Tolna Megyei Népújság, 1968. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-07 / 210. szám

Együtt

községért

Lelkes támogatók passzív ellenzék közös eredmény

Tamásiból azzal indítottak útra, hogy Nagyszokolyba érdemes kimenni, ha az érdekel, mit tud tenni egy község életének formálásában, gazdagításában a Hazafias Népfront. Utravalóként kaptam, hogy a féléves értékeléskor a hat legjobb község között foglalt helyet Nagyszokoly, továbbá azt is, hogy itt az egy főre eső társadalmi munkaérték 177 forint, ami nem kis pénz, szinte állandó lakossági aktivitást bizonyít a községfejlesztési munkában.

Nem csak néhány évvel ezelőtt, még manapság is bőven akad sok olyan községünk, amelynek lakói, vezetői csupán a nagyon kelendő létesítményeket tudják szenvedélyesen sorolni. A kívánságlistáknak se szeri, se száma. Viszont kevés a tett. Hellyel-közzel kevés a kezdeményező bátorság, noha a készpénzalapokkal legtöbbször vetélkedik értékben egy-egy község lakosságának áldozatvállalási készsége. Csak hát, ahol hajlamosak a sültgalamb-várásra, ott a községfejlesztési alapok apró-cseprő dolgokra folynak szét, a lakosság sem tesz egyebet, csupán befizeti a hozzájárulást. És vár, vár, mígnem beletörődik, hogy amit úgy óhajt, magától nem jön közelebb. Nem valósul meg.

Kevés utánjárással már együtt is van a nagyszokolyi

községfejlesztés

„vezérkara"

Dobos Ferencné, a vb. elnöke, Dénárt Ádámné vb-titkár, Horváth György, a Hazafias Népfront községi bizottságának elnöke és Bárdos Antal, a bizottság titkára. Már a beszélgetés elején kiderül, hogy nem gondolkodtak még jelességükön, amit tettek és tesznek,

természetesként teszik. Azért azok, akikké választották őket, hogy feladataikat lássák el.

Azt mondják tréfásan a község lakói, hogy Nagyszokoly ban „kontyos uralom van”. Van ebben a kedves, kötekedő elnevezésben sok elismerés és sok szeretet. A népfront elnöke, Horváth György az asszony szerepét idézi a családban és nem talál semmi különöset abban, hogy a község asszony vezetői a nagyobb család gondját is közmegelégedésre látják el. Igen ám, de ha a vezetés férfimódra végzett munkája nélkülözné a támogatást, nyilván nem itt ülnék most és nem őket faggatnám, miként lett itt a Népfront kimeríthetetlen hajtóereje annak a mozgalomnak, süninek a célja korszerűbbé tenni egy 1663 lakosú település lakóinak életét.

— Mi együtt csinálunk mindent — mondja Gyuri bácsi őszinte szerénységgel. — A szervezetek javasolnak, kezdeményeznek, és nagy szerencsénk van, hogy a községi tanács mindig hajlik a jóra.

— Az igaz — hagyja jóvá az elnökasszony — örömmel veszünk minden javaslatot, mert amivel bennünket megkeresnek, az mind olyan már, ami sokak kívánságát summázza. És amit sokan akarnak, azt könnyű megvalósítani.

Ékes példa a vízmű.

Fertőzöttek voltak a kutak, sokat beszélt a falu népe arról, hogy víz kellene. No igen. De magától az sem lesz, ahogyan semmi nem születik csak úgy, magától. A Hazafias Népfront községi bizottsága először vízügyben vizsgázott. Hősi küzdelem volt, míg eljutottak a törpevízmű-társulás megalapításáig 1964-ben. Ezt megelőzően már tíz évig vajúdott az ügy. A sült galamb nem érkezett, észszerűbb volt a megszerzéséhez látni. Sok volt a vízműépítés lelkes támogatója, de sok volt az ellenzékbe vonuló család. Ez utóbbiak soknak találták az évi 300 forintos lakossági hozzájárulást, aminek végösszege a vízműlétesítés öt éve alatt 1500. Az ellenzék meg sem mozdult, amikor a község apraja-nagyja ott dolgozott a földmunkákon, de amikor a negyvenegy közkút adni kezdte a vizet, persze, hogy mindenki ezekre járt. Amikor pedig megkezdődtek a házi bekötések — ma a nyolcvanadiknál tartanak — a leghangosabban a korábbi passzívak követelték az engedélyt. Meg is kapták, de be kellett fizetniök előbb a hozzájárulás eddig esedékes összegét.

Hirdesse

LÁPUNKBAN

használaton kívüli állóeszközeit, elfekvő készleteit, gyártmányait, kapacitáskeresletét, -kínálatát és egyéb adás-vételét.

Különkiadásunkat az egész országban terjesztjük és a vállalati. intézményi címjegyzék alapján díjmentesen küldjük ki.

Legközelebbi „börzeújságunk“ 1968 szeptemberében jelenik meg.

HELYBIZTOSÍTÁS VÉGETT SZEPTEMBER 15-IG kérjük AZ ANYAGOT BEKÜLDENI.

TOLNA MEGYEI LAPKIADÓ VÁLLALAT Szekszárd, Béla tér 1. Telefon: 120—10, 120—11.

(x)

— Irigykednek ránk a szomszédos községtik a jó víz miatt. Pedig ők is kezdhették volna időben a vízműépítést. Most már nehezebb, az igények megnövekedése magyarázza, hogy az állami támogatás összege kisebb, mint akkor volt, amikor mi a munkához láttunk. A mélyfura- tú kutat a megyétől kaptuk, bővizű, remek kút, aminek meg se kottyant az aszályos nyár.

Kérdezem, abból mi igaz, hogy eredetileg csak hat kilométeres hálózat építéséről volt szó, ami végül 11 kilométer lett?

— Nagyon sokat jelentett, hogy a tervünkön, — ami magántervezésben készült, egy ide nősült mérnök készítette el —, nem kellett módosítani. A földmunkák társadalmi elvégzése és egyéb megtakarítások tették lehetővé, hogy megtoldjuk a tervezett hat kilométert öttel.

— Még egy év és teljesen kész vagyunk a vízművel, felszabadul a községfejlesztési alap.

De ez sem jelenti azt, hogy addig nyugalomba vonul a népfront. Százhúsz négyzetméter utat építenek még ebben az évben a Damjanich utcában. Helyszínen van már a kő és a homok. Összes értéke 110 ezer forint lesz a létesítendő útnak, ebből 50 ezer a tervezett társadalmi munka értéke. A földmunkát ismét a község lakossága végzi el. E létesítményt illetően már annyira nincs ellenzője a munkának, hogy egy család külön hozzájáruláist ajánlott fel. Pénzt és munkát jelent ez a felajánlás, mert a házuk 20 méterrel odább van, az utca végén túl. Azt kérik, toldják ezt a húsz métert a tervhez, hogy portájukig érjen a kövesút.

Aki ismeri a parasztemberek mentalitását, az tudja igazán az erkölcsi értékét annak, hogy egy- egy új létesítmény megépítését nem hogy nem ellenzik, hanem

áldozat árán is támogatják.

Uj magatartás ez és, hogy számolhatunk vele kimeríthetetlen erőforrásként, az Nagytszokoly- ban a népfront munkáját dicséri, szavaknál ékesebben.

A népfrontbizottság a közeli napokban beszéli meg második féléves munkatervét. De a megvalósítható álmok látóival arról beszélünk most, mi vár még a község gyarapítóira. Távlati tervük, hogy társulást hoznak létre a szennyvízhálózat megépítésére. Aztán, kellene egy orvoslakás. Jövőre, az 1969 70-es tanévben végre sikerül talán létrehozni az általános iskola napközijét. Kul- túrház is kellene, sok minden kellene, de nem tartok tőle, hogy többet markolnak, mint amennyi a tervekből meg is valósítható. Az igényeket és az ésszerűséget itt úgy megtanulták összeegyeztetni, mint kevés helyen. Ez a magyarázata annak, hogy a népfront, a tömegszervezetek, a tanács bármi munkába kezd, együtt valósíthatja meg a községfejlesztés feladatait a lakossággal.

LÁSZLÓ IBOLYA

Két előadói állás (letöltésére

alkalmas munkaerőket keres a Társadalombiztosítási

Igazgatóság.

Egyik állás ellenőri, férfiak jelentkezzenek.

Mindkét állás betöltéséhez középiskolai végzettség szükséges.

__________________________(72)

N

épújság 4

1968. szeptember 7.

— Kár — folytatta Wilson. — Szívesen segítenék rajtad, hiszen régi ismerősök vagyunk. De éppen azért, mert régóta és jól ismerlek, nem hiszem, hogy elfogadod ajánlatomat. Pedig csakis a javadat szolgálja.

Charlie a legcsekélyebb érdeklődést sem mutatta.

Gaines, aki kezdetben nem tudta mire vélni, hogy Wilson Charlie-vel akar beszélgetni, most már átlátott a szitán. Elfordult és érdektelenül kinézett az ablakon.

— Nos? — kacsintott Wilson Charlie-ra.

— Főbiztos úr tudhatná, hogy nem vagyok besúgó — mondta Charlie, szemrehányóan.

— De Charlie, eszem ágában sem volt ilyesmi! — kiáltott fel Wilson, és mintegy az alaptalan vád elleni védekezésül magasra emelte karját. — Ilyesmit természetesen nem is tételezek fel rólad. Egyébként megkaptad-e a százalékodat a Brink’s rablásból?

— Nem. Természetesen egy centet sem kaptam.

— No látod. Akkor nem is vagy köteles falazni a bandának. Tudsz valamit a rablásról?

— Semmit sem tudok.

A válasz őszintének hangzott.

— 124 —

— Nem tesz semmit, hiszen kitűnő összeköttetéseid van- ' nak. Egy kicsit haligatóaol, fülelsz, s egy hét múlva újra beszélgetünk.

Charlie a fejét rázta.

— Figyelj rám, Charlie. Nem kívánok tőled részleteket, nem kívánom, hogy mindent elmondj, amit esetleg megtudsz. Csak egy egészen kis tippre van szükségem. Természetesen igaznak kell lennie.

— És mi lesz a jutalmam érte? — dörmögte O’Brien. — Golyót kapok a hasamba.

— Nézz a szemembe, Charlie! Rendőrtiszti becsületszavamat adom, hogy innen nem szivárog ki egyetlen szó sem, és jegyzőkönyvbe sem kerül, amit tőled megtudok. Ennyire igazán megbízhatsz bennem, hiszen nem tegnap óta ismerjük egymást...

Charlie újra fejrázással ellenkezett és tiltakozott.

— Nem tetszik nekem ez a dolog.

— Három év a börtönben és a kifizetetlen ház sem kellemes éppen. Gondold meg jól a dolgot. Azt hiszem, érdemes gondolkozni róla. Ha ráállsz, természetesen ezt a legutóbbi ügyedet a pisztollyal, szintén elgereblyézem. Talán csakugyan tréfát űztél a trafikossal... hiszen a revolver csak vízzel volt töltve...

— Szóval senkit sem kell beköpnöm, elegendő, ha egy kis tippet adok? — kérdezte Charlie még mindig habozva.

Wilson azonban beleeg yezésnek vette a kérdést.

— No látod, tudtam, hogy megvan a magadhoz való eszed — mondta megveregetve Charlie vállát. — Még derék polgár válhat belőled ...

Charlie kellemetlenül felhúzta a vállát.

— Még valamit akarok mondani — fűzte hozzá Wilson szigorúan. — Ne próbálkozz valamilyen hamis adattal félrevezetni, mert akkor igazán vége a barátságnak.

— Ne féljen főbiztos úr. Ha vállaltam, megcsinálom. Egy hét múlva felhívom.

— Í25 —

Charlie távozása után Wilson és Gaines kissé reményteljesebben tekintett a jövőbe.

— Ezt senki sem csinálja utánad — mondta Gaines elismerően.

— A zsarolókat saját fegyverükkel keH megadásra késztetni — válaszolta Wilson mosolyogva.

Egy héttel később, 1950. március 16-án. Charlie O’Brien ígéretéhez híven felhívta Wilsont.

— Még egy hetet kérek, főbiztos úr — mondta, — A fiúk vagy nem tudnak semmit, vagy... A Brink’s eset túl nagy falat volt. Valamit hallottam harangozni, hogy McGinnis keze van a dologban. Mást egyelőre nem mondhatok és nem is beszélhetek tovább. Kellemetlen etőérze- tem van._

— Rendben van, Charlie, megadom a hetet, de ha előbb megtudsz valamit, hívj fel azonnal. Légy óvatos, mert ha valóban McGinnis is részes a dologban, akkor nagyon kell vigyáznod, mert ő roppant veszélyes, nem ismer tréfát.Három órával a telefonbeszélgetés után, este hat órakor, Alice Nackerville nevelőnő a Franklin park bokrai között megtalálta Charlie O’Brien holttestét. Felhúzott térddel feküdt a hátán, nyakából még folyt a vér.

A bostoni bűnügyi rendőrség és az FBI nyomozói még ugyanaznap este kihallgatták McGinnist, de nem mentek vele semmire, mert sziklaszilárd alibije volt. Több tanúval bizonyította, hogy aznap délután fél öttől az esti órákig nem hagyta el az Atherton Streeten levő kocsmáját.

A lapok hatalmas címbetűk alatt részletesen beszámoltak a gyilkosságról és összefüggésbe hozták a Brink’s Express Company kirablásával. A közvélemény mind jobban sürgette az eset felderítését. Most, hogy gyilkosság is történt a nyomozást már nem tekintette a rendőrség és a bankrablók sportszerű vetélkedésének.

— 126 —