Tolna Megyei Népújság, 1968. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-06 / 209. szám
Vita készség egzisztenciális függőség Össze lehet-e egyeztetni ? Negyvennégy órás munkahét a megye élelmiszeriparában Visszatérő téma. Leginkább kötetlen, őszinte hangulatú beszélgetéseken, de nem egy esetben nyilvánosság előtt, pártforu- mon is ismétlődő probléma a vitakészség és a függőség ellentéte. Kimondva, és kimondatlanul sokszor gondot okoz egyeztetésük. Nemrégiben, a pártdemokrácia növelését tárgyaló egyik taggyűlésen hangzott el: „Most ugyan bírálom a gazdasági vezetőt, de mi lesz velem, ha nem leszek párttitkár?” Ritkaság ugyan, de nem egyetlen ez a példa. Ha hozzászámítjuk, hogy a szekszárdi városi pártbizottság és más járási párt- vb. a kivizsgálást követően több vezetőt figyelmeztetett, hogy, fellépésének retorziós színezete van, láthatjuk, hogy bizony nem mindig oktalan az aggodalom. Tegyük most félre azokat a torzulásokat, amikor — erre is vannak példák — egyéni kiváltságok szerzésének szándéka késztet valakit a tisztesség ne essék szólván „bírálatra”. Az is megesik, hogy csupán ürügy a panaszkodás, így indokolják az egyéni kiállás hiányát, így magyarázzák a kötelességmulasztást. Mindenképpen csak mérgezi a légkört, rontja az együttműködést az ilyenfajta, demagógiának minősíthető hangulatkeltés. Ha ezt tapasztalják, — legyen párttag. vagy pártonkívüli annak képviselője — mindenekelőtt a pártszervezetnek kell felismerni, fellépni ellene, mielőtt elburján- zana és oktalan, igazságtalan szembenállásra buzdítana a gazdasági, a hivatali vezető ellen. De most inkább az együttműködést ténylegesen zavaró gyakorlati. szemléletbeli problémák megszüntetéséről van szó. Ennek feltétele, hogy olyan legyen a gazdasági vezető, akinek nagyfokú emberismerete, vezetési tapasztalata van. aki nemcsak tud, de akar is különbséget tenni a kritika és Intrika határait szándékosan, vagy akaratlanul elmosó emberek, a ritkán adódó határesetek között. A, szakmai hozzáértés feltételével együtt ezért is követelmény a vezetőkkel szemben a politikai képzettség és a vezetőkészség, mint alkalmassági tényezők. Noha a szakmai vezetők többsége megfelel a hármas követelménynek, mégis vannak zavaró jelenségek. Nemrégiben alkalmam adódott egyik dombóvári üzem pártszervezetének hét tagjával beszélgetni. Egymás után, egymástól függetlenül szóvá tették, hogy náluk meggondolandó, szóljanak-e, mert az észrevételeket szankció Figyelmet érdemlő kezdeményezés megvalósítóiba indult meg a mai napon Dombóváron. A járási tanácsnál megbeszélésre ültek össze a területi szövetség, az állattenyésztési kutatóintézet és a mezőgazdasági osztály néhány munkatársa. Lökd Miklós vb- elnökhelyettas vezetésével és megtárgyalták a dombóvári járás Kapos menti termelőszövetkezeteinek jobb kihasználására vonatkozó terv elkészítését. A kimunkálásra kerülő terv lényege, hogy a Kapos szabályozása folytán víztelenített területen újra lehessen folytatni a legolcsóbb szarvasmarha-takarmány — a réti széna és legelőfű — termesztését, és ezzel lényegesen olcsóbbá váljék a szarvasmarhatartás. és nyomás követi. A gépéről leszálló ifjú gépész így fogalmazott: „Ésszel élnek itt a szakmai vezetők. Van türelmük kivárni, míg mások elfelejtik, hogy később miért sújtják az embert. Jöjjön vissza egy év múlva, nézze meg, helyükön vannak-e itt azok, akik kritizáltak.” Rendben le- het-e itt minden? Nem egyszer vázolnak homályos elképzeléseket a függőség megszüntetéséről, a társadalmi szerveknek szerintük indokolt mellérendeléséről. Akik a kiutat így kutatják, rossz helyen keresgélnek. Nem szüntethető meg az alá- és fölérendelés, szükség van vezetőkre és beosztottakra. Adódik ez a felépítés, a szervezettség rendjéből, az anarchia elkerülése, az egyszemélyes felelősség biztosítása érdekében is. Adott tehát a helyzet és ezzel számolni kell. De ne keverjék össze a fogalmakat! Miért nem okoz vajon az egzisztenciális függőség ilyen problémát a Tolnai Selyemgyárnál, a Szekszárdi Gépjavító Vállalatnál, vagy a Hőgyé- szi Állami Gazdaságnál? Pedig nem lehet rájuk fogni sem, hogy náluk az egymás hibái előtt szemet hunyó, elvtelen alapokon nyugvó kapcsolat lenne az alapja a jó gazdasági és politikai együttműködésnek. Éppen ellenkezőleg van, és ez a helyes. Te- kintélvük, erejük, jó politikai munkájuk eredményezi, hogy figyelni kell a szavukra, építeni kell rájuk. Megvalósíthatatlan, helytelen álmokat dédelgetnek azok, akik az anyagi, az egzisztenciális függőség megszüntetésében keresik a vitakészség növelésének útját és módjait. Ott, ahol ez gondot okoz, ne adminisztratív, hanem először és másodjára is politikai eszközöket keressenek. Ha valljuk és hisszük, hogy a fejlődés egyik rugója a bírálat és önbírálat, alkalmazzuk is. De ne úgy, hogy csupán egy, vagy két ember tegyen észrevételeket, javaslatokat, hanem többen. A maga posztján . mindenki . — legyen tisztségviselő, vagy „egyszerű” párttag — tegye ezt, legjobb meggyőződése szerint. Ehhez megfelelő politikai érettségre, állhatatosságra, belső tartásra van szükség. Sokszor hangoztatott igazság, hogy nagy erő a párt- szervezet. mely nem egyszerűen összegezése a sok egyén küzdelmének, hanem jóval több annál. A kollektív erő szétforgácsolá- sához, tagjai kötelességeinek és jogainak csorbításához ninas, nem lehet joga senkinek. Adjon Részben rekonstrukcióról van itt szó, mert a szóban forgó terület a háború előtt nagy tömegű és igen jó minőségű szénát adott, a környék kisgazdaságai és pradalma részére. A terv elkészítése és realizálása ezt a lehetőséget kívánja újra megteremteni. fejlett formában és a nagyüzemi gazdálkodáshoz alkalmazkodva. Ezzel kapcsolatban az Öntözés lehetőségeinek kiaknázása ra is sor kerül. A terv készítésében az érdekelt gazdaságok közreműködése mellett részt vesz a rét—legelő- javítén lelkes apostola, Hegedűs József kutató, mezőgazdasági mérnök, valamint a járás állat- tenyésztésének nagy ismerője, erőt ez is e kollektívák vezetőinek, tagjainak egyaránt. Ahol még tisztázatlanok az előbbiek, mielőbb beszéljék meg azokkal, akik kétségbe vonnák, vagy egyszerűen mellőznék. Ha elhárítják az akadályokat, nem kell majd aggódnia a pártszervezet vezetőjének, hogy mi lesz vele, ha már nem lesz párttitkár. Kétoldalú gyengeséget tükröz a kritika megtorlása, az egzisztenciális függőségből fakadó gyenge vitakészség. Saját gyengeségéről állít ki bizonyítványt a gazdasági vezető, ha ehhez a módszerhez nyűi, de erőtlen az ennek megakadályozását elmulasztó másik fél is. Mind a gazdasági vezetők, mind a kommunista kollektívák felelősséggel dolgoznak a maguk területén. Vallják, viselik e felelősséget. Ahol ezelőtt akadályok tornyosulnak, gyengeségeikből fokozatosan, de céltudatosan ki tudnak lábalni. Teremtsenek olyan légkört, melyben a kommunista kollektíva ereje támasza a jó vezetőnek, de hibás lépései ellen védfalat állít. A helyes szemlélet és légkör garanciát ad, hogy senki ne kényszerüljön „színészkedésre”, mint ahogyan egyik üzemünkben panaszolták. Legyenek .érzékenyek a párt- szervezetek a vitakészség csökkentését célzó törekvésekre, viseljék szívükön, ápolják a kommunistához méltó felfogás érvényesülését. Időben lépjenek fel az idegen, káros tendenciák ellen, mielőtt elfajulnak. A mi társadalmunkban, a szó , cialista rendszerben nem feltétlenül ellentétes fogalmak a gazdasági függőség és a kritikai szellem. A kommunista mentalitás és érvényesítése kiküszöbölheti az ellentmondásokat. Megyénkben számtalan erős, jól működő, az eredmények, sikerek kiharcolásának élén haladó párt- szervezet bizonyítja, hogy így helyes, igy érdemes. Nemcsak össze lehet, de feltétlenül össze is kell egyeztetni a mi rendszerünkben összeférő fogalmakat. Ezt a munkát helyben kell elvégezni, „felülről” nem oldható meg. A rendezés szándékával, közös akarattal végezzék el a pártszervezetek az egyeztetést. Ha hiányozna a másik fél akarata, akár a felsőbb pártszerv segítségével hangolják össze. Thaly László mezőgazdasági mérnök, a szövetség munkatársa. Ha a tervbe vett program megvalósul, az érdekelt gazdaságokban olcsóbbá válik a szarvas- marhatartás, de előreláthatólag fels-tabadul olyan szántóterület, melyet eddig tömeg taka rmányterrr.esztésre használtak és amelyet a terv megvalósításával abrak-, vagy ipari növény termesztésére lehet majd igénybe venni. A kezdeményezést csak üdvözölni lehet, annál is inkább, mert itt a tarács és r területi szövetség ('”vf! t * mű kH nS''"'n1 van szó, a mezőgazdasági üzemek érdekében. Pongrác? György mg. mérnök, Dombóvár Az ÉDOSZ megyei bizottsága a napokban tárgyalta meg, hogyan folyik az átállás a megye élelmiszeriparában a 44 órás munkahétre. Ha summázni akarjuk a megyei bizottság álláspontját, azt kell mondani, hogy más szakmákhoz képest itt lemaradás van. Természetesen, az egy évvel ezelőtt hozott kormányhatározat sem írja elő, hogy egyszerre kell bevezetni mindenütt a csökkentett munkaidőt. Két és fél év van erre, mégpedig 1968. július 1-től 1970. december 31-ig. Ez idő alatt kell megteremteni mindenütt a szükséges feltételeket, beleértve a dolgozók megnövekedett szabad idejéhez való alkalmazkodást is, átállítani a kereskedelmet, a vendéglátóipart, a. közlekedést, a kulturális intézményeket stb. A vállalatokon belül pedig végrehajtani azokat az intézkedéseket, amelyekkel bércsökkentés nélkül, de elsősorban műszaki szervezési intézkedésekkel, a termelékenység növelésével pótolhatják a kieső munkaidőt. Az élelmiszeriparban azonban önvédelmi jellegűnek is kell tekinteni az áttérést, hiszen a dolgozók sok helyen sürgetik ezt és ha nem csökken munkaidejük, könnyen elmennek olyan vállalatokhoz, ahol kedvezőbb munka- feltételek közt, rövidített munkaidővel dolgozhatnak. Háromezer-ötszázán dolgoznak a megye élelmiszeriparában. E há- omezer-ötszáz dolgozó közül azonban eddig mindössze 97 főnek csökkent heti 44 órára a munkaideje. Ezek is más megyében lévő állalatoknak itteni kirendeltsé- -ín dolgoznak. (Pincegazdaság, liA budapesti XI. és XII. kerületből hét üzem vezetői, párttitkárai és a tsz-patronálást intéző felelősök, meg a pártbizottságok vezetői találkoztak Tolnán 3 szekszárdi járás 15 közös gazdaságának vezetőivel. Megbeszélték mik a tsz-patronálásban a lehetőségek. Az üzemek és a falu között kialakult ilyen kapcsolatok a jövőben is szükségesek, és sok haszonnal járhatnak. Tóth József, a Szekszárdi Járási Pártbizottság első titkára tájékoztatást adott arról, miben állapodtak meg a budapesti küldöttséggel a patronálásra vonatkozóan. Szükségesnek tartják, hogy mind a politikai, mind a gazdasági munkára kiterjedjen a budapesti üzemek, elvtársak segítsége, de elsősorban a politikai munkát, tapasztalatátadást igénylik. A megállapodás szerint az év végéig szocialista szerződést kötnek az üzemek és a tsz-ek, s ezt a szerződést évenként megújítják. Az elért eredményeket és a további munkát járási szinten is értékelni fogják rendszeresen. A járási pártbizottságon héttagú patronálási tanács alakult, vezetője Eigner György, a pártbizottság munkatársa. A szövetkezeti élet eddig eltelt időszakában jórészt mások voltak a patronálási követelmények, mint napjainkban. A segítségadás azonban most is konkrét lesz és még sokrétűbb, színesebb. A tolnai tanácskozás résztvevői megállapodtak abban, hogy a következő munkához kell, iiletve lehet adni támogatást a szövetkezetek számára: nz üzemi pártszervezetek munkamódszere a termelés pártellenörzése, politikai és ideokőripari telep, sörkirendeltség). Október 1-től újabb három vállalatnál csökkentik a munkaidőt, itt már van egy Tolna megyei székhelyű is, a Tejipari Vállalat, a másik kettő a nagydorogi és a faddi dohánybeváltó üzem. A megyei bizottság már közvetlenül a rendelet megjelenése után kezdte szorgalmazni az intézkedési tervek elkészítését, a legtöbb vállalatnál azonban inkább azt kezdték bizonygatni. hogy náluk miért nem lehet a negyvennégy órás munkahetet bevezetni. Van még ma is néhány olyan vállalat, ahol még a tervezetet sem készítették el. Egyébként ezek — Szekszárdi Sütőipari Vállalat és Szekszárdi Szesz- és Üdítőital-ipari Vállalat — 1970. január 1-től tervezik csökkenteni a munkaidőt, azonban a feltételek megteremtését előbb kellene elkezdeni. Az élelmiszeripar egy részénél el kell térni az általános gyakorlattól, amely szerint minden második szombat szabadnap, vagy a hét más napján adják ki a szabad napot. A Paksi Konzervgyárban — tekintettel az idényjellegre — az az elképzelés, hogy június 1-től november 30-ig heti 48 óra, december 1-től május 31-ig pedig 40 óra lesz a munkaidő. Hasonló a megoldás a söriparban is. A megyei bizottság célszerűnek tartaná azt is, hogy ahol későbbre ütemezték az átállást, mint a Gabonafelvásárló és -Feldolgozó Vállalatnál, ne egyidőben vezessék be az új munkarendet az egész vállalatnál, hanem egyes részlegeknél, ahol a feltételeket korábban tudják megteremteni, korábbi időpontban álljanak át. lógiai elemző munka, a szocialista demokrácia kialakítása, a vállalatszerű gazdálkodás, a közgazdasági szemlélet kialakítása, az anyagi-technikai bázis fejlesztése a kölcsönös előnyök és érdekek alapján, piaci értékesítés közvetlenül az üzemi dolgozók számára, és piaci információ Budapestről, közvetlen kapcsolat az üzem és a falu dolgozói között, a munkás-paraszt szövetség erősítése. a szakmai-politikai és kulturális műveltség növelése. Megállapodtak abban, hogy rendszeresen szerveznek tapasztalatcseréket. A budapesti küldöttség tagjai kifejezték azt az óhajukat hogy őszinte együttműködést sze^ retnének, munkakapcsolatot, nem pedig kötelező udvariassági látogatásokat. Foglalkoztak azzal is. hogy a tsz-tagok állandó munkalehetőségének megteremtéséhez bedolgozórendszert kell kialakítani a szövetkezetekben. A budapesti üzemek ehhez segítséget fognak adni. A mözsi Uj Élet Tsz rögtön megállapodást kötött a patronáló üzemmel, hat vagon burgonyát fog eladni közvetlenül az illető gyár dolgozóinak. Népújság 3 1968. szeptember 6. SOMI BENJÁMINNÁ A Kapos völgye fejlesztése a mezőgazdasági üzemek érdekében (J.) A tsz-patronálásban a politikai munka a legfontosabb
