Tolna Megyei Népújság, 1968. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-07 / 210. szám

Együtt községért Lelkes támogatók passzív ellenzék közös eredmény Tamásiból azzal indítottak útra, hogy Nagyszokolyba érdemes ki­menni, ha az érdekel, mit tud ten­ni egy község életének formálásá­ban, gazdagításában a Hazafias Népfront. Utravalóként kaptam, hogy a féléves értékeléskor a hat legjobb község között foglalt he­lyet Nagyszokoly, továbbá azt is, hogy itt az egy főre eső társadal­mi munkaérték 177 forint, ami nem kis pénz, szinte állandó la­kossági aktivitást bizonyít a köz­ségfejlesztési munkában. Nem csak néhány évvel ezelőtt, még manapság is bőven akad sok olyan községünk, amelynek lakói, vezetői csupán a nagyon kelendő létesítményeket tudják szenvedé­lyesen sorolni. A kívánságlisták­nak se szeri, se száma. Viszont kevés a tett. Hellyel-közzel kevés a kezdeményező bátorság, noha a készpénzalapokkal legtöbbször ve­télkedik értékben egy-egy község lakosságának áldozatvállalási készsége. Csak hát, ahol hajlamo­sak a sültgalamb-várásra, ott a községfejlesztési alapok apró-csep­rő dolgokra folynak szét, a lakos­ság sem tesz egyebet, csupán be­fizeti a hozzájárulást. És vár, vár, mígnem beletörődik, hogy amit úgy óhajt, magától nem jön köze­lebb. Nem valósul meg. Kevés utánjárással már együtt is van a nagyszokolyi községfejlesztés „vezérkara" Dobos Ferencné, a vb. elnöke, Dé­nárt Ádámné vb-titkár, Horváth György, a Hazafias Népfront köz­ségi bizottságának elnöke és Bár­dos Antal, a bizottság titkára. Már a beszélgetés elején kiderül, hogy nem gondolkodtak még je­lességükön, amit tettek és tesznek, természetesként teszik. Azért azok, akikké választották őket, hogy feladataikat lássák el. Azt mondják tréfásan a község lakói, hogy Nagyszokoly ban „kon­tyos uralom van”. Van ebben a kedves, kötekedő elnevezésben sok elismerés és sok szeretet. A népfront elnöke, Horváth György az asszony szerepét idézi a család­ban és nem talál semmi különö­set abban, hogy a község asszony vezetői a nagyobb család gondját is közmegelégedésre látják el. Igen ám, de ha a vezetés férfi­módra végzett munkája nélkü­lözné a támogatást, nyilván nem itt ülnék most és nem őket fag­gatnám, miként lett itt a Nép­front kimeríthetetlen hajtóereje annak a mozgalomnak, süninek a célja korszerűbbé tenni egy 1663 lakosú település lakóinak életét. — Mi együtt csinálunk mindent — mondja Gyuri bácsi őszinte szerénységgel. — A szervezetek javasolnak, kezdeményeznek, és nagy szerencsénk van, hogy a községi tanács mindig hajlik a jóra. — Az igaz — hagyja jóvá az elnökasszony — örömmel veszünk minden javaslatot, mert amivel bennünket megkeresnek, az mind olyan már, ami sokak kívánságát summázza. És amit sokan akar­nak, azt könnyű megvalósítani. Ékes példa a vízmű. Fertőzöttek voltak a kutak, so­kat beszélt a falu népe arról, hogy víz kellene. No igen. De magától az sem lesz, ahogyan semmi nem születik csak úgy, magától. A Ha­zafias Népfront községi bizottsá­ga először vízügyben vizsgázott. Hősi küzdelem volt, míg eljutot­tak a törpevízmű-társulás meg­alapításáig 1964-ben. Ezt megelő­zően már tíz évig vajúdott az ügy. A sült galamb nem érkezett, ész­szerűbb volt a megszerzéséhez látni. Sok volt a vízműépítés lel­kes támogatója, de sok volt az ellenzékbe vonuló család. Ez utóbbiak soknak találták az évi 300 forintos lakossági hozzájáru­lást, aminek végösszege a vízmű­létesítés öt éve alatt 1500. Az el­lenzék meg sem mozdult, amikor a község apraja-nagyja ott dolgo­zott a földmunkákon, de amikor a negyvenegy közkút adni kezdte a vizet, persze, hogy mindenki ezekre járt. Amikor pedig megkez­dődtek a házi bekötések — ma a nyolcvanadiknál tartanak — a leghangosabban a korábbi passzí­vak követelték az engedélyt. Meg is kapták, de be kellett fizetniök előbb a hozzájárulás eddig esedé­kes összegét. Hirdesse LÁPUNKBAN használaton kívüli állóeszközeit, elfekvő készleteit, gyártmányait, kapacitáskeresletét, -kínálatát és egyéb adás-vételét. Különkiadásunkat az egész országban terjesztjük és a válla­lati. intézményi címjegyzék alapján díjmentesen küldjük ki. Legközelebbi „börzeújságunk“ 1968 szeptemberében jelenik meg. HELYBIZTOSÍTÁS VÉGETT SZEPTEMBER 15-IG kér­jük AZ ANYAGOT BEKÜLDENI. TOLNA MEGYEI LAPKIADÓ VÁLLALAT Szekszárd, Béla tér 1. Telefon: 120—10, 120—11. (x) — Irigykednek ránk a szom­szédos községtik a jó víz miatt. Pedig ők is kezdhették volna időben a vízműépítést. Most már nehezebb, az igények megnöve­kedése magyarázza, hogy az ál­lami támogatás összege kisebb, mint akkor volt, amikor mi a munkához láttunk. A mélyfura- tú kutat a megyétől kaptuk, bő­vizű, remek kút, aminek meg se kottyant az aszályos nyár. Kérdezem, abból mi igaz, hogy eredetileg csak hat kilométeres hálózat építéséről volt szó, ami végül 11 kilométer lett? — Nagyon sokat jelentett, hogy a tervünkön, — ami magánter­vezésben készült, egy ide nősült mérnök készítette el —, nem kellett módosítani. A földmun­kák társadalmi elvégzése és egyéb megtakarítások tették le­hetővé, hogy megtoldjuk a ter­vezett hat kilométert öttel. — Még egy év és teljesen kész vagyunk a vízművel, felszabadul a községfejlesztési alap. De ez sem jelenti azt, hogy addig nyugalomba vonul a nép­front. Százhúsz négyzetméter utat építenek még ebben az év­ben a Damjanich utcában. Hely­színen van már a kő és a ho­mok. Összes értéke 110 ezer fo­rint lesz a létesítendő útnak, eb­ből 50 ezer a tervezett társadal­mi munka értéke. A földmunkát ismét a község lakossága végzi el. E létesítményt illetően már annyira nincs ellenzője a mun­kának, hogy egy család külön hozzájáruláist ajánlott fel. Pénzt és munkát jelent ez a felaján­lás, mert a házuk 20 méterrel odább van, az utca végén túl. Azt kérik, toldják ezt a húsz métert a tervhez, hogy portáju­kig érjen a kövesút. Aki ismeri a parasztemberek mentalitását, az tudja igazán az erkölcsi értékét annak, hogy egy- egy új létesítmény megépítését nem hogy nem ellenzik, hanem áldozat árán is támogatják. Uj magatartás ez és, hogy szá­molhatunk vele kimeríthetetlen erőforrásként, az Nagytszokoly- ban a népfront munkáját dicsé­ri, szavaknál ékesebben. A népfrontbizottság a közeli napokban beszéli meg második féléves munkatervét. De a meg­valósítható álmok látóival arról beszélünk most, mi vár még a község gyarapítóira. Távlati ter­vük, hogy társulást hoznak létre a szennyvízhálózat megépítésére. Aztán, kellene egy orvoslakás. Jövőre, az 1969 70-es tanévben végre sikerül talán létrehozni az általános iskola napközijét. Kul- túrház is kellene, sok minden kellene, de nem tartok tőle, hogy többet markolnak, mint amennyi a tervekből meg is valósítható. Az igényeket és az ésszerűséget itt úgy megtanulták összeegyez­tetni, mint kevés helyen. Ez a magyarázata annak, hogy a népfront, a tömegszervezetek, a tanács bármi munkába kezd, együtt valósíthatja meg a köz­ségfejlesztés feladatait a lakos­sággal. LÁSZLÓ IBOLYA Két előadói állás (letöltésére alkalmas munkaerőket keres a Társadalombiztosítási Igazgatóság. Egyik állás ellenőri, férfiak jelentkezzenek. Mindkét állás betöltéséhez középiskolai végzettség szük­séges. __________________________(72) N épújság 4 1968. szeptember 7. — Kár — folytatta Wilson. — Szívesen segítenék rajtad, hiszen régi ismerősök vagyunk. De éppen azért, mert régóta és jól ismerlek, nem hiszem, hogy elfogadod ajánlatomat. Pe­dig csakis a javadat szolgálja. Charlie a legcsekélyebb érdeklődést sem mutatta. Gaines, aki kezdetben nem tudta mire vélni, hogy Wilson Charlie-vel akar beszélgetni, most már átlátott a szitán. El­fordult és érdektelenül kinézett az ablakon. — Nos? — kacsintott Wilson Charlie-ra. — Főbiztos úr tudhatná, hogy nem vagyok besúgó — mondta Charlie, szemrehányóan. — De Charlie, eszem ágában sem volt ilyesmi! — kiál­tott fel Wilson, és mintegy az alaptalan vád elleni védeke­zésül magasra emelte karját. — Ilyesmit természetesen nem is tételezek fel rólad. Egyébként megkaptad-e a százaléko­dat a Brink’s rablásból? — Nem. Természetesen egy centet sem kaptam. — No látod. Akkor nem is vagy köteles falazni a ban­dának. Tudsz valamit a rablásról? — Semmit sem tudok. A válasz őszintének hangzott. — 124 — — Nem tesz semmit, hiszen kitűnő összeköttetéseid van- ' nak. Egy kicsit haligatóaol, fülelsz, s egy hét múlva újra beszélgetünk. Charlie a fejét rázta. — Figyelj rám, Charlie. Nem kívánok tőled részleteket, nem kívánom, hogy mindent elmondj, amit esetleg meg­tudsz. Csak egy egészen kis tippre van szükségem. Termé­szetesen igaznak kell lennie. — És mi lesz a jutalmam érte? — dörmögte O’Brien. — Golyót kapok a hasamba. — Nézz a szemembe, Charlie! Rendőrtiszti becsületsza­vamat adom, hogy innen nem szivárog ki egyetlen szó sem, és jegyzőkönyvbe sem kerül, amit tőled megtudok. Ennyire igazán megbízhatsz bennem, hiszen nem tegnap óta ismer­jük egymást... Charlie újra fejrázással ellenkezett és tiltakozott. — Nem tetszik nekem ez a dolog. — Három év a börtönben és a kifizetetlen ház sem kel­lemes éppen. Gondold meg jól a dolgot. Azt hiszem, érdemes gondolkozni róla. Ha ráállsz, természetesen ezt a legutóbbi ügyedet a pisztollyal, szintén elgereblyézem. Talán csakugyan tréfát űztél a trafikossal... hiszen a revolver csak vízzel volt töltve... — Szóval senkit sem kell beköpnöm, elegendő, ha egy kis tippet adok? — kérdezte Charlie még mindig habozva. Wilson azonban beleeg yezésnek vette a kérdést. — No látod, tudtam, hogy megvan a magadhoz való eszed — mondta megveregetve Charlie vállát. — Még derék polgár válhat belőled ... Charlie kellemetlenül felhúzta a vállát. — Még valamit akarok mondani — fűzte hozzá Wilson szigorúan. — Ne próbálkozz valamilyen hamis adattal félre­vezetni, mert akkor igazán vége a barátságnak. — Ne féljen főbiztos úr. Ha vállaltam, megcsinálom. Egy hét múlva felhívom. — Í25 — Charlie távozása után Wilson és Gaines kissé reménytel­jesebben tekintett a jövőbe. — Ezt senki sem csinálja utánad — mondta Gaines elis­merően. — A zsarolókat saját fegyverükkel keH megadásra késztetni — válaszolta Wilson mosolyogva. Egy héttel később, 1950. március 16-án. Charlie O’Brien ígéretéhez híven felhívta Wilsont. — Még egy hetet kérek, főbiztos úr — mondta, — A fiúk vagy nem tudnak semmit, vagy... A Brink’s eset túl nagy falat volt. Valamit hallottam harangozni, hogy McGinnis keze van a dologban. Mást egyelőre nem mond­hatok és nem is beszélhetek tovább. Kellemetlen etőérze- tem van._ — Rendben van, Charlie, megadom a hetet, de ha előbb megtudsz valamit, hívj fel azonnal. Légy óvatos, mert ha valóban McGinnis is részes a dologban, akkor nagyon kell vigyáznod, mert ő roppant veszélyes, nem ismer tréfát.­Három órával a telefonbeszélgetés után, este hat óra­kor, Alice Nackerville nevelőnő a Franklin park bokrai kö­zött megtalálta Charlie O’Brien holttestét. Felhúzott térddel feküdt a hátán, nyakából még folyt a vér. A bostoni bűnügyi rendőrség és az FBI nyomozói még ugyanaznap este kihallgatták McGinnist, de nem mentek vele semmire, mert sziklaszilárd alibije volt. Több tanúval bizonyította, hogy aznap délután fél öttől az esti órákig nem hagyta el az Atherton Streeten levő kocsmáját. A lapok hatalmas címbetűk alatt részletesen beszámol­tak a gyilkosságról és összefüggésbe hozták a Brink’s Ex­press Company kirablásával. A közvélemény mind jobban sürgette az eset felderítését. Most, hogy gyilkosság is történt a nyomozást már nem tekintette a rendőrség és a bankrab­lók sportszerű vetélkedésének. — 126 —

Next

/
Thumbnails
Contents