Tolna Megyei Népújság, 1968. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-07 / 210. szám
A földvásárlás létkérdés Az egészségügyi felvilágosítás Pénteken délelőtt ülést tartott a Vöröskereszt megyei szervezetének elnöksége. A tanácskozás napirendjének megfelelően Varga Sándorné elnökségi tag, az egészségügyi felvilágosítási munkacsoport vezetőjének beszámolóját vitatta meg az elnökség. A beszámoló az egészségügyi fel- világosító munka tapasztalatait és soron levő feladatait összegezte. Ezt követően Dulai Károlyné, a Vöröskereszt megyei titkára értékelte az ifjúsági vöröskeresztes csoportok tevékenységét, majd a jövő évi véradóterv megbeszélésére és elfogadására került sop. Az elnökségi ülésen a Vörös- kereszt megyei elnökségének tagjain kívül részt vett Hajdú Istvánná, a Vöröskereszt Országos Központjának főelőadója. Huszonöt napot nyert a íloznics-brigád A Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál dolgozó kőművesbrigádok között a hármas évforduló tiszteletére versenyt szerveztek. Érdekessége az építőmunkások ,versenyének, hogy a brigádok, a számos akadály ellenére — egyes anyagok hiánya stb. — vállalásaikat teljesítik. A legutóbbi értékelésnél kiderült, hogy Roznics János brigádja a ma- docsai tsz részére épített istállónál huszonöt nappal korábban végezte el a munkát, mint azt előzőleg programozták. A brigádon belüli jó szervezettség, együttműködés más szakbrigádokkal, aZ anyagellátás gondos tervezése segítette a brigádot ehhez a sikerhez. f A felszabadulás óta ez lesz Tolnában a legnagyobb birtok vásárlás Mucsiban a közös gazdaság vezetői most arról szeretnék meggyőzni a járási tanács végrehajtó bizottságát és a Hőgyészi Állami Gazdaság vezérkarát, hogy a község szempontjából a földvásárlás létkérdés. Jellemző az idei nyár végi hangulatra, hogy az őszi mezőgazdasági munkák közepette a felnőtt lakosságot kivétel nélkül a földvásárlás foglalkoztatja legjobban. A vezetők figyelme megoszlik. Benyújtották a kérvényt a járáshoz és most izgatottan várják a végeredményt. A gazdák elmondják, az idei jövedelem egy részéről minden további nélkül lemondanak, hogy a birtokot a tsz készpénzben fizethesse ki. Nem vitás, hogy az adás-vételben az egész község érdekelt, és még az eljáró dolgozók is izgulnak, mert erősen érdekeltek ők is. Ha sikerül az adás-vétel, akkor ez lesz Tolna megyében a felszabadulás óta a legnagyobb birtokvásárlás. Az előzmények, az összefüggések már csak azért is érdekesek, mert sokat elárulnak abból, hogy milyen volt és milyen ma a mezőgazdasági munka becsülete. Volt idő, amikor a földtől az emberek szabadulni igyekeztek. Most viszont, elsősorban az agrárpolitikai intézkedések hatására, a termőföldnek ismét értéke van. Amit a-mucsi gazdák annak Jubileumi versenyben idején ingyen ajánlottak fel az államnak, azt most hajlandók lennének készpénzért visszavásárolni a hőgyészi gazdaságtól. Minőségi változás ez a javából, bár kettőn áll a vásár. Strigens György, a mucsi tsz elnöke és Hambuch Imre, a közös gazdaság főagronómusa ezzel kel, ezzel fekszik. Úgy vélik, a község csak akkor marad életképes, s a termelőszövetkezet kizárólag úgy tud a továbbiakban fejlődni, tagjainak folyamatosan munkát biztosítani, ha visszavásárolja a mucsi határban lévő körülbelül 1100 hold földet. Elmondják még, hogy ez a község távolesik a forgalomtól, s hosszú ideig a tsz-ben éppen emiatt nem gondolhattak egyesülésre. Mindkét vezető a létérdeket hangsúlyozza. A fejlemények majd még csak ezután bontakoznak ki. A tsz a földet azonnal és készpénzben fizetné ki. Az a kérdés csupán, hogy a Hőgyésfei Állami Gazdaság hajlandó lesz-e megválni ettől, a gazdasággal nem összefüggő birtoktól? Nincs kizárva, hogy köny- nyű szívvel adnának túl a mucsi határban lévő ezer valahány száz holdon, ha nem tartanának attól, hogy ez az adás-vétel bizonyos láncreakciót indít el. Az a helyzet ugyanis, hogy a földvásárlási láz ma már nem csupán Mucsiban jelentkezik. És ha a Mucsiban működő közös gazdaságnak sikerül az adás-vételt lebonyolítani, akkor bizonyára még erőteljesebben jelentkeznek földvisszavásárlási igényükkel a többi termelőszövetkezetek is. Az ügy tehát kényes és bonyolult. Sok minden szól ellene is, mellette is. Valamikor, évekkel ezelőtt a szóban forgó földterületek parlagon maradtak volna, ha azokat nem veszi át az állami gazdaság és nem gondoskodik a megművelésről. Az is igaz viszont, hogy Mucsiban a gazdáknak ma már nagy szükségük volna azokra a területekre, amelyeket egykor kényszerhasznosításba kellett vonni. A kérdés úgy is felvetődik, hogy vajon kizárólag a földterület növelésével lehet megoldani az. üzem fejlesztését és — ami nagyon lényeges — a foglalkoztatottságot? Számos megfigyelő úgy véli, hogy mindez a helyi adottságokra alapuló belterjes gazdálkodással is megoldható, s érdemesebb földvásárlás helyett erre fordítani a forintot. Mucsiban most mindezek ellenére azt bizonygatják a gazdák, hogy a tsz az eddigi fejlődésével rászolgált arra, hogy visszavásárolja .jussát. Annál is inkább, mert rengeteg eljáró dolgozó szeretne visszatérni falujába, de számukra addig a gazdaság nem tud munkát biztosítani, amíg nem növeli földterületét. A szövetkezeti gazdák máris valóban ott tartanak, hogy tulajdonképpen napok alatt „megesznek" minden munkát. Jellemző erre, hogy most, szeptember legelején a 401 hold kalászos alá 218 holdon már elkészítették a vetőágyat. A gazdák és a vezetők abban reménykednek, hogy a szorgalom és az alkotókedv szintén sokat nyom majd a latba, ott, ahol a jogos földvásárlási igényüket akarják kielégíteni. Bizonyára le fogja őket sújtani, hogy a szóban forgó földterületet állítólag a lengyeli tangazdaság kapja meg, sőt úgy hírlik, az átadás elvileg már meg is történt. Sz. P. Asszonyok véleménye Vita az új alapszabály-tervezetről A Tolna megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál dolgozik a tizenhét fős „Vörös Csillag” brigád. Valamennyien a traktorfül- kegyártásban vállalnak fontos szerepet. Az itt do’gozók részt vesznek a jubileumi munkaversenyben, ahoi a jo termelési eredményeken kívül már 170 óra társadalmi munkát végeztek. Széles körű vita alakult ki a Szekszárdi Járási Nőtanács pénteken megtartott rendezvényén. A tanácskozáson 33 nőtanácstitkár vett részt, s előttük Orbán János szövetkezetpolitikai osztály- vezető az Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetek Országos Tanácsa 3/1968. (VI. 20.) OFT számú határozata értelmében az alapszabály módosítására tett ajánlatokat ismertette. A nők érdekeinek érvényre juttatása érdekében többek között foglalkozott a kiskereskedelmi tevékenység javításával, kiemelve, a mindennapos közszükségleti cikkekkel való ellátás jelentőségét. — Helyes, ha az alapszabály utal a kereskedelmi tevékenység kulturáltságának növelésére, a vásárlókkal való figyelmes foglalkozással, a vevőszolgálat fejlesztésével, a fogyasztói kereslet kutatásával. Kapjon hangot az alapszabályban a szövetkezeti kereskedelem ízlést fejlesztő, kultúrált életformát alakító hivatása is, — mondotta. A jelenlevők, többségben asz- szonyok, családanyák, nagy aktivitással vettek részt az újonnan készülő alapszabályhoz kapcsolódó kérdések megvitatásában. Egymást érték a jobbnál jobb javaslatok Néhányan a falu lakosságának húsellátását, tejellátását, valamint pék- és cukrászsüteménnyel való ellátását sürgették. Többen szóvá tették, javasolták, hogy az alapszabály foglalkozzék a helyi zöldség- és gyümölcsellátással is. Ehhez a kérdéshez kapcsolódva elmondták, jó lenne, ha a háztáji kertekben termelt kis tételű árut a helyi földművesszövetkezeti üzletek átvennék viszonteladásra. ízlést fejlesztő, kulturált életforma iránti igényüket juttatták kifejezésre azok a felszólalók is, akik a nagyobb községek virágellátását kérték. Nevezetes ünnepek, névnapok és társadalmi rendezvények alkalmával a járási, vagy a megye- székhelyre kénytelenek beutazni cserepes, vagy vágott virágért, holott a kereskedelem, egy kis rugalmassággal ezt is megoldhatná — mondták többen. A vita összefoglalójában Orbán János a célkitűzések helyes meghatározására hívta fel az asszonyok figyelmét. Az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek tagságának csaknem 40 százaléka nő. A nőket sok irányú, és mindennapos érdekeltség fűzi a szövetkezethez. Nap mint nap vásárolnak a szövetkezeti boltokban, és mint mondotta, az asz- szonyokon is sok múlik, hogy az új alapszabály helyi elkészítése során figyelembe vegyék igényeiket, tanácsaikat, javaslataikat A Budapesti Őszi Vásár 'T1 egnap megnyílt a Buda- pesti Őszi Vásár. Megszoktuk már, hogy az évről évre megrendezett nemzetközi vásáron százezrekben számolják a látogatókat, bizonyos azonban, hogy ezúttal sem lesz kisebb az érdeklődés. Hiszen ez a vásár nem elsősorban az exportkapcsolatok elmélyítését szolgálja, nem általában mutatja be, mire képes a gyorsan fejlődő hazai ipar, hanem azt, hogy ez az ipar — és a belkereskedelem — mit kínál ma és a közeljövőben a fogyasztónak. Az ipar, a kereskedelem és a fogyasztóközönség nagy találkozójának szánták a rendezők. És itt nemcsak arról van szó, hogy a fogyasztók tájékozódjanak, nem kevésbé fontos az iparnak és a kereskedelemnek sem, hogy megbízható információkat kapjon: mi kell a közönségnek. Az új mechanizmus első évében rendezték meg először és bizonyos, hogy a közönség igényli majd a rendszeres megismétlését is. Félezer kiállító, több, mint tízezer cikket mutat be. Újdonság, hogy a vásáron bemutatott áruk jelentős része a helyszínen meg is vásárolható. A véleményekből, de főként a vásárlásokból lehet majd következtetni arra, mit érdemes gyártani, mi kell a fogyasztóknak. A kiállító vállalatok, szövetkezetek felismerték az effajta árubemutatók jelentőségét. A jövőben az a termelő és kereskedő kollektíva boldogul, — jár jobban anyagilag is — amely fel tudja mérni a szükségletek, az igények alakulását és idejében, versengve a többivel, tud éhhez alkalmazkodni. Olyan árukat kínálni, ami kell a piacon. 1 T gy tűnik azonban, hogy Tolna megye több üzemében ezt még nem tudják. Különben mivel lehetne magyarázni, hogy a megye iparának termékeivel alig lehet „találkozni” a vásáron. A harmincegy kisipari szövetkezet közül egyetlen egy sem tartotta érdemesnek, hogy bemutassa termékeit, hasonló a helyzet a tanácsi iparban is. (A Szekszárdi Vasipari Vállalat olajkályháit az utolsó pillanatban vitték fel, azokat nem lehetett látni a sajtóbemutatón, nem szerepelnek a kétszázoldalas vásári tájékoztatóban sem.) Jelentős kollekciót csak a Bonyhádi Cipőgyár és a ZIM mutat be a megye minisztériumi iparából. Rajtuk kívül csak két magánkisiparos képviseli a megye iparát. Pedig volna mit bemutatni. Éppen a napokban záruló megyei ipari kiállítás nagy sikere bizonyítja ezt. 1V| i lehet az oka a távol- maradásnak? — Biztosan van néhány üzem, amely nem tud újdonságot ajánlani. Másutt meg azt mondják: Áruink így is keresettek, el tudunk mindent adni, miért költsünk még erre is? Akár ez, akár az az ok, előbb-utóbb visszaüt. Tudomásul kell venni, hogy az új mechanizmusban egyre élénkfebb lesz a verseny, egyre kevésbé lehet az elavultat eladni. És aki ma még nyugodt, mert el tudja helyezni termékeit, olyat gyárt, amiből kevés van a piacon, egyáltalán nem lehet biztos abban, hogy ez a helyzete tartós marad. Nekik is szükségük van reklámra és arra, hogy meghallgassák a fogyasztók véleményét. (J)
