Tolna Megyei Népújság, 1968. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-11 / 213. szám
Bírsággal zárult a kivizsgálás — Ismeri-e a társadalmi ellenőrök jogkörét? — Tanították velünk az iskolában, nem felejtettem el. — Hogy' merészelte mégis ezt tenni? — Megtettem, mert szerintem nem volt piszkos az üzlet. — Magamagának nem lehet senki önbírája. Eljárásával vétséget követett el. írásbeli határozatunkat kézhez fogja kapni. Így hangzott a párbeszéd a bálaszéki fmsz. 8. számú vegyesboltjában Halász István, az Állami Kereskedelmi Felügyelőség megyei vezetője és Somogyi Sándor üzletvezető között. Tudta és mégis megtette? Megtagadta a könyv átadását Társadalmi ellenőri igazolványnyal a zsebében ellenőrzés céljából jelent meg a vegyesboltban Pálffy István, aki jó néhány esztendeje teljes megelégedésre végzi társadalmi megbízatását. Először is szabályszerűen igazolta magát Somogyi Sándor boltvezető előtt, majd hozzákezdett kötelességének teljesítéséhez. Az éles vita akkor kezdődött, amikor kérte az üzletvezetőtől az ellenőrző könyvet, hogy bejegyezhesse az ellenőrzés tényét és észrevételeit. Nem jegyzőkönyvezni kívánt, mely a „súlyos szabálytalanság, vagy rendellenesség” fedett hiányosságok okairól, megszüntetésük felől. A bátaszéki üzletben Pálffy István ellenőr csupán rögzíteni akarta észrevételeit, de ezt a szándékát meghiúsították. Erre még nem volt példa Halász István, az Állami Kereskedelmi Felügyelőség megyei vezetője személyesen a helyszínen vizsgálta ki a történteket, öt kerestük fel kérdéseinkkel. — Kapott-e megbízatást Pálffy István erre az ellenőrzésre? — Természetesen, felkérésünk alapján végezte az ellenőrzést. Megbízással, vagy anélkül, ellenőreink mindenképpen jogosultak erre. Igényeljük — sőt szélesítjük — tevékenységüket, jelzéseikre intézkedünk. A dombóvári, a bátaszéki vasút (Pálffy elvtársat az utóbbi helyen választották meg társadalmi ellenőrnek) és a tolnai textilüzem társadalmi ellenőreinek munkáját mindig jó példaként emlegetjük. Jogaik sehol nem csorbulhatnak. — Esetünkre tartalmaz-e konkrét jogokat a szabályzat? Válasz helyett elém teszi Halász elvtárs a Kereskedelmi Üzleti Szabályzat egy példányát, felüti, megmutatja a kérdéses szakaszt. A 38. § alatt olvashatók az alábbiak: .......a társadalmi ell enőrök megtekinthetik az üzletet, a raktárt, javaslataikat, észrevételeiket a naplóba bejegyezhetik.” Fehéren-feketén beigazolódik az előírásokról és magáról megfeledkezett kereskedő eljárásának jogtalansága. Ha így járt a tapasztalt ellenőr, mit tett volna az indulatos kereskedő az egyszerű vásárló megjegyzései után? Hiszen a vevőnek nincs társadalmi megbízatása! — Gondolom, ritkaság a bátaszéki eset. Volt-e már hasonló, kirívó esetre példa a megyében? — Ilyen durva esetre még nem. Volt már úgy, hogy adódtak viták — elmondták egymásnak érveiket, meghallgatták a másik felet is —, de az ellenőrzés ily formában történő meghiúsítása példátlan — jelenti ki a felügyelőség vezetője. — Hogyan zárták le az ügyet? — Kétszáz forint pénzbírságra köteleztük Somogyi Sándor boltvezetőt, be kell fizetnie. Először volt vétsége és enyhítő körülménynek tekintjük, hogy végül elismerte hibás magatartását. Ismétlődés esetén jóval szigorúbb lesz a felelősségre vonás. — Sokba kerül neki ez a lecke, de reméljük, hasznára válik. — Hangsúlyozom, hogy társadalmi ellenőreink tevékenysége a vásárlók érdekeit szolgálja, de a kereskedelmi dolgozók nagyobb hibáinak, mulasztásainak megelőzését is segíti. A társadalmi ellenőrök jogait senki nem csorbíthatja, tekintélyüket nem engedjük lejáratni. A társadalmi ellenőr olyan hivatalos személy, aki egyben vásárló is. Legyen kényes, továbbra is figyeljen az ÁKF a vásárlók és ellenőrök észrevételeire. Ezt kívánja azoknak az udvarias. rendszerető kereskedőknek a tekintélye is, akik általános megbecsülésre tettek szert. SOMI BENJAM1NNÉ esetén előírásos. Hiába ismételte meg kérését, nem kapta meg a könyvecskét. Helyette vitatkozni kezdett vele a boltos, még azt is kétségbe vonva, hogy van-e köze és mihez az ellenőrnek. y Ki lehet illetékes, ha még őt sem tartja annak? A huzavona után végül mégsem tudta bejegyezni észrevételeit, mert az üzletvezető továbbra is megtagadta a könyv átadását. A vétséget kivizsgálták, az eljárás befejeződött. Mihez van joga a társadalmi ellenőrnek? Tisztségéből eredően sokoldalú jogokkal ruházták fel a társadalmi ellenőrt. Utasítást ugyan nem adhat, de a boltvezetőtől magyarázatot kérhet az ellenőr az általa észlelt és felVarrónőket kiskosztümök gyártásához bedolgozónak azonnal felveszünk. Munkaellátottság állandóan biztosítva. Patyolat Vállalat konfekcióüzeme, Szekszárd, Mártírok tere 24. (140) Népújság 4 1968. szeptember 11. Vizsga, vagy szerencse ? C ajnos, önnek nem sikerült, k J meg kell ismételni a vizsgát. — Miért? — Hát, kérem, ugyebár, le tetszett tenni a lábát... — Igen. A kartársnő, aki motorkerékpár-vezetésből vizsgázott, tulajdonképpen akkor tette le már a lábát, amikor a Mikes utca egyik háza előtt a virágoskertből kimotorozott... Vasárnap gépjárművezetők vizsgáztak Szekszárdon. Tanúi voltunk a leendő motorkerékpár-vezetők gyakorlati vizsgájának. Több mint félszáz motoros várta túlfeszített idegekkel — a szóbeli vizsga után — a vizsgabizottságot. Két szakember jött. Egyik hozta a listát, a másik meg sorba állította a motorosokat és kioktatta őket: „Itt ez a kitűzött pálya, tessék szabályosan haladni, előre és visszakapcsolni, a lábat nem szabad letenni. Megértettük?” B izonytalan igen volt a válasz. És elindult az első motoros, utána a második. A vizsgáztató, közben az újabb motorosokat állította sorba, alig tudott rápislantani a dülöngélő, bizonytalan — pályán lévő — motorósokra. A második vizsgáztató elkérte a személyi igazolványt, az alig több, mint ötven métert motorozott jelölttől. — Hogy hívják, melyik listán van? Igen, köszönöm. A jelölt mehetett. És a jelöltek egymás után álltak a vizsgapályára. Egyiknek sikerült, a másiknak nem. A nagy tolongás, a vizsgapálya rossz megválasztása, a mindössze két vizsgáztató, a motorosok kritikán aluli tudása volt a jellemzője a vasárnapi vizsgázta tásnak. Tj' gy és negyed óra alatt több. mint félszáz jelölt tett kísérletet, hogy bebizonyítsa, menynyire ért a motorkerékpár-vezetéshez. Mint láttuk, a megjelentek alig tíz százaléka lenne elfogadható közúti közlekedésre... És most ennél többen kaptak arra jogot, hogy a szó igazi értelmében, veszélyeztessék testi épségünket. Ügy véljük, a balesetmentes közlekedésért már a vizsgára való felkészítésnél kell kezdeni a munkát. Elsősorban természetesen az MHSZ motorosköreiben. Onnan csak olyan jelöltet volna szabad engedni vizsgára, aki tud motorozni... És a vizsgabizottság: az is legyen bizottság, lassan, megfontoltan, meggyőződve a jelölt tudásáról, mondjon igent, vagy nemet. Így elkerülhetik a vádaskodást, vitát, és végül: több időt kell szakítani arra, hogy meggyőződjenek, alkalmas-e a jelölt arra, hogy a közúti forgalomban részt vegyen... A vasárnapi szekszárdi vizs- gán a jelöltek nagy része nem felelt meg a követelményeknek. Véleményünk szerint e százalék még nagyobb lett volna, amennyiben több idő jut a vizsgáztatóknak a leendő gépjármű- vezetők képességeinek alaposabb megi smerésére. ... és végül: sajnáljuk a Mikes utcaiakat. Egy ilyen vizsgapályát, akár a sporttelepen is ki lehetne jelölni. És akkor nem zavarnák a város e részén lakók vasárnapi pihenését.- Pj — Egyetlen szóval sem említettem neki! Még ma sem tudja, ki vett részt a Brimk’s-esetben, nem is érdeklődött utána. Mérget vehetsz rá, hogy megbízhatok benne. Most csak annyit mondtam neki, hogy álljon útra készen, rögtön csomagoljon és induljon Mexico Citybe. mihelyt a következő táviratot kapja Chicagóból: Szívből gratulálok születésnapodra — Peter. — Hogyhogy Chioaigóból? — kérdezte Gusoiora értetlenül. — Megbízható barátom van ott. Mihelyt értesítést kap tőlem Mexikóból, rögtön feladja a táviratot. Én természetesen nem táviratozhatok Mexikóból Helénnek, ez túl veszélyes. — Meggondoltad, mi lesz akkor, ha a banda, a rendőrség, vagy az FBI megfigyelés alatt tartja Bostonban? — Meg vagyok győződve róla, hogy rajtad kívül senki sem tud arról, hogy Helen kapcsolatban van velem. Gusciora az országút szélére irányította a kocsit, és fékezett. Az autó csikorgó fékekkel megállt. — Figyelj rám, Joe — mondta. — Azt hiszem, hogy kettőnk közül valaki bolond. — 133 —: — Én vagyok bolond, Kicsi. Belebolondultam Helénbe. — Te őrült! Boston legokosabb gengsztere vásárra viszi a bőrét, tetejébe az én bőrömet és egymillió dollárt kockáztat egy szőke bártündérért! Mondhatsz amit akarsz, ezt képtelen vagyok megérteni! Ki garantálja, hogy senki sem fogja követni Helen Pokust, ha utánad utazik Mexikóba? Mondhatom, nem is tehetted volna egyszerűbbé a dolgot az FBI-nek, vagy McGinnisnek. Az is lehet, hogy Helen nem győzi kivárni értesítésed, vagy nem bízik benned, s beköp a rendőrségen, hogy zsebrevágja a kitűzött jutalmat. Csak annyit mondok, Joe, amit főztél, azt edd: is meg. Én nem tartok veled. Mihelyt Mexikóban leszünk, fogom a félmilliómat és eltűnök. Te közben megvárod ott Helent. Esetleg McG imnis kíséretében fog odaérkezni. .. McGinnis bizonyára szívesen elkíséri... O’Keefe a .sötétbe meresztette a szemét. — Ezt te nem érted, Kicsi — mondta halkan. — Harminc éveddel még túl fiatal vagy ahhoz, hogy megértsd. Ha megérkeztünk Mexikóba, felőlem mehetsz, ahová akarsz, én nem foglak visszatartani. Most pedig induljunk. A fekete Chrysler sorra falta a kilométerekéit, megállás nélkül vitte a két gengsztert New York felé, hogy összecsapjanak McGinwtaszel, a Brink’s bankból rablott millióért. Habár a nap már régen lenyugodott, még mindig fülledt meleg volt, s a párás meleg elvette kedvüket a további beszélgetéstől. Gusciora cigarettáit dugott a szájába — ki tudja, hányadikat már, amióta útnak indultak —, s meggyújtotta az autó villamos öngyújtójával. Közben elengedte a kormánykereket, s a kocsi egy pillanatig ide-oda kanyargóit az országút betonján. A hátsó ülésen csörömpölve összeverődtek a géppisztolyok. — 134 — — Nem tudjuk ezt a zörgő szerszámot a kofferba tenni? — kérdezte O’Keefe. — Mind a kéütő tele van, nem fémek bele. — Miért nem szerzünk még egyet? Ha valaki véletlenül a hátsó ülésre pillant, meggyűlik a bajunk. — Most éjszaka van, nem látja senki. — De holnap? Szereznünk kell még egy koffert. Feltétlenül. Még ma este. — Ugyanúgy, mint a géppisztolyokat? — Természetesen. A vidéki kisvárosokban nem csapnak nagy lármát egy betörés miatt. Mire felfedezik, már régen messze járunk. És New York államban nem kell attól tartanunk, hogy egy lopott koffer miatt üldözőbe vesznek. — Rendben van. A legközelebbi fészekben megállunk. Milyen helység következik? O’Keefe elővette zseblámpáját, megvilágította a térképet, mutatóujjával nyomon követte a Susquehanna River kanyargását. — Itt vagyunk — mondta. Coudersport következik. Hamarosan ott leszünk. A városkába érve az onszágútról egy mellékutcába kanyarodtak, s hamarosan feifedeziték bizonyos Joseph Rosenbloom bőráru-kereskedését. A közelben megálltak. Nem messze a kiszemelt kereskedéstől éppen akkor özönlött ki a közönség egy moziból. Türelmesen szemlélték a kirakatot, amíg az utca újra elnéptelenedett. Az amerikai kisvárosokban este tízkor már mindenki ágyban van. . Azután, mint minden ilyennemű vállalkozásnál, O’Keefe arca egy szimatoló szarvasbika kifejezését öltötte. Látszólag unatkozva járkált az üzlet kirakata előtt, miközben Gusciora egy finom reszelővei megdolgozta az ajtózárat, öt perc alatt végzett az egyszerű szerkezetű zárral; nyitva állt az ajtó. — 135 —
