Tolna Megyei Népújság, 1968. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-04 / 207. szám

A népművelés időszerű kérdéseiről Lejárt a „nagytermes” népművelés ideje A népművelés, vagy régebbi szóhasználattal élve a közművelő­dés, 15—20 esztendővel ezelőtt a társadalom építésének olyan te­rülete volt, melyen némi művelt­séggel, és kisebb-nagyobb lelkese­déssel szinte bárki eredmények reményében foghatott munkához. Az elmúlt másfél évtized alatt azonban szakma lett a népműve­lés, melynek tudománya Is kibon­takozóban van. Egyetemeken, fő­iskolákon képezik a népművelő­ket. Megfelelő politikai, világné­zeti, általános és szakmai művelt­séget kell szereznie annak, aki ezt a munkát kívánja vállalni. Ez nem véletlen, hiszen a tudomá­nyok, a technika, a termelés, a művészet igen nagyfokú haladá­sával, a társadalom gyors ütemű fejlődésével megsokszorozódtak és jelentőségükben is egyre nagyob- bakká váltak a népművelés fel­adatai is. Ezek közül a legfonto­sabb: az ideológiai, politikai, az általános, a szakmai műveltség fejlesztése. Ezeket a feladatokat nemcsak a népművelők ismerik, baj is lenne, ha csak előttünk len­nének ismeretesek. A népművelő: a falusi értelmiség E feladatok megvalósítása nem­csak a népművelők ügye, ez tár­sadalmi ügy, mindannyiunk érde­ke. Felesleges hangsúlyozni annak jelentőségét, hogy társadalmunk minden tagja rendelkezzen a he­lyes politikai, világnézeti tájéko­zódás képességével. Az általános műveltség az utóbbi évtizedekben tartalmában megváltozott. Terje­delmében is gazdagabb lett és arányaiban is változott a termé­szettudományos műveltség irá­nyába. Talán a legkézzelfogha­tóbban közérdek a szakmai isme­retek bővítése, hiszen a rendsze­resen és célszerűen gyarapítóit szakmai műveltség termelő erővé válik. Régen, de még 10—15 évvel ez­előtt is a falvakban egy-két lelkes pedagógus végezte a népművelő munkát. Lehetséges, hogy ez ak­kor elég is volt, de ma már nem lehet a falu közművelődését a mű­velődési otthon igazgatójára, és a pedagógusokra hagyni. Nem lehet, mert az utóbbi időben végbe­ment szakosítás és szakmai fej­lődés következtében nem érthet az általános iskola tanára minden esetben a nagyüzemi mezőgazda­sághoz, a korszerű egészségügyi felvilágosításhoz, a gazdaságok, vagy akár a háztartások gépesíté­sének minden részletéhez. Nem lehet, és nem szabad, mert a falusi értelmiség körében a pe­dagógusok mellé felsorakoztak a mezőgazdasági mérnökök, gépész- mérnökök, orvosok, állatorvosok, jogászok, közgazdászok stb., akik magas fokú politikai és szakmai műveltséggel rendelkeznek. Ezek­nek az embereknek is jelentős szerepe van a falusi népművelés­ben, természetesen a pedagógu­soknak is. A helyes út az lenne, ha a művelődési otthon igazgató — különösen azokon a helyeken, ahol főhivatású — szakmai irányí­tásával valamennyien aktív része­sei lennének a falu művelésének. Szakköri munka — műkedvelő tevékenység Ugyanígy a népművelés nem­csak kizárólag a művelődési ott­hon feladata, hanem más intéz­ményeknek és a termelőüzemek­nek is vannak népművelési fel­adatai. Kevés kivétellel azonban, különösen a termelőszövetkezetek esetében sokadrendű feladat. A helyes az lenne, mint ahogy már példa is van rá, ha a termelőüze­mek is nagyobb gondot fordítaná­nak a népművelési feladatok meg­oldására, az e célra fordítható anyagi erejükkel és szellemi ka­pacitásukkal is támogatnák a nép­művelési célkitűzések megvalósí­tását. A művelődési házak állami támogatása kevés, a művelődési ház igazgató akár tiszteletdíjas, akár függetlenített, csak egy em­ber. Az ő feladata az, hogy szak­mailag irányítson, szervezzen, összefogjon. Egymaga csak na­gyon keveset tud tenni, mert tár­sadalmi feladatot csak társadalmi összefogással lehet megoldani. Le­járj az úgynevezett „nagytermes” népművelés ideje, helyét a klub­munka, a szakköri és a műkedve­lő tevékenység korszerű formája váltotta fel. Ezek a formák felel­nek meg leginkább a célkitűzé­seknek. A legtöbb helyen azon­ban hiányoznak a megfelelő fel­tételek. Csak nagyon kevés műve­lődési ház vagy központ rendel­kezik megfelelően berendezett klub-, vagy szakköri helyiséggel. Nagyon kevés a jól képzett szak­kör- és művészeti vezető, de leg­kevesebb a képzett klubvezető. Rátermett klubvezető kell! Ha megvizsgáljuk a megyénk­ben működő klubokat, megálla­píthatjuk, hogy túlnyomó több­ségben vannak az ifjúsági klubok. Ezek nagy számának csak örü­lünk, de hiányoljuk a különböző szakmai klubokat, melyekben az emberek érdeklődési körük sze­rint csoportosulnak és alkotnak közösséget. Meg kell teremteni a klubokban a szórakozásnak, a kellemes időtöltésnek a feltételeit, de emellett meg kell találni azt a témát, amire az embereknek szüksége van, ami szellemi igé­nyeiket kielégíti. A klubok prog­ramjaiban ki kell alakítani a szó­rakozás és a művelődés helyes arányát. Mindez nem elég azon­ban, ha nincs jól képzett, ráter­mett klubvezető. Vezetőképzésünk pedig mindaddig eredménytelen lesz, amíg alkalmi klubvezetők képzésével tudunk foglalkozni. Ez ügyben csak a helyi vezetők tud­nak segíteni, azzal, hogy a falu­ban letelepedett fiatal értelmisé­giek közül válasszák ki azt az em­bert, akiben van némi rátermett­ség, és hajlandó a klubvezetés nem könnyű feladatát vállalni. Ezt az embert kell beiskolázni a megyei tanfolyamra, de ezen túl biztosítani kell számára a tanfo­lyamon való részvételt, azután pedig a munkahely is kísérje fi­gyelemmel a klubban kifejtett te­vékenységét. Konkrétan fiatal pe­dagógusokra, mezőgazdászokra, rátermett érettségizett fiatalokra gondolunk. Ha a tárgyi feltételek — megfelelő helyiség, esztétikus és célszerű berendezés, felszere­lés — megvannak, a klub életé­nek tartalma a vezető képzettsé­gétől, talpraesettségétől és a tag­ság aktivitásán múlik. Ezt igazol­ják a legjobb ifjúsági klubjaink tapasztalatai Dombóváron, Köles- den, Bátaszéken. Az ifjúsági klu­bokon túl működik a megyében nők, asszonyok, nyugdíjasok, ze­nebarátok, filmkedvelők, műked­velők, természetjárók, fotósok, bé­lyeggyűjtők stb. klubja. Hiányoz­nak azonban azok a szakmai klu­bok, amelyek a műszaki és me­zőgazdasági szakembereknek nyújtanának közös szórakozási és művelődési lehetőséget. Az igény megvan erre, csak lehetőséget kellene teremteni és népműve­lőinknek is többet kellene fára- dozniok ilyen klubok megszerve­zésével. Persze ezt a feladatot is csak társadalmi összefogással, a műszaki és mezőgazdasági üze­mek és intézmények támogatásá­val, azok vezetőinek segítségével lehrt megvalósítani. A továbbképzésekről A szakkörök működésének leg­fontosabb feltétele a jól képzett vezető. Az utóbbi öt-hat évben a Népművelési Tanácsadó tan­folyamain népművészeti, ipar- művészeti, báb-, gyermektánc-, képzőművészeti, honismereti szak­körvezetőket képeztünk és ez évben megindítottuk a barkács- és ezermester-szakkörvezetők kép­zését is. A képzésnek ez a for­mája megfelelő lenne, azonban a rendszeres továbbképzésre nem sikerült a megfelelő formát meg­találni, mert munkanapokon nem lehet, a vasárnapot nem vál­lalja mindenki, aki vállalja, az idejének nagy Pénzét utazással tölti. Az így szervezett tovább­képzéseken a leglelkesebb cso­portok esetében is csak ritkán van megfelelő létszám. A foglal­kozások első részét zavarjak a későn érkezők, a második ré­szét a korán indulók és ez a jár­művek érkezése és indulása miatt van így. A továbbképző nyári tanfolyamok is nehezen szervezhetők, mert a munka­helyről nem engedik el az érde­kelt dolgozókat, fizetéses szabad­ság feláldozását pedig nem lehet kívánni. A helyzeten lehetne segíteni azzal, ha kinn a terü­leten minél több képzett szak- körvezetőt foglalkoztatnának, mert sokan vannak olyanok — és ez vonatkozik a művészeti csoportvezetőkre is —, akik mű­ködési engedéllyel rendelkeznek, de csoportjuk, vagy szakkörük nincs. Műkedvelő együtteseink az utóbbi években számban meg­fogyatkoztak, ennek azonban ko­rántsem az az oka, hogy a mű­kedvelésre már nincs szükség. Hogy szükség van rá, ezt a mű­kedvelő mozgalom különböző ágai meggyőzően bizonyították az utóbbi években. Meg kell azon­ban jegyezni, hogy a műkedve­lés alatt nem az egy hét alatt összeállt színjátszó, vagy népi táncos produkciókat értjük, ha­nem a művelődésnek, az ön­művelésnek egy olyan formáját, melyre a legjellemzőbb a tagok nagyfokú aktivitása mellett a választott művészeti ágban szer­zett magas szintű elméleti, vagy gyakorlati jártasság, képzettség, a csoportokon, együtteseken be­lül folyó rendszeres önművelés és az elkészített produkciók kor­szerű színvonala. Megszűntek mindazok a elsöpörtök, melyek működéséhez hiányzott valami­lyen feltétel és nem tudták kö­vetni a tv, a színház a mozi, stb. által magasra emelkedett szín­vonalat. Színvonalas műkedvelő előadásokat A megye községeinek mint­egy 70 százalékába nem jut el a Déryné Színház, így ezek a községek nem kapnak élő mű­sort. Ezekben a községekben a tv ellenére is szívesen látnák a jó műkedvelő produkciókat, azonban ilyen előadásokat a me­gyében csak mintegy öt-hat együttes képes adni rendszere­sen. Szükség lenne tehát a je­lenleginél több, színvonalas elő­adásra képes műkedvelő együt­tesre. Ezt kívánja segíteni pél­dául a Hegedűs Gyula Színjátszó Napok évről évre történő meg­rendezése is, A különböző szakkörök pro­dukcióinak bemutatására egyre több lehetőséget nyújtanak az egyre rendszeresebben megren­dezésre kerülő kiállítások. A műkedvelő együttesek produk­cióinak bemutatására azonban ■- kultúrál'is szemle megszűnésév'' már a következő évben új rend szert kell kidolgozni. SZABADI MIHÁLY. a Tolna megyei Népművelési Tanácsadó vezetője Jubileumi verseny a társasház-építkezéseken A Bátaszéki Épületkarbantartó Ktsz hosszú idő óta tevé­kenykedik Szekszárdim: a Kadarka utca feletti lakótelepen há­rom háromemeletes szövetkezeti, illetve társasházat adtak át. Dol­goztak az iparosok Parásztán is, s most a Táncsics utca—Marx utca kereszteződésében fogtak m unkához. Két társasházat épí­tenek, az OTP megbízásából. E két háznál a munka kezdetben nem a legjobban haladt. Ezekben a napokban — miután más építkezésről felszabadult munka erő és gép —, meggyorsult a munka. A szövetkezet építkezésein a dolgozók szocialista mun­kaversenyt kezdeményeztek, a cél a minőség javítása, a határ­idők tartása. Képriportunkban a Táncsics utcai munkahelyet mu­tatjuk be. Már a harmadik szinten dolgoznak az első háznál. Japánerrel szállítják az építőanyagot az emeletekre. Ma már a szövetkezeti ipar ts megfelelő képünkön robbanó-motoros betonkeverőn gád. gépekkel rendelkezik, dolgozik az egyik bri­Foto: Vesztergombi - Pj -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents