Tolna Megyei Népújság, 1968. október (18. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-15 / 242. szám
Balatonboglártól Páliéig Növekszik a talajjavítás és a talajvédelem megyénkben AZ ORSZÁGOS TALAJJAVÍTÓ és Talajvédelmi Vállalat ba- latonboglári kirendeltsége 1966 óta tevékenykedik megyénkben, kezdetben is jó eredményeket ért el, a jövőben pedig egyre hasznosabb szerepet tölt be. A termelőszövetkezetek felfigyeltek a kitűnő lehetőségre, a gyenge talajok kedvezményes feljavítására, és a jövő évtől kezdve már nagy tételben veszik igénybe a vállalat megyénkben dolgozó kis csoportjának munkáját. A kajdacsi Aranykalász Tsz- ben az idén csaknem 500 holdon történik homokjavítás. A szövetkezetnek van lápföldes anyaga, így a munka sokkal gyorsabb. Történt már homokjavítás 1966 óta Dunaföldváron, Bölcskén és Nagydorogon is. Igen jó eredményt értek el a nagydorogi közös gazdaságban: az 1966-ban javított homokterületen, ahol azelőtt átlagosan négy mázsa rozs termett holdanként, az idén 12,76 mázsa búzát takarítottak be egy- egy holdról. Horváth Piroska, az OTTV ba.latonboglári kirendeltségének szakmérnöke, aki 1955 óta dolgozik ebben a mezőgazdasági szakmában, azt mondja, nemcsak a tápanyag-utánpótlást növeli a lápföld. hanem a talaj vízlekötő képességét is. A javító munka tehát kettős haszonnal jár. Horváth Piroska irányítja és ellenőrzi szakmailag a talajjavítást és a talajvédelmet a szekszárdi, paksi és a tamási járásban, ahol a vállalat tevékenykedik. Közvetlen munkatársa, Tanítván körzeti agronómus szervezi a munkákat és intézi az adminisztrációs ügyeket. Tájékoztatásuk szerint az altalaj lazítás rendkívül népszerűvé vált, egyik évről a másikra. A jövő esztendőben 5600 holdon kell végezniük altalajlazítást megyénkben az eddig megkötött szerződések szerint, 11 termelőszövetkezetben. A Kanacsi Állami Gazdaság az idén ezer holdon végeztetett ilyen munkát és 1969-re is ezer hold talaj javítását igényli ezzel a módszerrel. Horváth Piroska szakmérnök tömören így jellemzi az altalaj lazítás előnyeit és következményeit. Egyrészt majdnem teljesen megszűnik az erózió, másrészt pedig kedvezőbbé válik a talaj tápanyag-szolgáltatása, levegő-, hő-, és vízgazdálkodása, ezzel pedig javul a biológiai élet és a természetes tápanyag-feltáró- dás. Jellemző, hogy míg egész Somogy megyében az idén 6600 holdon történt altalajlazítás. Tolna megye két járásában több mint 5700 holdon végzik el ezt a munkát, a következő esztendőben. Nő a vállalat balatonboglári kirendeltségének Tolna megyei részlege, bővítik a gépparkot és felvesznek két munkavezetőt. Állandó munkahelyek lesznek már 1969-ben, nem ideiglenesen küldenek ide gépeket Somogyból, vagy Zalából. A kirendeltség terve: 1968-ban mintegy 50 millió forint értékű munkát végez, 1969ben pelig már több mint 100 millió forint értékűt. A munkában a talajjavításon és talajvédelmen kívül bekötő utak építése, földutak javítása és ároképítés, úgynevezett árokmetszés is szerepel. Sőt, talajvizsgálaton alapuló műtrágyázási szaktanács- adást is végeznek Horváth Piros- káék, A MÉRETEKRE JELLEMZŐ, hogy az idén Ozorán csaknem másfél millió forint értékű a talaj- védelmi munka. A költségek jelentős részét, 50 százalékát az állam f'zeti. Ilyen nagy kedvezménnyel természetesen könnyebb a szövetkezetek dolga, és még hamarabb megtérül számultra a befektetés. A kémiai talajjavítás garanciális ideje négy-öt év, a homokjavításé pedig hat. Tanítván körzeti agronómus számítása szerint a költség már akkor is igen hamar megtérül a gazdaságnak, ha búzából csak négy-öt mázsával terem többet a föld, átlagosan. A már korábban ismert talaj- védelmi és vízgazdálkodási társulat, amelynek székhelye Tamásiban van, semmiképpen sem győzné egyedül a talajjavító tevékenységet, a jelek szerint igen nagy szükség van az OTTV balatonboglári kirendeltségnek munkájára is Tolna megyében. A pál- fai közös gazdaság egy év alatt ezer holdon akar talajjavítást végeztetni. G. J. Barangolás a Baktában Az idei vénasszonyok nyara egy kicsit megtréfált bennünket. Zordon őszt sejtető, kitartó eső után vagy két héttel később köszöntött be, amikor az ember már végképp lemondott arról, hogy élvezze az ősz kellemes langymele- gét. A szokatlanul mostoha nyár után joggal követelhettünk elégtételt az időjárástól, s a ragyogó napsütés, enyhe kora őszi idő úgy látszik ezt szeretné pótolni. Egy ilyen „ajándékba kapott” nyarat is meghazudtoló vasárnapon indultunk el a Baktába, hogy élvezzük a szekszárdi ősz jelleg- Éhbe bizony zetes szőlőhegyi hangulatát. Nyüzsgő életre, szüreti vidámságra, újborkóstoló gazdákra számítottunk. Kihalt szurdikokat, zárt tanyákat, néptelen domboldalt találtunk. Szokatlanul csendes az idei ősz a Bakta-hegyen. A Szekszárdi Állami Gazdaság szépen gondozott szőlőjében egy teremtett lelket sem látni, egyedül bóklásszuk végig az utakat. Hiába keresnénk a csőszt is: szüret után már igazán nincs mire vigyázni... Kicsit lejjebb megyünk a völgybe, ahonnan beszélgetés nem kell megszakadni: nagyobb prés, mint a termés. (Fotó: Vesztergombi) foszlánya hallatszik. A csend gyakran félrevezeti az embert, ebben a zárt völgyben messzire hallatszik a hang, s jó időbe telik, míg tulajdonosaikra is rábukkanunk. Két idős, hatvan körüli asszony felelget egymásnak néhány parcella távolságról. A szüretről keseregnek, ami az idén annyira rosszul sikerült, hogy a szüreti vendégek által elfogyasztott óbor majdnem több volt, mint amennyit a hatszáz négyszögöl hozott. Legalábbis így mondta az asszony, aki még beszéd közben is egyforma ritmussal hajladozott a sorok között. A másik asszony kapájára támaszkodva arra a sok „micsodára” panaszkodott, „amit fellőnek az zárja le a szemhatárt. De hiába „vallatjuk” a domboldalt, sehol sem látni a szüretre oly jellemző nyüzsgést. Ebben a ragyogó napsütésben pedig szinte odaképzeli az ember a szőlősorok közé a tarka kendős lányokat, asszonyokat. Jó néhány kilométer gyaloglás után jutottunk az első — s a korábbi tapasztalatokból ítélve joggal hihettük — egyetlen nyitott tanyához. Itt is a szőlőhegyen annyira szokatlan, keserűcsendes hangulat fogadott bennünket. — Két héttel előbb kellett szüretelni a szokottnál, ha azt akartuk, - hogy legalább abból a kevésből maradjon valami, amit a jég meghagyott. Én azt mondom, az idén a szüret szerencse dolga volt. Mindig az, de az idei túltett rajta. Van akinek .nagyon sikerült és sokkal több lett, mint tavaly, van akinek még annyi sem termett, amennyit maga megiszik. Ezen a részen majd mindenki rosszul járt. A Bakta- völgytől a Bagó-völgyön keresztül egészen Parásztáig húzódik a jégvágott rész — mondja Aczél Pál, a gazda. — Mégis, mennyi lett? — Jobb róla nem beszélni. A prés jóformán nagyobb, mint a termés, 1600 négyszögöl a szőlő és lett rajta vagy két hektó must. Legalább tízszer ennyit szokott hozni... Közelebb a városhoz, a présházsoron már korántsem ilyen bús a hangulat: buzgón nótáz- nak az egyik helyen, két-három kerékpáros gazdával is találkoztunk, akik már az új termésből vittek kóstolót. Szerencse szüret. Kinek jobban, kinek rosszabbul sikerült. A megoldást azért megtalálNépújság 4 égbe. ahelyett, hogy az időjárást próbálnák megcsinálni”. Merthogy tavaly ilyenkor még javában szüreteltek, most meg a be- kapálással is végeznek lassan. ják: „tavaly a szomszéd járt énhozzám borozni, az idén mer úgy néz ki, nekem kell hozz:: menni. Jövőre aztán meglátjuk .. 1968. október 15. Szemben a Parászta domb (d. konya) Burke, aki a nagy recsegésre felugrott ágyáról, engedelmesen a magasba emelte a kezét, majd Wilson intésére előrenyújtotta, hogy rákattintsák a bilincset. — Hallod-e Trigger — mondta Wilson gúnyolódva —, ha cirkuszigazgató volnék, semmiképpen sem szerződtetnélek mesterlövésznek. Negyven lövés közül csak kétszer ta- -lálni célba, és akkor is pontatlanul, bizony nem valami elismerésre méltó teljesítmény. Pocsék munka, mondhatom. — Tiltakozom a bánásmód ellen! — kiáltott Trigger dühösen. — Nem követtem el semmit! — Pofa be fiacskám! — szólt rá Wilson kedélyesen^ — Most egyelőre a rendőrfőnökségre megyünk, hogy néhány kérdésre választ kapjak tőled. S ha netán mégis bebizonyosodna, hogy egész éjjel az ágyadban voltál — az sem segít rajtad. Ugyanis mi, itt, Massachusetts államban, nem szeretjük azokat, akik ilyen hangszerekkel járkálnak — mutatott rá a csellótokszerű alkalmatosságra, amelyből az egyik rendőr egy géppisztolyt és egy távcsöves puskát vett elő. — Ez a fegyver nem az enyém — tiltakozott Trigger. — Valaki a szobámba csempészte, hogy ártson nekem. — 220 — — Ne mond! Milyen gonosz ,emberek is vannak ezen a világon .. .! — Követelem, hogy azonnal bocsássanak szabadon — kiabálta Trigger. — Hogyne, fiacskám, természetesen szabadon bocsátunk — vigasztalta Wilson mosolyogva. — Csakhogy nem azonnal, hanem majd úgy húsz év múlva. Ha élethossziglanra ítélnek, húsz év múlva szabad leszel. De minek is magyarázom én ezt neked, hiszen jobban ismered a törvényt, mint én. Trigger még Wilson irodájában sem csillapodott le, még ott sem adta meg magát a sorsának. Tehetetlen dühében a fényes parkettára köpött. — Vigyázz, mert ellátom a bajod — kiáltott rá a főfelügyelő indulatosan. — Nincs joga megfenyegetni a letartóztatottat! — kiáltotta vissza Trigger. — Ez igaz — mondta Wilson lehiggadva. — Nincs is szükségem arra, hogy fenyegesselek, egyáltalán nem is tudom, miért bajlódok veled. Egyszerűen elküldelek New Yorkba. Ottani kollégáim már régóta keresnek, nálunk is érdeklődtek felőled. Azt írták, legalább hat gyilkosságról szeretnének beszélgetni veled ... A főfelügyelő ezután lapozgatni kezdett az íróasztalán lévő iratokban. Egy ideig, látszólag nem is törődött foglyával, de nem kerülte el figyelmét, hogy Trigger arca elkomorult. A nyíl célba talált. — Egyébként mi keresnivalód van Bostonban? — kérdezte néhány perc múlva, — Átutazóban vagyok. Wilson szó nélkül becsukta az előtte levő dossziét, felállt és az ajtó felé ment. Keze már a kilincsen volt, de Trigger megállásra késztette. — Várjon. Inkább vallók. De ne küldjön New Yorkba... — 221 — Wilson visszament, kényelmesen elhelyezkedett a székében, azután így szólt: — Nos, hadd halljam, mi mondanivalód van. — Megbízást kaptam, hogy terítsem le Pápaszemes Joe-t. — Ki adta a megbízást? — Egy ... egy ember — dadogta .Trigger. — Ne mondd! Egy ember. És ki 'az az ember? — Fogalmam sincs róla — válaszolta Trigger és olyan ártatlan képpel nézett a főfelügyelőre, amilyen csak tellett tőle. — Soha ezelőtt nem láttam. — Mit fizetett? — Ötezer dollárt. — Csak annyit? Ilyen olcsón vállaltad? — Ez csak előleg volt. — Aha! A többit a megbízás eredményes végrehajtása után kellett volna inkasszálnod, mi? De kitől? Hallod-e fiacskám, nem szégyelled magad? Nekem, az öreg Wilsonnak akarod beadni a mesét a titokzatos ismeretlenről? Szóval nyögd ki végre: kitől kaptad a megbízást? Kitől kellett volna a hátralékot megkapnod? Trigger csökönyösen hallgatott. — Majd felfrissítem az emlékezetedet. Ugyanaz bízott meg most is, akinek megbízásából négy évvel ezelőtt leterítetted Charles O’Briant, ugye? Trigger oldalt hajtotta a fejét, úgy tett, mintha gondolkodna, azután megszólalt: — O’Brian? Sohasem hallottam ezt a nevet. Hol terítették le? Chicagóban? New Yorkban? — Igazán feledékeny vagy, fiacskám! Itt Bostonban! Erőltesd meg egy kissé az emlékezeted. Charles O’Briant a Brinks banda nyomába küldtem, és' éppen jelenteni akart valamit, amikor leterítették. McGinnis adott megbízást a meggyilkolására. Ugyanaz a McGinnis, aki most Pápaszemes Í 1 íoe-t akarta eltétetni láb alól. Mert ugye, tőle kaptad most is a megbízást? — 222 —
