Tolna Megyei Népújság, 1968. október (18. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-02 / 231. szám

Meglátogattuk a világhírű Filatov intézetet. Az operaház, elbűvölően szép építészeti remek... Egy hónap Ogyesszában Gyakorlat és üdülés egyszerre Boros Éva, az 1. sz. gyógyszer- tár gyakorló- gyógyszerésze, aki az idén fejezte be egyetemi ta­nulmányait Szegeden, egy hóna­pot töltött Ogyesszában, a Feke­te-tenger partjának e szép nagy­városában. Szeged és Ogyessza testvérvá­rosok, egyetemeiket is szoros ba­rátság köti össze. A két egyetem közötti szerződés értelmében nya­ranta cseregyakorlatra megy Ogyesszába a végzős orvosnöven­dékek és gyógyszerészek egy cso­portja. Onnan pedig Szegedre ér­keznek a fiatalok. Éva arcán már hiába kere­sem a tengerparti nyár egy hó­napjának csokoládészínét. Sajnál­kozva mondja, hogy lekopott igen hamar, pedig hát — igyekezett. Majdnem minden közös útjuk a tengerre is vezetett délutánon­ként. A tenger volt a sztárja ott- tartózkodásuknak. Több tucat képet rak elém, míg arról be­szél, hogy az egyhónapos gyakor­lat a Szovjetunióban tulajdon­képpen jutalom volt. Ezt az utat csak azok az orvos- és gyógy­szerészjelöltek pályázhatják meg. akiknek tanulmányi eredményük az egyetemi évek alatt négy egész volt. öt kollégájával és 15 orvos­növendékkel kelt útra július 31- én és augusztus 31-én jött haza. — Egy zárt forgalmú, intézeti gyógyszertárban töltöttük a gya­korlati időt, naponta négy órát. Munkánk abból állt, hogy a szov­jet kollégákkal előkészítettük a; intézet által rendelt gyógyszere­ket. Nem volt nehéz munka és bármi segítségre volt szükségünk, ott voltak új barátaink. — Hányán beszélték az orosz nyelvet? — Perfekten csak tolmácsunk, egyben kísérőnk is. Mi csak any- nyira, amennyit nem felejtettünk ból. De a szakma közös nyelvén értettük egymást. Egyébként Ogyesszának egy új városnegye­dében dolgoztunk, amelynek ne­vezetessége, hogy öt évvel ezelőtt még sztyeppe volt itt. Most el­ragadóan modern lakótelep. — A napi négy óra gyakorla­tozás mellett bőven volt idő ba­rangolásra? — Igen, sokat barangoltunk és hálásak vagyunk azért, hogy erre jutott idő bőven. A szakmai ér­deklődésen túl vittünk magunk­kal egyéb érdeklődést is, igye­keztünk megismerni a várost, a környéket. Kétnapos kirándulást is tettünk, egy nyolcemeletes ten­gerjárón utaztunk Jaltába. Egyi­künk sem utazott még ilyen ha­talmás, mondhatni összkomfortos hajón, aminek minden szintjén volt mozi. étterem, táncterem, bái'... — Ez a hatalmas alkotmány fittyet-hányt a hullámzásnak, él­vezet volt rajta az utazás. Viszont amikor Jaltában átszálltunk egy motoros halászbárkára, hogy Alupkába zarándokoljunk meg­nézni a híres Voroncov kastélyt, kaptunk ízelítőt a tengeribeteg­ségből. — Gyógyszertárakat, egészség- ügyi létesítményieket nem láto­gattak? — Dehogynem! Jártunk közfor­galmú gyógyszertárban is, és szá­mos klinikán, kórházban. Ami legjobban megragadott, megnéz­hettük a híres Filatov intéze­tet, ahol zseniális szemműtéteket végeznek. Orvoskollégáink bel­gyógyászati osztályokon és se­bészeten gyakorlatoztak. Ogyesz- szában láttam életem első mű­tétét egy mellkasi sebészeten. — Hogyan bírta a gyógysze­rész a műtőt? — Féltem először. Ee az érdek­lődés legyűrte a félelmet. — Beszéljen a városról. — Röviden Igen nehéz, vala­hány hazahozott képhez van mondanivalóm. Csodálatosak a műemléképületek, az új, modem lakóházak, lenyűgözően hatalmas emlékművek... nekem legjobban az operaház tetszett, láthattam belül is, mert megnéztük Csaj­kovszkij Hattyúk tava című ba­lettjének előadását. Az épület bel­ső díszítése arany, találgattuk, hány kiló lehet. — Ezek szerint, a hónap el­teltével nem is annyira a munka fáradtságára panaszkodhattak, in­kább a kiadós városnézések ki­rándulások fáradalmaira. — Egyáltalán nem panaszkod­tunk, mert annyi volt a friss él­mény, ami lefoglalt bennünket, hogy nem volt időnk a fáradtság­ra. Ogyessza, diákéletem «gyik legszebb nyarát fogja jelenteni, mert egyetemi éveink testvérvá­rosát ismerve szerethettük meg. — Belső vihar nélkül úszta el középiskolai tanulmányaink- meg az első tengerjárást? A Budapesti Kőolajipari Gépgyár azonnali belépésre keres központi telephelyére esztergályos, marós, lakatos, ív-, lánghegesztő, villanyszerelő, elektroműszerész, kőműves szakmunkásokat mérő- és szabályozó körök özem be helyezéséhez technikusokat, férfi segédmunkásokat A központi munkahelyen 44 órás munkahét van. minden második szombat szabad. Felveszünk továbbá műszer- és technológiai szerelési munkahelyekre (Orosháza, Szeged környékére, Százhalom­batta, Szőny külszolgálatos munkakörbe csőszerelő, központifűtés-szerelő, lakatos, hegesztő, villanyszerelő szakmunkásokat és férfi segédmunkásokat Vidéki munkahelyeken 44 órás munkahét van, minden szombat szabad. Munkásszállás, üzemi konyha van. Bér megegyezés szerint. \ Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán: Budapest. XVI11. Gyomról u. 79 83. sz. (25) Az első tengeri út, irány Jalta! — De miért barátkozik Gaines évek óta olyan alakkal, mint Anthony Pino? — kérdezte az egyik esküdt. — Ennek két oka van, hölgyeim, és uraim. A magán­jellegű okokkal most nem kívánok foglalkozni, nem tar­tozik ide. Annál inkább meg kell világítanom a szolgálati okot. Gaines egyenesen azért kapja a fizetését, hogy sze­mélyesen törődjön a bűnözőkkel, hogy igyekezzen megnyer­ni Bizalmukat. Ha nem volnának bizalmasaink, összekötő embereink az alvilágban, akkor a kiderített bűncselekmé­nyek arányszáma sokkal kisebb lenne. Pedig — ezt is szükségesnek tartom hangsúlyozni — ebben a tekintetben Boston az első helyen áll az amerikai nagyvárosok között. Egy jó detektívtől elvárom, hogy bűnözők társaságában forogjon, mint ahogyan az orvostól is méltán elvárják, hogy betegei között legyen. — Most már értem — mondta az érdeklődő esküdt. — De Gaines ezt tegnap személyesen is elmondhatta volna... — 187 — — Természetesen elmondhatta volna, ha az államügyész úr alkalmat és lehetőséget adott volna neki! Nagyon fur­csállom Mr. Garity eljárását ebben a tekintetben. Hiszen még jól emlékszem arra az időre, amikor Mr. Garity fiatal ügyvéd volt. Annak idején gyakran védett bűnözőket a bíróság előtt, és bizony nem riadt vissza attól, hogy szemé­lyes kapcsolatban álljon velük. Nem talált semmi kivetni valót abban, hogy szoros kapcsolatai voltak az alvilággal... De térjünk vissza Gaines felügyelőre. Összeköttetései foly­tán igen sok esetben előre értesült valamely készülő bűn- cselekményről, és a legtöbbször idejében közbeléphetett. A Brinks-esetről azonban nem tudott meg semmit alvilági bizalmasától. Ez teljesen érthető is, hiszen Pino is részt vett a bankrablásban ... — Biztos ebben? — kérdezte a Grand Jury elnöke izgatottan. — Egészen biztos vagyok benne — válaszolta Wilson határozottan —, csak sajnos, még nincsenek olyan bizónyí- tékok a kezünkben, amelyek alapján bíróság elé állíthat­-nánk. És önöknek sem fog sikerülni Pinót vád alá helyezni. — Engedje meg Mr. Wilson, hogy megjegyezzem, ezt elképzelhetetlennek tartjuk — ellenkezett az elnök. — Pedig az a helyzet, higgyék el nekem. Pino elleni gyanúnknak logikai alapja van, és feltevésünket számos adat megerősíti, de egyik sem szolgálhat megdönthetetlen bizonyítékul. Csak az FBI rendelkezik bizonyító anyaggal, csakhogy a Grand Jury azzal sem kezdhet semmit. Az elnök tanácstalanul rázta a fejét. — Legyen szabad megjegyeznem Mr. Wilson, hogy képtelen vagyok követni gondolatmenetét. Ha jól értettem, ön azt állítja, hogy az FBI -nek bizonyítékai vannak Pino ellen, de ez a bizonyíték értéktelen számunkra. Ezt képte­len vagyok megérteni,. — 188 — — Engedjék meg, hölgyeim és uraim, hogy megmagya­rázzam. Az FBI bizonyító anyagát azért nem fogják tudni felhasználni, mert ez az anyag néhány hangszalag, amelye­ket az FBI William Rozman ügyvéd irodájában vett fel titokban az oda beépített lehallgató készülékek közvetíté­sével. A hangszalagokra felvett beszélgetésekből meglehe­tősen világosan kiderül, hogy kik vettek részt a Brink’s Express Company kirablásában. — Honnan tudja ezt? — Hát kérem, őszintén bevallom, a rendőrség az egyik szemét mindig a konkurrencián tartja. Ez hozzátartozik a munkánkhoz... — Ha az FBI és a rendőrség tudja, kik követték el a rablást, miért nem fogjuk rövidre az ügyet, és miért nem helyezzük vád alá a tetteseket?! — kiáltott fel az esküdt­szék elnöke. — Ennek is megvan az oka — magyarázta Wilson. — Bizonyára tudomásuk van az igazságügy-miniszter rendel­kezéséről, amely szerint titokban felvett hangszalagok nem használhatók fel bizonyítékul. — Ez igaz. De hát akkor mit tehetünk? — kérdezte az egyik esküdt. — Nincs más hátra, a Grand Jurynak be kell várnia, van-e az államügyésznek eddig titokban tartott ütő­kártyája, bizonyítéka a gyanúsítottak ellen. Őszintén meg­vallva, nem hiszem, hogy ilyen bizonyítékokkal rendelkezik. És ha a Grand Jury arra a megállapításra jut, hogy a bizonyítékok nem elegendők a vádemeléshez, akkor az FBI elvesztette a csatát, és az ügy teljesen az én hatás­körömbe kerül. Akkor újabb három év időm van ahhoz, hogy a tetteseket bíróság elé állítsam, de nem a szövetségi, hanem Massachusetts állam bírósága elé, mert a szövetségi törvény értelmében az ügy már elévült. — Más szóval, akár rögtön is hazamehetünk — je­gyezte meg az elnök méltatlankodva. — 189 — í

Next

/
Thumbnails
Contents