvosok, járási gondozók közreműködésével elkészült egy nyilvántartás, hogy négyszáz 20—30 éve beteg gondozottjuk van, akik annak idején elhanyagolt nemibetegségükkel szövődményes további betegségekre tettek szert. Nagyon lényeges dolog sok figyelmet koncentrálni erre a csoportra. Az ismeretes, hogy az időben kezelés alá vett bőr- és nemibetegségek gyógyíthatók, mi több, az állam ingyenes gyógykezelést biztosít az ilyen bajokban szenvedők, számára. És az sem mellékes ma még, hogy tökéletes diszkréció mellett. Maruca izeg-mozog a mama oldalán. Időnként önfeledten fölnevet és belecsacsog a számára érdektelen beszélgetésbe. Tegnap a patakparton fára mászási bemutatót tartott és szerzett egy kövér kullancsot a karjába. Módfelett foglalkoztatja, miként lesz kiszedve ma ez a kis fenevad és bár most csak arról Van szó, hogy lemennek hintázni, azon alkudozik, hogy majd ne fájjon a házi operáció. Hogy a mama érdemes orvos? Buksi fejében ma még alig fér ez a fogalom, őt csak az érdekli, mikor lehet már hintázni. Anya és leánya talán megbocsátják, hogy együtt- létük türelmetlenül várt idejét megrövidítettük egy fél órával... LÁSZLÓ IBOLYA Népújság 5 1968. október 16.
