Tolna Megyei Népújság, 1968. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-11 / 213. szám

A közgazdasági ösztönzők és a gazdasági döntések

Első látásra úgy tűnik, a köz- gazdasági ösztönzők a mezőgazda- sági üzemekben a döntésekre, az adottságoktól függően, differenciáltan hatnak, S végeredményben, ezt az elég sarkallatos kérdést nemcsak azért érdemes közelebbről szemügyre venni, mert a közgazdasági szemlélet kialakítása most divatos téma, hanem elsősorban azért érdemes kissé részletesebben megnézni, mert

a közgazdasági ösztönzők úgy hatnak a termelésre, hogy befolyásolják a gazdasági vezetők döntéseit.

Más szóval: egyes esetekben arra késztetik a tsz-ek igazgatóságát, hogy az összes külső és belső feltételek figyelembevételével, például a cukorrépa termőterületét bővítsék és esetleg a burgonya- tex-mő területet csökkentsék, vagy éppen fordítva cselekedjenek.

Itt kezdődik egy sor látszólag rejtélyes ellentmondás, amiből arra kell következtetni, hogy a döntések egy része nem rendelkezik megbízható alappal, a levegőben lóg. és

a hivatásos közgazdászoknak van egy olyan érzése, hogy kevés információt dolgoznak fel a döntések meghozatala előtt.

Ellentmondás figyelhető meg a melléküzemági tevékenység körül. Tolna megye számos közös gazdaságában a vezetők úgy vélik, a melléküzemági tevékenység csupán teher, gond, bosszúság, s nincs rajta semmi haszon. Elmondják: a hatósági előírások túl szigorúak, a követelmények túlzottan nagyok, magas az adóteher, mindez nem ösztönzi, ellenkezőleg, csökkenti a melléküzemági tevékenységet.

Roppant érdekes viszont, hogy számos termelőszövetkezetben a vezetők ennek az ellenkezőjéről vannak meggyőződve. Tudunk arról, hogy a közelmúltban Cegléden egyszerre hat mezőgazdasági terméket árusító üzletet adtak át rendeltetésének, hallottunk arról is. hogy Kecskeméten termelőszövetkezeti áruház épül. Egyik üzemben tehát úgy döntenek, hogy a melléküzemági tevékenységet bővíteni kell, a másik üzemben úgy hatáioznak, hogy nem. Azért van ez így, mert a közgazdasági ösztönzők az adottságoktól függően, a döntéseki-e differenciáltan hatnak a mezőgazdasági üzemekben is? Jelen esetben inkább másról van szó. Inkább azt tételezhetjük fel, hogy

a melléküzemági tevékenységet bővítő tsz-ben alapos és mélyre ható közgazdasági munka előzte meg a döntést,

míg a másik közös gazdaságban felemás tájékozódás szülhette a döntést. Az egyik termelőszövetkezetben feltehetően közgazdászok közreműködésével, következetesen haladtak végig a témához tartozó szálakon. S amikor ezt megtették, akkor az összes ismeret- anyag birtokában kénytelenek voltak arra a következtetésre jutni, hogy egy tsz képtelen ugyan mintaboltot fenntartani, de ez nem a téma elvetését jelenti, hanem csupán azt jelzi, hogy ne egy, hanem több tsz tartsa fenn a szóban forgó mintaboltot. Így már van benne fantázia. És itt a döntést valóban a közgazdasági ösztönzők befolyásolják. Azok az ösztönzők, amelyek tág teret, nagy lehetőséget, és tisztességes hasznot biztosítanak a tömegtermelésnek, a bő választéknak, a verseny- képes minőségnek. Minden a felismerésen múlik. Azon, hogy

a lehetséges melléküzemági tevékenység módozatai közül azt válasszák ki az üzemek, amely szinkronba hozható a népgazdaság, a tsz, és nem utolsó sorban a fogyasztók érdekeivel.

Számtalan termelőszövetkezetben, főleg ahol üzemgazdászt alkalmaznak, ma már rendelkeznek a felismerés szükséges készségével. Ezekben a termelőszövetkezetekben látszatigazságnak minősítik azt, hogy a tsz-t az árak, a rendeletek, a túl szigorúnak vélt egészségügyi előírások arra kész„Szüret“ a diákoknak

Tolna megyében több iskolai építkezés nem fejeződött be a tanév kezdetéig, illetve kisebb- nagyobb hiányosságok miatt késik az átadása. Bátaszóken például öttantermes, politechnikai műhelyekkel, természettudományi előadóteremmel, valamint konyhával és ebédlővel ellátott gimnáziumi szárnyépületet emeltek, körülbelül hárommillió forint költséggel; azonban a szerelési, a festési és egyéb, még hátralévő munkák miatt meghiúsult a tervezett műszaki átadása. Befejezéshez közeledik a Perczel Mór általános irányú közgazda- sági szakközépiskola új épületének építése is, Bonyhádon. A mintegy nyolcmillió forintba kerülő, modem iskolaépület nyolc tanteremből, természettudományi előadó-, gépíró- és tornateremből, szertárakból, s mellékhelyiségekből áll. A műszaki átadás azonban — valószínűleg — csak szeptember 12-én, csütörtökön kezdődhet meg.

A késést mindkét iskolában ötletesen áthidalja az igazgatóság, a tantestület, A bátaszéki gimnáziumban előre hozták a tanulók mezőgazdasági, közhasznú gyakorlati munkáját, szőlőszedésre mentek az állami gazdaságba és a termelőszövetkezetbe. Bonyhádon úgy oldották meg a „gordiuszi csomót”, hogy az első tanítási héten országjáró kirándulásokra vitték mindegyik osztály tanulóit, ezen a héten pedig három napig a helyi gimnáziumban — amelynek tanulói

ez alatt mentek tanulmányi kirándulásra —, tanítanak a szakközépiskolásoknak, majd szeptember 12-től 20-ig szüretelni szei'ződtek a diákok a Szekszárdi Ájlami Gazdaságba. Remélhetőleg azután már megkezdhetik tanulásukat a korszert, új iskolájukban. Jelenleg 340 nappali, 40 levelező diákja van a köz- gazdasági szakközépiskolának, azonkívül hatvanan járnak a gép- és gyorsíróiskolájába. S a jövőben továbbfejlesztik a bonyhádi intézetet, néhány év múlva már 12 osztályos lesz, ott összpontosítják majd a középfokú közgazdasági szakképzést a megyében, s ezzel együtt sor kerül a kollégium bővítésére is.

A megyében öt tanterem épült Simontomyán is, amelynek megkezdték a műszaki átadását. Dombóvárott korszerűsítették a középiskolás lányok diákotthonát, s abba már beköltöztek a diáklányok. Hőgyészen, a kastélyban lévő lánynevelő otthon mellé kétszintes, külön épületet emeltek, ezekben kapnak helyet majd a különféle műhelyek, köztük a bőrd íszm űkés z ítő. a perzsaszőnyegszövő, a szabó- vanő és a kertészeti műhelyterem. Ezek eddig a kastélyban voltak, s felszabadításuk után bővül a férőhely, s mód nyílik új tanulók felvételére. Az új műhelyépület műszaki átadása szintén meghiúsult előzőleg, de értesülésünk szerint ezen a héten már megtörténik.

tetik, hogy ne foglalkozzon melléküzemági tevékenységgel. Ez így valóban látszatigazság és nem állja meg a helyét. Az a felismerés a helytálló, amelyik úgy véli,

az árak, a rendeletek éppen arra akarják rábírni a mezőgazdasági üzemeket, hogy cgy-egy adott termelési, értékesítési program megvalósításához egyesítsék erőiket,

hiszen a közgazdasági ösztönzők annak a vállalkozásnak kedveznek, amely olcsón, nagy tömegben és az igényeknek termel javakat. De nem kedveznek ott, ahol drága, korszerűtlen termelés, vagy értékesítés folyik. Ahol ez a felismerés tudatosodott, ott a közös tsz-vállalkozások, társulások már meg is alakultak. Logikus, hogy legyen szó akár téglagyártásról, akár fagyártmány-készítésről, vagy bármilyen más, munkaigényes, melléküzemági tevékenységről, öt, vagy tíz tsz együtt erősebb, versenyképesebb, mint egy. Értelemszerűen vonatkozik ez a korszerűsítésre, a piackutatásra, a hatósági előírások maradéktalan betartására is.

Már most

nyugtalanítja a termelőszövetkezetek vezetőit az a körülmény, hogy a tagoknak egyre nehezebb állandóan, folyamatosan munkát biztosítani.

A foglalkoztatottsági gondokat a melléküzemági tevékenység bővítése feltétlenül enyhíti, a gyársze- rű termelésre való törekvés viszont súlyosbítja. (Nem egy termelőszövetkezeti vezető hivatkozik is erre. Elmondják, minden feltétel adva volna a komplex- brigádszervezetek létrehozásához, de mi történjék a felszabadult munkaerővel.)

Izgalmas az a kérdés; vajon hatnak-e tehát a közgazdasági

ösztönzők a mezőgazdasági üzemek vezetőire olyképpen, hogy a gyárszert termelés és a foglalkoztatottsági gondok között meglévő ellentmondást döntéseikkel összeegyeztessék? Egyik tsz-ben igen, a másikban nem. A szóródás nagy és szembetűnő. Akad ugyanis tsz, ahol a tagok egy részét már nem a termelés köti le, hanem szinte kizárólag a megtermelt áru válogatása, csomagolása, osztályozása és minősítése. A jövőben még inkább ezt teszik, éppen a közgazdasági ösztönzők hatására. De van szép számmal tsz, ahol ilyen irányban az ösztönzők a gazdasági döntésekre még nem hatnak. Ez feltehetően az informá- ciószegénység, vagy még inkább az elégtelen feldolgozási készség jele. A tsz-vezetők téli továbbképző tanfolyamán bizonyára nagy sikere lenne egy olyan közgazdasági előadássorozatnak, amely megismertetné a hallgatókat a gazdaság döntések és az információk összefüggéseivel.

Nagy jelentősége lenne egy olyan megyei felmérésnek is. amely megkísérelné kimutatni, hogy egyáltalán mikor beszélhetünk a gazdasági döntések meghozatalánál a közgazdasági ösztönzők hatásáról és mikor nem.

Egy megyei felmérés például megállapítja, hogy Tolna me gyében az árak hatása a terme lési szerkezetre „a burgonya, u borsó és a napraforgónál jelentkezett csökkentőleg... Naprafor gónál, borsóféleségnél további csökkenés várható. A változás nem elsősorban árhatásra, ha nem a minőségi igények gyakori változása miatt következik be.'

Itt és más területen is érdé mes volna tudni, ismerni a köz- gazdasági ösztönzők és a dönté sek valóságos összefüggéseit.

Sz. P.

Miért drága a panellakás ?

A Belkereskedelmi Minisztérium közgazdasági főosztálya — egyetértve a BKM Iparcikk Kereskedelmi Főosztállyal — az alábbiakban foglalt állást a cikksorozattal és a TÜZÉP levelével kapcsolatban:

A tüzelőanyagok kereskedelmi eladási árait az Országos Anyag- es Arhivatal einókének 4,1966. (ASz. 12) AH. számú utasítása tartalmazza. Ezt az utasítást részben módosítja az OAAH 2,1968. (ASz.

7.) számú utasítása. Az egyes szénfajták. kereskedelmi eladási árait a 2/1968. AH. számú utasítás melléklete tartalmazza, míg az áralkalmazás, az egyes felárak és engedmények tekintetében lényegében érvényben vannak a 4,1966. AH. számú utasításban foglaltak.

Ez utóbbira vonatkozó változtatások a vásárlóközönséget gyakorlatilag nem érintik.

Arra a kérdésükre, hogy a lakóházak központi fűtéséhez szállított szénnek és koksznak mi a hatósági ára, közlöm, hogy erre nézve a 2-1968. AH. számú utasítás mellékletében foglaltak az irányadók. .Érvényben van azonban a 4/1966. AH. számú utasítás V. fejezete 7. §-ában foglalt azon rendelkezés, hogy a ,,koksztüzelésú központi fütéses lakóházak részére értékesített koksz kereskedelmi eladási áraiból mázsánként 16 forint engedményt kell nyújtani”, továbbá az is, hogy ,,a széntüzeléses központi fűtéses lakóházak részére értékesített szén kereskedelmi eladási áraihoz mázsánként 1,50 forint felárat kell felszámítani”.

A Pécsi TÜZÉP Vállalat válaszlevelének erre vonatkozó része helytelen. Téves az, hogy a koksz tüzelésű központi fűtéses lakóházak részére nyújtott 16 forintos engedményt senkitől sem kapják meg, mert ez a Bevételi Főhatóságtól járó fuvardotációjában beszámításra került. Helytelen állásfoglalás az is. hogy transit árat nem alkalmazhat a Városgazdálkodási Vállalat felé, mert a rendelet sehol nem korlátozza a vállalatot abban, hogy melyik vevő részére értékesítsen tüzelőt telepről, vagy transit úton. Ezt a mindenkor rendelkezésre álló telepi készletektől, vagy a diszpozíciós lehetősé- ' gektől függően, de lehetőleg a vevő kívánsága szerint, helyes végrehajtani. A vállalatnak a transit értékesítéssel szembeni tartózkodása teljességgel érthetetlen, s ez legfeljebb csak abban az esetben lehet indokolt, ha az adott időpontban nincs diszponibilitása.

Vitatható a Pécsi TÜZÉP Vállalat válaszának az a része, hogy ha az áltála felajánlott komlói diószenet nem veszi át a Városgazdálkodási Vállalat, úgy ennél többet tenni a felhasználó érdekében nem tud. A vevő jogosult a rendelkezésre álló telepi készletből minden korlátozás nélkül megvásárolni azt a tüzelőfajtát, amelyre szüksége van. A szénféleségek együttes kiszolgálására vonatkozó korábbi miniszteri rendelet hatályon kívül lett helyezve.

Azon nagyobb tételben vásárlók, mint amilyen a Városgazdálkodási Vállalat, helyesen teszik, ha a TÜZÉP Vállalattal megállapodnak a részükre szükséges szenek minőségi összetételében, meny- nyiségében, a szállítás ütemében és módozataiban (telepi, transit stb.) az éves szükségletre vonatkozóan és miután ez a TÜZÉP érdekeinek is megfelel a korábbi több éves kapcsolatok fenntartásán túlmenően a kereskedelmi vállalatnak a vevők érdekeit is szolgáló jobb módszereket kell alkalmazni.

Az 1.50 forint felár felszámítása a központi fűtéses lakóházak részére a szén után a hivatkozott rendelet alapján jogos.

Az iparvágányos és belterületi árak alkalmazására vonatkozóan közlöm, hogy a Pécsi TÜZÉP Vállalat szekszárdi telepe belterületi telepnek minősül. A Pécsi TÜZÉP Vállalat erre vonatkozó válaszával egyetértünk, még akkor is, ha a vállalat a szenet közvetlenül vagonból rakatja a száll!tóeszközre. Az elöljáróban hivatkozott utasítások . e tekintetben egyértelműek.

A házhoz szállítási díjak téves felszámítását a TÜZÉP Vállalat helyesbítette, erre nem szükséges visszatérni.

Megköszönve a sajtó segítségét, remélem, hogy a cikksorozatban felvetett problémák a Pécs—Szekszárdi TÜZÉP Vállalat és a Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalat között rendeződnek.

Levelem másolatát a Pécs—Szekszárdi TÜZÉP Vállalat igazgatójának is megküldtem annak érdekében, hogy az abban foglaltak alapján a szükséges intézkedéseket megtegyék.

Kainer Gyula osztályvezető

(Belkereskedelmi Minisztérium)

Úgy véljük, a minisztériumtól kapott tájékoztatás eléggé bizonyítja a TúZEP igazgatója által kifogásolt megállapítást, miszerint váliaiata. „üzleti tevéKenység címén hatósági pózból dirigál". De ehhez elég a TÚZEP tegnap megjelent válaszlevelére hivatkozni.

Mert mit is állít az igazgató? — Különféle érvekkel bizonygatja, hogy miért nem köthet tranzit-szállításra szerződést a Városgazdálkodási Vállalattal. Ezek az érvek amellett, hogy valótlanok, a minisztérium véleménye szerint, még ha helytállóak, sem szolgáltathatnak alapot a tranzit-szállítás megtagadására. Nem igaz hogy a vállalat csak a fűtési idényben hajlandó szenet átvenni. A melegvíz- szolgáltatás egész éven át tart, ehhez tüzelő is kell. A panelházak olyan tárolótérrel rendekeznek, hogy egyidőben az egész évi tüzelőszükséglet egyharmadát lehet bennük tárolni. Tavaly például az f’—1-hez július 12-én 220 mázsa, július 28-án pedig 177 mázsa szenet szállítottak. E nyári szállításoknál is belterületi telepi árat számlázott a vállalat. Ha el is fogadjuk a vállalat érvelését, felmerül a kérdés: Legalább a nyári szállítmányokat miért nem a<ita tranzit áron ?

Nem igaz, hogy a panelházakhoz szállított tüzelőt a telepeken kellett tárolni és onnét felrakni szállítóeszközre. Még csak be sem kellett vinni az iparvágányon a TŰZ ÉP-telepre, hanem a vasúti rakodóról fuvarozta el az AKÖV. Több érvet világosan és egyértelműen cáfol a minisztériumtól kapott állásfoglalás.

Vajon mivel támasztja alá a TÜZÉP igazgatója azt az áLIítását, miszerint . . az egyéni fogyasztókkal és közületekkel igyekszik olyan kapcsolatot kialakítani, mely mindkét fél igényét és érdekeit képviseli . . .”? Ha valóban így lenne, még a múlt évben tájékoztatnia kellett volna a Városgazdálkodási Vállalatot arról, hogy ha vagontételben vásárol, a legelőnyösebb lenne a tranzit-szállítás. Ez ugyanis mázsánként 4,10 Ft-tal olcsóbb, mint a belterületi telepi eladás. Valahogy úgy néz ki a dolog, hogy a szállítás módja lényegében megfelel a tranzit-eladásnak, az ár pedig mintha kis tételben, belterületi telepről történt volna az értékesítés.

A TÜZÉP tehát nem engedett szabad választást a vevőnek, még csak feltételeket sem szabott, hanem indokolni próbálja, miért szállította a lehető legköltségesebb módon a tüzelőt a központi fűtéshez.

Az igazsághoz tartozik, hogy a Városgazdálkodási Vállalatnak is, nekünk is, hosszú időbe telt, míg valahogyan sikerült kiigazodni a tüzelőanyagárakat szabályzó különféle rendeletek útvesztőjében. A 4 1966. AJH utasítás szerint a koksz-eladásná; az engedményt, valamint a szénnél a felárat a kereskedelmi eladási árhoz kell számítani, illetve abból levonni. Ha tranzit-szállításról van szó. akkor a tranzit-ár a kiindulópont, a pályaudvari eladás vagy telepi, akkor ez. Az ez év január 1-i belkereskedelmi minisztériumi utasítás ellentmond ennek, itt a pályaudvari eladási árból kell kiindulni. Mint a minisztériumban megtudtuk, a szövegezésnél azt hitték, hogy csak olyan városokban van központi fűtés, ahol pályaudvari telep üzemel. A szekszárdi TÜZÉP-telep lényegében pályaudvari telep, azonban mindaddig, amíg az önköltségcsökkentési hitelt vissza nem fizetik, belterületi telepnek számít, a teljes törlesztés után minősítik át pályaudvari telepnek. Mindenesetre eléggé különös, hogy a központi fütéses lakóházak lakói magasabb árat fizessenek a szénért, mint mások, akik egyedi tüzeléssel sokkal inkább szennyesük a levegőt.

Cikkünkben kifogásoltuk a 4,40-es fuvart is, ezt érintve a TÜZÉP igazgatója közli, hogy a különbözetet visszautalták. Elhallgat azonban egy „mellékkörülményt”. A fuvardíj-különbözetet. ez év augusztusában utalták át a Városgazdálkodási Vállalatnak, miután cikksorozatunk megjelent és miután a Városgazdálkodási Vállalat is kérte. Ha tényleg igaz, hogy néhány hónapon keresztül tévesen számították fel, — az AKÖV szóbeli döntése alapján — és miután megkötötték a szerződést, már 2,40-et számoltak, miért csak „ezt követően már ezen összeg is lett felszámítva és a jövőben is ezt érvényesítjük”? Ügy véljük, az lett volna a helyes eljárás, ha azonnal, visszamenőleg korrigálják a számlákat, nem pedig csak akkor, amikor a sajtó is foglalkozik vele.

J. J.